2010. október 13., szerda

Trófea étterem - Óbuda


Baráti ebédre voltunk hivatalosak.

Régebben sokat, sokszor jártunk a Trófea valamelyik éttermébe, aztán leszoktunk róla. Leszoktunk róla, mert az árak mentek fel, közben érdemi változás nem volt a kínálatban és a kezdeti 2500 Ft körüli összegről hirtelen egészen az 5000 Ft-os határig ugrottak árban. 

Mi általában a XI. vagy a XIV. kerületi éttermükbe jártunk, de egyszer egy szülinapot a Margit körúti étteremben tartottunk, ahol én szó szerint szinte semmit nem találtam, annyira gyér volt a felhozatal, olyan volt a kínálat, mintha egy sáskahad kizabálta volna őket a készletből...

Ha én döntöttem volna arról, hogy hova megyünk, nem a Trófeát választottam volna, mert mivel se bort, se sört nem iszom, nem eszem extra halakat, se extra húsokat, nálam úgymond pénzkidobás egy ilyen vacsora, mert általában bezabálok az előételekből, a leveseket szinte mindig kihagyom, és a főételekből is csak turkálni tudok, többre nincs se erőm, se kapacitásom...

De nem én döntöttem. Hála az égnek, nem én, mert így gazdagabb lettem egy-két új élménnyel, kimondottan jót ettem, megkóstoltam egy-két olyan ételt, amit máskor, máshol nem tettem volna.

Ez a Óbudai étterem nemrég nyílt. A főtérhez közel eső étterem, már hangulatában is kellemes. "Turnusokban" lehet bejelentkezni, mi ha minden igaz 1/2 3-tól  5-ig maradhattunk.

A kertbe, a kerthelyiségbe belépve rögtön választhattunk, mit iszunk, egy pálinkát, esetleg mustot. Én pálinkát kértem, amit szokásomhoz híven egy mozdulattal "bedobtam" (a pálinka az egyetlen, amit bárhol, bármikor szívesen megiszom...). Mivel aznap a reggeli kávémon kívül semmit nem ettem, szó szerint éreztem, ahogy a pálinka felmelegíti a gyomromat, majd halkan jeleztem, hogy ha nem ülhetek le, és nem adnak valami enni, hamarosan nótázni fogok...
Leültettek...




Hangulatos a belső kialakítás, szellősen elhelyezett asztalokkal, kockás terítővel és SZÓÓÓÓÓÓDÁVAL! 
Totál el tudok ájulni a szódásszifontól. Ettől a fajtától, ami itt van az asztalon. Mindig előjön a gyerekkorom, ahogy a mamáéknál délutánonként jött egy autó, majd a kertből hallottuk, hogy: Itt a szóóóóóóóóóóóóóóódás, szóóóóóóóóóóóóóóóóóóódás!

Jedlik Ányos találmánya kötelezően ott kellene, hogy legyen minden étterem kínálatán. Nem a  buborékos, palackozott vizeket kellene felszolgálniuk, hanem ilyen üveges szódát. Hatalmas pirospont!


Én azonnal megléptem, és szokásomhoz híven felmértem a terepet, ahogy az ember mondja, "nyomtam egy-két pixelt", azaz fényképeztem. Mindezt nem feltűnően, szépen csendben, titokban. Nem szeretem felhívni ilyesmivel magamra, magunkra a figyelmet. Elég feltűnően tudok viselkedni alapban is, itt meg már volt bennem egy pálinka is... A körülöttem lévőkre, és magamra tekintettel, soha az életben nem jelentkeztem be sehova, hogy mennék, és utána megírnám a blogra is a dolgot. Nem jelentkeztem be, mert egyrészt nem az a célom, hogy az ilyen helyeken ezért meghívjanak, én meg megírhassam, hogy minden milyen szép és jó volt, még akkor is, ha nem az volt... 

Tehát, fényképeztem. 

Ezek itt a levesek, ugye, hogy hangulatos? Vagy csak nekem az? 



Mint mondtam, én már általában az előételekből annyit eszem, hogy utána már maximum levegőt kérek. Most is így volt, bár, most igyekeztem úgy megterhelni a tányéromat, hogy abból másoknak is jusson...


A többi Trófeában is szokás, hogy kis guruló kocsikon különféle finomságokat szolgálnak fel. Most is volt ilyesmi. Ha jól emlékszem, volt cipóban sült sonka, rétesek, és volt libatepertő is. Második pirospont! Imádom... Ráadásul ez húsos volt, amit meg pláne imádok. Friss, meleg tepertő... 


Ezen a fényképen nem látszik, de rengeteg olyan dolog van rajta, amit most próbáltam ki először. Külön tetszett, hogy ki volt téve egy tálcányi zsázsa, amit én is csíráztatok és simán vajaskenyérre téve Isteni eledel! Hogy mi olyasmi van ezen a tányéron, amit még soha, sehol nem ettem? Hirtelen nem tudnám megmondani, vagy felsorolni mindet, csak az egyikre emlékszem. 
Ez a bárány. Még soha nem ettem bárányt. Még Londonban sem vitt rá a lélek, valahogy nem. Nekem a bárány az olyan, mint a borjú, azaz "gyerek". Pedig a borjút is olyan idősen vágják, mint a bárányt, mégis visszatartott eddig a fogyasztásától, hogy az még egy kölyök... A borjúhústól is ez tart vissza... A birkahústól meg az, hogy Zoli mesélte egyszer, hogy az igazi birkapörkölt bográcsban készül. A bogrács legaljába beleteszik a birka ketté vágott fejét, és arra megy rá minden más, amit utána nem kevergetnek, csak ráznak... Nah, ez az a felvilágosítás, ami engem örök életre megfoszt a birkapörkölt megkóstolásától... Vizuális típus vagyok, így ha valaki kimondja, hogy birkapörkölt, megjelenik a szemem előtt egy bogrács, benne a birka feje. Jesszusom, most is kirázott a hideg...

Tehát, ettem bárányt. Az előre bepácolt húsok között volt bárányhús. Nagyon bátor voltam és a legkisebb darabot választottam, majd sütettem meg. Ízlett. Nem mondom, hogy éjjel-nappal enném, mert az a furcsa textúra, hogy rágáskor a fogam benne marad a húsban, az kicsit érdekes volt, de ezen felül ízlett. Nem volt gumi, nem volt mellékíze, finom volt. Az a furcsa ragacsossága még passzolt is az egészhez, csak szokatlan volt. 


Jöttek az édességek. Volt somlói, kimondottan finom volt, bár hiányoltam belőle a diót. Imádom a tejszínhab készítő gépet, amit én magam adagolok, akár másoknak is, így volt szerencsém egy kisebb társaságot kiszolgálni tejszínhabbal, megcáfolva azt, hogy leborítom, felborítom a gépet, kifröccsen, kifolyik, félremegy, stb. 
Az édességek között volt fagylalt is, amit magának adagol az ember lánya, ez szerintem a többi étteremben nincs, vagy már régen voltam, és azóta ott is lett? 



Nem olcsó az 5000 Ft-os fejenkénti összeg, viszont, az ételekkel kapcsolatban el kell, hogy mondjam, hogy meglepően nagy választék volt halakból. Ráadásul kimondottan drágának mondott halak is bőven szerepeltek a kínálatban. Volt lazac, volt pisztráng, volt rák és sorolhatnám. A zöldségek, gyümölcsök, édességek is kitűnő felhozatalt hoztak. Ha jól emlékszem, gombából is minimum három féle volt. Aki az asztalunknál levest is szedett, el volt ájulva tőle, ahogy szintén ájulás finom volt egy vadpörkölt a készételek közül. 

A két és fél óra bőven elég egy vacsora, vagy ebéd elfogyasztására. Remek péksütemények, ropogós zsemlék, sajtok és mindenféle hideg előétel. 

Nagyon remélem, hogy ez a kínálat nem csak annak tudható be, hogy még új az étterem.

Fontos még, hogy ritka, hogy a pincérek kedvesek, mosolygósak, és még humoruk is van. Itt volt. 

Remekül éreztük magunkat, mindenképpen ajánlom kipróbálásra!

Az étteremről bővebben ITT olvashatunk.

9 megjegyzés:

Bianka írta...

Hát azoka a levesek, csúcs, már azért is elmegyek meglesni őket :)

egycsipet írta...

Kuncogó szmájli... :)

araniel írta...

De jó, hogy emlékeztettél rá, már régóta szerettem volna elmenni valamelyikbe. Én imádom a különleges husikat, halakat, szóval én azt hiszem ellennék itt. A mongol étterem is ezért tetszett annyira :)

Katalin írta...

Ha a közelünkben lenne -Békés környéke -, biztosan elmennék én is, olyan kedvet csináltál hozzá, Szepyke!

Egyébként: nagyon "bírom" azokat a nőtársakat, akik úgy írnak az ételekről, az evésről, hogy amíg olvasom a beszámolójukat, el kezd csorogni a nyálam...:) És még egy -nem: 3 piros pont: Nem átallják bevallani ország-világ előtt, hogy ők bizony szeretik a pálinkát! Én is, ha nem kerítésdrótból vagy káposzta torzsából van! A jó pálinka szívet-lelket-gyomrot (főként) melenget!!!
Klassz vagy, Szepyke!
Üdv neked!

szepyke írta...

Bianka, és majd mesélj róla!:)

Egycsipet, ne kuncogj, mert én meg röhögök..:DD

Araniel, ezt is imádni fogod, mert nagyon széles a kínálat pácolt húsokból!

Katalin!:) Ez a pálinka nagyon jó volt. Egy titka van a pálinkának, be kell dobni egy mozdulattal, megforgatni a szádban, és már le is nyelni!:)))

aniko66 írta...

Én két hete voltam ott... az eső csöpörgött, így csak bent tudunk leülni. De megremegett a szívem a sparheltes lábosoknál.... onnantól már minden rendben volt! :)
(Na nem teljesen, nekem a somlóiuk nem jött be... - nálam max. közepes kategóriáju volt)

cerise írta...

Nagyon jó beszámoló, étterem mentve a kipróbálandók listáján.
A birkáról meg csak annyit, hogy szerintem apukám készíti a világon az egyik legfinomabb birkapörköltet (szigorúan bográcsban, akácfa tűzön), de még soha nem tette bele a fejét. Amúgy a bogrács aljába tényleg a csontos részek mennek, hogy pörgetés közben karcolják, mert így nem ragad le. Másnál sem láttam még birkafejet, pedig felénk nagy hagyománya van ennek az ételnek. Szerintem csak ijesztgettek.:)

GasztroRéka írta...

Örülök, hogy jó élményekkel gazdagodtál trófeailag! Idén négyszer voltam Trófeában, mindig Zuglóban.
Korábban próbáltam a XI., a XIII., és a II. kerületit is. A Margit krt-iba én is csalódtam.
Ha hétközben mész akkor pl. Zuglóban és a többiben is hasonlóan ebédidőben 12-14:30-ig és 14:30h-tól-17h-ig 2990 Ft/fő. egyéb kedvezmények is vannak, esténként is meg hétvégeken is.
A lényeg a 2990 Ft-os kereten belül is lehet ünnepelni, amikor ingyen tortát kapsz, és hazaviheted.
Lehet fizetni étkezési jeggyel, meg bankkártyával.
Lehet értékelni az ételeket, meg a személyzetet, és evvel egyben játszol is.
Nagyszerű, hogy helyben sütnek mindent, szezonhoz igazodnak.
Egyik munkatársuktól megtudtam, hogy valaki lenézi őket.
Borzasztó!
Pedig aki éhesen távozik avval gond van.
Jó, érdekes és változatos ételek vannak elérhető áron!
Én nagyon szeretem.:)
A Moszkván egy gyros 680 Ft, itt meg 3000-ért annyit eszel-iszol, amennyit akarsz és ha ünnepelsz tortát is kapsz!:)

szepyke írta...

Aniko66, a somlóiból nekem is hiányzott a dió, és nekem is nagyon lágy volt, de mivel minden más ok volt, ezt elnéztem!:)

Cerise, pedig az én Zoli barátom nagy birkafőző volt, nem viccelt ezzel. Lehet, hogy náluk így szokták, mindenesetre, én kész voltam ettől...:)))

GasztroRéka, igen, ebédidőben abszolút megéri, vacsorakor egy kicsit drága, de tény, hogy sokat fejlődtek!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...