Napi hmmm....

Nézem a tévét, hallgatom a rádiót, nézem a netet...

Látok egy színészt, aki arról mesél, hogy drogfüggő volt...

Hallok egy riportot egy színészről, aki arról beszél, hogy drogfüggő volt...

Napok telnek el, látok egy riportot egy színésszel, aki arról beszél, drogfüggő volt...

Ismét eltelik pár nap... látok egy könyvet, amit egy színész írt, aki drogfüggő volt...

Naponta látok riportot, hallok riportot, amiben egy színész mesél arról, hogy drogfüggő volt...

Felmegyek a neten egy oldalra, ahol könyveket árulnak...., és mi vezeti az eladási listát, egy könyv, amiben egy színész arról ír, hogy drogfüggő volt...

Elgondolkozom... 

Szeretem ezt a színészt. Már a Brigi és Brúnó óta szeretem... Mindenben szerettem, amit eddig vele, tőle láttam...

Most picit csalódott vagyok. Nem azért, mert drogos volt. Ez az ő magánügye. Inkább azért, mert azt érzem, hogy ez az egész nem azért történik, hogy ő kiírhasson magából valamit, hogy  neki könnyebb legyen, hogy mi, a társadalom szembesüljünk végre valamivel, ha eddig nem tudtunk róla, hogy érezzük, hogy ez aztán itt van, bárkivel előfordulhat, akár velünk, a szerettünkkel, a szomszédunkkal... 

Csalódott vagyok, mert ez picit olyan, mintha ez az egész egy ügyesen felépített reklám lenne... a könyvnek, az eladásnak. Igen, az ő könyvének, az ő sikerének... de mégsem tetszik. Mert mintha nem arról szólna, hogy figyelmeztessen, hanem arról, hogy vedd meg ezt a könyvet... És ez nem tetszik. Sajnálom. :(