2009. október 24., szombat

Biztos velem van a baj...




...de engem zavar, amikor a bevásárlókocsiban egy, vagy több gyereket "tárolnak"... Megértem, hogy egyszerű, mert nem kell lepkehálóval összeszedni a kölköket a polcok között, megértem, hogy egyszerűbb, hogy csak ahhoz férnek hozzá, amit elérnek, ezt viszont a szülő határozza így meg, mert ahova nem tolja közel a kocsit, azt a gyerekek nem érik el, de!

De (!) én ebbe a kocsiba ételt, és olyan dolgokat pakolok, amit utána a kocsiba teszek, majd a lakásomba viszek be... És esetleg közben kézzel megfogom, hozzáfogom a ruhámhoz, ráteszem a konyhapultra, beteszem a hűtőbe, a szekrénybe, a bárhova...

És nem tudhatom, hogy az előttem a kocsit használók közül volt e valaki, aki a saját könnyedsége miatt betette a gyerekeit a kocsiba. Ezzel magában nincs gondom, sőt, teljes mértékben megértem!

Nekem ilyenkor azzal van bajom, hogy CIPŐVEL tapossák a kocsit, azzal a cipővel, amivel előtte az utcán járkáltak, esetleg megjártak néhány pocsolyát, kutya, vagy macskapiszkot, stb, stb, bár nekem már az utca "sima" mocska is elég arra, hogy ettől kicsit felháborodjak...

Most szerzek egy pár ellenséget ezzel a bejegyzéssel, de vállalom, mert ez is olyan dolog, amin szerintem lehetne változtatni.
Mint mondtam, megértem, hogy a gyerekeket sokkal egyszerűbb így bevinni egy boltba, gyorsabb, költségkímélőbb, és hiszti csökkentőbb is. Tehát, megértem, tényleg!

Csak nem lehetne a gyerekekről ilyenkor levenni a cipőt? Tudom, már hallom, hogy mit mondanak erre:
  • megfáznak cipő nélkül
  • más is így teszi bele őket
  • elvesztik a cipőt a kocsiból
  • mire leveszik, majd feladják a cipőt, lemegy a nap...
  • a hajléktalanokhoz került kocsik sem tiszták..., sőt!
Ok, ezeket is mind értem, de:
  1. ezekben a bevásárlóközpontokban általában olyan meleg van, hogy egy nagyobb bevásárlásnál le kell venni a kabátot, hogy az ember ne kapjon hőgutát
  2. ez a "más is"... hivatkozás már rég idejét múlt, nem számít, hogy ki, mit, miért nem, az számít, amit mi megteszünk...
  3. a cipőket egy zacskóban tökéletesen lehet tárolni, így nem veszik el útközben...
  4. mire én mindent végigmosok, amit megvettem, hogy bepakolhassam a szekrénybe, hűtőbe, szintén lemegy a nap...
  5. a hajléktalanok általában eltolnak egy kocsit, és az nem kerül vissza, vagy ha igen, ritkábban, mint ahány gyereket belepakolnak a kocsikba... de azért annak sem örülök, ez igaz...
Biztos sokan nem értenek majd velem egyet.

Kíváncsi lennék, hogy mit szólnának, amikor gyerek nélkül mennek vásárolni, majd az áruház végigjárásának felénél, amikor már szépen meg van pakolva a kocsi, bemásznék a kocsiba, úgy, cipővel betrappolnék a cuccaik mellé....

Van különbség? Nincs...

Csak ezt át sem gondoljuk, gondolják...

Egy időben "felkapott" téma volt, hogy a homokozókba piszkító macskáktól, illetve az ürüléküktől, illetve az abban esetlegesen jelen lévő mit tudom én mitől a gyerek meg is vakulhat, mert játszik a homokozóban, belenyúl a macskapiszokba, majd a szemébe dörzsöli azt, és már meg is van a baj... Így nincs??? Vagy ez itt már nem gond? Cipővel berakják őket, a cipőről a kosz a kocsira kerül, onnan az abba bepakolt cuccokra, majd azt megfogják, véletlenül megdörzsölik a szemüket és megint ott tartunk, ahol a homokozóban... Jah, csak hogy itt már nem lehet ám, csak saját magukat hibáztatni! Ez egy igen kisarkított példa, de muszáj így is szemléltetnem...

De, mint írtam, biztos velem van a baj...

Vagy nem?

45 megjegyzés:

Krisztina írta...

Nincs veled baj. Különben minden áruházban kivan írva, bocsánat rajzzal ábrázolva , hogy hova lehet a gyerekeket ültetni, és hova nem. Én is jártam a gyerekeimmel vásárolni,/már akkor is voltak ilyen bevásárlókocsik/ de soha nem raktam őket a kosárba, azon felül, hogy tényleg nem higiénikus, borzasztóan baleset veszélyes. Saját szememmel láttam egy ilyen borulást, a gyereknek betört az orra és eltört a lába.Szegénykét mentők vitték el.

szepyke írta...

Ugye, hogy ez nem jó így? Ugye...

trinity írta...

Szepy,
igazad van!!!
Én, aki szintén jártam gyakran( mert muszáj volt) gyerekkel boltba-csakis az ülőkébe szoktam beleültetni, mert az arra van kitalálva! Sosem jutott eszembe a kosárrészébe tenni, azért főképp, mert baromi veszélyes a gyerekre nézve!! Na meg koszos is lenne, igazad van....
A másik: az ülőkében ülő gyerek mellől még ellépni sem mertem sosem, mert roppant találékonyan ki tudnak mászni, borulni, akkor meg kész a baj....
Szóval nem veled van gond....

Krisztina írta...

Tudod én két gyerekkel jártam egyszerre ráadásul igen kis korkülönbség van köztük 14 hónap,de soha nem kóboroltak el mellőlem igaz végig beszélgettük a vásárlást.Amúgy olyan megalázónak tartom a kocsiba rakni a gyereket.

roll. írta...

van a reisenthelnek egy olyan taskaja, amit a kocsiba tudsz beakasztani, igy kozvetlenul abba pakolsz, nem a kocsiba, tudom, ettol meg nem jo, h van, aki beteszi a gyereket a kocsiba, de sajat szempontbol elonyos, es teljesen kezelheto aru a dolog http://www.officexpress.hu/index.php?kategoria=375 az easybag es igy mukodik http://www.kochen-essen-wohnen.de/detail113.html

jókaja írta...

Nincs baj a hozzáállásoddal, bár szerintem itt a balesetveszély a fontosabbik szempont.
Ne legyünk naivak: mire az a termék kikerül a polcra, a gyerkőcök cipőjéről, a kocsi rácsának közvetítésével rákerülő kosz, már csak ráadás.
Ezt látod, azt ami a polcig történik, azt nem :-(

Lilla írta...

igazad van szerintem is. én mondjuk a legtöbb nagyszerű szülőtől a palfonon vagyok. a gyereknek k*rvára mindent megengednek. a hajam az égnek áll tőle. a kedvencem az, amikor a boltban nekiállnak etetni a gyerekeket, meg ők maguk enni. amikor én voltam kis hisztis gyerek, nem volt bolban evés.
és az is zavar, amikor a héven szemben ülő gyerek fél óráig rugdossa a térdemet. nem a gyerekekkel van baj, hanem a szüleikkel...

sedith írta...

Bevallom, kezdett kinyílni a bicska a zsebemben, amikor az első mondatodat megláttam, az irányítópultomnál... Aztán, ahogy idekattintottam és megláttam a képet is, kiakadtam. Aha, szóval, erről van szó. Na, ilyet nem szeretnék látni magam sem. És nem csak feltétlenül a kosz miatt, hanem csak egyszerűen a többi veszély miatt, ami leselkedik így egy gyerekre. Én is csak a számukra fenntartott helyre ültetem be őket, sőt, a "nagyot", aki kisebb, mint az a három, aki a képeden a kocsiban ül, már be sem teszem. Különben hoyg tanulja meg, hoyg nem szabad hozzányúlni a dolgokhoz?! Ha a kocsiban tartom, persze, egyszerű, de mi van, ha szemtől szembe találkozik velük és csak az önuralmán múlik, hogy mit vesz magához, mit nem. No, de vissza az eredeti témához... Jókajához hasonlóan én is azt tartom, hogy nem szeretném tudni hogyan kerülnek a dolgok a polcra, ha nem tudom, nem fáj. És úgy gondolom, hogy édeskevés az a kosz, baktérium, ami a gyerekek cipőjéről kerül egy bevásárlókocsira a többi koszforráshoz képest (szállítás, esetleges dobozszakadások átrakodáskor, tárolás, kipakolás stb.) de tényleg, az nem azért van, hoyg a lurkókat tároljuk benne - mint ahogy nagyon találóan írtad, hanem más a rendeltetése.
Nem tudom, talán nálunk "maradibbak" az emberek, de én még sosem láttam gyereket azon a helyen kívül, amit nekik szántak. Illetve a kis autófülkéken kívül, amik a bevásárlókocsik elején vannak. De remélem, ebben nem is modernizálódunk annyira!:)

szepyke írta...

Trinity, hát, ez az. Ott az ülöke. Jó, mondjuk, értem, hogy három gyereket nem lehte az ülökébe pakolni, de akkor is meg lehet oldani máshogy. Mondom, azzal nincs gondom, ha valaki azt gondolja, hogy neki és a gyereknek is úgy a legjobb, ha a kocsiban van. Persze gondolom, ezt úgy dönti el, hogy figyelembe veszi a gyerekekre nézett veszélyeket is. De akkor a cipőjét vegyék le, ez szerintem egyértelmű. Otthon sem teszi fel az asztalra cipővel, vagy igen???

szepyke írta...

Krisztina, igen, szerintem is van megalázó oldala, olyan, mintha ketrecbe tennék őket, egyértelműen azért, hogy semmit ne vegyenek el, sehova ne kujtorogjanak el...

szepyke írta...

roll., ez nagyon jópofa! Ez még arra is jó, hogy így rögtön mehet a kocsiba, és nem kell egy darab nejlont sem hazavinni! Ez még környezettudatosságból is szuper ötlet! Köszönöm!

szepyke írta...

Jókaja, azért a legtöbb cucc elvileg, ismétlem, elvileg úgy jön le a gyártósorról, hogy szinte hozzá sem érnek, mert (sajnos) már mindent gépek csinálnak. Például azok a dolgok, amiket tálcán tesznek ki, ott jó esélyem van rá, hogy csak a tálcát fogták meg, mert a tálcára a gép pakolta... Viszont én ebből kiveszek mondjuk két darabot, be a kocsiba....

De igazad van, a balesetveszély is érdekes dolog, mert én már láttam gyereket az ülő részből is kiesni, ahol elvileg egészen bele van passzirozva... Szóval, ez sem elhanyagolandó, sőt.
Viszont az a szülő döntése, hogy teszi be a gyereket, hogy egyáltalán beteszi a gyereket...
De ha beteszi, akkor legyen benne annyi, hogy leveszi róla a cipőjét. És igen, én bizony, nem engedném meg az áruházak helyében ezt!

Maimoni írta...

Nem könnyű a kisgyerekkel bevásárlóknak, tény, de ilyet én sem tettem soha. Nagyobb áruházakban van az a fajta kocsi, amelyik egy nagy műanyag autó, két gyerek belefér, és a tetejére lehet pakolni. Na, ez alapjában véve jó ötlet, csak olyan nehéz navigálni, hogy kívántam már a tervezőjének, tologasson benne gyerekeket napi 8 órában... Kinyiffantja a térdeimet, mert az egész jobbra-balra erőfeszítés ott vesz igénybe a legjobban.

szepyke írta...

Lilla, olvastad anno, amit a Balatonnal kapcsolatban írtam?
Ott volt egy remek kis történetem. Feküdtünk a gumimatracon... A nap süt, csönd, majd valami lespriccel...
Mind a ketten felriadtunk, mert hirtelen hideg volt a viz, látjuk, hogy egy kisfiú vizipisztollyal fröcsköl, direkt felénk. Mellette apukája, aki anyukát tolja a gumimatracon... Ok, vissztesszük a fejünket, kit érdekel.. Majd ez kb háromszor megismétlődik... Apuka vigyorog, anyu nem lát az egészből semmit, gyerek kuncog...
A harmadiknál én felültem, és jó hangosan megjegyeztem, hogy: Öcsi, mi lenne, ha anyukádat fröcskölgetnéd, nem minket???
Erre megsértődtek, és eltolták anyut a gumimatracon, de a gyerekre még akkor sem szóltak rá... Nem a gyerekekkel van a baj, hanem a szülökkel, ez pontosan így van...

szepyke írta...

Sedith, mitől lettél először mérges?
Én valahogy úgy vagyok egyébként ezzel, hogy amikor én gyerek voltam, nem volt olyan, hogy betesznek egy ilyen kocsiba, még az ülő részébe sem, mert nem volt ilyen. Volt kosár, és kisebb közértek, ahol érdekes módon nem pakoltam le semmit, nem volt hisztériás rohamom, hogy mit vegyenek meg nekem, de az nagyon rég volt, lehet, hogy nem volt semmi a polcon, amit akartam, anyu azért úszta ezt meg velem..., bár nem gondolnám, hogy így van. Egyszerűen, úgy van, ahogy írtad, meg kell tanulnia, hogy mit lehet, és mit nem, és ezt nem úgy kell elérni, hogy bepakolom egy ketrecbe és tologatom, hogy ne érjen el semmit. Igen, biztos jut éppen elég kosz az árukra míg eljutnak a polcra, de ez a plusz már nem hiányzik rá szerintem.
Egyébként meg, tényleg ott vannak azok a helyes teherautó kosarak, bár szerintem azokból meg kevés van, így biztos nem jut mindenkinek. Illetve, abban figyelni kell a gyerekre, mert abból meglóghat... Így, hogy bevágják őket a kocsiba, már (szerintük) le van a gond, nem kell figyelni, mert nem császkálnak el, nem pakolnak le semmit... Jah, hogy felborulhatnak, kimászhatnak? Jah, hát azzal majd az adott időben, ha megtörténik...
Én nem osztom a mostani trendet, hogy a gyereknek szabad mindent, nem szólnak rájuk, mert még sérül a lelkük... Én magam is kaptam egy-két jókor jött pofont, és nini, ember lett belőlem, és visszaemlékezve (mert pontosan emlékszem minden pofonra) pontosan tudom, hogy miért kaptam, és így x idő elteltével teljesen jogosnak is tartom! Most van az ez az új trend, hogy a gyereket nem szabad nevelni (nem a pofonra gondolok!), hagyni kell kifejlődni a saját személyiségét, de kész vagyok tőle, hogy ezt néhányan úgy csinálják, hogy a gyerek szinte a fejükön ugrál... Ha mi meg tudtuk tanulni, hogy nem pakolunk le semmit, akkor a mostani gyerekek is meg tudják tanulni, max anyának egy kicsit többet kell rá figyelni, nem bevágni egy ketrecbe, mint egy majmot. Bocsánat, de kb így jön le...

szepyke írta...

Maimoni, ha ez megnyugtat, én sima kocsiban is ki tudok fogni olyat, (sőt általában olyat sikerül), ami vagy jobbra húz, vagy balra, de egyenesen egyáltalán nem megy...
Mondjuk, azoknak a műangyag autóknak meg csinálhatnának nagyobb kosarat, mert ahogy néztem, nem sok minden fér el benne...

Névtelen írta...

Szia, nem veled van a baj, tényleg nem így kellene, de gondold át, hol tárolják azokat a kocsikat. Bizony, kinn a szabad ég alatt, bejárják a verebek a területet, odacsalja őket az emberi szemét, ami a kocsikban és környékükön marad, kiflidarab, morzsa, össze-vissza piszkolják(értsd:sz@rják)a kocsikat, ....mit nekünk ehhez még egy kis gyerekcipőről lehulló piszok...hm.A kisboltokban naponta mosni kell a bev.kosarakat, erre külön lennie kell rendes kosármosó helynek hátul, láttad már, hogy fertőtlenítik a nagykocsikat ...hát én sem.
Dorothy
izrobbanas.freeblog.hu

szepyke írta...

Dorothy, az egésszel van a gond szerintem. Hogy még nem nőttünk fel a "feladathoz"...
Csütörtökön szokásommal ellentétben bementem a Tescoba vásárolni.
A sajtos pultnál a hölgyike kesztyű nélkül állt. Az előttem lévő két urat kiszolgálta, majd amikor én jöttem, udvariasan megkértem, hogy ne fogja meg a sajtomat szabadkézzel, elment és felvett egy kesztyűt a bal kezére... Láthatóan jobb kezes volt..
Majd levágta a sajtot és láttam, hogy nagy erőfeszítésébe kerül, hogy azzal a kezével fogja meg, amin a kesztyű van. Szerinted, miért nem vett fel még egy kesztyűt? A sajt egy olyan élelmiszer, amit nem feltétlenül hőkezelünk, sőt...
Nem értem hogy miért nincs kiadva nekik, hogy kesztyű nélkül nem dolgozhatank, és hogy a kesztyűt mind a két kezükre húzzák fel..
Átmentem a felvágottakhoz, ott is a hölgyike bal kezén a kesztyű, a jobbal szeletel, pakol stb...
Komolyan mondom, hogy felháborít, hogy a minimális higiéniára sem figyelnek. Nem tudom, hogy hol mossák a kocsikat. Viszont tudom, hogy külföldön nem láttam sehol ilyesmit, hogy a gyereket beleállítják a kocsiba. Nálunk az emberekkel van a baj. Mert ha ezt a hölgyet itt a képen megkérdeztük volna, azt mondta volna, hogy más is így csinálja....

Nah, ezzel van a baj, hogy mindig másra mutogatunk. Hogy elég kosz megy a kocsira, mi az a kevés, ami a cipőről rákerülhet. Pedig ez nem feltétlenül így van, mert ha én nem fogom átvenni legközelebb azt a felvágottat, amihez kézzel nyúlnak, és más sem, akkor lesz majd idő, hogy minden eladón kesztyű lesz, csak, hogy jelenleg a boltok szerint nekünk vásárlóknak ez így is jó...
És amíg nem tanulják meg, hogy nem a barlangból jöttünk, addig nem is változtatnak rajta...

andrea írta...

haha. Imádlak Szepyke. A gyerekek (és a szülők) pont olyanok, mint bárki más. Magyarul: vannak köztük idióták. Tovább nem is írom, tudod, mit akarok mondani....

sedith írta...

Hát csak azért kezdődött a mérgem, Szepy, mert arra gondoltam, hát akkor mi a csudának van ott a gyerekülőke, ha már abba sem szabad belerakni? :D De mondom, ez addig volt, amíg csak a bejegyzés első két mondatát olvastam, kép nélkül.

Amúgy, amiről írtál a továbbiakban, órákat lehetne regélni, én már sokszor meg is tettem itt-ott hozzászólásokban, de a saját naplómban is néhányszor. (krisztaboro.blogspot.com) És én azt az elvet vallom, és főleg vállalom, hogy jobb ha most kap a gyerek kettőt a fenekére, mint majd mi kapjunk idejekorán tőlük a fejünkre. Sajnos, a nevelést sokan összetévesztik a nem-neveléssel, azaz azt hiszik, hoyg az a legjobb, ha nem avatkoznak bele a "dolgaiba", holott, ha határokat, szabályokat állítasz fel, sokakl célravezetőbb. A másik pedig, hoyg sokan a fegyelmezést összetévesztik a testi fenyítéssel, holott a kettő nem ugyanaz. Én mindenesetre, vállalom, hoyg a lányaim néha kapnak a kezükre vagy a fenekükre egy vékonyka vesszővel, és ez nem jelenti azt, hoyg kevésbé szeretem őket, és nem hinném, hogy a "kis lekük" ettől megsérülne. Már bocsánat mindenkitől, de ezt a sérül a lekük-dumát már annyira unom, hoyg csak, még a csapból is ez folyik a szoptatás és néhány másik dolog meleltt.

sedith írta...

Ezt írtam egy áprilisi bejegyzésemben. Bár az alaphelyzet azóta némileg változott, azért az érzéseim és módszereim ugyanazok.

"Nehéz a dolog, nehezek így a mindennapjaink, mert valóban, sokszor nem tudom hogyan reagáljak a kitöréseire (legyen szó akár sima dacról, akár az anyásságáról, mert a kettő között valóban nem lehet határt húzni), hogyan viselkedjek, hogyan legyek következetes. Mert úgy érzem, ettől távol állok még. Mert nem tudom, hogy úgy a helyes, ahogy legutóbb viselkedtem, cselekedtem vagy valami mást kellene kipróbálni! Természetesen, a kezére csapok, ha valami olyat tesz, figyelmeztetem, fenyegetem, komolyan a szemébe nézve, kezeit lefogva mondom, hogy fáj ha meghúzza a hajamat (akár játékból is) vagy simogatásból püfölés lesz Kriszta fején, de úgy érzem, hogy veréssel semmire sem mennék. Nálunk van vessző a házban, ha Kriszta túlzásba viszi a dolgokat bizony rácsapok a fenekére (James Dobson könyvbeli tanácsára inkább ezt használom, hogy a kezem a simogatás, az ölelés eszköze legyen), de már nem sokszor kell használnom. Borónál viszont még semmi értelmét nem látom a vesszőzésnek vagy akár az azzal való fenyegetésnek. „Most kell kiverni belőle...” – fogalmam sincs, mit értenek ezalatt, de nem is vagyok igazán kíváncsi.

Két lányom van és nagyon szeretem őket. Tudom, hogy nem egyformák, hogy mindkettőnek megvan a maga személyisége, egyénisége, a maga gyengéi és erősségei; egyikkel így kell viselkedni, a másikkal valami más vezet célra. De hiszem, hogy Boróval is eljutunk oda, ahová Krisztával, és az a módszer, ahogyan egyiket neveltem, hosszútávon jó lehet a másiknak is. Hogy milyen módszer? Hát a magam módszere; az, hogy ember, önmagam vagyok, a magam erényeivel, erősségeivel és gyengéivel, hibáival; az, hogy minden van benne: indulat, méreg, türelmetlenség, hangfelemelés, kiabálás, figyelmeztetés, fenyegetés, büntetés, vesszőzés, de legfőképpen odaadás, melegség, nyíltság, foglalkozás, őszinteség, sok-sok játék és nevetés, mindenek felett pedig Szeretet. És ez rosszra semmiképp sem vezethet.

szepyke írta...

Sedith, teljesen igazad van. Én is azt gondolom, hogy néha bizony van az a pofon, ami visszatériti az gyereket a földre. Én is emlékszem rá, hogy amikor még szinte gyerekként, 15 évesen nekem kellett az únokahúgomat, pesztrálnom, aki olyan szinten volt hisztis (mondjuk, ennek megvolt az oka...), hogy néha földhöz vágta magát és üvöltött, ahogy a torkán kifért. Én gyerekként csak annyit észleltem belőle, hogy nem tudok vele mit csinálni, és így nem tudunk játszani, mert ez a nagymamáméknál volt a telep játszóterén, hogy amikor jött a hiszti, jött a slagból a hidegvíz... Egy kb három másodperces hidegzuhany mindig visszahozta a földre...
Igen, azt gondolom, hogy van amikor nem elég a szép szó, a ráhatás. Ezért is írtam, hogy én is kaptam pofont, szinte mindegyikre emlékszem, és már azt is tudom, hogy teljesen jogosan kaptam, csodálom, hogy nem kaptam többet...

Nem, nem azt mondom, hogy ütni, verni kell egy gyereket, de van az a pont, amikor egy jólirányzott pofon, vagy fenékre verés bizony jobb, mint egy üljünk le és beszélgessünk...

Jah, és abban is igazad van, hogy sok-sok dolog van, amitől a hajam feláll, például ez a "szoptassunk e nyilvánosan" kérdés... Hát, ha engem megkérdeznének erről, azt mondanám, hogy NEM!!!!
Mert ez magánügy, egy harmónikus kapcsolat az anya és a gyerek között, ami nekik szép, másoknak lehet megbotránkoztató... Szerintem, de hu, most mit fogok kapni sokaktól...:)

sedith írta...

Nah, ahelyett, hogy a magam blogját írjam, mert jól le vagyok maradva, amúgyis, állandóan visszatérek, mint egy múlni nem akaró rémálom... :P:D

A szoptatásra úgy gondoltam, mint hogy egyáltalán szoptatás. Hogy szoptass, mert ha nem, hülye lesz a ygereked, szoptass, emrt ha nem, egész életében beteg lesz, szoptass, mert, ha nem... stb., stb.
Első lányom 5 hetet!!! szopott. Tejem rengeteg lett volna, de ő lusta volt és egyik mellgyulladásból a másikba estem. Az pedig, hoyg tapasztalatlan voltam, más lapra tartozik. A második lányom szerdán lesz két hete hoyg abbahagyta a szoptatást: 21 és fél hónaposan!!! Vele is nagyon megszenvedtem az elején, de ő akart szopizni. És azt mondhatom, hoyg egyik sem betegesebb, mint a másik vagy éppenhoyg mindkettő egyformán okos. Az első, aki tejporon nőtt fel, semmiféle allergiában nem szenved, a kicsinek pedig, aki ugye, rengeteget szopott, mégis ekcémás kiütései vannak ősztől tavaszig. Szóval, ez az egész szopi-téma túl van misztifikálva szőröstől-bőröstől, és csak az a haszna, hoyg bűntudatot ébresztenek abban, aki esetleg akar, de különféle okok miatt nem tud szoptatni. Ne tudd meg, hoyg meddig emésztettem magam először, amikor nekem sem sikerült. Szerencsére, másodjára már másként álltam hozzá a dolgokhoz.
Hogy ki szoptat nyilvánosan és ki nem, ...hát igen... én is kényszerültem az otthon falain kívül szoptatni, de félrehúzódtam és olyan diszkréten, amennyire csak lehetett szopiztattam. Szerintem senki sem vette észre olyankor, hoyg "mi folyik ott".:) Amúgy pl. egy étteremben vagy csak úgy az utcán én sem tudtam volna elképzelni, hoyg szoptassak.

NA, jól elkanyarodtunk a bevásárlókocsiktól.

Brigitta írta...

Na ettől én is megőrülök!
Mi a gyerek? Kismajom,hogy bele kell tenni a rácsosba? Aki tudja,hogy nem lehet vele bírni hagyja otthon.Jó könnyen dumálok,mert nekem egy szófogadó kislányom van,akit nagyon kicsi kora óta cipelek mindenhová magammal,és így megtanult nyugiban viselkedni.Nem rángat a polcról sem le semmit.Megnézzük együtt,megfoghatja amit kinézett,de kárt nem tesz semmiben.Anyukámék szokták is mondani,hogy néha túl szigorú vagyok vele,de akkor most mi a jobb?Körbekergetni a fél boltban,vagy jön mellettem ,netán beleül a kicsi részébe a kocsinak.Ha meg elevenebb lenne,akkor a kicsi kocsis toligába ültetném,akkor addg is szórakozna,nem rosszalkodna.
Komolyan mondom,nem értem egyesek mit gondolnak?Sokan elintézik,hogy ó még gyerek,ettől nem lesz baj.Na de ő is a földön jár,mint ahogy írod is,és bizony én sem szeretnék olyan kocsiba élelmiszert vagy bármit tenni,amiben ott ugrál egy gyerkőc.
Persze a balesetveszélyről nem is beszélve!
Szóval messzemenőkig egyetértek Veled,s a Többiekkel is!!

Névtelen írta...

Szepyke! külföldön is beleteszik a gyerekeket a kocsiba, teljesen elfogadott, sosem nézett rám senki ferde szemmel, az üzlet bejáratánál álló "köszönőember" (nem biztonsági) sem tette szóvá sosem. az én gyerekem szinte sosem ült meg az ülő részben, még 1 éves kora alatt sem, így sokkal biztonságosabb volt, mert a kocsi magas oldalfala védte, különben gyakorlatilag egy pillanatra sem vehettem le róla a szemem, így meg ugye tényleg nehéz vásárolni :-) egy ideig elnézelődik ott (ez az az idő, amikor esélyem van pl. elolvasni az összetevők listáját pár dolgon), utána kiveszem és együtt vásárolunk, nálam a lista, ő hozza.
és mielőtt bárki nekem ugrana, az én gyerekemnek sem lehet mindent, sőt!

néhány személyes dolog: sosem megyünk a játszótérről vásárolni, sőt gyalog sem, mert egyszerűen nagyon messze van, felénk nincs sarki közért egyáltalán. szóval a szaros cipő kizárt (oké, kutyaszar sincs :-)

az üzletekben nincs nemcsomagolt áru, semmi. ez nem túl környezetbarát, bár a bio cuccokké legalább komposztálható.
felénk egy könyvesbolton (!) kívül sehol sincs autós bevásárlókocsi, sajnos.

és itt veletek együtt elkanyarodnék:

ha megalázó a rácsos kocsi, akkor a rácsos ágy is az?? és az említett vesszőzés nem megalázó? mert ez rohadt messze van a Szepyke által említett nevezetes pofonoktól. nekem a vesszőző anyuka a vesztes-bizonytalan anyuka, nem az, aki esetleg idő szűkében, fáradtan, ki tudja hogyan a gyerekét a bevásárlókocsiba teszi.

annak mindenképp örülök, hogy ennyi szuperanyu összejött ennél a posztnál ;-)

na, csak hogy ne legyen akkora az egyetértés, mert már kezdett unalmassá válni :-))

Helga

napmátka írta...

Nem tudom, én nem vagyok könnyű eset, mert már gyerekkoromban is irtóztam mindentől, amitől csak koszos lett vagy ragadt a kezem... nem szerettem a nyalókát, a vattacukrot, a csöpögős fagylaltot... szóval nem vagyok a normális kategória.
Az is zavar, amikor az amúgy is szűkös BKV járműveken a helyes kisgyermek kissé összetapossa a mellette vagy vele szemben ülőt, vagy csupán feláll nézelődni az ülésen, amire más meg tiszta ruhával leül. De ez van, ez a tömegközlekedés - a gyerek meg még tanuló fázisban van (remélhetőleg.) A szülő elnézően mosolyog, én meg mit csinálhatok? Ilyen "semmiség" miatt perpatvart?
Valószínűleg a gyerekemnek sem engednék meg semmit, amit a gyerekek szívesen tesznek / tennének. De valószínűleg sokan sajnálnák is ezért szegény gyereket...:)

sedith írta...

Kedves Helga!
Ezt írtad: "nekem a vesszőző anyuka a vesztes-bizonytalan anyuka", és mivel én írtam azt, hoyg igen, nálunk van vessző, magamra veszem a szavaidat.
Képzeld, abszolút nem érzem magam vesztesnek. Igen, bizonytalan vagyok néha, mert gondolom, mindenkinél vannak oylan dolgok, amiben képtelen egyből (jól) dönteni. És igen, sokszor nem tudom, hoyg hogyan csináljam, mi a legjobba gyerekemnek, de azt tudom, hoyg ha mindent utánahagyok, az a lehető legrosszabb számára. És igen, ez is egy olyasmi, amit manapság túldramatizálnak: hogy a szülő csak veréssel képes kimutatni és bizonyítani a fölényét meg stb. Amiért vesszőt használok, az nem azt jelenti, hogy agyba-főbe verem a gyerekemet, mert meg akarom mutatni neki, hogy én vagyok a felnőtt. De szerinted meg kellene simogatnom és dicsérnem, amikor szófogadatlan vagy valamilyen veszélyes dolgot művel? netalán le kellene vágjak neki egy istenes pofont, hoyg megemlegesse? Egy 15 évesnek talán, de a háromévesemnek? Akkor már inkább az a vékony kis vessző, amivel egy szimbolikus fájdalmat okozok neki, és mégis megszeppentő számára. ÉS a kezemmel tényleg csak simogatom őt.

Tudod, én tartom inkább vesztes-bizonytalannak azokat a szülőket, akik nem merik vagy esetleg nem is tudják a gyereküket fegyelmezni; akik nem mernek vagy nem tudnak határokat, korlátokat állítani nekik, kitéve őket ezáltal mindenféle veszélynek; akik az 5-6 éves gyereküknek már képtelenek parancsolni, és hol van még attól a kiskamasz- és kamaszkor stb. Szóval, te csak ne sajnálj le engem, mert nincs amiért. Én nem csak a mát, hanem a holnapot, sőt a holnaputánt is nézem és úgy cselekszem, hogy a gyerekeimnek akkor is jó legyen.
Mert ugye, felnőttfejjel már mindenki jogosnak tartja azt a pár pofont, amit a szüleitől kapott?!

De erre kár tovább koptatni a billentyűzetet, mindenki csinálja úgy, ahoyg jónak látja. A levét is úgy issza majd meg.

Ottis írta...

Kedves Szepyke! Három gyerekkel a vásárlás bizony nem lehet könnyű. Itt nem a fegyelmezésről van szó... 3 gyereken folyton rajta legyen a szemed és még gyorsan-hatékonyan is tudjál vásárolni nagy dolog. Ezt szerintem az tudja, aki heti rendszerességgel kell vásároljon gyerekeivel. Nekem két gyerekem van, de bizony amikor vásárolunk, a folytonos fegyelmezés és a hangoskodás miatt mindenki minket néz. Ha a férjem is velünk van még akkor is nehéz. Szóval én nem azt mondom, hogy helyes betenni a kosárba a gyerekeke.Igaz ugyan hogy én egyébként beültetem őket egymás mellé, és mivel fent már nem férnek el, így beleülnek rendesen a csomagok közé.Ez van, én még jobb megoldást nem találtam arra, hogy tudjak gyorsan és minél kevesebb vitatkozással és feltűnéskeltéssel vásárolni. Egyébként a mai üzleteket szerintem az anno régi kínálattal nem tenném egy lapra, mert ma az üzletekben minden színes/egészségtelen marhaság a gyerekek szemmagasságában helyezkedik el. Nem az a gond, hogy nem lehet ezt megbeszélni a gyerekkel (én egyáltalán nem veszek semmiféle ilyen cukorka és társai dolgokat).De a gyerek mindig el akar csábulni és a szülőnek mindig kitartóan kell erre magyarázotot adnia, ami nem kis feladat. Hát ennyi, az elgondolásod nem rossz, nem erre a célra van kitalálva a bevásárló kocsi.Viszont az is igaz, hogy minden be van csomagolva elvileg amit megveszünk.

Receptgyűjtő írta...

Sok múlik a szülő hozzáállásán minden téren, és én is úgy gondolom, hogy egy bevásárló kosárban semmi keresnivalója egy gyereknek ilyen formában.
A fotón levő három gyereket azonnal kipaterolnám a kosárból, ha még csecsemők lennének, hagyján, de ezek már igencsak szépen felcseperedtek...

Névtelen írta...

Én egyszer szóltam egy nõnek, hogy ne rakja a gyereket cipõvel a kocsiba, de láthatóan fel sem fogta, hogy nekem evvel mi bajom. Biztosan otthon is a konyhapulton tartják a cipõiket. Az áru elkoszolódásáról meg nekem más a véleményem. A boltig, a pultig az áru raklapon, gyûjtõcsomagolásban utazik. Ott tépik le róla a fóliát, ott veszed ki a gyûjtõtálcáról, tehát elvileg tisztának kell lennie. Az aljának mindenképpen, hiszen ha bekoszolódhatna, akkor nehéz kivédeni, hogy kicsi kosz mehet, a nagy meg ne (pl. ne legyen sáros) mert úgy nem rakhatják ki a vásárlók elé. Törölgetni meg senki se fogja. Móni

Á la carte írta...

Szerintem is igazad van! Abszoltú nem biztonságos, ha a gyerek szempontjából nézzük, és nem tiszta ha az élelmiszer szempontjából nézzük. Igaz, az ételek amiket bepakolunk, vagyis egy részük (konzervek, üdítők, dobozok etc) mind igen koszos helyeket járnak meg, így már alapból mocskosak csak nem látszik rajtuk. Elvileg át kellene törölni őket... én nem szoktam bevallom, mert annyi időm már nincs. De tény, a gyerek nem bevásárlókocsiba való!!!!!!

mandy tarragon írta...

Erről két dolog jutott eszembe. Kb egy hónapja jöttünk hazafelé Hűvösvölgyből, velünk utazott a villamoson egy amerikai pár két gyerkőccel (3-5 évesek lehetettek kb). Mindkettőn volt kis hátizsák, az egyiken kiskutyás, a másikon majmos. Elől rajtuk 2-2 kapocs, gondoltam, hogy stabilan álljon a hátizsák. Ekkor lenéztem, mert az apuka lehajolt, a gyerek taposott valamin. A hátizsákjának volt kis "farka", kb 1,5 méteres, kis hurokkal a végén, amit apuka azonnal rá is húzott a saját csuklójára. Póráz...

A másik IKEÁban történt, tavaly. Ültünk az étterem részen, ettünk, erre jön egy anyuka, bevásárló kocsival (amit elvileg a fenti részbe nem is szabadna felhozni...). Benne meg volt ágyazva, paplan, párna, mégegy paplan, és aludt benne egy gyerek. Hát, küzdenünk kellett, hogy ne nevessünk nagyon hangosan :D

szepyke írta...

Andrea, szerintem tudom, hogy miről beszélsz...:)

csongi írta...

Én sokszor járok 3 gyerkőccel bevásárolni, de soha nem jutott eszembe, hogy oda tegyem őket, ahova a megvásárolandó árut. A 2 nagyfiam között 21 hónap van, a pici és a középső között 3 év. Tudom őket fegyelmezni, beszélgetünk bevásárlás közben, figyelek rájuk, nem futkoznak a sorok között. Én mindig összeírom itthon, hogy mit szeretnék venni, és az alapján vásárolok be, szerintem így egyszerűbb.

szepyke írta...

Brigitta, ez a mi a kisgyerek, kismajom, nagyon találó volt...:)

szepyke írta...

Helga, a rácsos ágy szerintem kicsit másabb, mert 24 órában lehetetlen egy gyerekre figyelni, de a kocsit én is úgy érzem, hogy valójában azért egyszerűbb használni, mert így nem kell figyelni a gyerekre.

Nem is ezzel van a bajom, aki akarja, pakolja bele a gyereket, ez nekem pont mindegy, de vegye le róla a cipőt, mert hiába van valami becsomagolva, ha mondjuk, az egy doboz tej, a szatyorból megy a hűtőbe minden más mellé...

Értem én, hogy nem lép a gyerek sárba, sehova, de én sem,mert én meg kocsival járok... Viszont pont csütörtökön futottam bele, hogy bár, kocsival járok, kiszálltam és beleléptem valami vízbe...
Aztán egy pár pillanat múlva derült ki, mert akkor már a szagot is éreztem, hogy valaki oldalba pisilte az oszlopot és én, már bocsánat de a húgyban álltam... Még a kocsival is elálltam onnan, de már mindegy volt akkor... Így ezt nem osztom, hogy azért mert kocsival jársz, a gyerek nem léphet bele semmibe, de nem is ez a fő, hanem az, hogy ha valaki beteszi a gyereket, vegye le róla a cipőjét.
A vesszőzéssel kapcsolatban nem tudok hozzászólni, bár, én csak kutyát, macskát, nyulat, halat, madarat neveltem eddig meg pár szomszéd és rokon gyereket, de ezen esetekben is tudom, hogy a kutyaszakkönyvekben is leírják, ne a saját kezeddel üssél rá, inkább újságpapírral. De ez nem tartozik ide, nem akarok elkanyarodni, maradok a LE A CIPŐVEL dolognál.:)

szepyke írta...

Napmátka, viszont lehet, hogy olyan felnőtt lenne belőle, aki tudja az illemet, nem úgy ül le egy padra, hogy a támlájára ül, és az ülöke részére teszi a kutyaszaros lábát...
Bocsánat, de ez is nagy kedvencem...
Londonban (már megint London) volt egyszer, hogy le akartam ülni, és csak két hely volt, az egyikre a barátnőm ült, a másikra én ültem volna, de ott egy kiscsaj ült, a lába meg az ülésen... Oroszok voltak, így mutattam neki, hogy leülnék, de cseréljünk helyet, üljön ő a cipője helyére, és képzeld, nem tetszett neki! Szerinted mennyire érdekelt???

szepyke írta...

Ottis, nekem mindegy, hogy beteszed e a gyereket, vagy sem. Ez a Te döntésed, és meg is értem, mert a környezetemben is van olyan gyerek, akit szerintem csak pórázon lehet egy ilyen helyre bevinni....
De, ne legyen rajta cipőőőőőőő!
Mert hiába van becsomagolva, ahogy írtad minden, nem veszed le a csomagolást róluk.A fűszereket nem bontom ki, csak ha kell, a cukrot, lisztet, bármit nem feltétlenül öntöm át rögtön valamibe, a vajról nem szedem le a csomagolást... És viszem be a lakásomba, a hűtőmbe a rengeteg mocskot mások után.

szepyke írta...

Recepgyűjtő, de ha már muszáj, akkor ne legyen rajtuk cipő. Ennyi a gondom mindössze...

szepyke írta...

Móni, nekem volt olyan osztálytársam, akiknél, ha elmentek vásárolni, utána a mamája mindent átmosott hipóval és úgy tette el... Kezdem megérteni, de tényleg.
És tökéletesen igazad van abban, hogy a legtöbb dolog lejön a gépsorról, ember kéz szinte nem is érinti, befóliázzák, a boltban kipakolják, és még mindig lehet, hogy érintetlen, mert ha tálcás, akkor a tálcával rakják ki. Teljesen egyetértünk!

szepyke írta...

Á la carte, meg is őszülnék, ha mindent el kellene mosnom, mielőtt elpakolom... Amikor van hogy éjjel megyek bevásárolni és arra nincs erőm, hogy a kocsiból bevigyem... Van, hogy direkt úgy pakolok, hogy mi maradhat a kocsiban éjszakára, mi kell mindenképpen, hogy már a lakásban éjszakázzon. Még az kellene, hogy mindent áttörölgessek...
Én figyelek rá, akkor figyeljen rá más is.

szepyke írta...

Mandy, nah ezt soha nem értettem...
Nem hiszem el, hogy milyen pici babákkal képesek elmenni vásárolni. Komolyan mondom, én néha olyan pici babákat látok, hogy azon gondolkodok, hogy a kórházból hazafelé menet beugrottak vásárolni. Nagy az Isten állatkertje...

szepyke írta...

Csongi, én is azt gondolom, hogy ha egy hiperbe be KELL vinni a gyereket, nem feltétlenül kell a játékosztályt is meglátogatni. Ez a szülön múlik, mint ahogy ez az egész...

Névtelen írta...

Szerintem jogos kívánság, ha egy üzletbe betérünk vásárolni akkor ott rend és tisztaság fogadjon bennünket, ne koszos, mocskos kosár, bevásárlókocsi. A kisebb üzletek hangulatosak, de a legtöbb helyen olyan szük, kevés a hely, hogy az köti leginkább a figyelmemet, nehogy leverjek valamit. A nagy bevásárlóközpontoknál az a baj, a nagy tér, a sok ember, a zaj kifárasztja a gyerekeket, nagyon sokszor látni a fáradtságtól üvöltő gyereket. Én úgy gondolom alapból nem baj, ha beültetik a skacokat a kocsiba, de tényleg vegyék le a cipőt a már járó gyerekekről. A kocsik elején lévő gyerekülés nem biztonságos, nem egyszer láttam, majd felborult a kocsi, mert a mama ellépett mellőle, a gyerek meg fel akar állni. Nem könnyű kisgyerekkel vásárolni, és sokan nem tudják, akarják másra bízni gyereküket.
A gond az, hogy rendszeresen tisztítani, fertőtleníteni kellene a bevásárlókocsikat, a vásárlóknak pedig civilizált emberekként kellene viselkedni. (Félig megrágott szendvicsek, péksütemény, vásárlás közben elfogyasztott csoki, üdítő
bedobálva a polcok közé, vagy szétkenve a polcokon).
Ica

szepyke írta...

Ica, nem azzal van a baj, hogy gyerekeket pakolnak a kocsiba, tegyék, ha nincs jobb megoldás, úgy van, ahogy írtad! A civilizált emberek hiányoznak általában a vásárlók közül. Néha csak úgy nézem, hogy kikkel vásárolok együtt.

És nem, nem a szegénység, a fő gond, hanem a civilizáltság hiánya. Sajnos, az.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...