Színes pattogatott kukorica

Nagy moziba járó voltam egy időben. Hetente kétszer, háromszor mentünk, szinte mindent láttunk... Az egyik moziban a sima, sós pattogatott kukorica mellett volt édes kukorica is, ráadásul, rögtön kétféle is. Színes, ami mindenféle színben pompázott és csokoládés, ami csak csoki színű volt. Ez a "recept" ennek a kukoricának az előállítása miatt készült. 

Lassan közeledik a nyári gyerekzsúrok, a ballagási családi összejövetelek ideje. Ez a színesre festett pattogatott kukorica a gyerekek nagy kedvence lehet. Ízesíthetjük, színezhetjük természetes ételfestékkel, kakaóval, szörpökkel. Ha nem szeretnénk ilyen tömény cukros rágcsálnivalóval kínálni a gyerekeket és a felnőtteket, ízesítés, színezés nélküli kukoricát is tálalhatunk. Ez a recept a Kifőztük 2011/5. számában jelent meg. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról. 

Színes pattogatott kukorica

Hozzávalók

• 5-10 dkg pattogatni való kukorica
• 1-2 dkg vaj

a színezéshez:

• 1 rész cukor
• 1 rész víz
• ételfesték vagy kakaópor, szörp

Vastag aljú edénybe tesszük és az edényt mozgatva fölolvasztjuk a vajat, így mindenhol vékony zsiradékréteggel vonjuk be az edényt. Beleszórjuk a kukoricát, lefedjük. (Érdemes üvegtetővel ellátott edényben készíteni, mert így folyamatosan látjuk, hol tart a folyamat.) 

Az első pukkanások meghallásáig nagy lángon melegítjük. Amikor a kukoricák pattogni kezdenek, kisebbre vesszük a lángot, és az edényt rázogatva kipattogtatjuk a kukoricát.

Kikészítünk egy tálcát vagy egy széles, lapos tálat. Mély edénybe öntjük a cukrot és a vizet. Nagy lángon pár perc alatt szirupot főzünk belőlük. Amikor átlátszóból aranyszínűre kezd váltani, hozzáadjuk a színezéshez választott hozzávalót. Az edényt levesszük a tűzről, gyors, de óvatos mozdulatokkal átkavarjuk, majd beleöntjük a megfesteni kívánt kipattogott kukoricát, és alaposan megkeverjük, hogy a szirup minél jobban bevonja a kukoricaszemeket. Szűrőkanál segítségével kiszedjük a szirupból a kukoricát, és a kikészített tálcára szedjük. Száradás után (körülbelül 2-3 perc múlva) tálaljuk.

Sósan is készíthetjük. Ha így szeretnék tálalni, melegítsünk föl vajat, szórjunk bele bármilyen fűszert, amit szeretünk (pirospaprikát, rozmaringot, csilit), sózzuk meg, majd forgassuk át benne az ízesítetlen kukoricaszemeket.

Zabpelyhes csokiskeksz

A zabpehely eddig nálam kimaradt. Illetve volt már egy apró próbálkozás, de nekem nem jött be, csak másoknak, így egy kicsit pihentettem a dolgot. Mostanig...

Mert ugyebár megkezdődött a karácsonyi sütemények "legyártása"... Ez a kis éééééédes, nagyon jól sikerült. Csokis, már-már egészségesnek is mondható, (haha) nagyon egyszerűen elkészíthető és tökéletesen eláll akár 1-2 hétig is így, már most el lehet készíteni a karácsonyi sütemények sorának első darabjaként...

Zabpelyhes csokiskeksz

Hozzávalók

• 15 dkg vaj
• 20 dkg barna cukor
• 24 dkg zabpehely
• 8 dkg liszt
• 0,5 dl méz
• 0,5 dl tej
• egy csipet só
• 1 evőkanál vaníliakivonat (el is hagyható)

a csokoládébevonathoz:

• 10 dkg keserű csokoládé

A vajat megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a cukrot, a zabpelyhet, a lisztet, a mézet, a tejet, a csipet sót és a vaníliakivonatot. Összekeverjük, míg egy ragacsos masszát nem kapunk.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Egy tepsit kibélelünk szilikonlappal, vagy sütőpapírral, a masszából evőkanálnyi adagokat veszünk, majd a lapon kör alakban ellapítjuk. Teljesen lapos legyen!

Megsütjük. (Kb. 10-15 perc, de időnként ellenőrizzük, nehogy megégjen!) A tepsiben hagyjuk kihűlni, hogy visszakeményedjen.

A csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk, majd a már kihűlt kekszeket vagy belemártjuk, vagy egy ecsettel bekenjük. Bekenhetjük az egyik oldalát, vagy az egész hátulját is, sőt, az egészet is! 

Variációi:

• amíg a csokoládé nem száradt meg, mártsuk kókuszba vagy darált dióba, vagy mogyoróba
• fehércsokoládéval is bekenhető

Pirított, sózott csilis mandula és dió

Mint írtam tegnap, beindult a karácsonyra, ajándékba készített gasztroajándékok gyártása nálam... Sajnos az a veszély bőven él, hogy ezek a most készített dolgok nem érik meg az átadást, de próbának tökéletesen jók, sőőőőőőt!

Pirított, sózott csilis mandula és dió

Hozzávalók

• 10 dkg mandula, dió vegyesen
• 2-4 dkg só (sima konyhasó)
• szárított csilipaprika (lecserélhető bármilyen ízlésünknek megfelelő fűszerre, vagy el is hagyható)

A mandulát forró vízbe teszem és nagyjából 5 percig benne hagyom. Utána a mandulákról a héjat eltávolítom. Elég megnyomni őket, kiugranak a héjból. 

Teflon edényben a mandulaszemeket és a diót átpirítom, majd megspriccelem egy kis vízzel, és megszórom a sóval és a csilivel.

Ennél jóval több víz kell ahhoz, hogy felvegye a sót, mint a cukros változatnál és ne ijedjünk meg tőle, hogy az edény szinte fehérre színeződik, mint amikor télen a nadrágunk felszívja a sót a és ahogy megszárad, fehér csík lesz rajta. Ez sima vízzel is eltávolítható majd!

A sótól fehér réteg kerül a magokra, a csili csak az ízében érezhető, nem túl tolakodóan, de megjelenik. Ha nagyon csípőset szeretnénk, a végén még keverjünk hozzá egy adag aprított csilit és azzal tároljuk. Fémdobozban, vagy jól záródó üvegben remek gasztroajándék lehet. Persze, ez is az a típus, ami őrült tempóban párolog szobahőmérsékleten, ezért jól elzárva tároljuk... Még magunktól is rejtve, különben napi szinten gyárthatjuk majd... 

Az, hogy a mandula és a dió pirítása közben milyen illatok keletkeznek... nah, ezt nem mesélem el, tessék kipróbálni!

Ez a rágcsa, vagy ahogy én hívom "zsuzsmi" bármilyen általunk kedvelt magból elkészíthető, és remekül variálható. 

Az édes változat ITT, és ITT is megtekinthető.

Cukrozott mandula - és indul a gasztroajándék gyártás!

Amikor a nyáron megláttam egycsipetnél ezt az illatos kis finomságot, tudtam, hogy idén a fontosak a karácsonyi ajándékcsomagjukban ilyet is találnak majd. 

Elég sűrűn járok el olyan helyen, ahol ilyen cukrozott mandulát árulnak és gondolom, nem vagyok azzal egyedül, hogy ha lehetne ezt az illatot inhalálnám egész nap.

Mert Isteni illata van. A fahéj, a cukor és a pirított mandula úgy tölti meg a lakást a készítése közben, hogy még órák múlva is érezni, jobb, mint bármelyik lakásillatosító.

Tehát, akkor hogy is készül?

Cukrozott mandula

Hozzávalók

• 10 dkg egész mandula
• 10 dkg kristálycukor
• 1 evőkanál fahéj
• víz
• 5 dkg cukor a folyamat végére

A mandulát forró vízbe teszem és nagyjából 5 percig benne hagyom. Utána a mandulákról a héjat eltávolítom. Elég megnyomni őket, kiugranak a héjból. 

Teflon edényben a mandulaszemeket átpirítom, majd megspriccelem egy kis vízzel, és megszórom a cukorral és a fahéjjal. Addig kevergetem, míg a fahéjas cukor hozzátapad a mandulához, közben időnként megspriccelem vízzel, hogy jobban tapadjon a cukor a mandulához. 

Ha késznek ítélem, megszórom még egy kis cukorral, majd sütőpapírra öntöm és hagyom kihűlni. (Vigyázat, nagyon forró!)

Üvegbe zárva, vagy egy szép fémdobozban is tárolható. 

Szobahőmérsékleten párolgó fajta, így átadásig lakat alatt őrizzük!

Bővebb leírás, és képek egycsipetnél ITT.

Sós sajtosrúd

Sós sajtosrúd:

• 25 dkg liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 30 dkg reszelt sajt
• 25 dkg margarin
• 3 tojás sárgája + 1 egész tojás a kenéshez
• 1 teáskanál só
• 2 evőkanál tejföl

díszítésként:

• bármilyen mag (mák, lenmag, szezámmag, Nigella, azaz fekete hagymamag ITT)

A lisztet a sütőporral elkeverem és a 25 dkg reszelt sajttal, a margarinnal, a tojássárgákkal, sóval, tejföllel sima tésztává gyúrom. A tészta nehezen áll össze, a gép nem fogja meggyúrni, kell hozzá két-három mozdulatnyira a kezünk is! Mehet a hűtőbe pihenni, vagy lisztezett felületen kezdjük kinyújtani, feldarabolni, megkenni a felvert tojással, megszórni magokkal, vagy sajttal, és mehet a közepesen meleg sütőbe, azaz kb 180 fokra, (gázsütő 4-es fokozat), majd pirosodásáig süssük. Ez kb 10-15 perc. Nem baj, ha kicsit barnul!

Mehet szorosan egymás mellé, nem nagyon fogja elveszteni a formáját!

Mennyiségileg ez az adag egy kisebb társaságnak elég rágcsálnivaló, ha nagyobb társaságra sütjük, mindenképpen dupláját vegyük mindennek!

Jól záródó edényben állítólag hetekig eláll. Ezt nem tudtam ellenőrizni.

Forrás: Planétás kártyák

A Nigella-val, azaz a fekete hagymamaggal kapcsolatban:

Érdekes az íze. Nem tudnám megmondani, hogy mire hasonlít. Kesernyés, de inkább olyan, mintha borsos lenne. Kicsit csípős, érdekes és szerintem finom is. Legalábbis nekünk ízlett. Még a magokat utáló fontos is megkóstolta, és túlélte a dolgot... tehát, emberi fogyasztásra abszolút alkalmas!:)