Még mindig ajándékok... de most bloggerektől kapott meglepetések!

Igen. Én ilyen közkedvelt, kedves, szerethető, stb, stb, stb vagyok, hogy ennyi ajándékot kapok. Én is szenvedek tőle, de mit tegyünk, ez van...

Ez a helyes kis adventi asztaldísz Moha ügyességét dicséri. Tőle kaptam ajándékba! ITT megnézhető róla nagyobb kép is, én direkt csak egy részletet teszek fel róla. Hogy miért csak egy pici részletet? Mert én egyszerűen szájtátva nézem, hogy Moha mit művel a mézeskalácsokkal.

Amikor instrukciói alapján én is nekikezdtem, egy egyenes vonalat nem tudtam húzni... Még a pöttyök sem mentek. Ő meg pöttyöz, meg virágot rajzol, meg szívecskét, meg .... Félelmetes! És, hogy dicsekedjek, igen, nekem a tulajdonomban van egy ilyen csoda!

Köszönöm Moha! :)

Chef Viki jött a "sorban", azok sorában, akik megleptek. ITT Vikitől egy olyan ajándékot kaptam, hogy huuuuuuuu, elmondani nem tudom, hogy mennyire örültem neki! Nagyon jókor érkezett, és nagyon eltalált ajándék volt, nemsokára hasznát is veszem (megint!)! Viki, nagyon szépen köszönöm, ahogy kérted, megnézem majd a kocsmák felsorolását is!:)

Viki, köszönöm szépen!

És igen, angyalka! Idén angyalkákkal körülvéve töltöttük a karácsonyt. Volt a fán egy pár (kb 40 db), és a lakás különböző pontjain is fellelhetőek voltak. Hogy nehogy hiány legyen belőlük Garffyka ITT lepett meg ezzel a kis csomaggal, amiben egy angyalkát és egy rumosgesztenye befőttet találtam! Olyan bombabiztos csomagolásban érkezett, hogy én ilyen gondosan becsomagolt ajándékot még nem láttam!

Garffyka, nagyon szépen köszönöm!:)

Hát, igen, ez van ha az ember ilyen közkedvelt...:)

Nagyképű szepy smiley...

"Doboz" fotózáshoz - azaz ételfotózáshoz...

Tehát, a fotódoboz. Már, amennyire ez doboz. Rátettem egy gyufát, hogy a méretét kb meg lehessen nézni. A képek minősége nem a legjobb, kicsit már álmos voltam, ez van.

Ez a valami kb 15 GBP körül van, ami mostanában, kb 4650,- Ft, ha minden igaz, de ezt azért pontosítani kell.

És mutatom, hogy mit tud:

• Szétszedve, tartalmazza a következőket:
• egy nagy fehér "doboz"
• egy piros háttér
• egy kék háttér
• egy fekete háttér
• egy fehér háttér

Minden tépőzárral működik, azaz azzal lehet "összerakni" a doboz nem fix alkatrészeit, mint a hátteret, illetve a bejáratot takaró anyagot.

Ez az "ajtó" is tépőzárral leszedhető, de ha valami olyasmit fényképezünk, amihez kellene az előlap, akkor ott a rés rajta, amin be lehet nyúlni.

Így jön le a tépőzárral rögzített "ajtó".

"Ajtó" leszedve, ilyen a belseje:

Betettem a piros hátteret, mint írtam, tépőzárral rögzíthető!

És most jöjjenek a fényképek! Figyelem, csak erős idegzetűeknek!

Az első képen a szoba lámpáinak világítását használtam, a dobozban lévő masni fényképezésénél. A fehér doboz jól összeszedi a fényt, nincs belógó dolog a háttérben, amit nem akarunk, hogy látszódjon.

Vakuval készült kép:

Vakuval készült kép, kicsit messzebbről:

Ezt már nem tudom, hogy milyen fénynél csináltam, de vaku nélkül. Talán makróval, vaku nélkül, de tényleg nem emlékszem.

Szintén gőzöm nincs, hogy milyen fénynél készült:

Így néz ki a doboz kívülről, fényképezés közben. A piros anyagot begyűrhettem volna, direkt húztam ki, hogy jól lehessen látni. Ott van rajta a tépőzár!

Ugyanez közelebbről, illetve, itt már egy plusz lámpával bevilágítottam a dobozba. A fény látszik a háttéren is:

Itt is plusz lámpával világítva, a fény a háttéren látszik, és közelebbi kép:

Plusz fénnyel bevilágítva, éjszaka a szoba fényénél készült kép:

Hogy miért tetszik ez a valami? Folyamatosan küzdök vele, hogy bénábbnál bénább képeket csinálok. Hol látszik a háttérben valami a lakásból, hol tükröződik valami, hol nincs fény, hol béna, ha látszik, hogy "töréspont" van a háttérben. Hát, erre ez tökéletes lesz! Nekem nincs csúcs gépem. Ami van, azt meg elő sem veszem, mert egyszerűen nincs rá időm. Én a telefonommal fényképezek, bár az igaz, hogy az viszont elég jó minőségű képeket tud, jobbat, mint némelyik fényképezőgép... Folyamatosan küzdök vele, hogy nincs természetes fény, mert mostanában nem látom a napot, csak hétvégén. Erre is jó lesz.

Ha valaki szeretne ilyet, érdemes megrendelni, vagy összeállni és többen rendelni belőle, hogy olcsóbb legyen a postaköltség. Ha valaki szeretne, az angol összekötőmmel tudok hozatni, és akkor csak a londoni postaköltséget, illetve a Magyarországon belüli postaköltséggel kell számolni. Most szólok, nem tudok sokat kérni, csak egy pár darabot, mert bár szinte pille könnyű, de azért helyet foglal el a bőröndben... Tehát, ha valaki kér, szerdáig jelezze, mert utána már nincs rá idő.

Marhahúsleves - velőscsonttal főzve -

Nem tudom, hogy mi lehet a titka az igazán jó húslevesnek, de az biztos, hogy én bizony nagyon jó marhahúslevest csinálok. Erős, zamatos, laktató leves. Mi a titok? Nem tudom. Leírom, hogy hogyan készül, hátha segítek másnak is elkészíteni ezt a csodát.

Ez a kedvenc levesem. Nem tudom hogy miért szeretem ennyire, de tény, hogy ha húsleves, akkor nekem az marhahúsleves. Bizton állíthatom, hogy ez a leves szívet, lelket melegítő darab. Ha kint már hideg van, kell egy ilyen tányérnyi leves, és minden rendeződik. Nem nagy mutatvány előállítani, csak a hozzávalók fontosak, és a főzési idő. Szinte elronthatatlan.

Készítése hasonló az Orjaleveshez, (ITT) sőt ugyanaz!

Hozzávalók:

• 40 dkg marhahús (leveshús mondjuk)
• 2 db velőscsont
• 8 db sárgarépa
• 4 db fehérrépa
• 1 db vöröshagyma
• 1 db zeller, vagy 1 csomó zellerzöld
• 1 db karalábé
• 2 db krumpli
• 1 csomó petrezselyem
• kb 20 szem szemes feketebors
• só
• víz

Elsőként vizet melegítek, azaz forrásig melegítem. A húst és a csontokat lelocsolom minden oldalán a forró vízzel. A zöldségeket megpucolom, megmosom, a vöröshagyma utolsó vörös héját nem szedem le, de megmosom, és a gyökeres végét levágom.

A hús és a csontok, még a forrázás előtt:

és forrázás után:

A velőscsontok mindkét végét megsózom, így meggátolom, hogy a velő a levesbe "távozzon".

A megpucolt, megmosott zöldségek.

Egy erre a célra alkalmas, minél nagyobb lábasba pakolom először a csontokat, majd a húst, és a zöldségeket. Felöntöm hidegvízzel, és beleszórom a borsszemeket. Még nem sózom, mert a velőscsontokon lévő só is sózza, illetve, majd a végén kiderül, hogy mennyire kell sózni.

Forrásig melegítem, majd a lehető legkisebb lángra csavarom, és leveszem a fedőt róla. Minimum négy, de inkább hat órát főzöm, illetve a főzöm rossz szó, éppen, hogy csak melegítem. Nehogy forrjon, mert zavaros lesz! Ennyi idő alatt jó erős leves lesz belőle, amit ha majd készen van és kivesszük belőle a zöldségeket, és a hűtőbe teszünk, szinte már kocsonyásodik!

Ha késznek ítélem, megkóstolom, sózom. Tálalni cérnametélttel tálalom, amit egy külön edényben vízben főzök ki, majd egy tálban teszem a leves mellé, vagy magában, üresen. A húshoz tormát és mustárt, a velőhöz pirított kenyeret és sót adok. Tároláskor leszűrve tárolom a hűtőben. Se tészta, se hús, se zöldség ne legyen benne. Jól bírja, vagy bírná a fagyasztást, de nálunk soha nem marad belőle. Ha megfőzöm, igyekszem előre elkészíteni, hogy teljesen kihűthessem, és a felesleges zsírt eltávolíthassam a tetejéről. Ha erre nincs idő, papírtörlőt használok erre a célra, amit ráterítek, majd kidobok. Ezt addig ismételve, míg a felesleges zsírt leszedtem róla.

A legjobb leves. A legjobb.

Amikor felteszem főni:

És amikor készen van. Hat óra főzés, a zöldségek, a hús, a csont, és egy kevés só és itt a világ legfinomabb levese:

Az idei bőrös disznósült...

Az idei, azaz a 2010-es évi bőrös disznósültről készült ez a két kép. Sajnos, csak itt tudtam lefényképezni, utána már az éhes had rávetette magát. Ez a darab kicsit megviccelt... Nem látszott, hogy a húsban csont is van, ami miatt viszont jóval tovább sült, mint ahogy azt először gondoltam. A szokásos módon bepácoltam sörbe, azaz megmostam, a hús felőli oldalánál besóztam, és egy üvegnyi sörben ázott egy éjszakát. Akkor még nem szurkáltam meg. Majd másnap, azaz elsején, kivettem a pácból, egy tapétavágóval felkockáztam rajta a bőrt, és megszurkáltam. Azaz megszurkáltam volna, ha nincs benne keresztben egy hatalmas csont, ami meggátolta ezt. És meggátolta, hogy időre megsüljön, úgyhogy egy ideig mézeszserbót és almáspitét ettünk helyette... Minden évben ilyet sütök szilveszterkor, és ez volt a második darab, aminek a sütése a normál időhöz képest majdnem duplája lett. Folyamatosan szurkáltam a húshőmérővel, hátha már jó... De nem volt az. Közel három órát sült, én meg már a hajam téptem miatta. De végül kb tíz perc alatt ki is végezte a nép...

Ha valaki kezdőként áll hozzá, mindenképpen vegyen hozzá húshőmérőt, mert azzal biztos az eredmény, sajnos a húsba nem látunk bele, és amikor már kívülről késznek látjuk, belül még bőven nyers is lehet.

A húshőmérő két és fél óra sütés után is csak 60 fokot mért a belsejében...

A képen sárgarépák vannak mellette.

Egyébként remek darab lett a végére. A sör jól megdolgozta a húst, a répák édességét is átvette, és lássuk be látványnak sem utolsó a lelkem...

Mondtam, hogy nekem nem szabad ilyen helyre mennem...

És, hogy miért nem? Mert amit keresek, azt úgysem kapok, viszont megveszek egy csomó dolgot, amit nem is akartam... Amiért mentem, és ami olyan horror drága volt, hogy ott is hagytam. Ezek láthatóak az első képen. Szeretnék apró marcipánvirágokat. Főleg fehéreket, de színes is jó lenne, mondjuk lila, vagy bordó. Vagy vegyes színekben is jó, de ilyen áron??? Soha!

2, 4 gramm 375,- Ft-ért...

Úgy látszik, hogy félévente egyszer elmegyek és "kitátikázom" magam a Nagyvásárcsarnokban, az Ázsia boltban. Ha valaki nem ismerné, ez a bolt a Nagyvásárcsarnokban a pince "szinten" található, amolyan zarándokhely. Legalábbis nálam, mert elég ritkán járok a csarnokba. Az ok roppant egyszerű, a környéken parkolni szinte már a lehetetlennel egyenlő valami, viszont, ahol nehéz parkolni, oda csak akkor megyek, ha muszáj, vagy ha nagyon, nagyon szeretnék. Most eljött a nagyon, nagyon szeretném időszak, ugyanis a karácsony után gondoltam megnézem, hogy mit is árulnak mostanában náluk...

Az árak vegyesek. Némelyik súrolja a botrányos jelzőt, bár az leginkább a Culinaris áraira jellemző, de azért itt is találtam olyat, amitől egy, vagy két hátast dobtam volna legszívesebben...

A képekre kattintva azok nagyobban is megnyílnak.

1. kép, jobb felső sarokban: színes porcukrok. 1875,- Ft-ért! Bizony! Most nem azért, de ennyiért tényleg megveszi valaki???

Mohával beszéltünk még az ünnep előtt telefonon, miközben Ő éppen csokipasztillát keresett. Hát, itt van, ráadásul mindenféle, viszont az ára nem olyan rossz, csak az a bajom velük, hogy ezek lencsék, nem azok a szép kis csók formájú csokipasztillák... Olyat hol lehet venni, mert itt nem volt... Tehát, csokipasztilla választék van, mégsem az, amit kerestem... Tudom, nekem semmi nem jó...

Marcipán. Szinte minden színben elérhető. Az 1 kg-os tömb kb 2400,- Ft-ba kerül, ha minden igaz...

Ez talán egy jobb kép, élesebb, és jobban látszik minden rajta. Megint telefonos képek, de gondolom, ezt mondanom sem kell...

Nah, itt vannak nagyban azok a bizonyos színes porcukrok.

Ez már nem az Ázsia, hanem a szilveszterre készülő egyik húsbolt... Repülő, illetve napszemüveges malackákkal. Hát, jelen dekorálás láttán, megértem a vegákat, bár nem akarok fanyalogni, de nekem ez sok. Ez van...

Az Ázsia boltba betérve rengeteg fűszer, különböző extra főzési alapanyag, sütési kellék, és sok-sok ismeretlen dolog fogadja az embert. Érdemes az árakat összehasonlítani, bár tényleg rengeteg dolog van, amit szinte csak ők árulnak. Vettem például fekete szezámmagot, nem is túl drágán, (talán 10 dkg 285,- Ft volt) süthető étcsoki pasztillát 370,- Ft-ért, ha minden igaz, 20, vagy 25 deka. Még vettem egy pár dolgot, amit akartam, viszont vettem valamit, ami csak a kíváncsiságom miatt került a kosárba.

Ez a fekete hagymamag. Nem tudom, hogy csak úgymond "dísznek" lehet használni, valaminek a tetejére, vagy másra is jó e? Ha valaki használja, megosztaná velem, hogy mire is jó???

Pizza - és egy hála Limara felé!

Az évet egy hatalmas pizzával a tálcánkon búcsúztattuk. Valahogy nem akartunk se virslit, se semmi "hivatalos" szilveszteri ételt enni, mondjuk az elsején szokásos malac/disznó már ázott a sörben, így valami olyan kellett, ami gyors, könnyű, filmnézés közben nem eszem le magam vele, és főleg nem szorulok ki a konyhába miatta...

És akkor felrémlett, hogy egy pár napja Limaránál felbukkant egy kép, amitől komoly nyálelválasztás indult el nálam... A kép ITT.

Minden hozzávaló volt itthon. Megkérdeztem az étkezésben érdekeltet, hogy mit szólna egy pizzához, gyorsan jött a válasz, és én két perc alatt be is gyúrattam a tésztát a géppel.

Hozzávalók:

Hozzávalók (2 db pizzához)

• 30 dkg liszt
• 1,5 evőkanál olaj
• 1 teáskanál só
• 1/2 evőkanál oregano
• 1,75 dl víz
• 1 dkg élesztő
• 1/2 teáskanál cukor

A hozzávalókat kimértem és a géppel meggyúrattam. Magára hagytam a tésztát, de a sütőt begyújtottam.

Feltúrtam a hűtőt, hogy mi is lehetne a feltét a pizzánkra.

Ami ment rá:

• paradicsompüré
• paprikalekvár
• oregano
• extra csípős szalámi
• sonka
• tarja
• kolbászkarikák
• sajtok (Mozarella, Trappista)

Az egyik pizza alapja paradicsompüré (azaz sűrített paradicsom) oregano, rá sonka, kolbász, tarja, sajtok.

A másik pizza alapja csípős paprikalekvár ITT , oregano, rá sonka, extra csípős szalámi, kolbász, sonka, sajtok.

Ahogy a tészta duplájára kelt, kinyújtottam, sőőőőőőt, megpróbáltam dobálni, ahogy azt ugyebár kellene, nah, ezt hagyjuk...

Mindkettőt megkentem az alapkrémmel, megszórtam oreganoval, mentek rá a feltétek, majd mentek a sütőbe. (Teflonos tepsibe tettem, csak úgy, mindenféle sütőpapír, olajozás, szilikonlap nélkül)

Legnagyobb lángon sütve 15-18 perc alatt készre sütöttem őket.

Limara, ezer hála ezért a receptért!

Ez az adag két felnőtt bőséges adagja, mi nem tudtuk megenni egyiket sem egyszerre, de azért az este folyamán elfogyott...

Valamit azért muszáj vagyok megjegyezni! Vigyázzunk vele, hogy a sonkáknál és a felvágottaknál minél semlegesebb ízűeket válasszunk, mert ami eleve sósabb, az a sütés alatt úgy elsósul, hogy utána kiihatjuk a Dunát is... Mondjuk ez az élvezeti értékéből nem von le, csak tegyünk magunk mellé egy vödör vizet is!

Gesztenyeleves pirított szalonnával - karácsonyi leves

Ez a leves a karácsonyi levesünk mostanában. Talán tavaly készült először. Nem a legszebb leves, de ízre mindenképpen kárpótolja az embert. Remekül passzol hozzá a pirított szalonna (bacon). Krémes, sós, finom. Aki első ránézésre jelezte, hogy, nah, olyat, Ő biztos nem eszik, az is kétszer szedett belőle.

Hozzávalók:

4 főre:

• 40 dkg nyers gesztenye (legjobb a mirelit, ha be tudjuk szerezni)
• 1 fej vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 1 db krumpli
• 1 liternyi alaplé, azaz valamilyen leves, nálam ez kocka volt, ez van...
• 1 teáskanál kakukkfű
• 1/2 teáskanál rozmaring
• 1 kávéskanál bazsalikom
• 1/2 citrom leve
• 1,5 dl tejszín
• bors
• szeletelt bacon ízlés szerinti mennyiségben

A gesztenyéket, az aprított hagymát és a krumplit az alaplében feltesszük főni. Mehet bele az aprított fokhagyma, a babérlevél. Amikor a krumpli és a gesztenye megpuhult, vegyük ki a babérlevelet és turmixoljuk le a levest. Jöhetnek bele a fűszerek, azaz a kakukkfű, a rozmaring, a bazsalikom, jöhet bele a citrom leve, és a tejszín, illetve a bors.

A levest forraljuk, majd amikor felforrt, el is zárhatjuk, készen vagyunk!

A bacont aprítjuk, legegyszerűbb egy egyébként is a konyhai használatra tartott ollóval darabolni. Egy serpenyőben teljesen szárazra pirítjuk, azaz kisütjük a zsírt belőle, hogy minél ropogósabb legyen. Ezzel is készen vagyunk, tálalhatunk. A bacont külön tegyük az asztalra, ne ázzon el a levesben, amíg áll az asztalon.

Az alapötlet a Tv Paprika magazinból származik. Ott húsgombóccal van tálalva, az első alkalommal úgy csináltam, de szerintem ez a verzió jobb volt. Illetve pluszban van egy-két dolog benne, amit én elhagytam. Így is tökéletes!

Frissen őrölt borssal, és ropogós szalonnával! Méltó leves egy ünnepi alkalomhoz!

Ha a nyúlláb szerencsét hoz...

...akkor ezt a szerencsét megosztom mindenkivel, aki erre jár. Ez a nyúl velünk él, és személyiségi jogai miatt csak a talpát mutathatom meg, de mivel azt mondják, hogy a nyúlláb szerencsét hoz, hozzon mindenkinek szerencsét a 2010-es évre! (Ha nem lehetne felismerni, itt éppen a hasán fekszik, felénk a feneke és a hátsó lába van. Hogy ne legyen senkinek hiányérzete, elölről sem sokkal fotogénebb, mert tiszta szőr mindenhol...)

"Te Új Világ, jóra törekvő,

bár te lennél az a rég várt,

békét hozó, csodás esztendő,

mely az Idők méhében érik

talán már évmilliók óta...

s most a mi Századunk tüzében,

most válik nagy... igaz valóra...

Boldog új évet, emberek!"

(Várnai Zseni)