Cső Görény...

kép INNEN

kép INNEN

Volt egy viszonylag "durva" hétvégénk...

Közeledve egy bizonyos megjelenéshez, kezdtem teljesen szétesni... Bőven ciki volt, hogy míg mindenki készen van mindennel, én úgy elúsztam a tördeléssel, szervezéssel, hogy az általam készítendő ételek még nem voltak sehol. Hülyén hangzik, de szabadságot kellett kivennem, hogy napvilágnál tudjak mindent lefényképezni, megörökíteni, mert esténként már  sötét volt, mire neki kezdhettem volna... 

És akkor jött ez a dolog, ami annyira, de annyira nem hiányzott...

Ha így visszagondolok, már néhány nappal előtte is voltak jelzések, amiből következtetni kellett volna, hogy valami rettenet közeleg...

De nem következtettünk, csak megoldottuk, és ment tovább az élet...

Aztán jött az a péntek, amikor minden összeomlott. 

Én szabadságon, a konyhapulton minden hozzávaló az elkészítendő ételhez és...

....én nem megy le a víz mosogatáskor, sőőőőőőőt! Illetve, lemegy, de a kádban újra találkozhatunk vele... 

Látott már valaki mákos-marcipános joghurtos üveg elmosása utáni mosogatóvizet??? Ráadásul a kádban???

Nem? Ne is akarjon... 

Tehát, ott álltam, mosogatóvíz a kádban, én sütés-főzés közben, millió edény körülöttem, a nap x  óráig süt csak, addig meg kell lennie mindennek, mert fényképeznem is kell, és ahelyett, hogy haladnék, pumpálom a kádat...

Kisebb hisztiroham, csapkodás, némi káromkodás...

Idővel nagyobb hisztiroham, már jóval nagyobb csapkodás, és sokkal hangzatosabb káromkodás közepette felhívtam a telefonomban csak "Festő Gyuri" néven szereplő ezermestert, hogy most azonnal, és valahogy, és egyáltalán, és rögtön. Nem tudom, hogy másnál hogy van, de én eleve nagyon bénán állok a nevekkel... Hogy egyszerűbb legyen, általában a legtöbben, akiket valami ilyesmi miatt írok be e telefonomba, a "foglalkozását" megjelölő vezetéknevet kap... Így van nálam Bugyis Erika, aki egy jó ideig a piacozás mellett a saját és a kollegáim fehérneműit szállította... Van Gázos Bálintom, és van Vízórás Wc-s, mert neki még a keresztnevét sem tudom. Van Kipufogós és Opelos és Kéményes vezetéknevű is... Nah, mindegy, biztos nem én vagyok az egyetlen ilyen. Festő Gyuriról tudni kell, hogy régóta oldja meg a hihetetlen megoldhatatlannak látszó dolgokat. Mindenhez ért, Ő a Jolly Joker a csapatban... 

Egyértelmű volt, hogy Ő lesz az első, akit felhívok... 

És meg is érkezett délután háromkor, amikor én már magamba roskadva nyugtáztam, hogy már nem süt úgy a nap, de az étel még nincs fotózva, és mindjárt üvöltözni fogok, de tényleg, de kivel  kellene üvöltenem, mert akivel, amivel kellene (lefolyó) az most az eldugultat, azaz a süketet adja. Hozzá kell tennem, hogy ezen nap előtti éjjel két liter folyékony Mr Muscle "dolgozott" benne egész éjjel. Egy liter a kád lefolyójában, fél, fél liter a mosdóban és a mosogatóban...

Tehát, délután három óra, Gyuri megérkezett. Fejvakarás, fejcsóválás, és az ítélet:

- Ki kell bontani a kádat.

Én majdnem elájultam, és közöltem vele, hogy, nah, azt nem. Alig másfél éve fejezte be a csempézést, alig másfél éve lettünk túl azon a felújításon, ami a fürdőszobát igazi négy négyzetméteres wellness részleggé varázsolta. Alig másfél év telt el azóta, hogy kikapartattam vele a régi fugát, kicseréltük a kádat, építettünk egy pultot, amiben kis kosarak nyelik el azt a rengeteg általam felhalmozott cuccot, amit évek alatt összehordtam... Alig másfél éve vagyunk túl azon a három centis porrétegen ami az egész lakást borította, úgy, hogy szó szerint lenejlonozott ajtók mögött éltünk hetekig. Hogy aztán most megint újra kelljen kezdeni ezt az egészet??? Nah, azt nem. Nem. Nem és nem.

Az nem lehet, hogy most, pont hétvége előtt, úgy, hogy közben vendégünk is lesz, nem lesz fürdőszobánk már megint... 

De Gyuri meggyőzött, hogy "csak" egy lyukat csinál, és még milyen szerencse, hogy anno olyan csempét választottam, ami eleve pici darabokból áll, egy hálóra ragasztva, mert most nem kell semmit törni, csak kibontja ott lent egy kb 30 x 30 centis részen, és megoldja úgy. 

Ok, csináljuk. Én nézni sem bírtam... Lyuk elkészült. Gyuri magával hozta a manuális csőgörény felszerelését, amit rögtön munkába is állított. Görény ki-be mászkált a csőben... Mondom, ki-be. 

De a víz nem tette ugyanezt. Ahol a manuális csőgörény áthatolt, ott a víz nem folyt le. Ezt máig nem értem... 

Feladatot péntekre felfüggesztettük, jött a szombat...

Festő Gyuri szombaton nagyobb csőgörénnyel érkezett... Ez a nagyobb is ki-be mászkált, értsd, bedugta, és eltolta, vagy elcsavarta az összefolyóig, ami a 100-as cső, azaz a végcél a lefolyóból érkezett víznek, de hiába "mászkált" ez is a csőben, a víz nem követte őt sem...

Akkor már hárman álltunk és néztük a csodát. Azaz, nálunk olyan víz folyik, ami ott nem folyik le, ahol egy kb három centi széles fém ízé elfér...

Nah, és akkor jött az ötlet... Akkor ki kell bontani a padlót, és megkeresni a csőben a dugulást.

Itt én levágtam egy akkora őrjöngési rohamot, miszerint, tuti, hogy nem fogják feltörni a másfél éve lerakott csempét, és nem hiszem el, hogy a XXI. században nem lehet egy dugulást bontás nélkül megoldani, és egyáltalán... És mondtam mindent, hogy hozzanak akkor sósavat, vagy amit akarnak, tőlem önthetnek bele benzint is és gyújtsák fel, mert nem bontják fel a csempét, az fix.

Kisebb rohamom után magamhoz térve felhívtam a Közösképviselőt, hogy most akkor mi van? Mert értse meg, "nem pálya", hogy most nálam bontani kell. Nem és kész.

Közösképviselő megnyugtatott, hogy, de, de, bizony ennek ez lesz a vége. Megígérte, hogy hétfőn jön az ember, egy óra alatt kibontja, aztán kedden két óra alatt visszaburkolja a cuccot...

Én romokban hevertem a telefon után. Akkor már ott tartottunk, hogy egy kézmosás kb két óra alatt folyt el a lefolyóban... Azzal, hogy zuhanyoztunk, csak annyi gond volt, hogy reggel 8 körüli zuhanyozás minimális "szennyvize" délben még a kádban állt... Mosogatni semmit nem lehetett, mert minden szépen bugyogott vissza a kádban.. A nagy szerencse, hogy az a kimondott szennyvíz nem tette tiszteletét a kádban, csak a kézmosó, és egyszer-kétszer a mosogatás utáni, amit kb négy óra alatt ki lehetett takarítani... Hála az égnek a wc lefolyó külön van... 

Én nem tudom, hogy másnál hogy van ez, hogy kinek mi jut a jóból. 

Nekünk, nekem jut bőven... Ebben a lakásban, már túl vagyunk egy három napig tartó vízhiányon. Amíg az embertől nem vonják meg az alapvető dolgokat, nem is sejti, hogy mekkora csoda, hogy a csapot megnyitva folyik a víz. És nem is sejti, hogy micsoda luxusban van részünk, hogy a wc-t le lehet húzni, hogy kezet tudunk mosni, hogy fürdeni, zuhanyozni tudunk. Hogy meg tudjuk mosni a gyümölcsöt, a lábasba vizet engedünk, és hogy reggel és este fogat tudunk mosni egy kis víz segítségével. És, azt sem sejtjük, hogy micsoda kényelem, hogy nem az utca végén álló kocsiból hordjuk vödörrel a vizet, csak hogy a wc-t használni tudjuk, mert mosakodásra, ez a víz nagyon, nagyon kevés. Túl vagyunk rajta, de soha nem felejtem el, azt a pár napot, amikor ahhoz, hogy el tudjunk menni wc-re, kocsiba vágtuk magunkat, és a legközelebbi barátokhoz rohantunk fel...  

Túl vagyunk egyszer két hét gázelvonáson, és egy három hetes gáznélküliségen is. Amikor se főzni, se fürdeni nem lehetett, mert valamelyik cső életveszélyessége miatt a Gázművek elzárta a gázt. Három hétig hideg vízben fürdeni.. hiába van nyár, megrázó élmény... Nekem, aki még fogat sem tudtam mosni hidegvízben, pláne...  Remekül alkalmazkodik az ember. Idővel rájön, hogy enged este a kádba egy kis vizet, hogy reggelre legalább szobahőmérsékletű legyen, de a szappan, vagy tusfürdő csak bő vízzel jön ám le, aminek következményében legalább felébredünk... De fel ám!

Aztán megszokjuk, hogy reggel és este is a munkahelyünkön fürdünk, hogy hétvégén megint barátokhoz járunk fürdeni, mintha valami hajléktalanok lennénk, hogy hajat mosni kisebb szervezést igényel, és, hogy milyen jól jön néha, hogy a közelben lévő hiperben van mindenféle étkezési lehetőség, mert vajaskenyeret enni három hétig roppantul nem szórakoztató.

Túl vagyunk egy lépcsőházi villanyszerelésen, amikor valamit rosszul kötöttek, és minden vizes dolog érintésekor megrázott az áram minket. Nem viccelek, ez is a megrázó élmények egyike volt. Próbálta már valaki, hogy áll a kádban, engedné a vizet a zuhannyal magára, az meg úgy ráz, hogy eldobja a zuhanyrózsát? Viszont, mivel soha nem tapasztalt még ilyet, csak nem hiszi el, hogy ilyen van, hogy ez lehetséges, és próbálja meg újra, és újra... A szomszéd addig próbálkozott, míg megfigyelésre kórházba kellett vonulnia... Én előbb feladtam...

És akkor már csak ez a dugulás hiányzott... 

De nem adtam fel. Már olyan felkészültséggel fogadom ezeket a problémákat, hogy ember legyen a talpán, aki még meg tud lepni bármivel. Hétfőn mielőtt a bontást megkezdték volna, megérkezett a végső kétségbeesésben kihívott újabb csőgörényes. Ezt a megoldást nem mertük igénybe venni eddig, mert városi legendák szólnak arról, hogy az elektromos csőgörény még a csövet is szétveri, és bár a dugulás elhárul, de maga a cső is a falban az enyészetnek indulás útjára lép... Ha viszont mindenképpen bontani kell, akkor nincs mese, jöjjön előbb a valódi csőgörényes. 

És jött, és kb fél óra alatt végzett. Azóta a lefolyóban a víz úgy tűnik el, mintha soha nem is lett volna benne... Persze, vakargatta a fejét Ő is, persze volt: hájááj, meg hmmmm, meg minden hasonlók. És persze megtudtam, hogy keskeny a cső, nem alkalmas ennyi "fogyasztó" kiszolgálásra, és a legjobb az lenne, ha tényleg felbontanánk az aljzatot  és kicserélnénk a csövet és most csak ideig-óráig oldódott meg a dolog, és hogy SOHA, ismétlem SOHA ne öntsek többet folyékony lefolyótiszítót a lefolyóba, mert elkocsonyásítja a cuccost, ami eleve benne van, és a kocsonyán a csőgörény átmegy (a manuális), de ahogy visszahúzzák, a kocsonyás izé megint összeáll, és a víz marad... 

Amikor fél óra elteltével távozott, majd kitakarítottam mindent, amihez közel került, elmosogattam három nap tányérjait, edényeit, bögréit, kifertőtlenítettem a kádat, a lakást, és magamat, nyugtáztam, hogy az élet szép, minden megoldható, és még az ételek fényképét is meg tudtam csinálni napvilágnál, hogy aztuán Egycsipet végre pdf-be önthesse őket, és végre bekerüljenek ezek is az újságba...

Majd utolsó mozzanatként bekerült a telefonomba egy újabb név és szám... Mivel nevet megint nem tudtam, a Cső Görény változatot választottam...