Vasárnap volt. Az előrejelzés szerint hűvös, esős idő volt várható. Megváltás lett volna a kánikula után egy kis kellemes lágy szellő, egy elviselhető 25 fokos, halványan sütő nap.
Nekem, nekünk szinte mindegy milyen idő van, mit mondanak az előrejelzések. Indulás előtt megnézem a webkamerákat, és ha "véletlenül" mégsem úgy lenne, mint, amit mondtak, már indulunk is...
Nyár van. Ilyenkor nem a lakásban ül az ember, hanem, ha teheti, keres egy vízpartot, ahol gumimatracozhat, fürödhet, napozhat, és elfelejthet mindent és mindenkit, amit, akit el kell felejteni.
Vasárnapra azt mondták, esős, szeles, hűvös idő várható...
Azt jegyezzük meg, hogy az időjárás előrejelzésben nagyon sokszor tévednek, illetve, nem pontos az előrejelzés. Az egy másik dolog, hogy a Balatonra nem az vonatkozik, mint mondjuk Budapestre, és hiába van Pesten borult idő, attól még a Balatonon nyugodtan lehet napozni, fürödni, gumimatracozni...
Vasárnap is így történt. Az első képen a megérkezésünk pillanatában a még szikrázó napsütésben, kis szélben, tarajos fehér hullámokban fürdőző embereket találtunk. Ez dél körül lehetett...
Aztán eltelt egy pár óra, a nap már nem sütött annyira, a víz haragosabban hullámzott, ki-ki csapott a partra, de közben meleg volt, melegebb, mint a levegő a parton.
Valahogy úgy van ez, hogy ez a víz lehet bármilyen, mégis gyönyörű. Lehet zöld, szürke, kék, lehet sima, hullámzó, vagy haragosan csapkodó. Mindegy, hogy milyen.
Én gumimatracoztam, majd a parton olvastam. Ültem, vagy hasaltam, és néhány "tudományos szaklapot" nézegettem, bár ezt a tevékenységet mások olvasásnak hívnák, én inkább képnézegetésnek mondanám...
Nekem a strandolás gumimatracozást jelent, a parton nem tudok mit kezdeni magammal.
Ha strand, akkor csakis a Balaton, más nem jöhet szóba. Ha strandolunk, akkor szepy a gumimatraccal a habokban ringatózik, időnként felkenődik egy-két úszóra, egy-egy másik gumimatracosra, néha hattyúk csapatára, és időnként a bóját is lefejelem, ahogy koppanok rajta, és akkor nem említem, hogy a surf egy remek sport, csak jó lenne, ha ezt nem a strandokon művelnék..., például azért, hogy ne legyek folyamatos életveszélyben, amikor nem arra figyelek, hogy honnan jön egy vágtázó surf felém...
Most túl nagyok voltak a hullámok, a gumimatraccal nehéz volt a felszínen maradni, így egy óra hullámlovaglás után ki kellett mennem "napozni"...
Ültem a szélben, és két óra napozás után (szenvedés a parton inkább) olyan színem lett, hogy másnap magam megrettentem magamtól, majd mindenki más is megrettent tőlem, és minden gondolkodás nélkül közölték, hogy sötét vagyok... Nah, persze, ez tényleg így van, de most meg aztán... Olyan barna vagyok, mint már nagyon régen nem voltam. A szélben lesültünk, az ember már súrolja a néger meghatározást, én még csak haladok a csokoládé szín irányába, de a fürdőszoba fényében már néha több, mint kreolnak látom magam, a wc-ben meg egyenesen négernek...
Mivel a normál ember ilyen időben nem megy ki a partra, hoztam egy-két képet, hogy mindenki láthassa, milyen is a Balaton, ha tengernek képzeli magát...
Hát, ilyen:
Most azért képzeljük hozzá, hogy ez a víz kb 25-28 fokos, fürdővíz melegségű, selymes, tiszta simogató csoda.
Idén valahogy annyi víz van benne, hogy már szinte feszített víztükrű, a kövek tetejéig ér.
Érdekes viszont, hogy olyan tiszta, hogy bent a bójánál, ahol 120 cm mély, ott is látni benne a lábunkat, ahogy lépkedünk benne. Ez a Balatonnál nagy szó, mert az iszapos homok miatt nagyon ritkán lehet lelátni az aljára... Most ezt is lehet. Persze, nem viharban, és nem ilyen szélben, mert ilyenkor az ember fürdőruhájával egy egész homokozót hoz ki a vízből....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése