A kápia paprika színénél nem sok szebb színű paprikát ismerek. Mély piros vagy inkább már bordós vörös. Ez a paprika még valamikor augusztusban készült, de még most is elkészíthető. Nem volt nagy munka, de a végeredmény valami pazar kis cucc lett.
Gyönyörű vérvörös színe van, karakteres paprika illata, füstős paprika íze.
A füstösséget onnan kapta, hogy teflonos serpenyőben feketére égettem a külsejét, majd betettem őket egy nejlonba, és csak pár óra múlva szedtem le a héjukat, ezután ment az aszalóba, ahol pár óra alatt teljesen kiszáradt, így szinte porlik.
Van világosabb és sötétebb része is, és van olyan része is, ahol nagyügyesen rajta maradt a héja..., de sebaj.
Elkészültekor nejlonba zártam, amit egy szakácskönyvem lapjai közé tettem.
Először még nem tudtam, hogy mi legyen vele, hogy mire lesz jó, aztán bár nagyon óvatosan pakolgattam, mégis darabok törtek le belőle, morzsálódott a széle, illetve a vékonyabb részei. Innen jött az ötlet, hogy ezzel dekorálni tudok, azaz, fényképezésnél nagyon jól mutatnak a kis vérvörös paprika pelyhek az étel tetején, vagy ledarálva füstös őrölt paprikát kapok.
Hogy ne álljunk itt meg, mert ez a paprika édes, nem csípős, tegnap vettem csípős hegyes paprikát, amit ma ugyanígy elkészítek.
Az aszalást sima asztali aszalógépben végeztem, nagyjából 3-5 óra alatt elkészült a törékenyre száradt paprika.
Gyönyörű színe lett, ugye?:)
2 megjegyzés:
De gyönyörű színe van
Igen, szerintem is!:)
Megjegyzés küldése