Csak úgy....

Találkozás egy régi szerelemmel, 
Nem tudni mért, de mindig megható. 
Idővel mindent másképp lát az ember, 
De az, hogy szép volt, nem vitatható. 

Hiába nézem ellenséges szemmel 
A változást, mi rajta látható. 
Az ember áll és megszólalni nem mer, 
Van szerelem, mely nem gyógyítható. 

Refr:
Jöjj, néhány órás napsütés, 
Még kell, hogy egyszer együtt járjunk! 
Még vár a nagy beszélgetés, 
Tán kiderül végre, mi volt a hiba minálunk. 
Jöjj, néhány órás napsütés, 
Sok régi témát megtalálunk. 
S a búcsú újra oly nehéz, 
Mint ahányszor idáig váltunk. 


Találkozás egy régi szerelemmel, 
Rossz randevú, 
De megbocsájtható. 
Egy torz mosollyal búcsút int az ember, 
Miközben érzi, sírni volna jó.