2011. április 11., hétfő

Fetás csirkeburger - és kis visszaemlékezés...


Nagy hamburger imádó vagyok... Hálát adok az égnek, hogy eme étel szeretetének kialakulásában hatalmas mérföldkő volt, a hétvégi bulik végcélja, a Nyugati Pályaudvar Westend udvara... 
Nem az áruház, hanem az a bizonyos Westend udvar. Itt végződött minden hétvégi buli, itt gyűltünk össze és ettünk hajnalban egy hatalmas hamburgert vagy hot dogot. Aztán ment mindenki szanaszét, ki haza, ki tovább bulizni. Meghatározó "kaja" volt ez. Még nem voltak gyorséttermek, talán a City Grill már működött, de ők bizony mindig időben bezártak, így hajnalban az éhes tinci-táncitól megfáradt bulizók csak a Westend udvarban kaphattak valamilyen éhség csökkentő eledelt. 
Mérföldkő volt ez, mert mi ehhez szoktunk hozzá. Nekünk a big mac megjelenése egyáltalán nem volt olyan nagy hűha, hiszen egy valamirevaló puffancsos hamburger rengeteg csalamádéval, ketchuppal, mustárral, jóval nagyobb volt, mint a jelenleg működő gyorséttermek gigantikusnak hitt hamburgerei. 
Még mindig bele van égve a kép az agyamba, ahogy az ilyen hamburgerárusoknál hatalmas ketchupos és mustáros flakonok állnak, a hamburgerzsemle, azaz a puffancs, akkora, mint egy kisebb cipó. Édeskés, könnyű tésztájához remekül passzolt a szeletelt vöröshagyma (ebből rengeteg) a csalamádé, aminek a leve folyt végig az ember kezén, a mustárral együtt...

Bizony, nekünk ez volt a kaja, a gyorskaja. Akkoriban, a 80-as, években a hot dogon kívül szinte nem volt más, amit az ember jártában-keltében az utcán megvehetett és gyorsan ott helyben, vagy útközben megehetett. Mondjuk, akinek volt egy kis esze, az állva fogyasztotta, mert mint írtam, folyt végén az ember kezén, arcán... majd a ruháján...

Tehát, ez volt az etalon. A HAMBURGER. Aztán jöttek a gyorséttermek, a piros-sárga, a bohóccal (Mc Donald's), meg jött a koronás, aki hozta az Isteni hagymakarikát (Burger King)... 
És jött a nagy kedvenc, hozta a fánkokat, és az akkor nekünk még kimondhatatlan nevű donutsokat árulta, a Donkin Donuts. Emlékszem, olyan drága volt, de annyira imádtam az áfonyás muffinjukat, hogy amikor egyszer egy furcsa állagú citromos joghurttól salmonellát kaptam, bár, egy hétig ordítva beszélgettem a porcelán oltárral, de ahogy kicsit jobban éreztem magam, közöltem, hogy nekem olyan kell, és kaptam is. Természetesen, azt is kihánytam... :)
Voltak még páran, sajnos sokan ahogy jöttek, távoztak is. Volt egy kedvenc, ami talán két helyen volt Magyarországon. Az egyik Budapesten a Vörösmarty térnél, a másik valahol vidéken. Dairy Queenek hívták a helyet. Remek pizzát árultak. Valószínűleg ma már nem enném meg, de akkoriban az is újdonságnak számított. És olyan shaket árultak, amit olyan mennyiségű mogyoróval, csokireszelékkel meg mindenféle színes cukorkával szórtak meg, hogy már azért megérte bemenni hozzájuk. Nem beszélve a csodaszép színes kanalaikat, amit a fagyihoz adtak. És nem kérték vissza... Nekem kb 100 színesebbnél színesebb kanalam volt akkoriban, aztán szépen elkoptak az emlékekkel együtt...:(
És volt még itt Wendy's, meg a jelenleg is egy-két üzlettel üzemelő KFC. 

Majdnem megfeledkeztem a Pizza Hutról. Velük kapcsolatban mostanában tűnt fel, hogy szinte mindegyik budapesti boltjuk megszűnt.:( Pedig nagyon is jó pizzát árultak, a vastagtésztás az egyik nagy kedvencem, főleg csípős olaszkolbásszal... és jófajta fűszeres paradicsomszósszal. (Utálom a paradicsomot, mondtam már? Nyersen meg nem eszem, de feldolgozva... bármennyit...)

Én mindig is vállaltam, hogy járok gyorsétterembe. Sőt, sokszor kiborítok embereket, amikor elmondom, hogy én bizony hetekig ellennék az egyik ilyen gyorsétterem hamburgerével, természetesen itt nem árulom el, hogy melyik az. Nem árulom el, mert egyáltalán nem tartom követendőnek a példát, hogy valaki gyorséttermi hamburgeren éljen. De!

Bármit szóljon is a világ, bármit szóljanak a kifinomult ízléssel rendelkező fanyalgók, tartom azt a nézetemet, hogy amennyiben az ember nem borul el, nem rendeli ki az egész étlapot, nem fog úgy járni, mint abban a bizonyos tényfeltáró filmben az a bizonyos pali, aki naponta kb. öt ember adagját zabálta fel az egyik gyorsétteremben, majd hízott, ha jól emlékszem egy hónap alatt tizenvalahány kilót, lett mindenféle pocsék eredménye a mindenféle vizsgálaton, amit a kísérlet után mértek nála. Anno megnéztem azt a filmet, és nem értettem, hogy ki az a barom, aki csak azért eszik, iszik meg egy 1 liter üdítőt, eszik meg 1 kg sült krumplit és zabál meg egy akkora hamburgert, mint a feje, mert az a napi ajánlat... Erre azt tudom mondani, hogy aki hülye... nah, nem fejezem be. 
Tehát, nem osztom azt a nézetet, hogy a hamburger az fúj, és nem osztom, hogy a hamburger az antikrisztus... 

Mert inkább egy jófajta alapanyagokból összeállított házi hamburgerzsemle, a saját ízlésünknek megfelelően fűszerezett hamburgerpogácsa, mint valami vacak, silány minőségű bolti kifli, aminek még a formája sem utal arra, hogy valamelyik ősét egyszer kiflinek hívták... és valami rettenet felvágott, ami ki tudja milyen vackokból van. 

Akkor inkább hamburger. Mondjuk, ez itt a képen... 

Illetve, a régi idők ízét felidézendő EZ ITT

(És itt köszönöm meg a "bohócos gyorsétteremnek", hogy követik a Kifőztük receptjeit és a 2011/2. újságban megjelent retró hamburgert ők is árulni kezdték. Nah jó, nem az enyémet, de az ötletet gondolom onnan vették...:))) )

A választás mindig a miénk. A hamburger meg remek gyorskaja. Ha nem szeretjük, vagy tartunk a gyorséttermitől, készítsünk sajátot. Ennél könnyebben összedobható kaja nem sok van.


Fetás csirkeburger


Hozzávalók 6 darabhoz
  • 1 csirkemellfilé
  • 20 dkg feta sajt
  • bors
  • oregánó
a sütéshez:
  • 2-3 evőkanál olívaolaj
a tálaláshoz:
  • 6 hamburgerzsemle
  • paprika
  • paradicsom
  • lila hagyma
  • kígyóuborka
  • salátalevelek
az öntethez:
  • 2 dl joghurt
  • 1 gerezd fokhagyma
  • bors

A csirkemellet megmossuk és a sajttal, borssal, oregánóval  késes aprítóba tesszük. (Késes robotgép hiányában a húst apróra vágjuk vagy ledaráljuk.) Péppé daraboljuk, majd lapos pogácsákat formázunk belőle. Az olívaolajon a húspogácsák mindkét oldalát pirosra sütjük.

Közben elkészítjük az öntetet; a joghurtot borsozzuk, a fokhagymát apróra daraboljuk és a joghurthoz keverjük. Ne sózzuk, mert a feta sajttól a hús is elég sós lesz!

Amikor a hús elkészült, a hamburgerzsemléket felvágjuk és fél-fél percig mindkét oldalukat átmelegítjük. Ezt nyugodtan végezhetjük a hús után visszamaradt olajban is.
A zsemlébe rétegezünk salátát, uborkát, paprikát, paradicsomot, hagymát és a húst. Bőségesen meglocsoljuk az öntettel, rátesszük a zsemle tetejét, és már tálalhatjuk is.

A hamburgerzsemle receptje a Kifőztük 2011/2. számában a "Keltek" rovatban található, vagy megtekinthető Limara oldalán. 

Ez a recept a Kifőztük 2011/2. számában jelent meg. Az újság megtekinthető a www.kifoztuk.hu oldalon. 

14 megjegyzés:

Nelli írta...

Éhes lettem a kép láttán!:-)
Éppen tegnap beszélgettünk a tesómmal a gyors éttermekről.Mi is szeretjük mindannyian.Nem azt mondom, hogy heti szinten betérünk valamelyikbe, de nem vetjük meg.És ez szerintem így jó!:-)

egycsipet írta...

Tegnap nálunk grillburger. Kikészült mindenki két darabtól. Pedig a bohócos sima burgeréből olyan 4-5 darabot még én is meg tudok enni, ha éhes vagyok. Van egy kis méretkülönbség, pedig az enyém még nem is akkora, mint anno a Westendben. Anyám, de jó is volt az! Na majd legközelebb retro burgert csinálok... :D

Vea írta...

Ez is pontosan olyan, hogy ha valaki nem viszi túlzásba a gyorséttermekben való étkezést, akkor semmi baja sem lesz tőle. Szerintem néha-néha egy-egy hamburgert megenni egy adag sültkrumplival még színesíti is az étkezésünket. Az otthon készült azért mégis jobb, főleg, hogy tudjuk miből készült.
Milyen jó is volt régen az a hamburger, amikor a hidegben a kabátomon folyt végig a mustár ...:)

Bianka írta...

Nagyon guszta, szívesen megenném

Raindrop írta...

Pontosan!
Szerintem valahol mindenki eszik gyors kaját (kivéve a kényes gurmandokat), csak ciki bevallani bizonyos közösségekben, pedig nagyon finom. :D Ráadásul nem ártok vele magamnak, mert ritkán eszem. Drága, tápanyag: 0, adalékanyag: 1000.
Viszont, sok étteremben is ezt tapasztalja az ember. Mirelit zöldség, fagyasztott szójás hús, kétnapos olajban kisütve. Ha jó étterembe mész, az baromi drága.
Ma már egy kis odafigyeléssel otthon is előállítható a finom hamburger, adalék nélküli sült krumplival, fele annyi pénzért.
Ennek ellenére, néha igenis jó bemenni egy-egy ilyen helyre, elkérni a menüt és röhögve megenni. :)

Éva írta...

Beindult a nyálelválasztásom ennek a képnek a láttán. Nem azt mondom hogy járok ilyen éttermekbe, de ha a lányom azt mondja mikor jövünk a bevásárlásból haza,-anya vegyek egy hamburgert?.Bizony azt mondom, hogy igen.

Viki írta...

Ilyenkor örülök, hogy feladtuk a fővárosi életet és lecseréltük egy csendes kis városra, ami azt hozta magával, hogy még a környékünkön sincs egy gyors étterem sem, legalábbis olyan, ami ehetetlen dolgokat árul :)
Igy aztán magad uram, ha szolgád nincs jelszóval a burgerek itthon készülnek :)

jdudar írta...

Imádom a gyorséttermi burgereket. Emlékszik valaki az Astoriánál a Károly körúton volt egy hamburgeres, a metróhoz közel? Na az olyan finom volt, h suli után oda jártunk kajálni a 80-as évek elején.Igazi csalamádéval. finom húsival. Húúú, de ennék most olyat.

Latsia írta...

Én nem szeretem a gyorséttermi hamburgert (csak azt nem, a többi dolgot ott igen), de azt a régi hamburgert, amiről írsz, azt imádom!!!
Jdudar, én emlékszem... és a Westend udvarosra is, na az már szentigaz, hogy nemcsak az éjjeli szambázás után ettünk ott, hanem például a szombati körúti vásárlás-loholás után is!
A Lehel piacon (hihi Élmunkás tér volt ugye?) is volt hamburgeres (őket ismertem is), az is nagyon ott volt.... áááá... megéheztem!

GasztroRéka írta...

Szepy! Imádom az írásaidat. A mi szánkat nem lehet befogni.:)
Fiatalabb vagyok, de emlékszem milyen nagyon szó volt kiskoromban a hamburger.
Milyen jó volt amikor még nem műhúsból készítették.
Sokan kiakadnak azon,hogy én is járok gyorsétterembe. Hazugság lenne ha nem vállalnám. Igaz nem viszem túlzásba.
Hamburgeren kívül a krumpliért vagyok oda.
Itthon mindig sütőben sütöm, de néha el kell csábulni az olajosnak.
Ez egy igazán egészséges burger lett!
Megkóstolnám!

Szemirámisz írta...

Az a hamburger a képeden olyan, hogy az ember legszivesebben beleharapna így a képernyőn keresztül is! :))
Én falun lakom, itt nincsnek ilyen gyorséttermek. De ha Pestre mentünk /szintén 80-as évek! :))/, azt egyszerűen nem lehetett kihagyni !!
Mostanában elég ritkán ettem ilyen helyen, de szerintem meg sem közelíti azt a bizonyos retró hamburgert. :)
Akkor már inkább a házi. :)

Egyébként meg az egész írásoddal egyetértek. Nem kell mindennap iyet enni, de attól még senkinek sem lesz baja, ha havonta 1-2 alkalommal hamburgert eszik valahol.

szepyke írta...

Nelli, én is így gondolom! Én például a vaníliás shakért döglök...:))))

Egycsipet, Te is ettél a Westendben? Azt hittem, hogy az neked történelem...:)))

Vea, és az otthon készített, fogyasztott nagy előnye, hogy nem látják, hogy még a homlokod is mustáros...:))))

Bianka, nagyon egyszerű, készítsd el!:)

Raindrop, szerintem ők is esznek, csak ciki bevallani...én elég sokszor eszem a sült krumplijukat, mert néha ez az útközben életmentő kaja..:)))

Éva, egyszer-egyszer szerintem nem baj, ha belefér.. sőt!:)

Viki, úgy a legjobb, ez biztos!:)))

Jdudar, én arra nem emlékszem, nekem a Westend udvar volt az ISTEN...:)))) és milyen vicces, hogy azt is magyarosítottuk a csalamádéval, mert szerintem azzal az igazi...:))))

Latsia, a Lehelen én hurka-kolbászt ettem néha...:)))) Állva, támasztva azt a magas asztalt vagy mit... papírtálcáról, friss kenyérrel... uborkával. Jesszusom, megyek a hűtőhöz...:))))

GasztroRéka, otthon én is csak sütőben sütöm a krumplit, de behalok a mekis sült krumpliért... és még van egy hamburgerük, amitől halál kész vagyok... valami olyan cucc van benne, amit annyira imádok, hogy egyszer próbáltam tőlük külön abból venni... de nem adtak..:))))))

Szemirámisz, emlékszel a pesti üzletekre, ahol úgy árulták a hot dogot, hogy ki volt vágva az üvegből egy darab, és ott lehetett megvenni az utcáról??? :))))

Szemirámisz írta...

Emlékszem! Szintén kihagyhatatlan volt. :D

szepyke írta...

:))))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...