2010. október 5., kedd

Barlang...


Néha kedvem lenne egy barlangig rohanni, hogy aztán elbújjak a világ és minden elől, hogy egyedül legyek, hogy ne szóljanak hozzám, hogy ne lássam a világot, hogy ne érjen semmi, csak a nagy semmi.

Néha úgy érzem, hogy megfulladok, hogy elég volt. Ilyenkor általában magam sem tudom, hogy miből volt elég, hogy mit unok, csak egyszerűen ezt érzem. Most ez van. 

Hogy hetek óta szinte folyamatosan fáj a fejem, hogy hetek óta ez a rusnya idő, sehol a nap. Hogy még hétvégén sem lehet sokáig aludni, mert valamelyik hülye valahol már megint üti-veri azt a szerencsétlen húst az ebédhez, hogy sehol egy mosoly és hogy ne mondja nekem senki, hogy az élet szép, mert még meg is ütöm... Ezt érzem. 

Hogy miért? Nem tudom, de utálom, ha ilyen vagyok. Utálom. 

Megyek, keresek egy barlangot, csak legyen benne áram, Internet, angol wc, kanapé, ha lehet az, ami otthon van, legyen benne kávé és friss tej, minimum 2,8-as, de inkább 3,6-os. Persze, legyen ott a laptop, a telefonom, legyen gyertya és füstölő, meg a fürdőszobám, legyen benne konyha, és nagy hűtőszekrény, ami tele van mindennel, amit szeretek, nehogy nagy magányomban éhezzek, és esetleg ebbe bele is haljak, és ahogy Bridget Jones mondaná, farkaskutyák tépjenek szét, mire megtalálnak.... Legyen benne az ágyam, a kedvenc ágyneműm, a csodaszép ágytakaróm, meg legyen benne tévé, hogy nézhessem néha a sületlenségeket, és legyen egy beszállító, aki naponta ellát friss zöldségekkel, és legyenek ott azok velem, akiket szeretek, vagy kedvelek annyira, hogy ott lehessenek.  

Erre vágyom. 

Aztán eszembe jut Simone Weil gondolata, miszerint: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az utánami a miénk." ....és visszapofozom magam a való világba. 






Kép INNEN

17 megjegyzés:

Tücsök Bogár írta...

Amikor ez az érzés tör rám , egyszerűen bezárkózom a spejzba :) !

Icus írta...

Drága Szepy, tudom, hogy nem vígasztal és engem sem, de hasonlóan érzek. Néha elegem van mindenből és mindenkiből. Menekülnék, de nincs hová. Napot akarok, kicsit melegebbet, és néhány jó szót.

Suzi írta...

Hi... ugy hangzik mint ha kenne egy London ut :D

Padparadsa írta...

Jaj, Istenem! Olyan jó érzékkel írod ki magadból még ezeket is!

És különben is: :))))))
Meg: ☼ (<-- ez egy napocska)

Brigitta írta...

Most szívesen mennék én is,annyi rossz ember van a világban. De ők hogyan tudnak így élni? Hogy számolnak el magukkal?(: De nem engedhetem meg magamnak mert szerencsére van egy remek társam,gyerekem,akik miatt levannak ejtve a rosszak! Ilyenkor ezekre a dolgokra kell gondolni.:)?

Chef Viki írta...

Nézd meg ezt, jót fog tenni:

http://video.xfree.hu/?n=fama2%7C3770a72fd85d6fe7908088342210f575

Mammka írta...

Szepyke,te drága.....Legjobb esetben az otthonunk a barlang..)

iri írta...

Ahhoz kepest hogy mikent erzed magad, eleg jokat kivansz abba a barlangba!

Titáti írta...

Jaj Chef Viki!!!!! Mekkorát bőgtem rajta!!!!!
Nekem most nagyon jót tett! Szepyke, megnézted?

Felhőlány írta...

Ismerős érzés...
Kitartás, hamarosan kisüt a nap! :) Vagy inkább azt mondjam, hogy hamarosan esik a hó?! :)))

ildikebak írta...

Kedves Szepyke ! a élet és a világ nagyon szép :-) ne mennyel el sehova nekünk így és most kellesz :-)Ha el mész egy " barlangba" attól hidd el semmivel sem lesz jobb :-DDD :-P
Mi nők erősek vagyunk és nagyon de nagyon sok sok mindent ki bírunk
:-)
Viszont adnék neked valamit tiszta szívből és virtuálisan ha van időd néz be hozzám :-)
Pusza Ildi :-)

Bianka írta...

Vannak ilyen pillanatok az ember életben, de minden rosszban meg kell találni a jót a szépet. Nem vagy beteg, megvan mindened. Bár híján vagy az időnek, sok a munkád és a nap sem süt, de hidd el, ezek után csak jó jöhet. Hó, karácsony….. Kitartást, és ha távolról is de íme tőlem, neked egy mosoly :)

szepyke írta...

TücsökBogár nincs olyanom... maradok a kanapénál és egy csokinál...:)

Icus, én szeretem az otthonomat. Nagyon is. Olyan, ahogy nekem tetszik, olyan, ahogy én szeretem. Mégis van, hogy úgy érzem, hogy haza akarok menni... és mindezt otthon. Olyan furcsa érzés, megfogalmazhatatlan. De már jobb, csak néha elönti a xar az agyamat, vagy a helyét...


Suzi, nekem is pont így hangzik, de csak januárban vagy februárban lesz időszerű... addig meg nem tudom hogy hogy bírom ki....:(

Padparadsa, és tényleg süt a nap! Boszorkány...:))))

Brigitta, ezért is írtam, hogy megvan minden, ami elég, mégis néha elborulok... Ez van.:(

Chef Viki, végigbőgtem. Köszönöm! Tényleg kellett!

Mammka, ez így van. Nekem legalábbis igen. Csak van, hogy megingok a fene mód jódolgomban.

Iri, vagy pont azért?

Titáti, én is végigbőgtem. :)

Felhőlány, és már süt is!:)) Tényleg kisütött!:))

Ildikebak, megyek már!:)

Bianka, így van. És jön a hó, jön a karácsony! Ámen!:)

Csibe írta...

Néha kell...
..de mi is itt vagyunk, és szeretünk, úgy ahogy vagy ;))
...és legközelebb szólj, odakucorodnék melléd :)

szepyke írta...

Csibe, úgy, ahogy vagyok...:))))))
Szólok!:))))

Anikó írta...

Szepyke, fel a fejjel, jön még jó idő,jó kedv, addig a tartalékokból kell építkezni.Mert tartalék van bőven benned is, különben nem lenne ilyen klassz blogod például.

Titáti írta...

Ha már bőgtünk "együtt" múltkor Chef Viki ajánlatán, nevess is velem egy kicsit. Hátha még nem ismered....

http://www.youtube.com/watch?v=kKnY8tBLG3g

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...