A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ezt ne. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ezt ne. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 26., szerda

Porszívós tapasztalatok mindenki örömére...

Hogy bár, hiper-szuper, mégis több bosszúságot okoz, mintha egy szénkefés ezer éves vacakkal takarítanék...

Ennél a bejegyzésnél egy páran megírták, hogy melyik típust kerüljük messzire... Úgy döntöttem, hogy nyitok egy bejegyzést, ahova kommentben bárki megírhatná, hogy melyiket nem ajánlja, de ha van olyan, aki valamelyikkel viszont nagyon elégedett, azt is tessék megírni.

Minden vélemény segít abban, hogy ne dobjunk ki ezreket, hogy aztán a saját kárunkon tanuljunk...

A mostani porszívók már olyan profik, hogy némelyiket csak be kell kapcsolni, szépen körbejárja a lakást és kiporszívóz, míg mi otthon sem vagyunk... Hogy ez jó e, azt mindenki döntse el maga.

Én nagy "porszívós" vagyok... az elmúlt kb. 25 év alatt rengeteg tapasztalatot szereztem ezen a téren. Amíg kutyám volt, naponta porszívóztam, így biztosan állíthatom, hogy aki nálam többet porszívózott már életében, az elmebeteg, velem együtt... , de egy ónémetjuhásszal élni sok-sok szőrt és rengeteg homokot, sarat jelent... akinek van kutyája és lakásban tartja, az tudja ezt...


Mit várok én egy porszívótól:
  • minél nagyobb szívóerőt, de ezt ne egy traktor hangjával alátámasztva adja...
  • ne szoruljon rá a fej a csőre, azaz le lehessen venni a fejet, ha direktben csak a cső végével akarok porszívózni, mondjuk pókhálót, vagy ha be kell férnie a kanapé alá, akkor ne a kanapét kelljen megemelnem, mert a bazi nagy fej nem fér be, de le sem tudom szedni a csőről, mert valahogy "rágyógyult" és nem mozdul.. (nálunk ilyenkor az ember szedi le egy csavarhúzóval, amivel aláfeszít... nem hinném, hogy ez normális.. de máshogy nem jön le!)
  • csévélje fel a zsinórját, ne kelljen kézzel "adagolni", és időnként megállni, kiegyenesíteni a zsinórt...
  • a porzsákja ne porzsák legyen, hanem valami, amit csak le/ki kell venni, kiönteni, időnként kimosni
  • a szűrői ne duguljanak el egy hajszáltól, vagy egy hét normál használat után...
  • ne legyen akkora mint egy kisebb erőmű, mert el kell férnie a szekrényben, az ágy alatt, vagy olyan helyen, ahol nincs elől... (nekem volt olyan, ami nem fért be a szekrénybe..., jah, már kidobtam, mert ettől még szintén kukába való volt... nagy kukába természetesen...)
  • ne legyen egy vagyon, max. 25-30.000 Ft-ot vagyok hajlandó kifizetni egy porszívóért és már ez is sok... igen, megkönnyíti a dolgomat, de ezek az új hiper-szuper csodák normál használat mellett is kimúlnak 3-5 év alatt..., míg, a régi szénkefés porszívók elpusztíthatatlanok...
  • teljesen mindegy, hogy hol lehet be- vagy kikapcsolni.. a lényeg, hogy ez egy szép nagy gombbal legyen megoldva, ne kelljen hozzá se felemelni a porszívót és ne kelljen hozzá lehajolni se... (öregszem, nah...)
Hirtelen ennyi. Mit írjak még hozzá, Ti mivel egészítenétek ki a felsorolást, hogy mit vártok egy porszívótól?

És akkor, hogy mivel voltam eddig elégedett, vagy elégedetlen?

Ami a mostani elődje volt, kb. 5-6 évig használtam. Eltört benne egy panel vagy mi, ezért csak úgy működik, hogy nyomni kell a hátulját, hogy az a panel összeérjen vagy mi... de ez meg kétemberes, és viszonylag ritkán porszívózunk ketten....  Soha a büdös életben nem jött le többet a feje a csőről... még a csavarhúzós feszegetéssel is alig... tehát, egyszer feltettem rá a fejet, utána csak ezzel tudtam használni... Van hozzá egy műanyag izé, amit rá kellene húzni a csőre, amitől nem tapadna rá a fej, de az meg annyira forog rajta, hogy nem lehet felemelni a földről, mert egyszerűen leesik róla a fej... szóval, nekem az sem jött be.
Nem lehet vele "közelről" porszívózni, mert a külső, csőre szerelt tartály miatt nem lehet mondjuk,  beporszívózni vele két könyv közé, ugyanis nehéz a cső, és szintén kétemberes feladat lesz a porszívózásból.... lehet, hogy ez így zavaros, de a lényeg, hogy nem lehet mondjuk "portörlésre" használni, pedig egy jó porszívóval azt is lehet... erre van mondjuk a kárpittisztító fej, amire harisnyát vagy zoknit húzva olyan remekül lehet port törölni, hogy ihaj... Nah, ezzel ezt nem lehet vagy csak nehézkesen...
Előnye: nagyon szépen porszívózott. A tartály kiürítésével újra hadrendbe lehetett állítani. Volt benne egy szűrő, amit cserélni kellett, de azt elég volt évente egyszer, és viszonylag egyszerűen beszerezhető volt... Ha nem tört volna el a panel benne, máig használnám, mert szerethető egy darab volt minden negatívumával együtt. Összességében ajánlom.
Ajánlom:  Samsung SC7060 


Amitől kiver a víz, vagy csak sokat vártam:

Először nagy volt a szerelem, mert úgy szív, hogy odatapad a padlóhoz, szőnyeghez... aztán amikor először eldugult és kezdett nem szívni jöttem rá, hogy van egy szűrője, ami viszonylag hamar eldugul...
Ezt a szűrőt ki lehet mosni, de szinte hetente mosni kell, ami azért vicces, mert ezek már azok a porszívók, amik naaaaagyon kényelmesen használhatóak, a porgyűjtő részt egy mozdulattal ki lehet szedni és kiönteni... jah, csak a szűrőt meg el kell mosni nagyjából két hetente... különben szinte egyáltalán nem szív... Ha a szűrő tiszta, remekül dolgozik, de ez a szűrő úgy megkeseríti az életem, hogy döbbenet... azért az milyen, hogy kiporszívózok, majd szétszedem, kiöblítem a szűrőt, amit hagyok teljesen kiszáradni (egy napot valahol száradással tölt...) közben a porszívó félig szétszedve... Ez ennyi pénzért vicc... 
A fejet ennél sem tudom leszedni a csőről... 
A zsinórt olyan szinten nem csévéli fel, hogy mostanában meg sem próbálom, inkább rácsavarom... (Ezelőtt 25 évvel a Csehszlovák ETA porszívónk úgy húzta be a zsinórt, hogy ha valami az útjába került, még azt is húzta magával, nem egyszer hatalmasakat csapva az ember lábára... mondom, kb. 25 éve a cseh ipar már tudta, hogy hogy kell behúzni egy zsinórt...) 
Be- és kikapcsolni a markolaton is lehet. Ez kényelmes, de eddig sem jelentett gondot, hogy lábbal kapcsolgassam a porszívóimat... 

Csak akkor ajánlom, ha valaki szereti hetente takarítani a szűrőt. Egyébként, jól szív, gyönyörű a színe, (fekete-arany) és valóban könnyen lehet a portartályt üríteni... ITT le is írják, hogy ez milyen könnyen megy, ami valóban így van... csak azt nem írták oda, hogy ellenben az ezen tartály alatt lévő szűrőt viszont ki kell mosni néha... ami már közel nem annyira pikk-pakk dolog, mint a tartályt kiüríteni... 

Ez a porszívó a Samsung SC4795



Ha megosztanád velem, velünk, hogy melyiket ajánlod, melyiket nem, írj egy kommentet erről!
Köszönöm


2011. január 24., hétfő

Elmondanám a véleményem...

... de nem tudom, hogy hol tegyem...

Van egy porszívóm, amiről annyira szívesen elmondanám mindenkinek, hogy eszükbe se jusson ilyet venni, de nem találom hozzá a fórumot, ahol elmondhatnám, hogy ILYET NE! vegyél...

Mondjuk, azzal sem vagyok tisztában, hogy leírhatom e, hogy ez egy kalap... és hogy többet szenvedek vele, mint az elődjeivel, amiből bőven van összehasonlítási alapom, mert elhasználtam vagy tízet az elmúlt 25 év alatt.. jó lehet, hogy csak hetet, majd egyszer összeszámolom, hogy mennyi az annyi...

Leírhatom a márkanevet, a típusszámot anélkül, hogy ezért lesittelnének, megbüntetnének, stb?

Ma telt be a pohár... Eddig azt hittem, hogy velem van a baj. Próbálkoztam megbarátkozni a dolgaival, az előnyökkel, de nem megy.

A márkával semmi bajom, az elődje is ez volt, sőt, a lakás tele van ezen márka képviselőivel,  mert botrányosan, aberráltan márkafüggő vagyok... 
Két markához ragaszkodom... A konyhai gépeim általában egy márkát képviselnek, a híradástechnikai izék egy másikat... Szeretem őket, megbízhatónak tartom őket. Egészen eddig ez így is volt. De ez a porszívó betette nálam a kiskaput... 

Hiper-szuper szűrői segítségével valóban tökéletes porszívóz, ha porszívóz.. mert ez állandóan eldugul. Nagyjából két hetente kell kimosnom, ami egy vicc, hiszen heti egyszer-kétszer használom és nem sittet, nem virágládákat porszívózok, hanem a lakást... amit eddig is... 

Ok, hogy összeszed egy rakás port, meg a hajamat, ami hullatok, mint az őszi faleveleket, de ez a dög állandóan eldugul a portól... mindig akkor nem akar már szívni, amikor éppen nagyon fontos lenne neki...

Azt, hogy nem csévéli fel a zsinórját, hogy legtöbbször rá kell csavarni, mint ezelőtt x éve a régi porszívókra, azt már nem is mondom... 

Utálom, ha hátráltatják a dolgaimat, ha egy kisebb vagyonért vett valami annyira megnehezíti az életem, ahogy csak tőle telik.. Utálom. 

2010. december 11., szombat

Ezt ne...


Tegnap megint elcsábultam... Ha valami kókuszos jön szembe velem, nem bírok magammal.... A Lidl-ben vettem ezt a kókuszos krémet.

Ööö, biztos elhasználom majd valamire, de, hogy mire?
Iszonyat édes, nem is krémes, hanem ilyen "smirglis" érzés, mert valami darabos izé van benne.. Kókuszhoz szerintem köze nincs, vagy velem vaj komoly baj.. (az van, de a kókuszt azt azért felismerem...)

Szóval, ezt ne. Szerintem ne. A fehér a kókuszos, a másik kettő talán kávés és mogyorós? Azokat nem vettem, csak a kókuszost... Lehet, hogy hiba volt..., sőt, biztos!





2010. augusztus 25., szerda

SOHA NE VÁSÁROLJ ROHANVA!!!



Tegnap volt a nagymamám 92. születésnapja, erre készült egy torta, aminek a tetejére pisztácia kellett. A tavalyi tortáról írtam ITT.

A pisztácia beszerzéséről egy szösszenet:

Szombaton indulásban voltunk, természetesen késéssel, hogy máshogy... Én már szombaton jeleztem, hogy mivel a Nagyvásárcsarnok környékén mostanában lassan még gyalog sem lehet elsétálni, így menjünk arra, és beszaladok pisztáciáért, mert az kell a majd készítendő tortához. Van egy "magos" bolt, ahol mindenféle magot, babot, stb, stb-t beszerezhet az ember, még olyat is, amiről eddig soha nem is hallott.

Nagyjából tudtam, hogy hol a bolt, mégsem találtam. Pechemre a csúszós cipőmben mentem, amitől úgy nézhettem ki, mint egy félnótás, ahogy minden mellett szó szerint elcsoszogok. (Gondolom, sokan ismerik azt a fajta cipőt, ami mindenre jó, gyönyörű pöttyös, pont megy a ruhámhoz, meg a hajamban lévő pánthoz, ellenben közlekedni egyszerűen lehetetlen benne, pláne, ha kimondottan csúszós, lekövezett felületen szeretnénk mindezt megtenni...) 
Tehát csúszkáltam fel-alá a csarnokban. Nem viccelek, háromszor rohantam körbe. Még gondolkodtam is, hogy lehet, hogy bezárt a bolt, mert egyedül én vettem itt időnként 10 dkg natúr, hámozott pisztáciát???

Mivel az idő rohant, én már kb 20 perce csoszogtam a csarnokban, megcáfolva a beugrom két percre című mondatot, felhagytam a keresgéléssel, és minden elvemmel ellentétben, lementem a pincébe, ahol van egy bolt, ahol minden csodát be lehet szerezni. Hogy miért az elveim ellen van ez a dolog? Mert tavaly egészen biztosan innen vittem haza azt a molylepkét, ami aztán benépesítette a konyhát, így okozva iszonyatos bosszúságot nekem... 


Ezért nem szeretek itt vásárolni azóta, és csak akkor teszem, ha nagyon muszáj. 
Most az volt. Lementem, bementem, és rohanva levettem a polcról a pisztáciát, és még két másik fűszert. Gondoltam, ha már itt vagyok, hát, legyen...

Fizettem, és távoztam, azaz csoszogva elhagytam a helyszínt. Kirohantam az épületből, megkerestem a kocsit. Beültem és már indultunk is. Ember örülhetett nekem, hogy kb fél órát állt a tűző napon... Beültem, és mutattam, hogy micsoda kincseket vettem. Kérdeztem tőle, hogy szerinte mennyibe kerülhet ez a zacskó pucolt, natúr pisztácia? Mutattam neki, hogy 5 dkg az egész, szóval mennyi szerinte?

És akkor... 



És akkor megfordítottam a zacskót, és mit látok??? Az első képen bejelöltem, hogy mit... Egy bábot, amiből valamikor kikelt egy rohadt molylepke, illetve rengeteg "szemetet", amit a molylepke maga után hagyott... A 900,- Ft-os pisztáciában!
Azt hittem, hogy felrobbanok. Nah, mondom, szuper, holnap hozhatom vissza... Ember nagyon megértő volt, és magától mondta, hogy nem, vigyük vissza most.

Öt perc múlva már a boltban voltam. A pénztárnál mutattam, hogy akkor ezt nem, és kérek egy másikat, vagy valami legyen...
Néni mondta, keressek egy eladót. Kerestem. Nagyon kedvesen mondták, hogy cseréljem ki, segítsenek e benne? Mondtam, hogy nem köszönöm, megoldom.

A polcnál még két-három zacskónyi molylepkés pisztáciát találtam. Mindet visszavittem, illetve azt a darabot is, amiben nem volt semmi. (Remélhetőleg nem volt semmi...)
Kértem őket, hogy ha már így jártam, bontsuk már ki azt, amit elvinnék, mert nehogy megint lyukra fussak...

Nagyon kedvesek voltak, kibontották, és jól átnézhettem.

Eddig halálian kerek a történet, csak az volt a baj, hogy az egyik eladó elkezdett magyarázkodni, és itt borult el szepy agya, de nagyon...

Mert jött az érvelés, hogy hát, sajnos, van ilyen. Mert, ezek a molyok még virágzáskor beleköltöznek a termésbe, és sajnos csak itt kelnek ki, és hát, ez van, nincs mit tenni...
Én erre csak annyit mondtam, hogy egy-két csapdát azért ki lehet helyezni, illetve, hogy tavaly innen vittem haza egy molylepkés fűszert, ami a szabadságom alatt úgy elterjedt, hogy szó szerint rajzottak a rohadékok a lakásban, mert két hét alatt elözönlötték a kéglit...
És elmeséltem neki, hogy nekem ez tavaly súlyos összegekbe került, mert több kilónyi diót, mandulát, és más drága kincset kellett kidobnom emiatt...

Erre ő közölte, hogy de legalább láthatom, hogy bio a cucc, azért van benne molylepke.. Na, itt éreztem, hogy most néznek nagyon hülyének, mert a molylepke mindenbe belemegy, nálam még a sóban is volt!!!! tavaly..., tehát, ettől még bőőőőően nem bio az adott dolog...

Erre én mondtam, hogy nah, jó, engem nem kell meggyőzni, mert az nem fog menni, időnként át kell forgatni egy kicsit a cuccokat, hogy ne lepjék el a boltot ezek a rohadékok. Erre valami olyasmit mondott, hogy nem jönnek ki a zacskóból. Erre én mondtam, hogy ez nem így van, mert nálam a légmentesen lezárt cuccokba is belemásztak, egy zacskó meg sem kottyan nekik...

Aztán elhangzott a beszélgetésünk csúcsa, a mondat, amitől éreztem, hogy most vagy ordítani kezdek, vagy azonnal távozom a boltból. Az utóbbi mellett döntöttem...

A mondat annyi volt, hogy megpróbálhatom kiirtani a természetet, aminek szerves része a molylepke is!
Nah, ez az. Amikor a lelkiismeretemre próbálnak hatni.
Csak nem tudják, hogy miken vagyok túl ezzel kapcsolatban... 
Nem tudják, hogy a molylepke, mint olyan nekem ellenség, nem természetesség.

Nem tudják, hogy ha kell puszta kézzel elnyomom a rohadékokat, mert olyan düh van bennem ezek iránt az élőlények iránt.

Hogy mi a tanulsága ennek az egésznek számomra? 
Talán annyi, hogy nem szabad rohanva vásárolni, főleg nem úgy, hogy Hűbele Balázsként meg sem nézem, hogy hol és mit vásárolok...

A jövőben ilyen nem lesz, az tuti!




2010. augusztus 9., hétfő

Balaton - Zamárdi - Mauro - nem ajánlom, sőt...


Ha valaki jár ide, azaz a Mauroba Balatonzamárdiba, árulja el nekem, hogy mit szeret benne?

Nekem olyan, mint egy "gyár". Mindig sorok állnak a bejáratnál, ez tény. De, hogy mit szeretnek benne, az rejtély. Nem extra a kaja, sőt.
A kiszolgálás gyors, de kapkodós, abszolút alkalmatlan a hely egy jó vacsorához, mert folyamatosan azt érzed, hogy "húzzál már innen, kell a hely másnak"...

Kétszer ettünk náluk. A kajától nem ájultam el, sőt, a semmi extra közé sorolnám.

A hosszú sorok láttán, ami a bejáratnál mindig várakozik (lehet, hogy fizetett statiszták?) mindig azt gondoltam, hogy huha, ez micsoda csoda lehet...

Pedig nem az. A pincérek ordibálása, az eszetlen üdvözlések kurjongatása, amivel a betérő, távozó vendégeket üdvözlik, nekem sok. Ez nem Olaszország, hallo! És bevallom, ott is idegesítene... És ezt ráerőltetni a pincérekre.... baromság. 

Olyan az egész, mintha egy futószalagon lennénk. Sorbaállás, asztalhoz küldés (néhol műanyagszékes megoldással, ami eleve hányinger, és utálom...) pincér sietős rendelésfelvétele, x perc múlva másik pincér hozza az elkészült ételt, ha sikerül, jót kapunk, ha nem, keresünk egy harmadik pincért, mert úgy pörögnek szerencsétlenek, mint a szerencsekerék....

A fagyasztott édességekről már nem szólok, mert valamilyen rejtély, de több étteremben is találkoztam a termékeikkel... (De miért???)

Miért van ez az eszetlen lelkesedés a hellyel kapcsolatban? Mellette számtalan büfé üresen kong. (Ráadásul, kipróbáltuk az egyiket, és jóval jobb volt a kaja, mint a Mauroban...) Nem lehet, hogy egyszer, régen jó volt a Mauro, és azóta mindenki ebből az emlékből él?

Azt már nem sorolom, hogy az "étterem" előtt sorakozó autócsodákból már előre tudni lehetett volna, hogy felesleges próbálkozás... 

Az ilyen autóval általában nem jár pazar ízlés, inkább a kivagyiság mutogatása. Olyan, mintha ez a hely egy státuszszimbólum lenne, azaz, ha itt nyaralsz, erre jársz, muszáj kipróbálnod a Maurot, mert ez valami olyan, hogy....

Szó szerint, olyan... azaz felejthető! Sőt, eszetekbe se jusson!

Nah, és a béna színes pálmafák... már csak hab a tortán... béna, sőt röhejes.


Ez az én véleményem. Ha valakinek tetszik a hely, könyörgöm, írja le, hogy mi tetszik benne? Meggyőzhető vagyok, csak győzzetek meg!


2010. július 9., péntek

Goldenblog - savanyú a szőlő? Inkább kilóg a lóláb...

Lezárult a Goldenblog 2010-es gasztroblog "versenye".

Valamiért azt gondoltam, hogy ez majd más lesz, mint a tavalyi... Nah, persze.. 

A zsűri a nevezett 161 blogból kiválasztott 50 blogot, ami a "versenyben" indult, közöttük  rengeteg, szinte névtelen blogot találni...

Igen, már az ötvenes lista is több volt, mint érdekes... Miért?
Csak egy példa: hogy lehet, hogy egy gasztro témájú versenyben, 50 blogból 1 db vega blog van? Amikor napjainkban mindenki nagy gondot fordít az egészségre, és egyre többen mondanak le a húsról, egy ilyen témában hogy lehet ennyire semmibe venni ezt az irányt???

Akár mondhatnám azt is, hogy mindegy, hiszen én is "húsevő" vagyok, kit érdekelnek a vegák, nem? Hát, nem... Ezt hívhatnám korlátoltságnak, de minek? Mindegy, hogy hívjuk...

Aztán a következő... Én is jelöltem pár blogot, és jelentkeztem zsűrinek is. Nem is értem, hogy miért választottak be, hiszen tavaly már írtam erről az egészről egy szép kis szösszenetet...
Ez is mindegy, beválasztottak.
Mentem is szavazni, a megadott oldalra, ahol ez fogadott:


Ha valaki nem értené, az ötvenes listában Bereznay Tamás blogja kétszer is szerepelt... Bevallom, nem láttam még a blogját, már azon is meglepődtem, hogy blogot ír, de ezzel kapcsolatban is úgy voltam, mindegy...

Aztán teltek a napok, szepy szavazott, majd meglett az eredmény, ami több mint vicces...

Az, hogy az ötvenbe, olyan blog is bekerült, amit  hónapok óta nem frissítettek, az, hogy olyan blog is bekerült, ami már inkább reklám oldal, mint blog, az semmi....

De a tíz nyertes... döbbenet...

Sajnos, az van, hogy muszáj volt szinte névteleneket megnevezni, győztesnek kikiáltani,  hogy a nagy, és ismert blogok olvasottságát, nézettségét ne veszélyeztesse semmi, és senki...

Mert mi is ez a verseny? Mert ez egy verseny, ugye?

Gasztro témájú bloggerek megmérettetése, a közönség és a nagynevű zsűri előtt...

Nah, de vigyázzunk ám! Mert aki itt nyer, az olyan olvasottságot, nézettséget kap, hogy ihaj, győzze csak fogadni a gratulációkat, a rengeteg kommentet, és közben hizlalja a számlálókat a blogon megfordult látogató, olvasó...

De ez az áradat csak egy-két napig tart, és ha tetszik, ha nem, utána az olvasó visszatér a saját, megszokott blogjaihoz, amit eleve olvas, látogat.

Ha viszont rászokna egy-két újabb blogra, talán már nem járna vissza a régiekhez, így azok lassan, lassan egyre kisebb nézettséget élnének meg...ami viszont reklám szempontjából, hogy is mondjam... gázos.

Sajnálom, de muszáj vagyok leírni, hogy a tizes lista valahogy úgy állt össze, hogy olyan túl nagy nézettségű, túl nagy forgalmú blog ne nagyon kerüljön bele...

Persze, vannak kivételek, mert az a bizonyos lóláb erősen kilógott volna, mint ahogy ki is lóg, így bekerült egy-két nagyforgalmú blog is, csak a látszat kedvéért.

Ez a verseny már csak arra jó, hogy jót röhögjünk rajta, másra nem.

Ez az egész csak arra jó, hogy a hvg kavarjon egy kis zavart a biliben, mert ez nem más... 

És nem, nem savanyú a szőlő. Inkább a lóláb lóg ki, de nagyon...

Félreértés ne essék, a győzteseknek tiszta szívből gratulálok, bár az eredménnyel bőven nem értek egyet. 

De ez már az én bajom, én ilyen kekec vagyok. Pont.

Most megyek, és veszek egy buktát, bár a kakaóscsigát jobban szeretem, de most attól kicsit elment a kedvem...  


2010. március 29., hétfő

Tudtátok, hogy a törökbálinti Cora-ban 2 GBP, az 1.700,- magyar forint???


Ejnye, kedves Cora! Hát, meséljétek már el, hol veszitek ti a fontot, hogy ilyen árfolyamon kapjátok???

Csak, hogy mindenki értse:

1 font, azaz 1 angol font (GBP), a mai (2010.03.29.) MNB árfolyam szerint 294,21  magyar forint, azaz HUF. Tehát, bárhogy számolom, a két font, nem több, mint 588,42 Ft, azaz, mondjuk 600,- Ft. és akkor már bőven ráhagytam...

Mitől lett ez a torta a maga 2 fontos árából 1700,- magyar forint, azaz, közel a háromszorosa, mint amennyibe valójában kerül???

Azt a betyárját, de gazdag egy nép a magyar! Háromszoros áron kapja a mélyhűtött tortát! 

Nem keres annyit, mint egy angol, sőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőt, de képes valamiért nem a dupláját, de a tripláját fizetni. 

És, hogy nehogy az legyen, hogy hülyeségeket beszélek, az MNB hivatalos árfolyama megtekinthető ITT, és be is másolom pár napra visszamenőleg:


GBP
angol font
1
2010. 02. 26.303,12
2010. 03. 01.298,93
2010. 03. 02.296,78
2010. 03. 03.294,37
2010. 03. 04.294,19
2010. 03. 05.295,24
2010. 03. 08.295,50
2010. 03. 09.294,08
2010. 03. 10.293,13
2010. 03. 11.293,10
2010. 03. 12.292,79
2010. 03. 16.291,38
2010. 03. 17.292,61
2010. 03. 18.292,48
2010. 03. 19.292,91
2010. 03. 22.293,29
2010. 03. 23.293,04
2010. 03. 24.295,34
2010. 03. 25.296,18
2010. 03. 26.294,21


Én tudom, hogy velem van a baj, mert egy kekec liba vagyok, de mi a nyavalyától lesz valaminek háromszoros ára, mire mi megvehetnénk???

Mitőőőőőőőőőőőőőőőőőőőől?

Ki engedi ezt meg, és miért???

Miért lehet a magyar vásárlót hülyének nézni, és becsapni??? Mekkora haszonkulccsal dolgoznak ezek a cégek???

Szégyen!

2010. március 22., hétfő

Szinglik éjszakája - eszetekbe ne jusson megnézni!



Szinglik éjszakája



magyar,  romantikus - akció - vígjáték Hossza: 95 perc Gyártás éve: 2009
Rendező: Sas Tamás 
Főszereplők: Hámori Gabriella (Juli), Nagy Ilona (Edit), Gallusz Nikolett (Zsófi), Szávai Viktória (Adrienn)
Kép és szöveg INNEN.

Volt egy "csajos estém", amikor moziba mentünk. Ketten voltunk lányok, kellett valami "lányos" film, és ennek milyen jó a címe, meg a reklám is tetszett... 

Megvettük a jegyet, a kukoricát, és beültünk a terembe. 

Rajtunk kívül még négyen jöttek később, (szintén négy lány), majd egy párocska is érkezett, ők diszkréten a legutolsó sorba ültek, mi hatan egy sorban ültünk mi a sor egyik végén, a másik négy lány a közepén...

A film elkezdődött... Egy londoni jelenet, kosztümös, valamikor réges, régen... A lányok közül valaki felpattant, majd a párocskából is valaki. Gyors eszmecsere, miszerint, biztos, hogy jó teremben ülünk, de kiderült, hogy mindegyikünknek ugyanarra a filmre szól a jegye...

Film vált, jön a "napjainkban"... 

És innen jön a dögunalom. Érthetetlen, hogy miért kellett a főszereplőknek estélyiben végigcsinálni a filmet. A ruhák szépek, ez tény.

A filmet kíséri egy zene, vagy hívjuk dalnak, amit többször elénekelnek benne, kissé erőltetett jelenetekkel.
Béna és mesterkélt az egész. 
Jó színészek, bénácska, unalmas történet.

Szeretem a magyar filmeket, de csak akkor, ha szórakoztató, vagy értelme van. Akkor, ha azt érzem, hogy kapott egy csomó szponzortól egy nagy adag lóvét, amit el kellett költeni, bármi áron, akkor nem. Erre a filmre felesleges volt egy vasat is költeni, mert pocsék lett.

Olyan szinten unalmas, hogy közben többször azon kaptuk magunkat, hogy beszélgetünk, és a többiek is ezt tették, sőt, ez még zavaró sem volt, mert mindegy volt...

Sajnos az S.O.S szerelem után ez hatalmas csalódás...

Drága Sas Tamás, ugye, Te is érzed valahol, hogy nem kell "gyártani" a filmeket, elég néha, néha csinálni egy jobbat, és annak a sikerében fürdeni?! Mert ez rettenetes lett. Ugyan csak nyolcan ültünk a teremben (!), de egyikünknek sem tetszett.

Nem tudom eleget mondani, UNALMAS!!!

A filmben szereplő színészek sokkal jobbat érdemelnének, mint ez a lapos, unalmas, semmi...

És a dal, az eredeti előadóval, ami így viszont tényleg jó, a filmben erőltetett...



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...