2009. október 16., péntek

Én a tudatos vásárló...



Chef Vikitől érkezett a kérdés, tudatos vásárló vagyok e, illetve mennyire tartom be a Tudatos vásárló tízparancsolatát...

(A tízparancsolat ERRŐL az oldalról indult, de ITTHON is elérhető hasonló kezdeményezés.)

Nem kell rajta gondolkodnom, annak tartom magam.
Kb két-három éve indult el egy folyamat, mikoris rádöbbentem, olyan mennyiségű felesleges tárggyal vontam, vontuk körbe magunkat, hogy lassan csak azért kellene nagyobb lakásba költözni, mert a tárgyak kinőtték azt. A tárgyak, amikből nálam is, mint gondolom sokaknál rengeteg felesleges található.

Hosszú, hosszú selejtezés, szanálás után rengeteg hely szabadult fel fiókokban, szekrényekben, és ott álltam egy halom lommal, amiket addig nagy becsben tartva tároltam. Volt elpakolva ezer éve eltett falevél, egy szép emlékkel, vagy már anélkül, mert már nem emlékeztem rá, volt ezer éve kidobott valami eltett, még jó alkatrésze, zsinórja, bármilye. Már maga a tárgy sem volt meg, akkor minek eltenni azt a valamit, ami csak ahhoz jó? Iszonyatos mennyiségű, "szemetet", lomot halmozunk fel. Mind tárgyakban, mind élelmiszerekben, mindenben.
Hozzászoktunk, hozzá szoktattak minket ahhoz, hogy a tárgyak nem örökéletűek, ha megjelenik egy újabb, esetleg modernebb, rohanunk megvásárolni azt, bár a még meglévő esetleg tökéletesen működik. Így kerül sok lakásban a jól működő mosógép helyett egy újabb, csak azért mert piacra dobtak egy még jobb, még szuperebb még legeb változatot. A régi megy a pincébe, a szemétbe, jó esetben valakinek, aki használni tudja... Ez a fogyasztói társadalom legnagyobb csapdája. Kidobunk olyasmit, amit még bőven használni tudunk. Szemetet termelünk, nem is keveset. Sajnos ezen tárgyak készítői is szemetet termelnek, amikor olyan darabokat dobnak piacra, ami egy-két évig fog csak működni. Biztos mindenkinek ismerős, hogy megvesz valamit, aminek két év a garanciája, tehát 24 hónap. A 24 hónapig tökéletesen működő gép, a 25, vagy 26. hónapban fog elromlani, amikor már nincs garanciája és szervizelése olyan drága, hogy inkább veszünk egy másikat, egy újat...

Miért volt az, hogy nagyanyáink évekig eljártak egy cipőben? Hogy egy kabátban évekig járhattak, az nem szakadt el, nem kopott el, ha a molyoktól meg tudták óvni, örök darab volt. Ma már??? Egy cipő jó, ha egy szezont kibír, mert nem hosszú távra tervezték, készítették. És akkor csak a ruhaneműkről szóltam. (említhetném, hogy a kocsikat is három évre csinálják...) Nem, nem célom, hogy visszamenjünk abba az időbe, amikor egy ruhával egy család összes gyereke találkozott élete során, amikor kinőtt, elkopott ruhákat is hordani kellett, mert még nem volt annyira elhasználódott, hogy szemétbe dobják. Nem tudom, hogy egyáltalán dobtak e ki tárgyakat, mikor ítéltek valamit szemétnek.

Lomtalanítás volt nemrég nálunk. Mint mindig, emeletnyi lom került két-három nap alatt az utcára. Mint minden évben. Egyszerűen nem értem, hogy honnan kerül elő rendre minden évben ennyi szemétnek ítélt dolog. Ajtók, székek, tévék, hűtők, és minden kacat, lom. Persze, a szemétben turkálok mindig találnak kincseket ezekben a szeméthegyekben, amik szépen felkerülnek az aukciós portálokra, vagy megjelenek az ócskapiacokon.

Miért nem becsüljük meg a tárgyainkat? Miért nem becsüljük meg a pénzt, amiért rengeteget dolgozunk, és feleslegesen dobjuk ki az ablakon, amikor hagyjuk megromlani az ételt, lejárni a szavatosságot, az utcát fűtjük, a lefolyón feleslegesen folyatjuk el a vizet, a szembelakóknak tartunk díszkivilágítást az üres szobában, konyhában, a kitárt ablak mellett használjuk a klímát, üresen indítjuk be a mosógépet, magában megy a tévé stb, stb, stb... Miért?

Magam nevében tudom nyilatkozni, hogy valószínűleg azért, mert nem tanultuk meg, hogy ez így nem jól van. Én szinte a napköziben nőttem fel. Nem volt, aki megtanítsa ezeket a dolgokat, csak felnőve, a saját káromon jöttem rá, hogy bizony ez nem így kell, hogy legyen. Az iskolában nem tanultam meg semmi olyat, amiből az életben ezt tudnom kellett volna. Mert nem tanultam főzni, kötni, horgolni. Tanultam viszont hamutartót hajtogatni fémlapból, aminek azóta sem látom előnyét, és már akkor sem értettem, hogy miért is kell ezt nekem. Nagy szerencsém, hogy rendelkeztem két nagymamával, akiktől aztán megtanultam kötni, horgolni, varrni, elleshettem, hogy az étel hogy is készül igazán, mert nem úgy kerül minden az asztalra, hogy ételhordóban hazakerül. És attól, hogy valami elszakad, még nem kell kidobni azt... És itt jön az én, a mi felelősségünk. Ha nem figyelünk, ugyanúgy (sehogy) adjuk tovább a tudást, aminek mi már birtokában vagyunk. Meg kell tanítani a mai nemzedéknek is ezt. Ha otthon nem megy, az iskolákra is hárulhat ez, az oktatásra. Csak valahol el kellene már kezdeni. De gyorsan, nagyon gyorsan, mert folyamatában nőnek ki emberkék a "földből", "mennek neki az életnek" anélkül, hogy bárki is megmutatta volna a jó példát, hogy mit, hogyan kell, kellene csinálniuk, hiszen a bolygó, amin élünk az Ő örökségük lesz, és az utánuk jövőké. Nekem fontos, de nekik is az lesz majd, csak még nem tudják, ha nem szólunk nekik, tanítjuk meg őket erre.

És, hogy visszatérjek a Viki által átküldött kérdésre, tudatos vásárló vagyok e, íme a tízparancsolat és az általam írt kiegészítések hozzá...

A környezettudatos vásárló tízparancsolata

1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

Nem vagyok cetlis. Napi szinten vásárolok, ami kell, az kerül a kosárba. Igyekszem elkerülni a hipereket, mert bár egy-két termék lehet, hogy olcsóbb, sok-sok hülyeség is kerül a kosaramba. Ez tapasztalat, sok éves tapasztalat. Ha nem muszáj, nem megyek be nagyobb "közértekbe". Egy ideje nem "spájzolok". Próbálok nem felhalmozni dolgokat, így elkerülve, hogy esetleg megromoljanak, illetve, hogy évről évre nagyobb lakásba kelljen költöznünk...


2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

Igyekszem kisboltokban vásárolni. Szerencsém van, mert a "munkába menős" útvonalamon megtalálható egy remek zöldséges és egy jó árakkal, jó termékekkel ellátott kisbolt is, így csak megállok, bevásárolok, és se plusz benzinbe, se plusz időbe nem kerül a dolog.

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

Csomagtartót viszek magammal, amiben nem kis mennyiségű doboz, zacskó, szatyor táska található, így ezt is pipálnám.

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Amennyiben a tömegközlekedés olyan szintre ér, hogy szívesen veszem igénybe, azonnal tömegközlekedni fogok. Amíg viszont három átszállással, másfél óra alatt érek el a munkahelyemre BKV-val, koszos, mocskos, büdös járműveken, melyekből az egyikre, ha éppen lekésem, 20 percet kell várnom egy szeles, fedetlen utcasarkon, majd a buszmegállótól, és buszmegállóhoz kb 10-10 percet sétálnom, havonta fizetve ezen "szolgáltatlásra" közel 10.000,- Ft-ot... Addig nem, köszönöm. Mert kocsival dugóval együtt is beérek maximum 40 perc alatt, ha nincs dugó 20 perc alatt. Naponta benzinből elhasználva 600,- Ft-ot...
Szeretném, ha a tömegközlekedés olyan szinten lenne itt is, mint máshol Európában... Ha a pénzt a BKV a járművekre, és az utazási feltételek színvonalának javítására költené, nem magára, illetve a magasabb beosztású alkalmazottaira... És ezt most nem kommentálnám.


5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

Nah, ez azért nálam kicsit nehézkes, mert Budapesten élek, és a környékemen se tehenet nem tartanak, se zöldséget nem terjesztenek... A közvetlen környezetemben maximum gyomot és parlagfüvet tudnék beszerezni, így a környékbeli kereskedőkre kell hagynom a beszerzést. Persze, elmehetnék kocsival a Pest környéki termelőkhöz, de az megint benzin, és idő, és azt már meg sem említem, hogy nem tudok olyan mennyiséget (és nem is akarok) felhalmozni, amiért megérné mondjuk elmennem Vecsésre savanyúságért.. Ha viszont irányban eleve arra megyek, szívesen állok meg helyi kisboltokban, de ez ritka.

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

Nem nagyon használok olyasmit, ami vissza lehet vinni. Vizet általában csapvizet iszom, Britta szűrővel megszűrve, üdítőt fél litereseket veszünk, mert bár drágább, de tapasztalat, hogy a nagyobb kiszerelést kinyitva a szénsav elillanása után általában a fél üveg ment a lefolyóba... Az így képződött műanyag palackok, a szelektív hulladékban végzik az utcasarkon... A tejesdoboz szintén a szelektívben landol minden egyébbel együtt. A napi szemétkivitelről pillanatok alatt át lehet állni a heti egy kukalátogatásra, amennyiben a hulladékot szelektíven gyűjtjük, ugyanis a szemét nagyrésze, mehet a szelektív szeméttárolóba. Mondjuk ezt három különböző helyen gyűjtöm, de ez a lakásban jelenleg nem zavaró. (Még.)


7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

Igyekszem kerülni. Jó ideje hosszabb időt töltök a megvásárolandó termék leírásának átnézésével. Általában megszokott termékeket vásárolok, ha találok valamit, ami minden szempontból megfelel, utána nem keresgélek, maximum, ha a jól megszokott termék ára hirtelen megmagyarázhatatlanul emelkedni kezd, vagy ha olyan új termék jelenik meg, ami esetleg ugyanazt tudja, mint a megszokott, de olcsóbb. Fő szempont még a MAGYAR termék. Ha választani lehet, az kerül a kosárba. Tejből szigorúan a magyar tejet veszem.


8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

Hála az égnek nincsenek extra igényeink. Jól megvagyok a magyar viszonylatban használt zöldségekkel, extrább csak ritkán kerül az asztalra.

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…

Egyik sincs. Elemben már régen áttértem a tölthetőre, mindenben az van otthon is. Órában, egérben, távirányítóban, fényképezőgépben. Nem használunk elektromos fogkefét, nekem például hányingerem lesz tőle...


10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.

Ezt már a 7-es pontban megválaszoltam, és lassan megalakítom a címkeolvasók pártját és indulok a választásokon.


Ha betartod ezeket a szabályokat egészségesebb leszel, több pénzed és szabadidőd lesz, hozzájárulsz a helyi gazdaság megerősödéséhez és a környezetszennyezés csökkentéséhez. Mindenképp megér egy próbát.

szemről ez már egy ideje így működik, de egyedül kevés vagyok ahhoz, hogy valami is változzon, az emberek pedig lusták, vagy érdektelenek. Ha olyan akcióval akarjuk kiszúrni a szemüket, hogy visszaválthatatlan PET palackba csomagolunk valamit, ami mennyivel jobb lesz neki, majd pár év múlva, már ezért is fizetnie kell, vagy visszavinnie amit addig bőszen összetaposott és a szelektív hulladékgyűjtőbe dobált... Hát, ez nem a legjobb irány, és ezt nem én fogom megváltoztatni sajnos...

A tudatosságban fontos, hogy mindenkihez eljusson a híre a kezdeményezésnek, így a kérdést továbbgurítom, miszerint Tudatos vásárló vagy?


És el ne felejtsétek továbbgurítani!



Kép forrása: Internet

14 megjegyzés:

L.Krisztina írta...

Köszönöm!

Wise Lady írta...

Apróság: én még tanultam technika órán kötni, horgolni, főzni, de pogácsaszaggatót és hamutartót csinálni is. Sőt a gyerekeim is. És mindegyiket tudtam hasznosítani.

mandy tarragon írta...

ó, köszi köszi :))) szívem csücske a környezettudatosság és a tudatos vásárlás :)

Lilla írta...

thx

elzúzok az iskolába aztán ha visszajöttem "papírra vetem" magvan gondolataimat :-)

Garffyka írta...

Szepy - technika és anyagismeret óránk nekünk is volt, hosszú évekig (mat-fiz, aztán bio-kémia szakos suliban), mondhatom sok értelme volt/van, az osztályból senki nem lett géplakatos. Azt viszont tudom, hogy nincs kanyarfúró és váltóáramot nem lehet vödörben szállítani :) (maximum cseberben :)
BKV - egy cipőben vagyunk; nálunk otthon helyi kisbolt 3 km oda-vissza, napfényes szép időben sétálunk, különben útközben megállás van.

Wise Lady - nem feltétlenül arról van szó, hogy ki mit tanult technika órán, inkább arról, hogy kinek mit tanítottak. Én is szívesebben tanultam volna merre kavarjuk a rántás tantárgyat, de hát nem volt rá tanár, se keret, meg a NAT-ben sem szerepelt. Hiába, a modern kor iskolája :(

Chef Viki írta...

Technika óra :-)) Mi kerékpár hátsóagyat szereltünk, meg kistutajt, meg fadobozkát, meg fúrtunk, meg tolómérő, ezektől azóta is ráz a hideg :-D Aki ezt az ökörséget kitalálta!

Amit a pazarlásról írták, tök igazad van. Díszkivilágítás, vízfolyatás, mifene. Most megint vannak reklámok, hogy mivel tudsz takarékoskodni, láttad már? Húzd ki a tévét, kapcsold le a villanyt, mifene.

Ruhák minősége? Átmeneti kabátként apósom régi-régi bőrkabátját hordom :-)) Olyan 30-35 éves, igazi marhabőr kabát. Hibátlan! Szemben Zuram vadonatúj olasz bőrcipőjével, amit aranyért vettünk, és 5 hónap alatt annyira tönkrement, hogy javíttatni sem lehet...

KryaSpirit írta...

Megint jó kis "cikket" írtál. Lehet nem is regényt kéne írnod, hanem újságot. Lehetne a címe: Az élet dolgai. Sok olvasód lenne, mondjuk így is van!:)) Köszi a felkérést, erre is igyekszem sort keríteni.

szepyke írta...

Krisztina, én is!

Wise Lady, én viszont csak a fiús dolgokat tanultam. Jah, és pogácsaszaggatót még véletlenül sem csináltunk. A hamutartó készítést hol hasznosítottad? Én nem dohányzom, és hamutartót sem tartunk otthon, mert még valaki belehamuzik, bár azt nálunk nem lehet, csak a folyóson, vagy az ablakban, de nem adok hamutartót, lehet hamuzni a dobozba, vagy a tenyerükbe. Kedves vendéglátó vagyok, már látom...:)


Mandy, várom!:)

Lilla, szintén várom!:)

Garffyka, én olyan iskolába jártam, ahol lehetőség sem volt a főzésre, mert lakótelepi iskola volt, akkor épült, és már nem is volt benne se tűzhely, se semmi ilyesmi, és megnéztem volna Karcsibát, aki a technika órát tartotta, hogy hogy hurkolja az első szemet horgolásnál... (Hu, ezt most tényleg elképzeltem...Gáz!:)

Viki, ez a húzd ki a tévét, baromság, mert többet ártasz vele, a tévének, mint amennyit spórolsz vele. Volt erről valahol egy hosszabb cikk, hogy akkora flasht kap a tévé, hogy rövid idő alatt kicsinálódik benne a valami, aminek nem emlékszem a nevére. Tehát, azt ne kövesd. Legalábbis én úgy tudom, hogy annak nem sok értelme van. Jah, és nálunk be van dugva egy irányfény, ami arra jó, hogy nem megyek éjjel neki az ajtófélfának, ha ki kell menni a sötétben...Az is életmentő, így muszájként van elkönyvelve. Aki nem hiszi, az menjen csak neki éjjel a sötétben a konvektornak, vagy az ajtófélfának, vagy amit talál, annak, rögtön nem fogja luxusnak tekinteni az irányfényt...Ezt garantálom. Én már fejeltem le a wc ajtót, mert azt hittem, hogy nem ott van, ahol volt, és magamra rántottam...

Benzsi, amikor időd lesz. Szerintem ez neked is fontos, azért gondoltam rád!:)

Lilla írta...

jelentem elkészült a kisregényem :-)

szepyke írta...

Lilla, már kommenteltem is nálad rá!:)

mandy tarragon írta...

Kész :)
Én egyébként iskola szempontból nagyon szerencsés vagyok, még kertészkedtünk is technika órán :) Azóta az általános iskolám megkapta az ökoiskola minősítést :) Pedig amikor kicsi voltam, sikk volt Szegedre járatni a gyerekeket. Örülök, hogy engem a szüleim a faluba irattak be :)

szepyke írta...

Mandy, amikor én iskolába jártam, nem nagyon volt választási lehetőség... Annyian voltunk egy osztályban, mint most egy évfolyamban... 42-en kezdtük az elsőt...

mandy tarragon írta...

42? Az rengeteg... Mi 17-en voltunk elsőben...

szepyke írta...

Gondold el, mennyi idő jutott egy gyerekre, ha valamivel gondja volt, vagy nem értette...
Nem véletlen, hogy van olyan volt osztálytársam, aki még mindig nem tud rendesen olvasni...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...