Macaron - meghajlok előtte, ez tényleg valami pazar cucc!

A Burlington Arcade egyik végén található a Macaron fellegváraként ismeretes (már akinek, nekem eddig nem...) Ladurée boltja. Bővebben ITT.

Már a múltkori londoni kirándulásom alkalmával meg akartuk próbálni, illetve, ki akartuk próbálni, hogy mitől olyan nagy hűha ez a macaron nevű cucc...

Otthon már többször ettem, több helyen, több ízben, de mindig azt vontam le belőle, hogy édes, amolyan habcsók, esetleg színes, de hogy mitől vannak ettől úgy elájulva, nah, azt nem értettem. Többször hangot is adtam már ennek, hogy nem értem a dolgot, mert hogy én nem ájultam úgy el tőle, mint sokan mások. (A képekre kattintva, azok nagyban megnyílnak!)

Eddig.

Mert most megkóstoltam az etalont a témában. A Ladurée Macaronja messze híres. Londonban két helyen, itt a Burlington Arcade-ban és a Harrods-ban is megtalálható a boltjuk, ahol akinek kedve van, hódolhat eme szenvedélynek. Mert már értem, hogy ez bizony az!

De, kezdjük a sétát, most még a Burlington Arcade vége felé haladunk. Itt a libériás inas, aki, ha úgymond nem a helynek megfelelően vagyunk öltözve, esetleg nem tetsző a megjelenésünk, nem ütjük meg a "mércét", udvariasan utunkat állja, azaz nem enged be ebbe a luxusparadicsomba. De erről majd bővebben később.

Most tehát haladunk kifelé. Az inast csak messziről mertem fényképezni, mert mindenhol ki van téve, hogy fényképezni tilos... Hála az égnek nagyon jól adom a hülyét, azaz egy-két képet minden tiltás ellenére el tudok általában sütni, mert mire rám szólnak, már túl vagyok legalább a muszáj fényképet csinálni képeken, utána jöhetnek a telefonos "stika" fotók...

Tehát, a libériás inas, fülében fülhallgatóval, összeköttetésben a többiekkel. Hála az égnek nem szólt rám. Ő nem.

Tehát, haladunk kifelé. Az inas a jobb oldalon áll, most éppen takarásban van. Bal oldalon ott a Ladurée piciny boltja. Felhívom a figyelmet. Mínusz 2 fok volt, mégis a bolt előtt kihelyezett székeken is kávézhattunk volna... Egyébként, mindenhol ki vannak téve a székek a boltok, kávézók elé. Az ok, azt gondolom prózai. Ezeket a boltban tárolják. Zárás és nyitás közötti időben senkit nem zavarnak, de a nyitvatartáskor útban vannak, tehát, vagy kipakolják, vagy nem férnek el tőle. Mondjuk, valamelyik este, a havazás előtt, mentünk úgy haza, hogy a sarki Starbucks előtt ücsörögve kávéztak. Akkor már hidegebb volt, mint mínusz 2 fok... Mondtam, hogy nem normálisak, ez van...

Ide értünk a Ladurée elé. Piciny bolt, nekem kicsit túlzásba vitt arany díszítéssel. Szinte ragyog messziről. Bent egyszerre három négy ember fér el, de mindjárt mutatom.

A kiszolgáló hölgy is francia. Mi is bementünk, majd én stikában fotóztam, londoni összekötőm pedig lekötötte a hölgy figyelmét...

Itt még egy pár kívülről fotózott kép:

Nah, bent vagyunk.

Édes süteményillat. Apró bolt, mindenféle macaronos ajándéktárggyal.

10 dkg 6,95 GBP, ha jól emlékszem. A 10 dkg, az kb 5 darab, valamennyivel kevesebb. Hát, nem olcsó, de ha már egyszer itt vagyunk, és nyitva is van...

Vettünk 5 db-ot. Citromosat (sárga), csokisat, (sötétbarna, itt nem látszik), gesztenyéset, halványbarna, talán a bal felső sarokban van, pisztáciásat, ez a zöld színű és sós karamellásat, valahol alsó sor, jobb alja a képnek.

Amíg a hölgyemény csomagolta a macaront, én fényképeztem. Van itt minden. Macaronos ajándékdoboz, illatos gyertyák, stb.

Jobb sarok, fekete macaron, medvecukros változat. Brrrr...

Ugye, hogy milyen bátor vagyok! Most szemből látszanak az inasok! Nem tudnak szólni, hogy nem lehet fotózni!

A Ladurée szépségápolási termékei. Javaslom a képen az árak közelről való megnézését...

1 GBP kb 310,- Ft, csak hogy át tudja mindenki számolni, hogy mi mennyibe kerül...

Jah, és az olajos üveg tetejét (kupakját) látjátok? Egy szem macaronnak álcázott valami a kupak!

Nah, és idáig tartott a benti fényképezés, mert itt rám szóltak. Kijöttem a boltból és kintről folytattam!

És akkor a csomag...

Az öt darab macaron. Először a citromosat ettük. Már ott éreztük, hogy nagy a baj! Eszméletlen finom! Teljesen más, mint amit eddig ettem. Szinte krém az egész, a kis hártya vastagságú héj alatt, krémes, de nem édes, hanem eszméletlenül finom citromos, mégsem savanyú, hanem valami olyan ízélmény, hogy jesszuuuuuuuuuuuuuuusom! Jött a csokis. Eszméletlen finom szintén, teljesen elkülönült a csoki íze. Nem egy édes maszlag, hanem kesernyésen csokis, bámulatosan finom. Aztán a gesztenyés. Itt én közel álltam ahhoz, hogy életem és vérem adjam még egy szemért, de jött a sóskaramellás, ami megint olyan volt, hogy az leírhatatlan! És a végén a pisztáciás. Hát, uram anyám, ez megkoronázta az egészet. Elmondhatatlanul finom.

Köszönő viszonyban nincs azokkal a túl édesített izékkel, amit eddig ezekből ettem. Jézusom, ez mámor, de tényleg! Szemenként megélt mámor, és bár mindegyik csak egy-egy falat, mégis olyan élményt adott, hogy elakadt a szavunk.

Muszáj leszek megismételni, és ki fogom próbálni a többit is, a sokkal színesebb, gyümölcsös változatokat is!

És ki fogom próbálni a Budapesten kapható változatokat, amiket ajánlottak, és le fogom írni, hogy ehhez képest melyik milyen volt.

Cukrászdait Budapesten még csak egy helyen ettem, a többit máshol, de egyik sem ér ennek a közelébe se. Sajnos.

Beálltam a sorba, és vállalom, ez maga a mámor! De csak ez, amit itt a Ladurée-ban kapni. A többiről nem tudok így nyilatkozni. Amíg most Londonban vagyok, még kb három félét fogok kipróbálni. Egy francia pékségét, a nevet most nem írom le, aki a szeptemberi beszámolókat olvasta, kb tudja, hogy miről van szó, illetve másik két meghatározó, minőségi termékeket árusító hely macaronját. Nem akarom elhinni, hogy ilyen különbség lehet, mint amilyen különbség van aközött, amit én ettem otthon, és amit a Ladurée árusít... Nem akarom elhinni, de lehet, hogy muszáj leszek...