2010. február 23., kedd

Anyukámnak malaca van...


Történet a következő:

Van nekem egy olyan anyukám, akinek malaca van. Nem, nem az ólban, vagy a lakásban tartott példányokra tessék gondolni, mint mondjuk tengerimalac, hanem a szerencsére magára. Merthogy az én anyukámnak ilyen malaca van. Szerencsemalaca.

Ez többnyire abban nyilvánul meg, hogy rengeteg "beküldős" játékban vesz részt, mindent megfejt, összegyűjt, beküld. 

Így vagyunk néhány termék vonalkódjával, amikor parancsszóra egy ideig csak és kizárólag azt a terméket vásárolhatjuk, hogy aztán anyukámnak továbbadva, Ő beküldhesse, és többnyire nyerhessen is vele.

Hihetetlen dolgokat nyert már össze, de pontosan tudom, hogy mennyi munkája fekszik a dologban, mert nálunk soha nem volt olyan újság, aminek megvan minden oldala, mindig hiányoztak a kis levágandó, beküldendő fülek, illetve soha nem volt egyetlen újságban megfejtetlen rejtvény, legyen az bármilyen is. 

Megvan neki a Rejtvényfejtők nagy kézikönyve, bár még soha nem láttam, hogy megnézné. Fejből tud egy csomó vegyjelet, amiről én még nem is hallottam, egy csomó írót, könyvek címét, folyókat, városokat, ritka állatokat, földművelési eszközöket és folyókat, nah meg még órákig sorolhatnám, hogy miket. 

Tehát, a szerencse nagy adag lelkesedéssel is párosul nála. Őrült tempóban fejt meg mindent. Mindenki neki adja a már kiolvasott, megfejtetlen újságokat, amit Ő rendre "kivégez", és már postán is a beküldendő szöveg, természetesen a  "jelige" megjelölésével.

Ezeket az újságokat aztán megkapom én is, így ahhoz képest, hogy nyomtatott sajtót már jó ideje egyáltalán nem vagyok hajlandó vásárolni (ritka kivétel néha egy-egy receptes újság...) mégis olyan készletet halmozok fel időnként, hogy magam meglepődöm, hogy egy egész iskolával szemben megnyerném a papírgyűjtési versenyt... Kapok én mindent, mi szem-szájnak ingere. Bevallom, a legtöbbjébe bele sem nézek, vagy ahogy mondani szokták, ha ilyen témában beszélünk róla, "csak megnézem a képeket"...

Megfordul nálam Nők lapja, Kiskegyed, Story, Star, Hot, Elle, Cosmopolitan, Joy, Marie Claire, és még hosszan sorolhatnám, az olcsótól egészen a drága, sőt a már luxus árban megjelenőkig. 

És igen, sajnos, saját szegénységi bizonyítványomat állítom ki, amikor bevallom, soha nem olvasok el belőlük egyet sem végig. Soha. Ott állnak egy ideig, aztán vagy elpasszolom őket, vagy mennek a kolleganőm kisfiának a papírgyűjtésébe, illete, volt, hogy aukciós portálokon váltam meg tőlük, hogy ne a szemétben landoljanak.

Van egy kategória, ami igazán érdekelne, de azt soha nem kapok. Ezek a receptes újságok, illetve a lakberendezéssel és a "kreatív" ötletekkel foglalkozó lapok. Gőzöm nincs, hogy anyunak honnan van ilyen forrása, szerintem Ő valami lerakat lehet, mert ennyi és ilyen széles spektrumú lap egy családnál ritkán fordulhat elő, ráadásul ahol meg előfordul, ott szerintem nem válnak meg mindig az egy hetes példányoktól, ráadásul megfejtetlenül...

Anyu megkapja az újságokat, megfejti, beküldi és tényleg elég sokszor nyer is velük. Hogy ez mennyi pénzébe kerül, mármint postázni a megfejtést, azt nem tudom, lehet, hogy bőven nem éri meg ez a mulatság.

Neki. Mármint, lehet, hogy neki nem éri meg, de nekünk mindenképpen!

Nyert már csomó mindent, dohányzóasztalt, szőnyeget, kisebb, nagyobb baromságokat, logós termékeket. Sokszor olyasmiket, hogy én szégyelltem magam azok helyében, akik nyereménynek hívták azt a rakás szemetet, amit kiküldtek a nyerteseknek, köztük anyunak is. 

De nyert már nagyon "bulis" dolgokat is. Megnyerte nekem anno a Fanta bulimobilt, ami egy délutánra csak a miénk volt. Igaz, hogy minden eperfánál lerobbantunk vele, és hogy oda mehettünk csak vele, ahol parkolni is tudott, és igaz, hogy bőven nem azt nyújtotta, amit elvártunk volna, de egynek jó volt, elmondhatom, hogy ülhettem egy olyan kocsiban, ami 28 litert fogyaszt 100 kilométeren, és ehhez még nem is ment túl gyorsan, mert akkor felforrt a hűtővize, illetve, hogy ha jól emlékszem 150 literes tankja volt, de ha nem volt benne alapban 30 liter, már nem indult el, mert úgy érzékelte, hogy üres a tank...

Azt is meg kell, hogy említsem, hogy anyu segédletével szinte az összes dr Oetkeres receptfüzet em megvan, egy-két darab hiányzik csak a számozott darabokból. Megvan az idei naptár is tőlük, bár én semmit nem tettem érte, pedig a termékeikből fogy nálam rendesen...

A napokban, amikor telefonon beszéltünk, anyu megemlítette, hogy megint összegyűlt egy csomó újság, ha arra járok, menjek fel érte. 
Khmmm... a "ha arra járok" viszonylag ritkán jön csak úgy össze, mert én Pest déli részén lakom, Ő meg Buda északi végében...

Viszont egy bizonyos zsíroskenyerezés miatt arra mentünk, és elhoztuk az újságokat is, illetve, még egy helyes kis csomagot, amire csak annyit mondott: "nyertem". 

Először bele se néztem a zacskóba, csak otthon szedtem szét teljesen a csomagot. Viszont, amikor szétszedtem, fülig ért a szám, mert mi volt benne???

Egy olyan forma, amiből egy hasonló volt már nekem, de az nem volt teflonos, és egyszer egy mosogatóban felejtéskor csúnyán berozsdásodott. Akkor tanultam meg, hogy indulás előtt ki lehet még gyorsan sütni egy csodaszép kalácsot, de a formát nem szabad beáztatni a mosogatóban három napra magára hagyva, mert az nem tesz jót neki...

Tehát, lett egy ilyen helyes formám, a tetején szívecskékkel, amitől alapban kiver a víz, de ez most mégis tetszik. Hogy hol, milyen játékon nyerte? Ki tudja? Hogy miért nem tartotta meg? Mert annyira nem szokott sütni, annyira nem ért hozzá, hogy amikor a szomszéd néniről kiderült, hogy masszívan alkoholista, és hogy anyukám szállítja neki napi szinten a sütőrumot, majd amikor ezzel kapcsolatban számonkérték tőle, hogy de miért, akkor halálian egyszerűen közölte, hogy Ő azt hitte, hogy tényleg kell egy üveg rum a süteményekbe, amit csinál... Hát, ennyire tud sütni, és ennyire ért az alkoholhoz is. De ez nem gond, mert a keresztrejtvényekhez meg nagyon ért. Nagyon, nagyon.

Egy ilyen formát most akartam venni, húsvét előtt. Ha az ilyesmik így teljesülnek, akkor most nagyon erősen fogok dolgokra gondolni, hátha nyer nekem belőle...

Mire is gondoljak hírtelen? 

Hmmm.... Megvan!

Balatoni nyaraló, balatoni nyaraló, balatoni nyaraló!!! Ha esetleg nyáron a Balatonról jelentkezem be a blogra minden álló nap, akkor mindenki tudhatja majd, hogy nem történt más, csak anyu megint nyert valamit...



13 megjegyzés:

Maryenne írta...

Nagyon szép darab! Elhangzik otthon a tepsi vagy a sütő forma szó az én Párom haja az égnek áll (az a kevés ami lassan 25 év házasság után maradt neki). Legutoljára 25 db volt de szerintem azóta vettem már! Egyszer hármasban ( Párom Tiborom és én) mentünk a Kikába nézni ( vettünk is)! Tibi kérdezi, hogy mit veszünk?
Mondom: tepsit ! Ő: minek!!!!!!!!
Edény konyhai kiegészítő felé már automatikusan tolja Tiborom a bevásárló kocsit!

Judith írta...

Jaj, de tetszik!
Anyja lanya - szoktak mondani! Hisz te is amilyen hihetetlen mennyisegu ajandekot nyertel mar meg, az nem semmi...
Orulok Veled! :)

Vörösbor írta...

Hmm, a szerencse örökletes lenne? Az sokmindent megmagyaráz. Soha nem nyerek semmit. Igaz, hogy soha nem is próbálok...

Latsia írta...

Szepy nagy vagy, könnyesre nevettem magam a stílusodon!
Képzeld az én Anyukám is ilyen, állandóan keresztrejtvényt fejt!:-)

És persze nyer is, és nagyon büszke rá...én meg imádom!:-)

Gratulálok a nyereményetekhez, aztán várjuk a sütikét!:-)

Chef Viki írta...

Fú gratulálok! Nem semmi anyukád van :-) Vajon kitől örökölted a habitust?

Jöhetnek a csodasütik :-)

egycsipet írta...

:)) Nagyon klassz forma.
Az én anyám is ilyen malacos típus, de úgy tűnik, veletek ellentétben nálunk nem örökletes. :D és :(

Csibe írta...

Az a bizonyos alma ;)...és azok a bizonyos nyeremények, ajándékok :))
Szuper a forma!!!

Maimoni írta...

Cuki forma!
Nekem apukám fejt folyamatosan rejtvényeket, pillanatok alatt - de sosem küldi be. Az már nem érdekli. De anyut igen; ő néha postára kommandózza a megfejtést, és tényleg, előfordult, hogy nyert. Ezt a nyereményjáték-szenvedélyt én örököltem, és már felbukkant a kisebbik fiamban. Ha talál valami beküldhetőt, napokig képes nyírni engem idegileg a kérdéssel, hogy mikor küldjük be? És nem hagy békén, amíg be nem küldöm.:)

Tündér írta...

Ez jó volt Szepy! Jó sütögetést!

napmátka írta...

Én is nagyon várom, mit sütsz ki (benne:)!

Viki írta...

Egyszerüen faltam a soraidat, imádtam olvasni. Te Szepyke! Csak halkan bátorkodom megkérdezni, hogy az ezévi Kiskegyed (amit nálunk csak azuram olvas) ujságaink véletlenül nem Anyukádnál landoltak? :)))) Bár az is lehet, hogy nem is Kiskegyed. Mittudomén mit olvas azuram a "kisolvasó" helyiségben, ahova én reggelenként szorongó térdekkel várakozok a betérésre:))) (vagy ha már nem győzöm kivárni, akkor irány a konditerem, ott még talán nem ül senki korán renggel) Imádni való Anyukád van!! Na és a lánya se semmi:))) Gratula Nektek. Küggyek ujságot??

Andi/cuki írta...

Imádom az ilyen szivecskés dolgokat,lehet velem baj van,mert ha az uram telefonál,a "nincs még egy pillantás"szól..,de Nektek gratulálok!:-))Ezt a szivecskés malacot!:-))

szepyke írta...

Maryenne, ne tudd meg, hogy nekem hány ilyen biz-baszom van.. lassan kinövik a konyhát!:)


Judith, köszönöm!:))


Vörösbor, tessék próbálkozni! Ritka, hogy az ember anélkül nyerne!:))

Latsia, köszönöm, és igyekszem, igyekszem!:))

Viki, köszönöm, de nem tőle. Abszolút nem. A két nagynéném keveréke vagyok, minenhonnan hoztam valamit!:))

Egycsipet, szerintem biztosan kapsz Te is nemsokára ajándékot!:)))
Fogadjunk?:)

Csibe, hát igen...:))))

Maimoni, és miket nyertél eddig???

Tündér, örülök, hogy tetszett!:)

Napmátka, már alig várom én is!:))

Viki, nem tudom, megkérdezem, hogy kér e újságot??:)))))))))

Andi/cuki, mióta beírtad ezt az üzenetet, ez a dal szól a fejemben. Nem az érzelmességgel van gond nálam, mert egy reklámon is simán elbőgöm magam, csak a szívecskét, a keresztet nem szeretem se ékszerben, se semmiben, se semmin látni.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...