Bezár a bazár...

.... persze, nem örökre, csak egy időre. Millió dologban pörgök és szegény blogra jut a legkevesebb, ha egyáltalán jut rá idő. Napok, hetek óta nem írtam ide semmit. Pedig van millió kép, recept, amit fel kellene tölteni, de valamiért most nem erre jut idő.

Azt mondják, hogy nincsenek véletlenek, én meg ebben nagyon, nagyon hiszek. Hiszem, hogy most azért megyek oda és úgy nyaralni, hogy az elmúlt x év után végre tényleg kinyaraljam, kipihenjem magam. Hogy tényleg ne legyen más dolgom, mint az, amit órákig tudnék csinálni... csak ülni/feküdni fotelban, karosszékben, gumimatracon, pokrócon - és nézni a vizet és nézni, hallgatni a csendet. 

Hiszem, hogy azért mondták le a lefoglalt szállásunkat, hogy nekem három nap alatt kelljen egy kétszer annyiba kerülő, de pazar körülményeket sejtető helyet találnom, hogy most, hogy a lemerülő telepeket megint feltöltsem - úgy nyaraljak, ahogy még soha. Teljes kiszolgálással, teljes kényelemmel - mindezt a nagy víztől pár méterre... Ennek most így kell lennie. 

A hétvégén láttam egy trikót, amin akkor ott jót röhögtem... most meg az jutott az eszembe, hogy most ez lesz a jelmondatom, miszerint:

Felkeltem, felöltöztem - mit akarsz még?

Fáradt vagyok. Sokat dolgozom, valahogy egyre többet. Észrevétlenül jönnek újabb és újabb feladatok... és ahhoz, hogy ezeket úgy teljesítsem, ahogy kell és ahogy akarom, fel kell töltenem a telepeket... Ezért most picit bezárom a bazárt, azaz a blogot és majd akkor térek vissza, amikor lesz időm, energiám, kedvem írni ide. Ez így együtt mind kell, mert csak úgy van értelme.

Félreértés ne essék, ez a bejegyzés nem azért születik, hogy "ne hagyj el minket szepy" - kommenteket kuncsorogjak, hanem azért, mert ezt le akartam írni. Akarom, hogy tudjátok, hogy elfáradtam, de azt is, hogy jövök majd, mert ez a blog már az életem egy része, én meg skorpióként nem könnyen engedem el a dolgokat. 

Pici türelmet kérnék és nézzétek el nekem, hogy nem frissül a blog. Igyekszem visszatérni, és ezt most megint nem azért írom, hogy megerősítsetek, hogy hiányzom, csak azért, hogy tudassam mindenkivel, főleg magammal, hogy visszatérek... Csak most elmegyek kicsit kiülök egy padra és nézem a vizet. Az én szerelmetes nagy vizemet...:)