Gumicukor házilag - zselés cukor

Gumicukor házilag

Hozzávalók

a piros részhez:

• 2 dl eper- vagy málnalé (szörp)
• 1 csomag piros tortazselépor

a fehér részhez:

• 1 tubus cukrozott sűrített tej, tejjel 4 dl-re kiegészítve
• 2 csomag színtelen tortazselépor
• 1 kávéskanál vaníliakivonat

A gyümölcslevet (szörpöt) a piros tortazseléporral a zacskón lévő előírás szerint elkészítjük.

Lapos, téglalap alakú tálcába vagy tálkába öntjük és hűtőbe tesszük, hogy teljesen megszilárduljon.

Ha megdermedt apró kockára vágjuk. 

A fehér rész elkészítésénél ugyanúgy járunk el, mint a piros esetében. Kicsit magasabb edénybe öntjük a tejes keveréket, beleszórjuk az piros zselékockákat, majd megvárjuk, amíg teljesen megszilárdul.

Tálcára borítjuk és tetszőleges alakúra daraboljuk, vagy kisebb méretű kiszúróval kiszaggatjuk.

Az ötlet és a recept INNEN származik. 

És ITT nézzétek meg a képeket!:)
Itt pedig sok-sok kép... erről a cuccról... külföldi blogokról... :)

Házi ételízesítő

A házi ételízesítővel kiválthatjuk a készen kapható, adalékanyagokkal „dúsított” leveskockát és a szárított ízesítőket. Az összetevők mennyiségét a saját ízlésünknek megfelelően alakíthatjuk. A bolti változatnál akkor is jobb és egészségesebb eredményt kapunk, ha csak egy-kétféle zöldségből készítjük. 

A tartósítást megoldja a sózás, illetve a szárítás, nekünk csak annyi dolgunk van, hogy a végeredményt tisztára mosott, jól lezárt üvegekben tároljuk, majd használjuk. A sózott változatot felbontás után érdemes a hűtőben tartani. Idővel a zöldségek elveszítik friss, harsogó színüket, de nem romlanak meg. Ajándékba is készíthetjük; csinos üvegbe mérve remek meglepetés akár kezdő háziasszonyok számára is. 

Ez a recept a Kifőztük 2011/10. számában jelent meg. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról. 

Házi ételízesítő

Hozzávalók

• 6 fehérrépa
•  4 sárgarépa
• 1 karalábé
• 1 zeller
• 1 paradicsom
• 1 kápia- vagy paradicsompaprika
• 1 nagy csokor petrezselyemzöld
• 1 nagy csokor zellerzöld
• 4 vöröshagyma
• 2 evőkanál olaj
• só (mennyisége a meghámozott zöldségek súlyának 10%-a)

Alaposan megtisztítjuk, kis darabokra vágjuk és teljesen leszárítjuk a zöldségeket. Húsdarálóval vagy késes aprítóval minél apróbbra daraboljuk, daráljuk őket. A sárgarépával kezdjük, mert arra külön lesz szükségünk. Megmelegítjük az olajat, és átpároljuk benne a sárgarépát, hogy kiadja a színét, majd a többi hozzávalóhoz keverjük.

A sós változathoz kimérjük a zöldségek súlyához arányított sómennyiséget, és azt is a masszába forgatjuk. Az így tartósított házi ételízesítőt a zöldségekből kioldódott lével együtt tisztára mosott üvegekbe töltjük.

A szárításhoz vagy aszalógépre, vagy napfényre, esetleg a sütő melegére van szükségünk. Ebben az esetben nem sózzuk a zöldséget. A napon szárításhoz vékony rétegben lapos, széles fémtálra vagy -tepsire terítjük a masszát, és napos helyre tesszük. Időnként átkeverjük, amíg teljesen ki nem szárad. Az aszalógépben történő aszaláskor sütőpapírt terítünk a gép tálcáira, eloszlatjuk rajtuk a masszát, így szárítjuk ki a zöldségeket. A harmadik módszer esetén csak villanysütővel dolgozhatunk, mert a gázsütő legalacsonyabb hőfoka is túlságosan erős, könnyen megégetheti a zöldségeket. Sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük és 50 fokon kiszárítjuk a masszát.

Akár a sózást, akár a szárítást alkalmaztuk, a felhasználáskor egy-két evőkanál olajban melegítsük meg a masszát, hogy minél jobban kinyerjük belőle úgy a színt, mint az ízanyagot. Az étel ízesítésekor vegyük figyelembe, ha a sós masszát használjuk! Az ételízesítőt a főzés elején adjuk az ételhez.

A szárítással készült vega-mixről egycsipetnél rengeteg információt találni. 

Itt a tél... itt az otthoni gesztenyesütés ideje!

Bizony, bizony, vééééééégre, itt a gesztenye szezonja... 

Már van a zöldségeseknél magyar gesztenye, én már vettem is két kilót... 

Tehát, süssünk otthoni gesztenyét! Hogy hogyan? Erről már írtam  ITT... 

Házilag előállítható szappan

Nah, ez az a téma, amiről úgy írok, hogy ezt nem én csináltam. Ezeket a szappanokat Szilvi barátnőm készíti magának, a családjának, barátoknak, ismerősöknek, meg persze nekem. 

Szilvi mindig elmondja, hogy egyáltalán nem nehéz, meg, hogy én is meg tudnám csinálni, mert még időben se sok... de én meg úgy vagyok vele, hogy inkább ő csinálja, így legalább két-három havonta erre hivatkozva legalább muszáj vagyunk összehozni végre egy kávézást, különben én koszos maradok, ő meg megvonja magától a társaságomat...:))) Ugye, hogy igazam van? Ugye. 

Ezek a szappanok általában olívaolaj alappal készülnek. Ezen a képen három különböző látható, mindegyikből két-két darab. 

A felső az egyik nagy kedvencem. Ennek van a legsötétebb színe, ez fahéjas-narancsos. A fehéres, amiben mák van, az kókusztejes, mákos. Ez annyira jó, hogy kész vagyok tőle. Testradírként tökéletes, úgy radíroz, mint a méregdrága barna cukros radírom, amit azóta hanyagolok, amióta ezt a szappant használom. A világos barnás színű teafás vagy mi. Azt még nem használtam, mert erősen ragaszkodom a narancsos-fahéjas változathoz. Annyira szeretem őket, mert amióta ezekkel fürdöm egyáltalán nem használok testápolót, mert ez az olíva vagy pálmaolaj alap iszonyatosan jó a bőrömnek. Nincs vakarózás, nincs olyan érzés, hogy ég a bőröm, egyszerűen tiszta érzést ad, miközben valahogy nagyon jó a bőrömnek. 

Amikor az ember átáll a bolti tusfürdőről a házi szappanra (itt most tegyünk különbséget a bolti szappanok és a házi szappanok között is!), akkor kell némi felvértezettség, mert jóval többet kell takarítani a fürdőkádat, a csempét, mert a szappan bizony nyomot hagy a fürdőkádon, a csempén. Míg egy tusfürdő selymes, krémes, habzik, mint a mosópor, és úgy tűnik el a lefolyóban, hogy szinte nincs nyoma, addig ezek a szappanok habzanak, ha víz éri őket, de közel nincs akkora habjuk, mint egy sörreklámban szereplő sörnek, viszont jóval több nyomot hagynak a fürdőkádon, csempén, mint a kereskedelmi forgalomban kapható tusfürdők.

A bolti szappanokat most nem sorolom ide, mert sajnos azokban is számtalan olyan dolog található, amitől egyáltalán nem ajánlom a használatukat. Erre vonatkozóan a legegyszerűbb megnézni az összetételüket, amiről rögtön kiderül, hogy mit sikerült a gyártónak belecsempésznie, csak hogy jobban eladható, illatosabb, krémesebb legyen. Nem szabad bedőlni ezeknek a szépen csengő megnevezéseknek, mert a legtöbbjük vagy kőolajszármazék, ami egyáltalán nem a barátunk, vagy olyan csúnya dolgunk, amivel szintén nem kellene se magunkat, se a fontosainkat mérgezni, főleg nem éveken keresztül...

Méregből, káros anyagból kapunk jócskán, elég csak levegőt venni, máris olyan dózist kapunk mindenből, hogy csoda, hogy élünk...

Az összetételnél az első, ami a legnagyobb mennyiségben található ezekben a csodákban, majd a felsorolásban utánuk következők ebben a sorrendben következnek, azaz százalékos arányban, az első a legnagyobb százalékú, a következő a második, stb, stb... Az idegen nevek néha rettenet dolgokat takarnak. Ennek megfejtéséhez Antal Vali oldalát ajánlanám és egy széket, amibe az otthon található termékek összetevőinek megfejtése előtt foglaljunk helyet, mert le fogunk ülni, hogy miben, mi van... :(

Itt is meg kell, hogy jegyezzem, hogy ahogy azt már írtam, én azért igyekszem megtartani a számomra komfortos határokat ebben a témában is. Van otthon bolti tusfürdőm, és ha úgy érzem, hogy arra van szükségem, akkor azt használom. Mert emberből, sőt nőből vagyok és van, hogy kényeztetem a lelkem, vagy az orrom, és akkor muszáj azt a valamit használni, aminek az a nagyon kókuszos illata van, vagy azt, ami olyan töményen levendulás, stb... Persze ilyenkor nem érdekel, hogy mi van benne, hiszen ez olyan 10%-ra tehető, és a többi 90%-os használatnál igyekszem kizárni a (szerintem) káros dolgokat. Tehát, igen, gyarló emberként én sem tudok mindentől megválni és nekem is van otthon olyan kozmetikumom, ami biztosan nem jó, biztosan tartalmaz olyan dolgokat, amitől a nálam sokkal inkább tudatosabban élők ezeket az anyagokat meglátva sikítva rohangálnának, de... nekem már ez is eredmény magammal szemben, amit eddig elértem ezen az úton.   

Tehát, fontos, hogy mielőtt átállunk a természetesség ezen útjára, azért készüljünk fel lelkileg, hogy lehet, hogy hetente kétszer ki kell mosni a kádat, a csempét... , de itt meg kell, hogy említsem, hogy az ecet-mosószóda párossal egy pillanat alatt végzünk eme művelettel is!

A szappanok készítéséről nem nagyon tudok írni, mert ahogy azt már írtam, azt Szilvi barátnőm készíti. Ha valakit érdekel, írjon nekem a szepsegtar.blog@gmail.com címre, én meg továbbítom Szilvi felé a levelét. Szilvi nem "gyárt" szappanokat nagyipari mennyiségben, de mindig van néhány elfekvő darab... , így (igen, ez itt a reklám helye!), ha valaki szeretne belőlük, írjatok bátran... olyan áron adja őket, amiért, mint mondtam, nem érdemes otthon nekiállni a dolognak... 

Mivel Szilvi elég nyitott a témára (lásd a mákos-kókuszos szappant, amit én kértem, hogy legyen ilyen... és most készül nekem egy kecsketejes szappan, hogy a kicsi arcomat is legyen mivel mosogatnom... ) ezért újabb ötleteket is szívesen lát, de ezt már vele kell egyeztetni! Az ő szappanjával mosakszik már a fél Kifőztük csapat... a fél családom, és számos barátnőm is... 

Szóval, tessék bátornak lenni és tessék tudatosabban élni. Mert belőlünk csak egy van, ha mi nem vigyázunk magunkra, a fontosainkra, akkor ki fog? A Jézuska vagy a húsvéti nyuszi? 

További ötleteket is szívesen fogadok az öko, bio élet területein. 

Addig is, két oldalt ajánlanék, amit olvasgasson mindenki bátran. 

Antal Vali oldalát és a Lukrécia kencéi oldalt. 

Házilag elkészíthető dezodor

Folytatom a házilag elkészíthető, így mindenféle adalékok, káros anyagok nélkül készülő kozmetikumok sorát. 

A házilag készíthető dezodor az egyik legfontosabb az összes közül, mert kiváltja azt a hónalj stiftet, amiben alumínium van. Az alumínium nem a barátunk, mert bár teljesen nagy biztonsággal oldja meg az izzadás, verejtékezés kellemetlenségeit, akár káros is lehet. Antal Valitól hallottam, hogy bár erre vonatkozóan nincsenek felmérések, de kimutatható, hogy amióta a férfiak számára is reklámozzák a hónaljstiftek használatát, egyre több a mellrákos férfi.. Ez elgondolkodtató, nem?? De. 

Szintén Antal Vali oldalán olvasható, hogy a legtöbb kozmetikummal kapcsolatban jobban járnák, ha azokat inkább megennék, mint magunkra kennénk, hiszen ha magunkra kenjük, a bőrön keresztül felszívódva azonnal bejut a véráramba, míg ha megennénk, a gyomorsav legalább megdolgozná, kinyírná a bennünk található a szervezetünk számára káros hatóanyagokat. 

Megfontolandó tanácsokat találni az oldalán, érdemes beleolvasni, és jobban figyelni magunkra, a családunkra, a fontosainkra. 

Engem a házi dezodor már régóta foglalkoztat. Hosszú idő telt el amíg arra készültem, hogy elkészítem, aztán amikor összejöttek a hozzávalók, végre úgy döntöttem, hogy akkor most... majd kb. öt perc alatt össze is kevertem a hozzávalókat, nem értettem, hogy mi a fenére vártam ennyit, mert nagyon egyszerű elkészíteni, semmilyen konyhatechnikai művelet nem kell hozzá, tehát, nem érdemes várni vele. 

Még valamikor a nyár elején készült, így eléggé féltem tőle, hogy pont a legnagyobb rekkenő hőségben fogom elkezdeni használni, így a táskámban folyamatosan ott lapult az addig használt stiftem is biztos, ami biztos... Én valahogy úgy vagyok ezekkel a dolgokkal, hogy próbálom egy számomra normális egyensúlyban tartani a dolgokat, azaz ha valamitől egy kicsit is kellemetlen érzésem van, vagy úgymond sérül a komfortzónám, akkor nem erőltetem. Így kezdtem anno a mosódióval, (ITT és ITT) az EcoBalls-al, és eddig mindennel, amit ezen a téren kipróbáltam. Ez kb. annyit jelent, hogy addig használom, amíg azt nem érzem, hogy nagyobb az áldozathozatal a részemről, mint amennyit valóban megér a dolog. 

Hogy érthetőbb legyen, bár, szeretnék minél tudatosabban élni, de nem szeretnék átesni a ló túloldalára, azaz a környezettudatosság oltárán nem áldozom fel például a lakásom tisztaságát, a saját magam és a körülöttem élők komfortzónája sem sérülhet csak azért, hogy elmondhassam, én aztán olyan bio meg öko vagyok, hogy az na. 

Igyekszem természetes dolgokkal takarítani, ezért már szinte mindent ecettel és mosószódával takarítok, ami valóban csodákra képes, de bizony tartok otthon olyan vegyszereket, amikről eddig is és a jövőben is azt gondolom, hogy ha úgymond "sterilizálni" akarok valamit, akkor erre van szükség. Példa lehet erre az a kb. egy évvel ezelőtti történet, amikor eldugult a lefolyó, majd azzal a bizonyos csőgörénnyel hozták helyre a dolgokat. Akkor a "szakik" levonulása után úgy éreztem, hogy az egész lakást feltölteném hipóval, hogy mindent eltávolítson, amihez előtte hozzáértek. 

Tehát, igyekszem, igyekszem, de nem feszülök meg, csak annyira, amíg számomra is elviselhetőek az ezen az úton járás feltételei.

Azt rögtön hozzá is kell tennem, hogy a természetes dolgokra átállás jár némi áldozattal, de ha mindezt úgy hozzuk, hogy nem erőltetetten, hanem szépen, fokozatosan szoktatjuk hozzá magunkat és a körülöttünk élőket, akkor szerintem sokkal könnyebb, zökkenőmentesebb az átállás például a mosószerekről a mosódióra vagy az Ecoballsra, vagy a bolti szappanról, tusfürdőről a házi szappanra, és sorolhatnám.

Visszatérve a házilag előállítható dezodorra, csak addig lettem volna hajlandó használni, kipróbálni, amíg azt nem érzem, hogy áldozatot hozok a természetességért, azaz, ne adj isten, nem válik be, úgy érzem, hogy ahogy már említettem, sérül a komfortzónám. Én szenzitív vagyok a szagokra, illatokra. Messziről megérzek olyan szagokat, illatokat is, amit mások nem. Roppantul rosszul tűröm azokat a szagokat, amit nem tudok kizárni, ilyen például az a bizonyos "emberszag", ami a nyári kánikulában egy túlzsúfolt járművön kialakulhat. Vagy ilyen az egyik kolleganőm szaga, aki bevallottan két napig hord egy ruhát, még a legnagyobb kánikulában is, és ilyen például valaki másnak a szaga, amit attól áraszt, hogy naponta két-három FEJ fokhagymát eszik meg esténként, mert annyira szereti.  

Én az ilyeneket nem bírom és mint írtam messziről megérzem. Elég érzékeny orrom van, így bíztam benne, hogy ha a házi dezodorom nem hozza azt, amit elvárnék tőle, én leszek az első, aki megérzi, nem a körülöttem lévők néznek majd rám furcsán.

Hála az égnek, nagyon jól vizsgázott. Már az első alkalommal is napi két felkenéssel teljesen szagtalan maradtam, sőt, nagyon bevált a dolog. 

A folyamatos használatnál, amit tapasztaltam. Az első hétben elszínezte a bőrömet, de a ruháimat nem. (Én általában fekete vagy sötét ruhákat hordok, de a dezodor semmin nem hagyott nyomot.)

A bőrömet valószínűleg a benne lévő szódabikarbóna színezte el, amihez, ahogy olvastam, hozzá kell szoknia a bőrnek. Ez kb. egy hét alatt megtörtént, azóta teljesen ok a dolog és az elszíneződés is elmúlt. 

Mivel több hónapja használom, így bátran ajánlom mindenkinek, hogy készítsétek el és használjátok. 

A hozzávalók beszerzésével kapcsolatban, ajánlom a gyógyszertárakat, bio boltokat. Nekem két helyre kellett a hozzávalók beszerzése miatt mennem. A sarki gyógyszertárba és egy DM-be. Az illóolajaknál CSAK 100%-os olajat vegyünk, mert ezt a cuccot a bőrünkre fogjuk kenni, nem a teamécsesbe öntjük! 

Az ötletet, mint ahogy már sok mást is INNEN, a Lukrécia kencéi oldalról vettem.

Házi dezodor kakaóvajból

Hozzávalók

• 1,5 dkg kakaóvaj (gyógyszertárban beszerezhető) 
• 3 dkg szódabikarbóna (szagölő, ez általában mindenkinek van otthon...)
• 5 gramm kaolin (BOLUS ALBA vagy fehér agyag gyógyszertárban beszerezhető) (nedvszívó)
• 5 gramm kukoricaliszt vagy rizsliszt (nedvszívó) 
• 3-5 csepp teafaolaj (én ezt nem kaptam, így citromolajat használtam, amit a gyógyszertárban vettem)
• 3-4 csepp levendula illóolaj (gyógyszertárban beszerezhető) én ebből jóval többet tettem, ha minden igaz, 10 cseppet...
• 50-60 csepp mandula olaj (az étkezési mandulaolaj is tökéletes, amit bioboltban lehet beszerezni, ha illóolajat szeretnénk, azt DM-ben árulnak, elég borsos az ára, de nagyon kevés kell belőle!)

Először készítsük elő amibe öntjük majd a krémet. Én egy wc papír guriga közepét, azaz a vastag papírhengert hosszában kettévágtam, és olyan nagyságúra tekertem össze, amilyen egy  bolti golyósdezodor belseje. Ezt a hengert, ami belül üreges, kívülről betekertem folpackkal, úgy, hogy az alját is fedje, de az oldalait is takarja (kívülről). Ebbe öntjük majd a folyékony krémet, amit be kell majd tenni a hűtőbe, hogy teljesen megdermedjen, ezért úgy készítsük elő, hogy megálljon a talpán, vagy valami olyasmibe állítsuk bele, amiben nem dől majd el.

A krém hozzávalói jönnek. A kakaóvajat fémtálkába szórjuk (a gyógyszertárban kakaóvaj reszeléket adnak majd), amit gőz fölött felolvasztunk, majd a többi hozzávalót belekeverjük ebbe a krémbe. Ez nagyjából egy-két perc alatt megvan. Javaslom, hogy a hozzávalókat előre mérjük ki, vagy ha lehetőség van rá, használjunk kanalas mérleget. 

A kész krémet beleöntjük az előre elkészített papírhengerbe, majd mehet a hűtőbe. 

Én egy éjszakát hagytam bent, majd leszedtem róla a folpackot és a papírhengert, majd használni kezdtem.

(Ami még fontos, hogy a gyógyszertári kakaóvaj kozmetikai célokra készült, így ha bármilyen ételbe kellene, azt bioboltokban szerezzük be, ne a gyógyszertárban.)

Kozmetikumok a konyhából - házi körömvirág krém

Ha valaki követi a blogot, tudja, hogy én karácsonyra általában saját készítésű ajándékokat adok a fontosaimnak. Ezek nem amolyan haszontalan dolgok, mint a 158. saját festésű doboz, hanem vagy ehető, vagy valamire használható, dolgok. Már tavaly is terveztem, hogy készítek házilag körömvirág krémet, de akkor elmaradt. Most viszont időben kezdtem hozzá ennek a "hatalmas műveletnek", azaz időben eszembe jutott, hogy most virágzik a körömvirág, most kell valakinél kalapolni érte... Elsóhajtottam magam a facebookon, hogy ki tudna nekem körömvirág lelőhelyet, és pár percen belül meg is érkezett a válasz Krisztinától, miszerint neki van a kertjében, és szívesen meglep vele. 

Krisztinával két-három havonta megejtünk egy kávézást valahol, így adott volt, hogy a következő kávézás alkalmával hozzám kerülhet egy hatalmas csokor körömvirág. Így is lett, azaz akkora csokor virágot kaptam, hogy ennyit szerintem egy mezőn lehet csak találni. Krisztinának itt is köszönöm a virágot, meg minden mást is...:)

És akkor, hogy hogy készült a krém. A virágokat vízbe tettem és egészen addig a szoba díszei voltak, míg el nem kezdek hervadni. Természetesen nem vártam meg, míg teljesen elhervadnak, csak addig, amíg már elkezdték összecsukni a virágaikat.

Körömvirág krém

Hozzávalók

• nagy csokor körömvirág (a virág feje és zöld szára is!)
• 50 dkg sertészsír (bolti sertészsír)

A virágot nagyobb darabokra vágtam. A zsírt melegítettem, amikor teljesen felolvadt és forró volt, beledobtam a virágokat, egy-két percig sütöttem benne, eközben a virág serceg és esetleg fröcskölhet is, majd elzártam a gázt, lefedtem az edényt és egy napra magára hagytam őket. (Itt meg kell, hogy jegyezzem, hogy én használok sertészsírt, mégis kifejezetten rosszul voltam az intenzív zsírszagtól..., így a krém elkészítését kereszthuzatban ajánlom...)

Másnap az egészet felmelegítettem, de csak addig, amíg a zsír leolvad a virágról. Először nagyobb szűrön leszűrtem, így a nagyobb részekről lefolyt a zsír. 

(Az így keletkezett virágot, szárat nem dobtam ki, mert Szilvi barátnőm majd remek szappanokat készít belőlük, így beletettem egy nejlonba és amíg nem találkozom Szilvivel, a mélyhűtőben várakoznak.)

A leszűrt zsír ekkor még kicsit "homokos", nem teljesen tiszta, így egy nagyon sűrű szűrőn is leszűrtem, majd tisztára mosott, üvegből készült krémes dobozkákba adagoltam őket. (Fontos, hogy amibe adagoljuk üvegből legyen, mert a műanyagból olyan dolgok oldódhatnak ki, amik nem túl egészségesek... Erre a célra kb. három éve gyűjtöm a szemránckrémeim tégelyeit, így ez úgymond ingyen volt.)

Az elkészült krémeket karácsonyig a hűtőben tárolom, hogy minél később avasodjanak.

Eltarthatóságukra nem tudok mit írni, mert nem hinném, hogy megromolhatna, maximum megavasodik a sertészsír, de az sem fog szerintem. Eleve pici tégelyekbe adagoltam, így egy év alatt elfogynak majd, jövőre meg készíthetem az újabb adagot. 

A körömvirágot egyébként lehetne olíva olajban áztatva is használni, de ahogy több helyen is olvastam, a legjobban ezzel az eljárással nyerhető ki a körömvirág értékes hatóanyaga. 

A körömvirágról ITT is olvasható, hogy mi mindenre jó, és lehet, hogy újdonságot árulok el, de még ehető is! 

Egyre több házi kozmetikumot használok, így hozom majd a házi szappant és a házi dezodort is. 

A körömvirág szezonja júliusban van, így jövőre akkor kell majd hozzálátni. 

A képek nincsenek színezve, a krémnek valóban ilyen napsárga színe van. 

Mogyorókrém házilag

Ez a recept a Kifőztük 2011/4. számában jelent meg. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról, természetesen ingyenesen!

Valószínűleg mindannyian ismerjük és szeretjük azt a bizonyos csokoládés mogyorókrémet. Fogyasztjuk kenyérre kenve, süteménybe adagolva, vagy egyszerűen csak kanállal falatozunk belőle. Ilyen mogyorókrémet házilag is készíthetünk, még túl sok időre sincs szükség hozzá.

Hozzávalók

•  25 dkg mogyoró
• 15 dkg porcukor
• 10 dkg jó minőségű cukrozatlan kakaópor
•  2 dl cukrozott sűrített tej (nagyjából másfél tubusnyi)
• 1 evőkanál vaníliakivonat vagy 2 evőkanál vaníliás cukor
• 2-4 evőkanál mogyoróolaj vagy szőlőmagolaj

Száraz serpenyőben pár perc alatt átpirítjuk a mogyorót. A serpenyőt folyamatosan rázogatjuk, hogy a mogyoró mindenhol egyenletesen piruljon. Amikor megérezzük az illatát, tálcára borítjuk a mogyorót, és megvárjuk, hogy kihűljön.

Hidegen konyharuha közé téve átdörzsöljük, hogy eltávolítsuk a héját. Késes aprítóban öt-hat percig daráljuk, majd apránként hozzáadjuk a többi alapanyagot. Ha elkészült, tiszta üvegbe kanalazzuk, és hűtőben tároljuk.

Az olajat kiválthatjuk vajjal vagy tisztított vajjal (ghível), amelynek elkészítése a Kifőztük 12. számában olvasható.

Rizstej készítése házilag

A tejfogyasztással kapcsolatban szinte naponta változik a tudomány hozzáállása. A tej egyik nap még erő és egészség, másnap szinte már méregként kezelik. Mindenkinek magának kell eldöntenie a saját hozzáállását, mérlegelve a témával kapcsolatos ismereteit, tudását. Manapság számtalan étkezési irányvonal használja a növényi tejeket, sokan allergia miatt száműzik az étrendjükből az állati eredetű tejet. A sokféle elkészítési módból most kettőt mutatok be, amelyek mind a rizsnél, mind a mandulánál alkalmazhatók. Növényi tejet zabból, szójából, búzából vagy olajos magvakból: dióból, mogyoróból stb. is nyerhetünk. A kókusztej házilag készített változatát már bemutattam ITT, illetve a Kifőztük 2010/5. számában. De elérhető a www.kifoztuk.hu oldalon is. 

Ez a recept a Kifőztük 2011/5. számában jelent meg. Az újság, mint ahogy jelenleg minden eddig megjelent szám, ingyenesen letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról!

Hozzávalók

a főzés nélküli változathoz:

• 20 dkg rizs
• 5 dl víz

a főzéssel készült változathoz:

• 25 dkg rizs
• 7,5 dl víz

A főzés nélküli változathoz megmossuk a rizst. Szárazon kávédarálóban megőröljük, vagy az 5 dl vízből elveszünk egy keveset, és késes robotban vagy turmixban azzal együtt péppé daráljuk. Mindkét esetben hozzáadjuk a maradék vizet, és egy éjszakán át állni hagyjuk. Már a darálás után fehéres, opálos vizet nyerünk, amely néhány óra múlva még fehérebbé válik.

Másnap mély edény tetejére tett, dupla gézlappal (gyógyszertárban vásárolható 1 x 1 m mull lapként) vagy tiszta konyharuhával bélelt szűrőbe öntjük a vizes rizst. Hagyjuk lecsöpögni, majd a ruhát összefogva a maradék folyadékot is kicsavarjuk belőle.

A főzéssel készült változathoz a rizst átmossuk, majd lábosba öntjük, és a vízzel együtt lassú tűzön főzni kezdjük. A rizs idővel fehérre festi a vizet. Ha már elérte ezt az állapotot, öntsük le róla a rizstejet, és újabb adag (7,5 dl) vízzel kezdjük újra a főzést. Ha megint fehéressé válik a víz, öntsük le, és ismét tiszta vízzel folytassuk a főzést. Ezt nagyjából ötször ismételjük meg, majd ugyanúgy szűrjük le a rizst, mint a főzés nélküli változatnál.

A rizstejet hűtőben tároljuk, de pár napon belül mindenképpen használjuk el! A megmaradt rizses pép jó lesz sűrítésre vagy tejberizs készítéséhez.

Remekül használható fagylalthoz, ezt hamarosan meg is mutatom...:)

Színes pattogatott kukorica

Nagy moziba járó voltam egy időben. Hetente kétszer, háromszor mentünk, szinte mindent láttunk... Az egyik moziban a sima, sós pattogatott kukorica mellett volt édes kukorica is, ráadásul, rögtön kétféle is. Színes, ami mindenféle színben pompázott és csokoládés, ami csak csoki színű volt. Ez a "recept" ennek a kukoricának az előállítása miatt készült. 

Lassan közeledik a nyári gyerekzsúrok, a ballagási családi összejövetelek ideje. Ez a színesre festett pattogatott kukorica a gyerekek nagy kedvence lehet. Ízesíthetjük, színezhetjük természetes ételfestékkel, kakaóval, szörpökkel. Ha nem szeretnénk ilyen tömény cukros rágcsálnivalóval kínálni a gyerekeket és a felnőtteket, ízesítés, színezés nélküli kukoricát is tálalhatunk. Ez a recept a Kifőztük 2011/5. számában jelent meg. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról. 

Színes pattogatott kukorica

Hozzávalók

• 5-10 dkg pattogatni való kukorica
• 1-2 dkg vaj

a színezéshez:

• 1 rész cukor
• 1 rész víz
• ételfesték vagy kakaópor, szörp

Vastag aljú edénybe tesszük és az edényt mozgatva fölolvasztjuk a vajat, így mindenhol vékony zsiradékréteggel vonjuk be az edényt. Beleszórjuk a kukoricát, lefedjük. (Érdemes üvegtetővel ellátott edényben készíteni, mert így folyamatosan látjuk, hol tart a folyamat.) 

Az első pukkanások meghallásáig nagy lángon melegítjük. Amikor a kukoricák pattogni kezdenek, kisebbre vesszük a lángot, és az edényt rázogatva kipattogtatjuk a kukoricát.

Kikészítünk egy tálcát vagy egy széles, lapos tálat. Mély edénybe öntjük a cukrot és a vizet. Nagy lángon pár perc alatt szirupot főzünk belőlük. Amikor átlátszóból aranyszínűre kezd váltani, hozzáadjuk a színezéshez választott hozzávalót. Az edényt levesszük a tűzről, gyors, de óvatos mozdulatokkal átkavarjuk, majd beleöntjük a megfesteni kívánt kipattogott kukoricát, és alaposan megkeverjük, hogy a szirup minél jobban bevonja a kukoricaszemeket. Szűrőkanál segítségével kiszedjük a szirupból a kukoricát, és a kikészített tálcára szedjük. Száradás után (körülbelül 2-3 perc múlva) tálaljuk.

Sósan is készíthetjük. Ha így szeretnék tálalni, melegítsünk föl vajat, szórjunk bele bármilyen fűszert, amit szeretünk (pirospaprikát, rozmaringot, csilit), sózzuk meg, majd forgassuk át benne az ízesítetlen kukoricaszemeket.

Olaj nélküli majonéz hőkezelt tojással

Régóta szerettem volna házilag készíteni majonézt, csak visszatartott a nyers tojástól való félelmem. Ez a változat viszont hőkezelt tojásból készül. Másik nagy előnye, hogy mivel nem tartalmaz olajat, ezért könnyű, selymesen krémes majonézt kapunk belőle, amelyet ugyanúgy használhatunk, mint a bolti változatot, amelynél azonban lényegesen olcsóbb. Mindenhez használható, amihez a bolti majonézt használnánk. A recept a Kifőztük 2011/4. számában jelent meg. Az újság, ahogy eddig is, most is ingyen letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról. 

Olaj nélküli majonéz, hőkezelt tojással

Hozzávalók 4-5 dl kész majonézhez

• 2 tojássárgája
• 1-2 evőkanál porcukor
• 2 evőkanál mustár
• 1 evőkanál liszt
• csipet só
• 4 dl tej vagy víz

A tojássárgákhoz adjuk a cukrot, a sót, a mustárt és a lisztet. Csomómentesre keverjük, majd gőz fölött besűrítjük a krémet az apránként adagolt tejjel. Nagyjából 5 percig kevergetjük, ez idő alatt érezhetően sűrűbbé válik. Figyeljünk rá, hogy ne melegedjen túl, mert megsül a tojás.

Amikor megváltozik az állaga kihűtjük, majd kézi vagy gépi habverővel fölhabosítjuk.

Az elkészült majonézt azonnal használhatjuk. Tálalásig tartsuk a hűtőben, két napon belül fogyasszuk el!

Ezt az alapkrémet ízesíthetjük borssal, zöldfűszerekkel, paradicsompürével. Készülhet belőle tartármártás is. 

Dulce de leche

Na, hát kérem... Itt van ez a kis ééééédes! A kis ééédes abszolút illik rá, mert ez aztán maga a tömény cukor. De miből is van a karamella? Cukorból. Kalóriaértéke kiveri a biztosítékot, így ezt most nem számolnám ki, ha nem muszáj...

Elkészítése roppant egyszerű. Csak az idő az, amit rá kell áldozni, illetve néhány tubus cukrozott tejet... 

Dulce de leche avagy karamell a köbön

Hozzávalók 

• 7 tubus cukrozott tej

A sütőt a legforróbb fokozatra állítjuk. Rozsdamentes edénybe adagoljuk a sűrített tejeket, majd ezt a lábast befedjük alufóliával.

A lábast nagyobb tepsibe/edénybe tesszük és köré vizet öntünk, majd betesszük a sütőbe és innentől kezdve nagyjából 2-3 óráig sütjük. Közben más dolgunk nincs, csak időnként pótoljuk az elfőtt vizet. 

Nem kell kevergetni. (Az edény szélére sült darabokat a folyamat végén egyszerűen ki kell nyalogatni az edényből és kész...Iszonyatosan fiiiiinom!)

Akkor van készen, ha a színe ilyen gyönyörűre vált, de innentől kezdve is süthetjük még, hogy sűrűsödjön, csak figyeljünk rá, hogy mindig legyen körülötte víz!

Nekem "folyékonyan" kell, mert szószként, öntetként akarom használni. (Mi másra, fagylaltra..., illetve karamell fagyi lesz belőle... tejszínes karamell... )

Ha az elkészült krémen mégis kicsit sűríteni szeretnénk, tegyünk kis tálkába belőle, majd azt fedetlenül hagyjuk egy napot "száradni", jóval sűrűbb, krémesebb lesz.

Ahogy számoltam az "anyagveszteség" kb. 10%, tehát, nem igazán fogy el, csak sűrűsödik, karamellizálódik... (milyen meglepő...) Eltarthatóságával kapcsolatban nem tudok nyilatkozni... Nem hinném, hogy túl sokáig meglesz ez az adag... Ha valakinek van tapasztalata, kérem, hogy ossza meg velem! Köszönöm! 

Hogy mihez is ajánlanám? 

• fagylaltra öntetként... 
• tejhez keverve remek karamellás tejet kapunk...
• sutyiban kanállal kienni belőle időnként, mint boldogsághormon pótlás... aztán ráfogni a nyuszira, ha van... (ezt direkt írtam ide, középre, hátha kevesebben látják....)
• ha szeretjük a karamellt, szinte bármihez...
• ajándékba, hiszen ennél édesebb ajándék nem sok lehet a földön...

A sütőt rengeteg ideig kell járatni, de:

Én kapcsolgattam közben, azaz először 180 fokon kezdtem, és közben megsütöttem az ebédünket, majd felkapcsoltam a legmagasabb hőfokra és megsütöttem x darab céklát és sütőtököt, illetve, hogy nehogy hiányom legyen, kis gesztenyét is...

Tehát, ha kihasználjuk az időt, akkor nem megy pocsékba az a rengeteg energia, amit a sütési idő alatt a tűzhely elhasznál... Jah, akinek gőzös sütője van, annak ez a sütés felér egy sütőtakarítással is...