Édességek aranykönyve

Pár hete a Kifőztük és a Kossuth Kiadói Csoport közös facebook játékának ez a könyv volt a nyereménye, amit Éva nyert, a Fakanál blog tulajdonosa. Neki ezúton is gratulálok!:)

A közös játék során én, mint a Kifőztük főszerkesztője is kaptam egy példányt a könyvből, hogy kipróbáljam és írjak a tapasztalataimról.

Jöjjenek a könyvről először a "száraz tények", melyek már elárulnak róla egy-két dolgot. 

Több, mint  330 receptet tartalmaz, mindezt 704 oldalon.  1750 g, azaz több, mint másfél kiló..., sőt... majdnem két kilót nyom. Vaskos könyv, mely kemény kötésű, rengeteg színes, gyönyörű fotóval.

Megjelenése impozáns, engem külön elbűvölt, hogy arany színben pompázik, ahogy fény éri, csillog, mint egy drágakő. 

Egy ideje nem túl sűrűn vásárolok szakácskönyvet, illetve, nagyon megnézem, hogy mit veszek meg, mert túl sok volt a csalódás, az elnagyolt, slendrián fordítás, az elírt  hőfokok, a kimondhatatlan, számomra ismeretlen hozzávalók sokasága... Ezzel együtt mégis kb. 50 szakácskönyvem van, néha már méterben mérem, most például olyan 130 cm-nyi könyvnél tartok... (Ezt azért tudom, mert ekkora a polc, ahol elférnek...)

Az Édességek aranykönyvébe belelapozva, az első, hogy könnyűnek látszó, mégis nagyon impozáns desszerteket találunk benne. Van muffin, különböző díszítési ötletekkel, habcsók torták, piskóták... Pazar összefoglaló, és ahogy már írtam, gyönyörű képekkel. Szinte minden recepthez kép is tartozik. 

Ha valaki szeret sütni, átérzi, hogy milyen lehet egy ilyen könyvet megkapni, majd abban teljesen elveszni. Nem órákra, hanem napokra elveszni benne... Mert én napokig lapozgattam... egyrészt, mert a szédületesen széles körű tartalom miatt át sem lehet nézni csak úgy ripsz-ropsz... először a képek bűvöletében telt pár nap, majd megpróbáltam a képek mellett végre a tartalomra is figyelni, megnéztem a leírásokat, a hozzávalók felsorolását, a hozzávalók extraságát, azaz, én mint mezei halandó be tudom e szerezni a hozzávalókat, vagy repülőre kell ülnöm a legtöbbjük miatt, hogy valahol a nagyvilágban rájuk leljek.

Szeretek sütni és általában a hozzávalók listájából eldöntöm, hogy szeretem e majd azt a süteményt. Nagy segítség általában a kép is, itt viszont megint az jön, hogy a képen valóban az van e, amit a recept leír, vagy csak vettek egy képet, kerestek hozzá egy receptet megoldás, majd a kedves olvasó, amikor elkészíti az adott ételt, szembesül vele, hogy ez bizony egyáltalán nem olyan lett, mint a képen... Ugye, ismerős? Sajnos az...

Ez a könyv nem ilyen. 

Napok teltek el, mire megszületett, hogy mi legyen az első, amit megsütök a könyv receptjeit használva.

Először arra gondoltam, hogy pontosan követem a leírást, hogy ne rajtam múljon a siker. Amit a könyv ír, azt csinálom, semmiben nem térek el. Aztán ezt annyival módosítottam, hogy míg aa receptben sima cukor és barna cukor is szerepel, én a sima cukrot xukorra cseréltem, így az egész sütemény 7,5 dkg barna cukrot tartalmazott csupán és x dkg xukrot... 

Követtem a leírást és itt rögtön meg is kell jegyeznem, hogy imádtam, hogy a szöveg nem sortörésekkel van tördelve, hanem pici pontokkal. Valahogy ez is olyan elegáns megoldásnak tűnt. 

Összekevertem a tészta hozzávalóit, betettem a 180 fokos sütőbe, beállítottam a felhúzható sütőhőmérőmet, majd nem bírva az izgalmammal, kb. 10 percenként  benéztem a sütő ablakán, hogy  minden ok e odabent... 

Amikor elkészült, betartottam az előírt hűtési leírást, majd megkentem a csokoládészósszal és tálaltam. 

Kaptam egy nagyon finom, nagyon szaftos, rugalmas tésztát, melynek mély csokoládébarna színe és amolyan igazi sütemény illata volt. Imádtam! Szép lett, mutatós lett, finom lett, és napok múlva még az is kiderült, hogy fóliába csomagolva napokig friss marad, ha marad...:)

Kell ennél több? Naná, hogy kell... ahogy elkészült, már kerestem is a következőt, hogy mit is süssek még belőle... 

Szeretem ezt a könyvet. Csodaszép, nagyon impozáns darab. A megjelenése és a tartalma is nagyon meggyőző. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a szép könyveket, aki ajándékot keres valakinek, aki szeret sütni, aki magát szeretné meglepni vele. A szövegek érthetőek, követhetőek, a hozzávalókban szinte semmilyen extra hozzávaló nem szerepel, ha mégis, akkor abból a több, mint 330 receptből bőven keresgélhetünk még. 

Itt is köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadói Csoportnak, hogy megleptek ezzel a könyvvel!

A képeken látható süteménynek nem írom le a receptjét, csak annyit mondok róla, hogy a Édességek aranykönyvében a 258. oldalán található. Nézzétek meg, lapozzátok át valamelyik könyvesboltban, ha tehetitek, vásároljátok meg ezt a szépséget.

Remek ajándék lehet tapasztalt és tapasztalatlan sütitündérek számára és saját magunk részére is.