Kókuszlisztes muffin fehér csokoládés kókuszkrémmel

Kókuszlisztes muffin fehér csokoládés kókuszkrémmel

A receptért katt IDE. 

CSOKOLÁDÉS-KÓKUSZOS MUFFIN

Muffin. A megmentő sütemény... Hogy miért megmentő? Mert egy óra alatt elkészül, úgyhogy váratlan vendégeknek készítve, vagy gyors szénhidrátpótlásra kitűnő kis cucc. Variálhatósága túlmutat a végtelenen, úgyhogy éljen a muffin! Ez meg különösen, mert A: kókuszos, B: csokoládés, C: csak. Meggyőző voltam? :)

Ez a recept a Kifőztük 2012/3. számában jelent meg. Az újság, minden eddig megjelenttel együtt megtalálható a www.kifoztuk.hu oldalon, ahonnan ingyenesen letölthető és végig is lapozható. 

És most itt elnézést kérek azoktól, akik már látták, de ez van ha az ember újságot szerkeszt, akkor oda főz, nem a blogra, illetve, első körben oda, másod körben meg a blogra... szóval, értitek, nah ..:))) 

CSOKOLÁDÉS-KÓKUSZOS MUFFIN

Hozzávalók 12 nagy muffinhoz

• 2,5 dl kókusztej
• 1 tojás
• 22 dkg liszt
• 2 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 4 dkg kakaópor
• 4 dkg kókuszreszelék
• 15 dkg porcukor
• 13 + 2 dkg étcsokoládécsepp
• 12 dkg olvasztott vaj

a tetejére:

• 5 dkg étcsokoládé
• 1 dkg vaj
• a szóráshoz:

kókuszreszelék vagy kókuszcsipsz

Mély tálba ütjük a tojást, hozzáadjuk a kókusztejet, és jól elkeverjük. Belekeverjük a száraz hozzávalókat, kivéve 2 dkg csokoládécseppet. A végén kerül bele az olvasztott vaj, amellyel jól átdolgozzuk a tésztát. Muffinsütő mélyedéseit kibéleljük papírkapszlival, a tésztát két evőkanál segítségével a kapszlikba adagoljuk, megszórjuk a maradék csokoládécseppel, majd 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük. (Tűpróba!)

Miután kihűlt, gőz felett megolvasztjuk az étcsokoládét és a vajat, a muffinokat belemártjuk, és megszórjuk kókuszreszelékkel vagy kókuszcsipsszel.

(Tessék belőle kicsivel többet sütni, mert a napokban hozok valamit, ami ennek a "maradékából" készült...)

Rebarbarás-epres muffin

Rohan az idő... már szeptember van, én meg úgy el vagyok úszva mindennel, hogy egy olyan receptet posztolok, amiben eper van... Remek. A mentségem annyi, hogy nincs időm, mert annyi minden van most körülöttem, hogy amikor néha-néha átgondolom, hogy holnap mit is kell csinálnom, abba már a gondolattól elfáradok. 

Az elmúlt két hetet szívesen kihagytam volna, mert bár eddig szerettem költözködni, ez a rohammenet egyáltalán nem jött jól, sőt, utáltam, utálom az egészet. Pestiesen szólva, lógott a belünk, annyit dolgoztunk, ráadásul mindezt a legnagyobb kánikulában. Bár, az egyik kedvenc hobbim, hogy be nem áll a szám, esténként már mukkanni sem tudtam, annyira el voltam fáradva. 

Bármilyen egyszerű is ez a muffin és bármilyen finom is, mert az, még egy ilyet sem voltam képes összehozni ebben az időszakban. A kávén kívül nem sok minden készült a konyhámban, vagy ha igen, hát az maximum valamilyen bolti péksütemény vajjal, felvágottal való felturbózása volt. 

Remélhetőleg lassan visszatérek a megszokott csapásvonalra, azaz lesz időm a blogra, lesz időm, energiám főzni, fel tudom emelni a kezeimet, hogy írni tudjak, mert a múlt héten még az is necces volt. 

Ez a muffin tehát a Kifőztük 2011/6. számában jelent meg, az újságot bárki letöltheti a www.kifoztuk.hu oldalról. 

Most állítólag már kicsit hűvösebb lesz, így be lehet gyújtani a sütőt és nem számít majd népellenes tevékenységnek a lakás hőfokát akár egy fokkal is emelni egy ilyen süteményért. 

REBARBARÁS-EPRES MUFFIN

Hozzávalók

•  25 dkg rebarbara
• 1,5 dl tejszín
• 1 tojás
• 6 dkg vaj
• 20 dkg liszt
• 15 dkg porcukor
• 1/2 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanál őrölt fahéj
• 1 teáskanál őrölt gyömbér

a tetejére:

•  tejszínhab
• eper vagy bármilyen gyümölcs

Megmossuk és apró darabokra vágjuk a rebarbarát. Felmelegítjük a tejszínt, hozzáadjuk a rebarbarát, a fahéjat, és az őrölt gyömbért. Pár perc alatt puhára főzzük, majd langyosra hűtjük. A langyos masszához keverjük az olvasztott vajat, a cukrot, valamint a sütőporral és a szódabikarbónával kevert lisztet. Muffinformába kanalazzuk, és 180 fokos sütőben nagyjából 20 perc alatt megsütjük. (Tűpróba!)

Megvárjuk, amíg kihűl, majd a tetejére rétegezzük a tejszínhabot és az összetört, pürésített epret. Hústű segítségével összekeverjük a tejszínt az eperrel, és tálaljuk.

A tejszínhabos réteget csak tálalás előtt kanalazzuk a muffin tetejére, különben elfolyhat a díszítés.

Az epret bármilyen gyümölcsre kicserélhetjük, amit szeretünk, vagy aminek idénye van. 

Rebarbarás muffin - próbaevők...

Amikor anno megismertem, megismertük a muffin kifejezést, -  még a donkin donuts Budapestre való beköltözésekor, valamikor a 90-es évek elején - nekem a nagy kedvencem az említett cég áfonyás muffinja volt, ami valami olyan finom, cucc volt, hogy volt, hogy direkt az ő kedvéért keltünk útra otthonról, valahogy úgy, ahogy mostanában fagyizni indulunk. Szokatlan volt az addig megszokott süteményeinkhez képest az egy-egy darab sütemény, ami ráadásul rögtön kis papírkosárban érkezett. Emlékszem, hogy először kimondani sem tudtuk a nevét, nem ismertük, hogy mi is ez az izé, de tény, hogy nagyon megszerettük. Aztán a muffin beköltözött a magyar konyhákba. Számtalan recept jelent meg, mert a variálhatóságának száma a végtelenbe mutat. Aki rendelkezik egy jó alaprecepttel, az minden alkalommal más és más süteményt kreálhat, mert variálhatja az idénynek megfelelő gyümölccsel, egy új fűszer hozzáadásával, különböző bevonatokkal, töltelékkel.

Ez egy nagyon jó muffin.

Nemcsak azért, mert nagy szerelmese vagyok a rebarbarának, amit elvileg tavasztól őszig lehet vásárolni, hanem azért, mert egyszerű, gyorsan elkészül, és két-három napig is friss marad, természetesen megfelelő tárolás mellett. Iskolába uzsonnának, kirándulásra, vagy csak úgy, de mindenképpen ajánlom, hogy próbáljátok ki, nem fogtok csalódni benne.

Ez a recept a Kifőztük 2011/6. számában jelent meg. 

Rebarbarás muffin 

Hozzávalók 12 nagy muffinhoz

•  28 dkg liszt
• 18 dkg cukor
• 1 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 1/4 teáskanál só
• 1 evőkanál vaníliakivonat
•  2,5 dl joghurt
• 10 dkg olvasztott vaj
•  2 tojás
• 15-20 dkg rebarbara vagy bármilyen gyümölcs

a tetejére:

• 1-2 evőkanál kristály- vagy barna cukor

Megmossuk és nagyjából 2 cm-es darabokra vágjuk a rebarbarát. Összekeverjük a lisztet, a cukrot, a sütőport, a szódabikarbónát és a sót.  Hozzáadjuk a joghurtot, az olvasztott vajat, a vaníliakivonatot és a tojásokat. Beleforgatjuk a rebarbarát. A muffinsütő mélyedéseiben elhelyezett papírformákba szedjük a tésztát. Mindegyik kupac tetejére szórunk pár csipet cukrot, majd 180 fokra melegített sütőben nagyjából 20 perc alatt megsütjük. (Tűpróba!)

-------------------------------------

Egy ideje tudom, hogy annak, amit leírok, súlya van, azaz nem beszélhetek zöldségeket, nem írhatom, hogy finom, ha csak nekem ízlik, nem adhatok közzé olyan receptet, ami az "egyszer elmegy" kategória, bár ilyet eddig sem tettem közzé... Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más az ízlése, és ízlésen ugyebár nem vitatkozunk. Ami nekem édes, az lehet, hogy másnak nem az, ami nekem sós, az lehet, hogy másnak sótlan, ami nekem híg, az lehet, hogy másnak nem az és folytathatnám...

Az étel nem olyan, mint egy mozifilm. Míg egy filmet megnézünk, majd azt mondjuk, egyszer ok volt, de többször biztos nem néznénk meg, addig egy ételre nem mondhatunk ilyet, főleg nem úgy, hogy azt még "publikáljuk" is valahol. Akár egy blogon, akár egy újságban, egy internetes fórumon. Az elmegy kategóriát mindenkinek meg kellene tartania magának, és az "ilyen jót régen ettem" kategóriát kellene csak a nagyérdemű elé tárni. Legalábbis szerintem. 

Ennek rögtön ellentmond, hogy az én blogomon is vannak "elmegy" kategóriájú ételek, de ott mindig fel is tüntetem, hogy nem ez lesz, amit visszatapsolunk, csak és kizárólag azért mutatom meg, mert van benne valami olyan, ami miatt írni akartam róla.

Van egy mondás, miszerint, a mennyiség a minőség rovására megy. Valahogy azt érzem, hogy sokan, akik gasztroblogot írnak, beleesnek ebbe a fajta csapdába... Az ember elkezd blogot írni, kb. egy évig szinte naponta tudja hozni az új recepteket, hiszen, főleg, akit érdekel a sütés, főzés, nem 15 ételt variál, hanem több tucatot. Így akár naponta is hozhat újdonságot...  de ez szerintem nagyjából egy évig tart, tarthat... Majd jön az az időszak, amikor már olyan, mintha vérre menne ez a játék, amit blogírásnak hívunk. Mert akárki, akármit mond, hihetetlennek hat, hogy valaki minden nap valami újat főz, új dolgot próbál ki. Hogy miért hihetetlen? Mert az embernek vannak kedvencei (nálunk ilyen a pörkölt, a rántott sajt, most beúszott a képbe a saláta grillezett sajttal, hússal... stb.), amit többször is enne mondjuk egy hónapban, esetleg egy héten. Nem hiszem el, hogy valaki minden napra új ételt készít, mert  akkor mikor kerül sor az említett kedvencekre, arról már nem is beszélve, hogy én például sokszor készítek nagyobb adag ételt valamiből, ami nem fogy el egy étkezésnél, abból viszek másnap ebédre, esetleg marad másnapra vacsorára is belőle. Néha azt érzem, hogy van, vannak, akik szó szerint azért főznek, hogy legyen mit posztolni másnap, hogy az olvasók ne maradjanak olvasni való nélkül, bár, az ilyen mennyiség-minőség posztolásoknál sokszor érdemtelen maga az étel, mert egy valaminek a 152. variációjával már tele a padlás ugyebár...

Természetesen, itt még nincs vége a "blogger betegségek" felsorolásának...

Látom, hogy van, vannak, akik véresen komolyan gondolják, hogy a blogolásból akarnak megélni, mert azt gondolják, hogy az, amit ők csinálnak, az annyira jó, hogy azért mások majd pénzt adnak. Ebben az tetszik főleg, amikor beleolvasva egy-egy "receptjükbe" olyan bődületes baromságokat találni bennük, hogy attól inkább röhögőgörcsöt kap az ember, mint, hogy a pénztárcájáért nyúlna, ha ezt könyv formájában megvehetné.

Aztán látok, hallok olyat is, aki még arra is képes, hogy egy-egy dolog miatt, szó szerint kunyerálni kezd. Burkolt célzásokkal utal arra, hogy szeretne valamit, amire sajnos nincs pénze, a lelkes olvasó meg ha elég hülye, még meg is sajnálja és esetleg utal neki, vagy valahogy meghálálja azt, hogy olvashatja őt... Nekem ez a "telerinyálom" a blogomat, hogy micsoda egy szegény, szerencsétlen vagyok dolog nagyon nem jön be, csodálom, hogy van, aki az ilyeneket olvassa egyáltalán, de ugyebár ízlésről nem vitatkozunk... tehát, az ilyen bloggerekről sem..., saját szegénységi bizonyítványát állítja az ki, aki a saját olvasóit nézi így hülyének... Az én nagymamám nagyon bölcs asszony volt. Volt egy mondása, miszerint,  aki sír, attól el kell venni... Sokáig nem értettem, hogy mit is jelent ez..., aztán sok-sok dologgal találkoztam az életben és rájöttem, hogy ez bizony nagy igazság, mert valóban úgy van ez, hogy azok "sírnak" a legjobban, akiknek ezt egyáltalán nem kellene tenniük... 

És akkor van az a kategória, aki akkora arcnak tartja magát, hogy amit ő leír, az valamiféle szentírás, vagy maga a csoda, mert ő maga, saját magát kb. a csoda kategóriájába sorolja. 

Hogy én hova sorolom magam? Volt idő, amikor én is blogra főztem, de ez valóban kb. egy évig tartott. Kérni szerintem maximum ötleteket szoktam, vagy egy-egy vásárlás előtt tapasztalatokat gyűjtök, de másért nem kalapoltam még és szerintem nem is fogok. Az nagyon nem én lennék... Az arcom nagy, hiszen egy öntelt liba vagyok, és sokszor gondolom, hogy az a jó, amiről én azt gondolom, hogy jó, de mégsem sorolom magam a "csoda" kategóriába.

Visszatérve a gondolatsor elejére, azaz az "elmegy" ételekre, pár hónapja komoly próbának vetek alá mindent ételt, amit a blogra felteszek, illetve, amit a Kifőztükbe küldök. 

Azért, hogy kizárjam azt a lehetőséget, hogy tőlem olyan étel kerüljön a Kifőztükbe vagy a blogra, ami csak nekem ízlik, próbaevőket alkalmazok... :) A kolleganőimet. Nagyon lelkes csapat, három korosztály, más és más ízléssel, kedvenccel. Mindhárman húsevők, tehát mindent meg tudok velük kóstoltatni. 

Ez a muffin remekül vizsgázott mindhármuknál, tehát tényleg bátran ajánlom! Ha ma elkészül, hétvégére egy darab sem fog maradni, de addig hozok majd egy másikat is!

A többivel kapcsolatban meg mindenkinek azt ajánlom, ne idegesítse magát, mert ahogy szintén a nagymamám mondta, az árt a szépségnek... Mindent a maga helyén kell kezelni. Aki vicces dolgokat ír, azon röhögni kell, aki szánalmasakat ír, azt meg sajnálni, szánni kell... 

A blogolást meg nem szabad véresen komolyan venni, hiszen ez egy amolyan napló. Az, hogy vagyunk páran, akik olyan naplót vezetnek, amit bárki, bármikor olvashat, az csak annak a jele, hogy mi bloggerek egoisták, exhibicionisták vagyunk. Így kedves olvasó, kezelj minket ennek megfelelően... Például engem. Mert én ehhez még erősen szarkasztikus is vagyok... 

Mondjuk, ha így jobban belegondolok..., lehet, hogy valóban csoda vagyok... Csoda, hogy egyetlen olvasóm is van, aki esetleg még szereti is a blogomat, az írásaimat, a recepteimet, engem. Én néha elég nehezen viselem el magamat is, ezért csoda, ha mások mégis elviselnek, olvasnak, szeretnek. Nah, akkor mégis csoda vagyok. Ez van... Ezt kell szeretni...:) vagy nem....:) A döntés az olvasónál van, azaz nálad!:) 

Vörös bársony muffin - Valentin napra - Red velvet torta...

Mivel közeleg a Valentin nap, megmutatom a tavalyi muffinokat.. Imádom ezeket a színes képeket. 

Recept, leírás ITT. Ez az a bizonyos Red velvet tészta, amit már annyi helyen "megénekeltek"....

Ennyi piros egy helyen... Csodaszép!:)

Tökös-mákos muffin - ünneplőben

A sütőtök új szerelem. Levesnek, pürének, most muffinként, és még nincs vége, azaz amíg lesz a zöldségesnél, addig biztos készül még belőle egy-két dolog. Jaj, a sima, sütőben sült változatot majdnem elfelejtettem...

Tehát, sütőtök. Most nagyobb adag muffin készült belőle, mert ajándékba szántam.

Hogy ne legyen "unalmas", hogy legyen benne egy kis csavar, a tésztát megkínáltam egy kis mákkal, illetve, mivel dupla adagot sütöttem, a felét mákkal, a felét dióval. 

Tehát, ezt az adagot vegyük kétszer, majd felezzük el, és a felébe mehet a mák, a másik felébe a dió. Ha kisült, magában is nagyon finom, de felöltöztethetjük teljesen egyszerű tejszínhabbal és kis szórócukorral.

Tökös-mákos muffin

Tökös-diós muffin

Hozzávalók

• 25 dkg sütőtök (megsütve, pürésítve)
• 1 tojás
• 1,5 dl tejszín
• 6 dkg olvasztott vaj
• 20 dkg finomliszt
• 15 dkg porcukor
• 1/2 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanál őrölt fahéj
• 1 teáskanál őrölt gyömbér
• 1 csipet szerecsendió
• 2 evőkanál mák, vagy 5 dkg darált dió (esetleg kókuszreszelék!)

A hozzávalókat ebben a sorrendben összekeverjük. Ha géppel csináljuk, ebben a sorrendben adagoljuk a gépbe. 

Muffin formába kanalazzuk, és 180 fokos sütőben, nagyjából 20 perc alatt megsütjük. (Tűpróba!)

Ha nem sütjük túl, gyönyörű színe lesz. Nagyon finom, sokáig friss, így valóban el lehet vele kápráztatni az egybegyűlteket.

Akinek van egy ügyes fényképezőgépe, természetesen sokkal jobb képeket csinálhat róla, mint én telefonnal... 

Titok, és csak nagyon halkan árulom el, hogy kinyírtam a fényképezőgépem... Kb. három hónapja eltörtem rajta azt az izét, ami az elemeket tartja, így nem lehet használni. Kaptam kölcsön egy másikat, de azzal meg nem tudok fényképezni... béna vagyok, ez van. Maradnak a telefonos képek. Bocsi.

Valentin-napi falatkák... Szív küldi szívnek, színesen...

A tészta ugyanaz, az eljárás ugyanaz mint ITT... Annyi történt, hogy a muffinformában megsütött süteményt egy szív formájú kiszúróval "megdolgoztam", azaz átnyomtam rajta a szív formát, levágtam az egyenetlen tetejét, és kb ugyanakkora darabokra vágtam, azaz kb három darabra szeleteltem. Így egy muffinból lett három szívecském, aminek e tetejét bekentem csokoládéval, megszórtam kókusszal, és pici cukorszíveket szórtam rá. Természetesen a tészta piros, tehát a Valentin napra tökéletes lesz! A csokoládéba tettem némi vanília kivonatot, mert, mint afrodiziákum, ez ilyenkor kimondottan elvárt hozzávaló...

Egy-egy piros szívecskés falat... Hát nem bájos? (Szerintem nem, de ez az  én véleményem, a szívecske formától kiver a víz, de tudom, hogy ez az "ünnep" erről szól, piros dobogó szívecskék minden mennyiségben... minden eladható formában, feleslegesebbnél feleslegesebb baromságok, csak hogy a jónép költse a pénzét...)

Hát, ne költsük!

Ha mindenáron ajándékozni akarunk, süssünk egy adagot ebból, és adjuk ezt. Könnyű megcsinálni, igen, kell bele némi ételfesték, de ez egyszer egy évben megengedhető... 

És milyen kedves kis ajándék ehető szívecskéket ajándékozni, ami nem egy vagyonba került, és még a munkánk is benne van..., ráadásul finom is, és kedves kis ajándék is egyben.

Ráadásul egy pillanat alatt eltüntethető, és nem kell az asztalra, polcra kihelyezni, hogy aztán az "ünnep" elmúltával, csak leporolni kelljen, majd valahogy észrevétlenül egy fiókba elsüllyeszteni...

Bemásolom ide is, hogy hogy készül, ne kelljen elbarangolni a receptért, bár, az eredetit is érdemes megnézni szerintem.... ITT

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 17 dkg olvasztott vaj
• 50 dkg cukor
• 3 tojás
• 6 teáskanál vörös színű ételfesték (én többet tettem, de majd írom, hogy miért!)
• 6-8 dkg cukormentes kakaó (mélyíti a színt)
• 1 kiskanál vanília kivonat
• egy-két csipet só
• 3 dl zsíros tej
• 1/2 zacskó sütőpor

A tetejére jelen esetben került:

• 3 evőkanál cukrozatlan kakaópor 
• 2 evőkanál porcukor
• 5 evőkanál víz, vagy amennyivel keverhető lesz a massza (esetleg kiválthatjuk némi rummal, vagy alkohollal...)
• 1 kiskanál vanília kivonat
• kókuszreszelék
• szórócukrok (el is hagyható!)

A sütőt 180 fokra előmelegítem, gázsütő 4-es fokozat!

A vajat (olvasztott legyen, de ne forró!) kikeverem a cukorral, jöhetnek hozzá a tojások, majd a kimért, átszitált liszt, a sütőpor és a só, illetve a tej.

Egy tálkában kikeverem az ételfestéket, a kakaót, és a vaníliát, majd ezt hozzákeverem a tésztához, és jól összekeverem, kidolgozom.

Az előmelegített sütőben  kb 25-30 perc alatt kisütöm. (Tűpróba!)

Ennyi a tészta. Ebből az adagból 12 db hatalmas muffin lesz. Ha nem akarunk muffint sütni, egyszerűen egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntsük a tésztát, és úgy süssük meg, bár figyeljünk a sütési időre, mert elterítve jóval vékonyabb lesz a tészta, előbb meg fog sülni!

A tetejére a kakaóport elkeverjük a porcukorral, a vízzel, és a vanília kivonattal, jól eldolgozzuk.

Ha megsült, szúrjuk ki szívecske formájú kiszúróval, kenjük be a csokoládés krémmel, szórjuk meg a kókuszreszelékkel, esetleg a szórócukrokkal, és két hatalmas cuppanós puszi közepette adjuk át az ajándékozottnak...

Itt a piros, hol a piros???

Szív küldi, szívnek... 

Hogy el ne felejtsem... Nem csak pirosakat csináltam ám... Lettek kékek, és zöldek is...

Gondoltam megint a zöld-fehér összeállítással szimpatizálókra is, bár most "becsúszott" egy kis barna is a képbe, de szerintem nem olyan zavaró...

És a kékek... 

Komolyan mondom, halálian tetszenek! Tudom, hogy ételfesték=műanyag, de ez most nem érdekelt. Haláliak ezek a kis falatkák....

Gondolhatnánk, hogy sok a felesleg, a leeső tésztadarab... Megmutatom még azt is hogy abból mit lehet készíteni... Hamarosan...

Szivárvány muffin - farsangra, valentin napra... vagy csak úgy... Vörös bársony muffin

Hát, elkészültek...

Nem mondom, hogy mindig ezt fogom sütni, sőt, azt sem mondom, hogy én még életemben ilyen finomat nem ettem... Azt mondom, ami a tény, hogy megláttam EZT és tudtam, hogy ki kell próbálnom...

Nem használok ételfestéket szinte semmihez, tehát, belefér, hogy egyszer-egyszer egy ilyen durván ételfestékes dolog is készüljön...

Bevallom, hogy engem a színe fogott meg. Amikor megláttam, hogy micsoda gyönyörűűűűűűűűűűű piros, illetve inkább már bordó, hát le is mentettem és hát, itt van...

Kicsit féltem, tőle, hogy az enyémnek nem lesz olyan szép, intenzív színe, mert ki tudja, hogy a mi ételfestékeink milyenek, meg milyen, amivel az eredeti készült.

Tudom, és értem a képek láttán a fanyalgókat, hogy ez nagyon mű, meg minek majmolom ezt az irányzatot. Most szólok, nem majmolom, nem csinálok belőle rendszert, hogy hupikék színű süteményeket gyártsak, ez csak egy próba, ez is megvolt, pipa... És mű a színe? Igen, az. De nekem tetszik. Pont.

Ízre semmi extra, egy kellően rugalmas tészta, nem száraz, nem fojtós, finom. A krém selymes, a rumtól kicsit felnőttes is, sőt... A színe miatt jópofa, de tény, hogy furcsa... Például a zöldbe beleharapni kifejezetten az volt...

Jaj, majd el felejtettem! A zöld a fehér krémmel kötezelő egy fraditalálkozóra... Persze, a verekedés előtt, bár közben is mehet, mert ezzel nem lehet komoly sebeket ejteni a másikon...

Nem használtam hozzá semmi olyat, amit itthon nem lehet beszerezni. Minden itthoni, egy egyszerű sarki boltban is megtalálható.

A tészta mindenhol egységesen színes. Nincsenek benne foltok. Tökéletes lehet halloween süteményként is!

Bár, az eredeti poharas egységben van megadva, lemértem mindent, jöjjön minden dekára mérve! (Ha valakinek szüksége lenne a pohárra számolt mennyiségre, írjon, átküldöm úgy a receptet!)

Kicsit változtatásokkal készült, az eredetihez képest.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 17 dkg olvasztott vaj
• 50 dkg cukor
• 3 tojás
• 6 teáskanál vörös színű ételfesték (én többet tettem, de majd írom, hogy miért!)
• 6-8 dkg cukormentes kakaó (mélyíti a színt)
• 1 kiskanál vanília kivonat
• egy-két csipet só
• 3 dl zsíros tej
• 1/2 zacskó sütőpor

A tetejére került krém hozzávalói, itt már kicsivel több változás történt:

• 3 dl tejföl
• 10 dkg porcukor
• 10 dkg vaj
• 1 kiskanál vanília kivonat
• 2 kiskanál rum (el is hagyható, de nagyon jó lett vele!)
• szórócukrok (el is hagyható!)

Kezdjük azzal, hogy a tejfölt egy gézlapra öntve kicsöpögtetjük, ahogy a Tzatziki esetében a joghurtot, azaz a gézlapot egy szűrőbe teszem, amit ráteszek egy olyan edényre, aminek így a szűrő nem ér le az aljára, beleöntöm a tejfölt, és a hűtőbe teszem egy pár órára. Mehet egy éjszakára is.

Jöjjön a tészta!

A sütőt 180 fokra előmelegítem, gázsütő 4-es fokozat!

A vajat (olvasztott legyen, de ne forró!) kikeverem a cukorral, jöhetnek hozzá a tojások, majd a kimért, átszitált liszt, a sütőpor és a só, illetve a tej.

Egy tálkában kikeverem az ételfestéket, a kakaót, és a vaníliát, majd ezt hozzákeverem a tésztához, és jól összekeverem, kidolgozom.

Ennyi a tészta.

Mehet a sütőbe, ahol kb 25-35 perc alatt készre sül. A sütési idő eltérése adódhat az ételfesték mennyiségétől, mert minél több folyékony ételfestéket öntünk hozzá, annál "vizesebb" lesz a tészta, annál tovább sül, de kb 35 perc szerintem bőven elég neki!

A sütési variációkról még annyit, hogy lehet muffinsütőben sütni, vagy egyben egy nagy tepsiben, és utána csokiba forgatni, majd kókuszreszelékbe... Milyen jópofa a belül vérvörös piskóta, ami kívül csokis, és kókuszos... Mondjuk a többi szín esetében is vidám kis színkavalkád lesz belőle.

Ha muffinformában sütjük 12 db hatalmas muffin jön ki az adagból.

Az ételfestéknél azért írtam, hogy én többet tettem, mert én fél adag tésztát csináltam, amit aztán két felé szedtem, majd az egyiket még két felé. A nagyobb adaghoz kevertem a piros festéket, így abból 4 db muffin készült, a kisebb adagokhoz kevertem a kék és a zöld festéket, így ezekből 2-2 muffin készült.

Azért így csináltam, mert ez egy próba volt. Ha nem sikerül, ne egy egész adagot kelljen kidobnom...

Az ételfestékkel kapcsolatban még az is fontos, hogy a tészta kikeverésekor már látszódjon, hogy nem "sápadt" színű a tészta, hanem erős piros, vagy erős kék, stb...

Próbáltam természetes ételfestéket keresni hozzá, ami "tudja" ezt az átütő színt. Eddig még nem találtam, de bevallom, még csak a neten nézelődtem. Ha valakinek van használható ötlete, kérem, hogy ossza meg velem!

A krém a tetején a hozzávalók kikeverésével készül, majd egy kanállal felvittem rájuk és megszórtam szórócukrokkal.

Ha a krém rajta van, mindenképpen hűtőben tárolandó.

Most komolyan, nem szépek???

Bocsánat, hogy ennyi képet tettem fel, de nekem annyira tetszenek...