2009. szeptember 10., csütörtök

Ütközések



Láttam egy pár éve egy filmet, ami azóta már dvd formájában is a tulajdonomban van.

A címe: Ütközések

Ma megint eszembe jutott. Amikor anno a moziban ülve néztük, az a fajta élmény volt, ami után olyan csönd marad, hogy hallani azt a bizonyos legyet is, aki zümmög.
Csöndben állsz fel a székből, és dolgozik az agyad...

(Ilyesmi volt anno a Thelma és Louise is, ami után emlékszem, hogy már úgy dobtak ki a moziból, mert hosszú, hosszú percekig csak ültünk és bambultunk magunk elé.)

Nem mesélem el, hogy a film miről szól. Nem mesélem el, mert mindenképpen ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg.

Van benne egy rész, amikor az egyik szereplő Jean (Sandra Bullock), valami olyasmit mond, ami úgy szíven ütött, azt éreztem, jesszusom, ez tényleg így van!

Valami ilyesmi a szöveg:
Reggel felébredek és dühös vagyok. Állandóan mérges vagyok, és nem tudom miért!”

Jah, valahogy így van ez mostanában. Olyan sokszor érzem, hogy mérges vagyok. Hol azért, mert hülyének néznek, hol azért mert emberszámba se vesznek, hol azért, mert olyan, mintha láthatatlan lennék... Valami ilyesmit érzek mostanában én is. Egy ideje. Jó ideje.

Ha elém állnak a sorban, ha a sorszámom ellenére előttem hívnak be valakit, aki utánam érkezett, ha kioszt az eladó, ha csak azért állít meg a rendőr, mert engem meg mer állítani, míg az előttem, mögöttem lévő nagy fekete autóst nem... Ha olyan dolgokat hallok vissza, ami a fűszálból kiindulva a erdő, mező lett... Ha saját magam moderálom a saját blogomat mások miatt. Nah, ezekért például nagyon mérges vagyok. És ez sajnos mostanában olyan sűrűn van. Szinte folyamatosan...

Mindenképpen nézzétek meg a filmet, érdemes!

25 megjegyzés:

DebiGabi írta...

Ismerős helyzetállapot:((
Szinte füstölnek a soraid...

szepyke írta...

Csoda, hogy csak szinte... :D

DebiGabi írta...

Ha a számítógép tudna olyan funkciót, hogy "füstölés" megjelenítése, nem lenne szinte:D

Azért arra kíváncsi lennék mi váltott ki ilyen "erős" reakciót???

Yasmine írta...

Abszolút átérzem.
Az emberi pofátlanság csúcsokat döntöget manapság. :(
Mivel változtatni sajnos nem tudunk rajta, ne ártsunk már magunknak mások baromságai miatt.
Be kell venni a L...m tablettát, Szepy. Ez a legjobb és legtöbb, amit tehetünk. Sajnos :(

szepyke írta...

Már bevettem. Sőt, napi szinten szedem. Persze, támogatás nélkül. :D Mármint teljes áron. :D

Wise Lady írta...

Á igen. És ami szomorú, hogy nem is lehet változásra számítani, annyira eltolódott a társadalom a törtetés, bunkóság, pénz stb. irányába.

trinity írta...

Miért érzem úgy, hogy történt valami, ami a sorok között van elrejtve? Fogadni mernék....
Füstöl nálam is...

szepyke írta...

Wise Lady, én is így hiszem sajnos. Egyre inkább.

Trinity, semmi extra. Csak a szokásos.

citromfű írta...

Szepyke, mi történt? Miért vagy ilyen keserű? Mert nálam is füstölnek a soraid!
Tudod ugye, hogy az idegesség az, mikor mások hülyesége miatt magunkat büntetjük. Kérlek, ne tedd!

szepyke írta...

Tulajdonképpen semmi, csak ez egy ilyen folyamatos dolog...
De jól vagyok!:D Tényleg!

napmátka írta...

Nem ismerem ezt a filmet, de utánanézek, köszi!

Limara írta...

Igen, sajnos jó ideje én is ezt érzem már sajnos. :((

Chef Viki írta...

Ilyen világot élünk sajnos :-( Úgy tűnik, nekünk ehhez kell valahogy alkalmazkodnunk, nem a kardfogú tigrishez!

Egyél egy kocka csokit. Tekerd fel a hangerőt a kocsiban, és üvölts együtt a kedvenceddel. Ereszd tele a kádat, és ázz az illatos habban. Egy pohár finom bor. Edward Cullen :-)

És vigyorogj arra, akitől ott és akkor épp agybajt kapsz :-) Nem fogja tudni hová tenni, és kajánul nézheted, ahogy totál összezavarodik :-))

Csibe írta...

Szepyke, pár napig nem vagyok... és mire érkezem?!

IZs írta...

Bocs, de ellentmondok, én genetikailag alkalmatlan vagyok az L..m tabletta használatára, ebből azután számos konfliktusom akad, és sokszor igen zaklatott leszek, és sokszor feleslegesen is, de ammondó vagyok: szembe kell szálni a pofátlansággal, a törtetőkkel, és szóvá tenni , és reklamálni, mert nem szeretném ha a jól nevelt ( vagy csak figyelemmel nevelt) unokáimnak egy élhetetlen erőszekos világa legyen.
És hát azért genetika mer a gyerekeim közül van aki örökölte ezt a "hárpia stilust" és van aki inkább nyel és okos enged módon kezeli a konfliktusait.
Tehát: próbáljunk meg nevelni a neveletlen felnőtteken is, van amikor sikerül :)

szepyke írta...

Limara, akkor már nem vagyon egyedül. Jelen esetben erre azt tudom mondani, Sajnos, nem vagyok egyedül...:(

szepyke írta...

Napmátka, mindenképpen nézd meg, ha meg tudod szerezni.

szepyke írta...

Viki, megtettem. Megettem egy rúd triplacsokis pilótát... Jobban vagyok.Határozottan jobban.:)

szepyke írta...

Csibe, már jól vagyok, és nincs gond, tényleg!:)

szepyke írta...

IZs, én azt tudnám mondani, próbálom bevenni, azt a bizonyos tablettát, de így megy, hogy közben meg ilyen bejegyzéseket írok...

Néha egyébként a nagy igazságosztó szerepében tetszelgek, két perc alatt leosztok valakit, ha elönti az agyamat a lila köd. De már fáradok a napi "rutin" harcokba. És az emberek nem változnak. Egy idő, és egy kor után már nem. Legalábbis ezt tapasztalom, sajnos

Benzsi írta...

Többetekkel egyetértek, de azért nem teljesen. Tény, hogy ez a világ egy picit rossz irányba megy és sokszor történnek dolgok amik felháborodásra adnak okot teljesen jogosan. Viszont én úgy vagyok ezzel, hogy csak azokban az esetekben vagyok hajlandó foglalkozni vele, ha én magam érdemben javíthatok valamit, mert ha nem, inkább elengedem a problémát, minthogy túlságosan elmélyedjek benne. Fel lehet háborodni sok mindenen, de minek felhúzni magam, ha a hőzöngésem nem sokat változtat, legfeljebb csak a saját egészségem látja kárát. Taktikám az, hogy a fő stresszforrásokat a lehető legkisebb szintre csökkentem. Nem nézek hiradót, mert a fontos információk úgyis megtalálnak az viszont nem érdekel, hogy a média hogy fúj fel lufikat, hogy aztán meg megoldás nélkül szélnek eressze. Útközben én is találkozom hülyékkel, munkámból adódóan nem is kevéssel, de ilyenkor meg arra gondolok: milyen rossz lehet szegénynek, egésznap önmagával kell lennie. Ha valaki belém köt, vagy sérelem ér, azt persze nem hagyom szó nélkül, de azt tapasztaltam, hogy kedves hozzáállással többre megyek. Még így is van, hogy felbosszantanak, olyankor mérgelődöm egy kicsit, aztán továbblépek, mert kit érdekel a tegnap, mikor a mát kell szebbé tenni. Tudom, hogy ez nem ennyire egyszerű, de hiszem, hogy ezt a világot a maga sok negatív impulzusával együtt csak úgy lehet túlélni, ha inkább a jó dolgokra koncentrálunk.

Andi írta...

Ezt a filmet látnom kell nekem is,de remélem a füstölést nem kapom el Tőled,így hogy már nyugodtabb vagy. Egyébként azt vettem észre,hogy ha valaki felhúz(sajnos engen is gyakran szoktak), ide feljövök,s valakinél biztos jót olvasok,vagy jó zenét találok. Mert Ti annyira "jók" vagytok. De addígra mire hazajön este a családom,akkorra meg már tuti minden gömbölyű:-)))

szepyke írta...

Benzsi, próbálok nem törödni elég sok mindennel. Volt idő, amikor megpróbáltam a pozitív gondolkodás szellemében élni, magyarán mindent átfordítani úgy, hogy jól jöjjek ki belőle. Egy darabig ment, utána úgy éreztem,hogy ez egyfajta tagadás, hogy nem foglalkozom semmivel, illetve nem úgy, ahogy kell.

Gabi barátnőm nekem sokszor mondja, hogy szerencsém van, mert minden lepereg rólam, pedig ez csak a látszat. Raktározok. Szépen, tételről, tételre. Évekre visszamenően elő tudok "rántani" olyan dolgokat, amik sérelmeznek. Ebben gondolom a skorpió létem is segít.
Igazad van, felesleges dolgokkal nem kell foglalkozni, ezen vagyok, de még nem nagyon megy.


Andi, nézd meg mindenképpen. Nagyon jó film. Nem fogsz füstölögni miatta, de nagyon elgondolkodtató film.

Benzsi írta...

A lehető legrosszabb raktározni. Akkor inkább add ki magadból amikor feszít és lépj túl rajta. Nevezhetjük egyfajta tagadásnak, ahogy te mondod, de nem ez a lényeg. Az a baj, hogy az embert bármilyen hatás is éri az beépül, nyomot hagy a szervezetében. Manapság csak úgy dől mindenből a negatív szemlélet. Bekapcsolod a tv-t és rádömlik az agresszió, a tragédia, a politika (szintén mocskos)és az igénytelenség. Elmész dolgozni és ha nincs szerencséd olyan kollégák vesznek körül, akikből szintén csak a negatív árad: a pletyka, intrika, a könyöklés és taposás stb. Mész az utcán és azt látod, hogy az emberek közönyösek, fiatalok neveletlenek és kevés az emberi érték. Ha erre mindre reagálni akarsz, ha érzékeny vagy az ilyen rezdülésekre magadat teszed tönkre, mehetsz orvoshoz, ahol szintén nem vár semmi jó. Mérlegelni kell!!! Mit érsz el vele? Megér neked annyit, hogy elrontsd vele a napod, hogy a saját egészséged károsodjon, ugyanakkor nem változik semmi? Én azt mondom az egyetlen lehetséges védekezés, ha igyekszünk a jót keresni a dolgokba és csak azokat a történéseket engedjük közel amik igazán fontosak, vagy amik megoldásra várnak és a mi segítségünkkel változhatnak. Mert azon mérgelődni mondjuk, hogy melyik politikus hol tömi tele a zsebét, vagy a kolléganő megint kibeszélt a hátam mögött, vagy az lett a főnök aki nem is ért semmihez, vagy már megint nézhetetlen műsor van a tvben teljesen felesleges. Nem éri meg!!! A pozitív gondolkodás egyrészt személyiségfüggő, de szerintem nagy mértékben tanulható is. Gondolj bele abba, hogy amíg átlagosan telnek napjaink, akkor mindent természetesnek veszünk. Természetes, hogy tudunk levegőt venni, hogy használhatjuk a végtagjainkat, hogy van hol laknunk és van állásunk és a gyerek is rendben van. Ezeket nem becsüljük semmire, mert természetes. De abban a pillanatban, hogy valami történik, rájövünk, hogy milyen jó dolgunk volt és mennyire nem értékeltük, és rögtön vágyni kezdünk arra az állapotra. Milyen jó lenne, ha ezeket a természetesnek tűnő dolgokat vennénk észre nap, mint nap a sok szemét helyett! Ha minden nap hálát adnánk a sorsnak (Istennek, a karmánknak), hogy olyan életünk van amilyen. Rögtön szebbnek látnánk a világot!!

szepyke írta...

Ebben teljesen igazad van Benzsi. A mindennapi dolgokat már teljesen természetesnek vesszük. És tényleg akkor jövünk rá, hogy milyen iszonyat nagy szerencsénk van, hogy az van nekünk, amikor megvonják tőlünk, vagy megszakad a folyamat. Alap, de a víz olyan, mintha természetes lenne, hogy jön a csapból. Nálunk már volt olyan, hogy négy napig nem volt víz ahol lakom, mert valami iszonyat cső eltört, és a lakosságot vették le a vízről, a környéken lévő kórházakat előre engedve. És megtapasztaltuk, hogy bizony a víz, nagy kincs. Mert se fogmosás, se wc... És egy nagyvárosban nem lehet kimenni a kert végébe elintézni a dolgunkat. Szinte mindenki kiköltözött egy pár napra. Vagy amikor tavaly a bombaridaó miatt kilakoltatták a fél kerületet, köztük minket is...
Ott álltam egy táskával, és könyörögtem a rendőrnek, hogy engedjen vissza a lakásba egy váltás tiszta ruháért, a fogkefémért...
Teljesen igazad van, hogy azt kellene értékelnünk, amink van, és azt, hogy az van. Mert sokkal, sokkal rosszabbul is járhattunk volna. Ezért igaz, az, hogy meg kell tanulnunk vágyakoznunk azért, ami a miénk. És tényleg könnyebb lenne. Csak ezt kellene megtanulni, és alkalmazni tudni.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...