Négy marha egytálra - Marhahús gyöngyhagymás raguban

Nem, nem. Nem négy különböző marha van ebben az ételben... Csak négy  "marhás" jellemzője van. 

Mégpedig:

• marhajó
• marha lassan készül el
• marhára nem lehet abbahagyni...
• mi is volt a negyedik??? Jah! Marhahúsból készült.

A napokban készült egy kis Gulyásleves ITT

Akkor írtam, hogy bőven készítsünk belőle, azaz a húsból és a hagymából, majd vegyünk ki egy adagot és tegyük félre, a többit pedig főzzük meg levesnek. 

És akkor innen folytatom, de azért leírom, hogy mi is kell ehhez az ételhez:

• 50 dkg marhahús (jelen esetben marhalábszár)
• 2-3 db vöröshagyma
• 2 evőkanál zsír, vagy olaj
• 15 dkg ecetes gyöngyhagyma (kicsi üveg, kb 2-3 decis)
• 2-3 db sárgarépa
• 3-4 evőkanál ketchup, vagy paradicsompüré
• só
• bors
• tálaláshoz esetleg tészta, vagy egy nagy szelet kenyér

A hagymát megpucoljuk, és felaprítjuk. A húst megmossuk, kb 2 x 2 centis kockákra daraboljuk. Egy arra alkalmas edényben a zsírt, vagy olajat melegítjük, jöhet rá a hagyma, amit üvegesre párolunk. Jöhet rá a  felkockázott hús. A húst fehéredésig pirítjuk, majd víz hozzáadása mellett fedő alatt puhára főzzük. Ha készen van, szép barna szaftja lesz! Kb egy óra főzés után jöhet mellé a pucolt, darabolt sárgarépa, és a lecsöpögtetett gyöngyhagyma, majd ezekkel együtt készre, puhára főzöm. Sózom, borsozom, és hozzá keverem a ketchupot. Jól elkeverem, összeforralom.

Készen vagyunk.

Tálalni kifőtt tésztával, vagy egy nagy szelet friss kenyérrel tálalom. 

Én egy kevés chilis olajjal is nyakon öntöttem, az az a piros olaj rajta. 

Írtam a Gulyáslevesnél, hogy az előkészületeknél több hússal kezdjünk, mint amennyi a leveshez kell majd. Én úgy csináltam, hogy a leveshez a pirospaprikát csak akkor kevertem hozzá a húshoz, amikor már félig megpuhult a hús, és kiszedtem belőle azt az adagot, amiből ez az étel lett. Így egy munkával két ételt készítünk, annyi csak a dolgunk, hogy amikor szétszedtük, a leveshez jön a pirospaprika, ami tökéletesen ki fogja engedni a színét még így is, illetve a leveszöldség és a víz, ehhez pedig a felsorolt hozzávalók.

Finom, édes, és savanyú, olyan illata és íze van, hogy abbahagyhatatlan. Egyszerűen addig eszi az ember, amíg a tányérjában, vagy a lábasban még talál... 

Egy kis friss kenyérrel kitunkolni a szaftját... Nah, igen... Élni tudni kell!

Még mindig jön majd egy  verzió, hogy mi is lehet ebből az alapból... Hamarosan ...

Gulyásleves

Tél van, kell a leves. A jó meleg leves, ami átmelegíti minden testrészünket még a fülcimpánkat is.

Ahogy öregszem, egyre nagyobb "leveses" vagyok.

Azt mondják, hogy a levestől sokan félnek, azaz nem mernek nekiállni, mert a jó levest el kell tudni készíteni. Nem tudom. Én akkor nagyon bátor vagyok, mert én levest bármikor szívesen főzök. Bármikor, és bármiből, persze, amit megeszem utána, csak olyan hozzávalóból. 

Gulyásleves

Hozzávalók:

• 2 evőkanál zsír vagy olaj
• só
• bors
• 2 db vöröshagyma
• 2 evőkanál őrölt pirospaprika
• 1 kg marhahús (jelen esetben ez lábszár)
• 1/2 db krumpli reszelve
• 3 db krumpli
• 4 db sárgarépa
• 2 db fehérrépa
• 1 db zellergumó (kisebb darab legyen, vagy zellerzöld)
• 1 csipetnyi őrölt köménymag
• 2 db babérlevél
• 1 evőkanálnyi paradicsompüré

A hagymát megpucoljuk, és felaprítjuk. A húst megmossuk, kb 2 x 2 centis kockákra daraboljuk. Egy arra alkalmas edényben a zsírt, vagy olajat melegítjük, jöhet rá a hagyma, amit üvegesre párolunk. Jöhet rá a pirospaprika, majd a felkockázott hús. A húst fehéredésig pirítjuk, majd mellé dobjuk a reszelt krumplit. Felöntjük vízzel, sózzuk, borsozzuk, és fedő alatt puhára pároljuk. Figyeljünk, hogy ne égjen le! 

Ha megfőtt, jöhet hozzá a leveszöldség, azaz a felkockázott krumpli, fehér és sárgarépa, a zeller, és a fűszerek, azaz a babérlevelek, és a kömény. Ha minden megfőtt, készen vagyunk!

Levesbetétként csipetkét készíthetünk hozzá. Ez most elmaradt, de csak azért, mert a "második" egy tésztás étel volt...

Tálaláskor egy kevés paprikakrémet teszünk rá, de ez el is hagyható. Házisárkányoknak chilit is pakoljunk rá!

Tipp:

A húsnál hagyjunk rá mennyiségileg, és amikor megfőtt, tegyük félre. Ez tulajdonképpen a marhapörkölt, azaz ez a leves  a marhapörköltből készül, annak továbbgondolása. De nem csak marhapörkölt készíthető belőle, hanem ízletes egytál is, majd mutatom...

Gulyáslevesből remek darabokat találunk még ITT, ITT, ITT, ITT is! Nem rangsor, csak felsorolás!

Mit rontottam el?

Bár, egyáltalán nem biztos, hogy elrontottam, bármit is, lehet, hogy ennek ilyennek kell lennie??

Londonban végre átestem a "süssünk marhát" projekten... Vettünk egy helyes kis húst, illetve több szeletet. Hazavittük, megmostam, leszárítottam.

Aztán fogtam egy serpenyőt begyújtottam alatta, jó forróra melegítettem, belelocsoltam két-három evőkanálnyi olajat (olíva) majd bele tettem a húst. Sütöttem három percig, majd megfordítottam. Nem szúrtam meg a húst, egy csipesszel megfogva fordítottam meg.

Másik oldalt két percig sütöttem, közben mellé dobtam egy ág rozmaringot, egy nagyobb evőkanálnyi vajat, és egy-két gerezd fokhagymát. Amikor készen volt, tányérra tettem és hagytam pihenni kb 3-5 percet. Majd sóztam, borsoztam, és tálaltam. A fűszerválasztás egyértelmű volt, miszerint ez volt otthon friss fűszerként.

Nagyon bátor voltam, mert ahogy a képen van, így ettük meg. Még soha nem voltam hajlandó egy ilyen húst megenni, nekem ez "véres"... De most bátor voltam, mert ha már Londonban vagyok, muszáj ennem egy ilyet, nah... Mindig azt hallgattam, hogy ha teljesen átsütöm, akkor kiszárad, ha ilyesmire hagyom, akkor omlós, meg szaftos, meg húúúúúha lesz, és így az igazi.

Hát... Nem volt szaftos, nem volt omlós... Nem érződött, hogy a közepe nyers lenne, tulajdonképpen finom volt, de én nem érzékeltem, hogy omlós lett volna, sőt még így is száraz volt.

Mi volt a baj? Vastagabb húst kellett volna választanom? Túlsütöttem? Keveset sütöttem?

A képeken a köret tepsiben sült zöldségek, mint krumpli, sárgarépa, paszternák, hagyma, illetve a nem bevállalós étkezők miatt némi csirkemell, de az teljesen külön készült...

Marhahúsleves - velőscsonttal főzve -

Nem tudom, hogy mi lehet a titka az igazán jó húslevesnek, de az biztos, hogy én bizony nagyon jó marhahúslevest csinálok. Erős, zamatos, laktató leves. Mi a titok? Nem tudom. Leírom, hogy hogyan készül, hátha segítek másnak is elkészíteni ezt a csodát.

Ez a kedvenc levesem. Nem tudom hogy miért szeretem ennyire, de tény, hogy ha húsleves, akkor nekem az marhahúsleves. Bizton állíthatom, hogy ez a leves szívet, lelket melegítő darab. Ha kint már hideg van, kell egy ilyen tányérnyi leves, és minden rendeződik. Nem nagy mutatvány előállítani, csak a hozzávalók fontosak, és a főzési idő. Szinte elronthatatlan.

Készítése hasonló az Orjaleveshez, (ITT) sőt ugyanaz!

Hozzávalók:

• 40 dkg marhahús (leveshús mondjuk)
• 2 db velőscsont
• 8 db sárgarépa
• 4 db fehérrépa
• 1 db vöröshagyma
• 1 db zeller, vagy 1 csomó zellerzöld
• 1 db karalábé
• 2 db krumpli
• 1 csomó petrezselyem
• kb 20 szem szemes feketebors
• só
• víz

Elsőként vizet melegítek, azaz forrásig melegítem. A húst és a csontokat lelocsolom minden oldalán a forró vízzel. A zöldségeket megpucolom, megmosom, a vöröshagyma utolsó vörös héját nem szedem le, de megmosom, és a gyökeres végét levágom.

A hús és a csontok, még a forrázás előtt:

és forrázás után:

A velőscsontok mindkét végét megsózom, így meggátolom, hogy a velő a levesbe "távozzon".

A megpucolt, megmosott zöldségek.

Egy erre a célra alkalmas, minél nagyobb lábasba pakolom először a csontokat, majd a húst, és a zöldségeket. Felöntöm hidegvízzel, és beleszórom a borsszemeket. Még nem sózom, mert a velőscsontokon lévő só is sózza, illetve, majd a végén kiderül, hogy mennyire kell sózni.

Forrásig melegítem, majd a lehető legkisebb lángra csavarom, és leveszem a fedőt róla. Minimum négy, de inkább hat órát főzöm, illetve a főzöm rossz szó, éppen, hogy csak melegítem. Nehogy forrjon, mert zavaros lesz! Ennyi idő alatt jó erős leves lesz belőle, amit ha majd készen van és kivesszük belőle a zöldségeket, és a hűtőbe teszünk, szinte már kocsonyásodik!

Ha késznek ítélem, megkóstolom, sózom. Tálalni cérnametélttel tálalom, amit egy külön edényben vízben főzök ki, majd egy tálban teszem a leves mellé, vagy magában, üresen. A húshoz tormát és mustárt, a velőhöz pirított kenyeret és sót adok. Tároláskor leszűrve tárolom a hűtőben. Se tészta, se hús, se zöldség ne legyen benne. Jól bírja, vagy bírná a fagyasztást, de nálunk soha nem marad belőle. Ha megfőzöm, igyekszem előre elkészíteni, hogy teljesen kihűthessem, és a felesleges zsírt eltávolíthassam a tetejéről. Ha erre nincs idő, papírtörlőt használok erre a célra, amit ráterítek, majd kidobok. Ezt addig ismételve, míg a felesleges zsírt leszedtem róla.

A legjobb leves. A legjobb.

Amikor felteszem főni:

És amikor készen van. Hat óra főzés, a zöldségek, a hús, a csont, és egy kevés só és itt a világ legfinomabb levese: