2012. február 16., csütörtök

szepy vagyok, dicsekedni fogok... 2011.


Igen... szepy vagyok és dicsekedni fogok... 

Mondjuk, először nem dicsekszem, hanem nagyon szégyellem magam, mert amiről most írni fogok, az már elég rég történt..., csak mostanában én meg az idő nem vagyunk barátok, mert az idő rohan én meg loholok utána... de ezt esküszöm nem írom le többet, mert már én unom ezt a béna indokot, miszerint egyszerűen pislogni nincs időm... 

Ott kezdem, hogy én nagy bőgőművész vagyok... Mindenen tudok sírni... néha maga vagyok a mini siratókórus, mert egy reklámon, egy film jelenetén, báááááármin simán bőgök... karácsony közelében, amikor nálam túlcsordul a karácsonyimádat, nah akkoriban kimondottan kész vagyok, olyan vagyok, mint egy bőgőmasina... )





És akkor, hogy miért, mire dicsekszem...

Már elmúlt karácsony, én véletlenül otthon voltam, csengettek... kinyitottam az ajtót, a postás meg átadott egy csomagot... nem vagyok valami türelmes típus, így szinte azonnal téptem fel a csomagolást, majd amikor megláttam, hogy mit rejt, ott helyben, a postás előtt elbőgtem magam... 
A csomagban hatalmas adag mogyoró bújt meg... én meg már abban a pillanatban tudtam, hogy ez a csomag Hajnitól érkezett..., hiszen Hajni már tavaly is küldött nekem ilyen mesés ajándékot. Akkor is megírta, hogy a mogyorót a férje szedte és törte meg, a férje, aki ahogy Hajni írta, egy rendkívüli ember. Erről engem nem is kellett meggyőznie, hiszen ha valaki mogyorót szed és meg is töri és mindezt azért, hogy engem meglephessenek vele..., Hajni és a férje, sőt az egész család rendkívüli emberek lehetnek. 

Hajni, nagyon köszönöm nektek!:)





Nah, szóval. Az úgy volt, hogy tavaly jött egy értesítő, hogy csomagot kaptam... itt a tavaly alatt 2010-et kell érteni... akkor elmentem a postára, átvettem valamit, és ott helyben, mindenki előtt elkezdtem bőgni...  

Aztán eltelt egy év, 2011. decemberében jártunk.. már elmúlt karácsony... én véletlenül otthon voltam... csengettek, a postás jött.. és egy csomagot hozott... Én átvettem, kibontottam, majd ott a postásnak sírva is fakadtam... ha már a postás ott volt, kinyitottam a postaládát és találtam benne egy értesítőt, hogy a postán is vár egy csomag...

Valahogy nem jött össze, hogy odaérjek még záróra előtt, így hétfőn reggel a postán kezdtem... 

A postán átadtam az ajánlott papírt és kaptam egy csomagot... amit természetesen ott helyben kibontottam... és már megint ott álltam én, meg egy feltépett csomag, rengeteg ajándék... és mit csináltam? Nem fogjátok kitalálni... bőgtem... mi mást?

Mert van valahol valaki, aki olvassa a blogot... és meglepett már ajándékkal egyszer és, most megint ott álltam és megint annyi ajándékot kaptam...., és megint jöttek a könnyek, hogy az a bizonyos valaki pénzt, időt, energiát nem sajnálva meglep engem, akit nem is ismer, csak annyira, amennyit itt leírok magamról... ráadásul néha biztos elég nagyképűnek is látszom, ahogy önteltségemben írok valamiről... És mégis olyan ajándékokkal lepett meg, hogy azt éreztem, hogy a meghatottságtól egyáltalán nem gáz a postán bőgni... ráadásul, mindezt január 2-án reggel 8 körül...
Fogtam a csomagot, kimentem a kocsiba, és ott is ültem még egy kicsit, hogy tisztességesen kibőgjem magam... aztán bementem dolgozni, leültem a géphez és írtam Anitának egy e-mailt, amiben megpróbáltam megfogalmazni, hogy mennyire köszönöm mindezt... De ezt úgysem lehet elégszer megköszönni... ezért itt is megint megteszem...

LKA, nagyon köszönöm!:)



Ez a blog lassan három éve íródik. Szépen lassan elérjük az 1.000.000 letöltést, bele sem merek gondolni, hogy hányan olvasnak, hányan járnak erre naponta... 
Amikor elkezdtem, magam miatt kezdtem, mert jó szórakozásnak tűnt... és most, hogy lassan három éves lesz, már tudom, hogy a szórakozás mellett nagy ajándék is. Mert ebben a rusnya világban - ahol mindenki rohan, többek között én is -, egyre kevesebb időnk van egymásra, a fontosainkra, magunkra... mégis mindig igazolja nekem, hogy az élet szép és hogy én mennyi szeretetet kapok tőletek, mennyi figyelmet, kedvességet, az leírhatatlan. 

Köszönöm

(igen, megint bőgök...)









13 megjegyzés:

Éva írta...

Ne sírjál, örüljél hogy ennyien szeretünk, bár még én nem küldtem neked semmit! Ajándék engem is mindíg nagyon meghat és tudok sírni ez nem szégyen, sőt hogy megnyugtassalak TV nézéskor is szoktam. Jó hogy olvashatlak további jó időtöltést kívánok és várjad mikor csenget megint a postás. Tudod ? 2x !:)

Arthurus írta...

Szia Szepy!
Régóta olvasgatlak már, nagyon tetszenek a receptjeid (többet ki is próbáltam), és leginkább a szílusod, sztorijaid. Néha könnyesre nevetem magam az írásaidon :)
Szeretünk Szepy, sokkal többen, mint ahányan írnak - hisz én sem írtam még eddig -, és valóban, az emberek tele vannak jóindulattal. Csak megfelelő embereket kell találni. Egyesek meg nagyon jól rejtegetik...
Rettentően irigyellek az angliai útjaid miatt, bár egyszer én is jártam Londonban és körnékén... merre fordultál még meg?

Sziranszki írta...

Én is bőgős vagyok, oda se neki! :)

Édeskonyha írta...

Én szeretem a meghatottságtól és boldogságtól síró embereket :) És bizony Szepyt olvasni is...

Gesztenye receptjei és Bonbon mánia írta...

Szepyke!
Én még mindig adós vagyok a hasonló bejegyzéssel:-))
Jó volt olvasni!

Daisy írta...

Igen, tényleg összetett személyiség vagy, de ettől vagy te az, aki.
Aki nagyképűnek tart, az úgysem marad az olvasód, aki meg olvas, az többször olvas és úgy is tudja, hogy nem vagy az.
Sírni nem szégyen, lehet, hogy néha kellemetlen,de többször inkább együttérzést vált ki.
Írígyellek azért a sok szeretetért, ami feléd árad, de nagyon örülök, hogy ilyen sokszor átélheted.
Nekem is kevesebb az időm, többször olvaslak, mint ahányszor írok, de szeretek nálad olvasni.

Orsi írta...

Én is rendszeresen olvaslak, és főzőm vagy sütöm,amit leírsz, sokszor nagyon sokszor köszöntem már meg magamban neked ezt a blogot.
Nagyon hálás vagyok, köszönöm szépen, itt is!
(Melléktéma: sírás: én ritkán sírok, valahogy nem bírok. De viszont, ha még is akkor ájulásig tudok zokogni, és van hogy a falat is rugdosom közbe. Örömkönnyek elkerülnek, mert akkor inkább kacagok.)

akora1 írta...

Kedves Szepyke!

Köszönöm, ismét.;-))
Itt vagyunk láthatatlanul is, és tudod: "amit adsz a világnak azt kapod vissza":-)))
Csak így tovább !!! Sírva-nevetve, jó hogy vagy!! pusziLKA

Pocak Panna írta...

Szepy!

Te egy annyira szerethető ember vagy!!! Ráadásul nagyon kreatív és jó recepjeit vannak, úgyhogy nem csoda, hogy ennyien olvasnak. A skorpiók meg amúgy is érzelmesek, tudom ezt én is. :) Fogd rá nyugodtan. :)))
Azt kívánom, hogy a továbbiakban is ennyire élvezd ezt, ez rengeteg erőt ad az embernek. :)

Petra írta...

Először azt hittem nagybőgő művész vagy! :DDDD Gondoltam is, nahát ez a Szepy még ehhez is ért! :DDD
Én is sírós vagyok, amikor terhes voltam volt egy mikulásos gyerekfilm a TV-ben és még azon is sírtam, hogy a főszereplő az igazi mikulás. :DDD

Nagyon kedves volt ez a bejegyzésed, az ajándékaidhoz gratulálok! :)

szepyke írta...

Nah...megint rettenetesen ügyesen írtam egy olyan posztot, ahol burkoltan magamat fényezem...
Halál zavarban vagyok, olyan szépeket írtatok nekem!:) És nem bőgök, mert még túl álmos vagyok. A kettő között egyébként nincs összefüggés...:)

Éva, köszönöm!:)

Arthurus, csak Londonban,messzebbre nem volt idő sajnos...de úgy néz ki, hogy megyek még..., szóval, bármi megtörténhet...:))) És köszönöm!:)

Sziranszki, ok, ok!:))

Édeskonyha, annyira kedves vagy, köszönöm szépen!:)

Gesztenye, én annyi mindennel vagyok elmaradva, hogy... vannak szilvás receptjeim, amiket nem töltöttem még fel... az jó??? Tavaly október kb...:O

Daisy, nekem nem kellemetlen bőgni.., már megszoktam, hogy bárhol, bármikor... és nagyon köszönöm!:)

Orsi, nah, én örömömben simán bőgök! Komolyan! Olyan vagyok, mint egy siratókórus, meghatódom mindenen... mint egy mimóza...:O és én köszönöm, hogy olvasod a blogot!:)

Akora1.., te drága...:))) örök hálám!:)

Pocak Panna, igen, a skorpiók érzelmesek, ez tény. Én meg mimóza is vagyok hozzá, ez is tény. :) Drága vagy, köszönöm!:)

Petra, jah, nagybőgő...:))) köszönöm szépen!:))

enenga írta...

Gratulálok,igazán megérdemled.Én is így örültem,mikor nyáron vaníliarudakat kaptam tőled.

Névtelen írta...

Szepyke, igazán megérdemled a sok dícséretet, mert Te is jó vagy hozzánk. És én is nagyon örültem a Te önzetlen segítségednek. Szeretettel: Ó.Judit

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...