2011. április 3., vasárnap

Segítsünk, segítsen a bajban!

Mire az ember felnőtté válik, egyre több mindent megért. Megél barátságokat, szerelmeket, ezek elmúlását, majd új barátságok, kapcsolatok létrejöttét. Közben pedig változik.
A változással, a felnőtté válással visszaköszönnek szavak, mondatok, amelyek évekkel korábban még semmit sem jelentettek számára, amelyek idegenül csengtek mások szájából, amelyekre könnyedén legyintett, amelyekkel nem foglalkozott... Aztán telnek-múlnak az évek, és egyszer arra ébred, hogy már érti, miért mondták azt régen a felnőttek... Már érti, miért fontosak azok a szavak ott, abban a pillanatban. Megérti, megéli, és már maga is használja azokat a szavakat, amelyek között sok-sok derűs is van, de egyre több hordoz szomorúságot, bánatot.
Barátokkal, ismerősökkel találkozva sokszor elhangzik a kérdés: hogy vagytok, mi pedig azt válaszoljuk: mindegy, mi van, csak egészség legyen. Nem is tudjuk, mennyire fontos ez a pár szó. Mert kevés olyan dolog van az életben, ami olyan drága kincs, mint az egészség. Kevés olyan, ami pénzért nem vásárolható meg... Ilyen még a szeretet is...

E két szóról szól ez a történet.

A napokban a Mokka egyik riportjában megtört, szomorú arcú fiatalembert láttam. Megismertem a fiú (Patrik) és az édesanyja (Klára) szomorú történetét. A maga 18 évével ez a fiatalember szinte még gyerek, mégis már régóta felnőttként áll helyt az édesanyja mellett. Megtörten mesél. Elmondja, hogy éjjel-nappal ápolja a beteget, aki fölülni sem tud segítség nélkül. Patrik még gyerek, de már családfőként intézi az ügyeket, napokig álmatlanul virraszt az anyja ágya mellett. Bevásárol, patikába jár, beadja édesanyjának a gyógyszert, amellyel a fájdalmait próbálja enyhíteni. Közben kimarad a nappali tagozatról, ezért az amúgy is kevéske pénzből élő anya és fia elveszti a családi pótlékot. A házon hitel van, amelyet már jó ideje nem tudnak törleszteni... Küszöbön áll a kilakoltatás, a házuk elvesztésének réme fenyegeti őket. A házuké, amely a szereteten kívül talán az egyetlen értékük.

Lassan nincs fűtés, lassan nincs mit enni... És nincs egészség.

Patrik azt mondja a riport végén: nem számít, vele mi van, csak az számít, hogy tehetetlenül kell néznie édesanyja fájdalmainak fokozódását...

Példaértékű ez a gyerek, ez a történet. Egy évvel ezelőtt ugyanis sok ember látta a filmet, és a sok ember által összegyűjtött pénznek köszönhetően egy évig a házában maradhatott a nagybeteg asszony és az őt ápoló, akkor még 17 éves fia.

Egy éve az a sok ember példaértékűen segített ennek a két embernek, de mára elfogyott a pénz. E sorokkal felhívást intézünk az olvasók felé: ismét segítsünk a bajban lévőknek.
A TV2 újból gyűjtést szervez, amelyhez a Kifőztük csapata is csatlakozott.

Akik a gyűjtés időtartama alatt, azaz 2011. április 3-tól április 30-ig  bármilyen összeget átutalnak a megadott számlaszámra, és ezt jelzik a Kifőztük oldalán, azokat köszönetképpen meglepjük a Kifőztük 2010./1., 2., 3. számával, amely már nem elérhető, nem letölthető az oldalról. Kevés pénz, pár száz forint is nagy segítséget jelent, ha sokaktól érkezik. A százak ezrekké, az ezrek tízezrekké gyarapodnak a kis pénzekből is egészen komoly összeg lehet a végén.

Nem kérünk igazolást, nem fogjuk ellenőrizni, hogy valóban megtörtént-e az átutalás; mindenki a saját lelkiismeretére hagyatkozva cselekedjék. A Kifőztük oldalán látható "segítünk" szóra történő kattintás után megjelenő oldalon, a regisztrációnál megadott e-mail címre elküldjük az átutaláshoz szükséges adatokat, és az ezt követő 48 órán belül feladott újabb levélben elérhetővé tesszük a címzett számára az újság már említett számait.

Köszönjük, hogy velünk tart, köszönjük, hogy segít Vida Patriknak és Vida Klárának.


4 megjegyzés:

Gina írta...

Láttam én is a riportot,nagyon szívszorító.Már akkor hiányoltam,hogy valami elérhetőséget nem tettek közé.Örülök,hogy általatok mégis sikerül segíteni.Csak halkan jegyzem meg,hogy a milliomos urak lelkét ez nem érinti meg?

szepyke írta...

Gina, bizony az, nagyon, nagyon az.
Reméljük, hogy sokan az akció mellé állnak. Nagyon szomorú, ami velük történik...:(((

Gesztenye receptjei és Bonbon mánia írta...

Szepyke!
Igen én is láttam a riportot és nagyon elszorult a szívem.
Én is szívesen segítek!
Köszi, hogy kitettétek. Elvihetem a blogomba?

szepyke írta...

Gina, feltettük az oldalra a számlaszámot is!

Gesztenye, megköszönöm, ha kiteszed!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...