2010. január 5., kedd

Néha megértem a vegákat...




Kaptam tegnap egy-két szakácskönyvet pdf formátumban...

Az egyik könyv Rézi néni szegedi szakácskönyve

Nézegettem, hogy micsoda csodákat rejt ez a könyv (is).

Aztán rátaláltam erre a szösszenetre, és megint meg kell, hogy jegyezzem, néha megértem a vegákat, amikor Ők nem értik meg a húsevőket...

Már írtam, hogy én bizony éhen halnék, ha nekem kellene feldolgoznom egy állatot. Már akkor rosszul vagyok, ha a levesben a csontokat látom. Nem tudom, hogy miért, lehet, hogy a csontokkal van a gondom, mert az olyan egyértelműen állati dolog, mert növényben ritkán talál az ember csontot, bár ma már lehet, hogy ezen sem lepődnék meg. Tehát, nem bírom a csontokat, le nem tudnék szopogatni egy csirkecsontot. Nah, most is kirázott a hideg, brrrrrr.

Igen, egy nyamvadt fanyalgó húsevő vagyok.

Ezt olvasván még majdnem rosszul is lettem:

A malac fölszeldelése.
  1. A villát az orrlyukakba szúrjuk és a késsél a fejet egy metszéssel levágván, azt két részre osztjuk és a velőt belőle kivesszük.
  2. A villát nyakába szúrjuk a a jobb combot egy felső és hátmetszéssel levágjuk.
  3. A jobb előláb levágatik.
  4. A balcomb és előláb levágatik.
  5. Metszések az orján keresztül, amelyek szép, izletes darabokat szolgáltatnak.
  6. Az alsó hasrészeket kétoldalt három darabra osztjuk, amely darabok azonban nem igen jóízűek. A metszés végre a fart osztja két részre. A malacnak igen forrón kell az asztalra jönni és különös gyorsasággal kell fölszeldelni, hogy bőre ropogós maradjon. A velő bors- és sóval meghintetik és a fölaprított fejdarabokkal együtt egy tányéron legelőször adatik föl, ezalatt azonban a szeldelés tovább folytattatik s ha az egész malac illően föl van szeldelve, a darabok csinosan tálba helyeztetnek és szintén föladatnak.

Még tartalmaz a könyv egyéb cuki részeket, ha találok még, bemásolom...

Most megyek fanyalogni és eszem egy kis töpörtyűt, mert abban nincs csont!

Jah, rögtön itt van még egy kis helyes mondat:

A borjúfej fölszeldelése.

A borjúfejből mindenekelőtt egy csemegekanállal a szemeket kiemeljük, miután ezeket sokan finom csemegének tartják.


Nah, tényleg megyek.

22 megjegyzés:

Wise Lady írta...

Szepyke nem szabad elszakadni valódi mivoltunktól, miszerint mi is csak egy biológiai lény vagyunk, valahol a táplálékláncban :DDD

sedith írta...

Nekem semmi borzasztó nincs abban, amit leírtál. :) Mondjuk a szemek kiszedése már kissé erős dolog nekem is, de ha csak olvasom, semmi bajom vele, mégha képzelőerőm is van: :)
De, nem vagyunk egyformák. Én pl. minden további nélkül feldolgozok egy baromfit, csak ne nekem kelljen elvágnom a nyakát. Na, bocs'... Húztam innen...

jókaja írta...

Wise Ladynek igaza van, csak mi nem tudjuk, hogy írnak-e rólunk szakácskönyvet :-)

Bernadette írta...

Tökéletesen értelek. Én azt a húst szeretem, amiből nem tudok a tányéromon összerakni egy teljes állatot. Kétségtelen, hogy a zőccsik, még szétbelezve is gusztábbak, de 1 hét káposztaleveses diéta után, ölnék azért az apukámféle füstölt kolbászért, ami a hűtőből vigyorog rám. És amennyiben feltételezzük, hogy a vegetáriánus egy ősi indián szó, jelentése béna vadász, akkor már egészen vega vagyok :-)

Ági, aki főz írta...

Hát igen, valahol mindig ide lyukadunk ki. Ha húst akarunk enni, akkor tisztában kell azzal lennünk hogy az nem virsli formájában születik egy steril gyárban. Szerencsére és egyelőre.

Andi/cuki írta...

Hát van benn valami!:-))
Mikor a sonkát eszem,igyekszem nem gondolni a büdös disznóra!:-))
Jössz játszani?

Mary írta...

Én úgy gondolom Szepyke, hogy előző életedben vega voltál.

L.Krisztina írta...

Érdekes olvasva nem akadtam ki, rá adásul én oda vagyok a rántott sertés velőért rizzsel tartárral:)
de ha én tartanám őket akkor biztos végelgyengülésben halnának meg.

andrea írta...

Hűha, elvetemült vagyok, nekem ez egy gyönyörű költemény. Én csak a visítást nem bírom a disznóvágából, ami utána következik, jöhet.

zouzouna írta...

Nalam az verte ki a biztositekot, mikor a eloszor voltam hagyomanyos gorog husveti zabalason. Nyarsra huzott kecske/birka/barany, termeszetesen a fejevel egyutt, azaz minden egyes fordulatnal NEZ! Es miutan elkeszult, versenyzik a nepes csalad, hogy kie legyen a szeme es az agya....BRRRR
Nem is gyakran eszem hust.

Unknown írta...

Én imádom a csirkelábat a levesből:) Meghívlak egy kis libamájra, most sütöttem, ebben nincs csont! :D

KryaSpirit írta...

Szepyke,hát ez gyomorforgató volt! Örülök, hogy vega vagyok. Abba egyébként belegondoltatok már, hogy a malac és a borjú egy kölyök állat? Valakinek a gyereke! És ezen az sem változtat, hogy nem felismerhető formában csücsül a tányérban.:((

szepyke írta...

Wise Lady, ok,összeszedem magam!:)

Sedith, ne húzzál innen, nem vagyunk egyformák. Lehet, hogy ha megszoktam volna, akkor én is megcsinálnám, de nem szoktam hozzá, és most azt gondolom, hogy nem lennék rá képes!:)

Jókaja, pont ezt akartam Wise Ladynek írni először, hogy minket is kanállal esznek??? Brrrrr!:)

Bernadette, nah, ez az. Ne lássam benn az állatot, mert attól kész vagyok. És egy hét káposztaleves után én is ölnék a kolbászért!:)

Ági, Ámen!:) De azért ne legyen benne csont!:)

Andi, megyek!:)

Maryenne, szerintem az talán nem, de ki tudja...:)

Krisztina, az a kanalas mondat sem. Én tényleg kész voltam tőle. Én iszonyatosan vizuális vagyok, és hát, brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.

Andrea, nah, én még disznóvágáson sem voltam, mert tuti, hogy nem bírnám. Tuti.

Zouzouna, én sem bírom a nyárson forgó állatokat, és jesszusom a fejük is rajta van? Jáááááj, az gáz!

Csongi, ülök a kocsiba, és rohanok. Mondd a címet!:))))

Benzsi, én sem eszem "gyerekállatot", de húst igen, viszont tényleg nem tudnám feldolgozni, az biztos.

andrea írta...

Szepyke, disznóvágáson még én sem voltam, de olvasni (és enni) élvezem....

Névtelen írta...

Van egy sokkal régebbi szakácskönyvem, abban az található, hogy ínséges időkben a csirke, vagy liba,melléről le kell tépni a tollat, piócát kell oda rakni, majd ha öklömnyire szívta magát az le esik. Ezt utána szétvágni, a vér kiesik belőle, és hagymás síron meg lehet sütni.Hát igen, az éhség nagy úr!
Én felpucolom a jószágot, hisz azért nevelem, soha semmijen részét nem dobjuk ki, de a mai iparosított világban azt elfelejtjük, hogy a 2 csirke comb mellé 1 nyak, 2szárny, 1 fartő tartozik és sajnos ezt dobálják ki.
Vagy megetetik a kutyával, disznóval tápként stb. A menzán mesélték, hogy a moslékosban több a hús, mint amit kiosztottak. Egy felmérés szerint pl 10 lecágott csirkéből 3 a szemetesbe kerül...
Engem ez jobban zavar, mint a leölésük.Értelmesen kellene felhasználni. Rozi

Garffyka írta...

Hát malacot még nem daraboltam, bár gyerekként nagyon sok disznóvágáson voltam láb alatt, akkor imádtam a pörzsölt malacfülét és egyéb frissiben készített malacságokat, ma a szagától rosszul lennék.
De csirkét már vágtam, kopasztottam, stb. Sajnálom is azt az első csirkét, "aki" az én késem által került a csibemennyországba, elég sokat nyisziteltem (14 évesen) szegénykét.

egycsipet írta...

Hát gyilkolni még nem gyilkoltam, de bűnrészes már voltam és az utána következő munkálatokban is részt vettem. Engem nem a látvány, hanem a hozzájuk tartozó szagok émelyítenek, amikor pörzsölik a disznót, hát az valami nagyon gáz. Bár az utolsó néhány vágáson már forráztak, az égett szőrszag azért élénken él az emlékeimben. Vagy ott van a bél pucolása - ennek még a gondolatától is rosszul vagyok, nekem a disznóbél egy dobozban, sózva termett.
A leforrázott csirketoll szaga sem piskóta, de ezt lehet fokozni, amikor eltűnnek a tollak és jön a belső tisztogatás...
Na jó, abbahagyom. Vega leszel? :D

mandy tarragon írta...

Biztos perverz vagyok, de nekem a disznóvágás olyan jó élmény, kiskoromban évente többször is megjátszottuk (nálunk, rokonoknál), minden gyerek ott rohangált :), segítettünk meg minden. ÉS annak azoknak a disznóknak legalább jó dolguk volt életükben, nem egy 0,5x1 méteres betonketrecben éltek...

Milene írta...

Szepyke: nem lehet elkérni ezt a könyvet "kőcsön"? Na.... most olyan, de olyan szépen nézek! Ha látnád:)
Amúgy nekem nincs bajom a hússal. Még a disznótorral se (belet nem kaparok, olyan isten nincs!), de a csirke nyakát nem vágom el.

szepyke írta...

Andrea, én csak enni. Ennek az olvasásától kész voltam.

Rozi, ebben teljesen igazad van, bár én sem eszem meg minden "részét" mondjuk egy csirkének, vagy pulykának.

Garffyka, Te egy hős vagy!:)

Egycsipet, jesszusom a szagoktól én eleve rosszul vagyok. A vér szagától el is ájulok, ha kell. Bár még nem került rá sor, mert azonnal távozom onnan, ahol megérzem...:)

Mandy, én nem voltam, nem szoktam meg, lehet, hogy ez a baj!

Citromfű, dehogynem "kölcsön" adom!:))) írjál nekem a szepsegtar.blog@gmail.com címre!:)

KingaRéka írta...

fúúúj. én vegetáriánus vagyok 15 éves létemre, mert 2 éve megnéztem Jamie Olivér nagy csirke showját..na az betett pedig az nem volt ilyen durva:S

szepyke írta...

Kismukk!:)) Én azt nem láttam!:)))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...