2010. augusztus 23., hétfő

Hogy vagy?

Gondolom többen volatk már úgy, hogy valakivel, akivel "ezer éve nem találkoztak" egy apró "hogy vagy?" kérdésre panaszáradat vette kezdetét...

Én ezt általában kerülöm, így ha ilyen beszélgetésbe keveredem, én is azt mondom, kösz jól, nincs semmi különös, nem történt semmi.

Ugyanis, ha valaki nem él a mindennapjainkban, annak elmesélni egy-egy történetet hosszú folyamat lenne, hiszen millió dologra ki kell térni, hogy biztosan mindent értsen, ami a történettel összefügg...


Én rengeteget tudok beszélni. A soknál is sokkal többet. Néha én magam észlelem, hogy lassan kihűl a gyomrom, mert a számat egy pillanatra sem csuktam be az elmúlt x órában.
Ilyenkor kicsit visszapofozom magam, miszerint, nem mindenki vevő erre, tessék néha hallgatni.
Hallgatni, nah, persze...

Ha az elmúlt egy-két hétben találkoztunk volna, és megkérdezted volna, hogy hogy vagyok, és én feladva az elveimet, hosszan válaszoltam volna, akkor nagyjából ezt mondtam volna:


Egyik vasárnap úgy éreztem fáj a fülem...
Nem vagyok egy beteges típus, ha valami mégis "elromlik" bennem, azt elég sokáig analizálom, hátha nem is rossz, csak úgy érzem.
Most is így történt... Először azt hittem, hogy nem is a fülem, hanem a fogam. Ezen kb. egy napig gondolkodtam, mert valahogy a fájdalom ugyan a fülem körül volt, de azon a tájékon van egy fogam is, amire kb. egy éve feltettek egy ideiglenes koronát, ami a mai napig rajta van, valószínűleg elfelejtették róla tájékoztatni, hogy csak egy hétig kellene ott maradnia, csak próba lenne, hogy hogy bírom, hogy ok e és egyáltalán. Mint írtam, erről valószínűleg nem tájékoztatták, mert az ideiglenes felragasztás utáni második héten majdnem a fejemmel együtt próbálták leszedni, de nem jött, így a fogorvos azzal engedett utamra, jöjjek vissza, ha mozog... Ez még eddig nem jött el. 

Biztosan ezért éreztem úgy, nah, most, nah, most... De nem. Hétfőn este már biztosan tudtam, hogy nem, nem most... és már biztosan tudtam, a fülem a hunyó...

Tudom, hogy gyerekkoromban sokszor felszúrták a fülemet, erről árulkodik, hogy amikor egyszer nagy süketségemmel az egyik fontos elcipelt, hogy kimosassa a fülemet, azt nem mosták ki, de nagy rácsodálkozás volt, hogy micsoda hegek vannak a dobhártyámon, vagy hol... és a kimosás helyett rögtön jobban szemügyre akarták venni, én meg ezt nem akartam, úgyhogy, távoztam...

Tehát, volt baj a fülemmel, de arra én már nem emlékszem. Ezidáig csak akkor jutott eszembe, hogy valami kiáll a fejemből, amikor a fülbevalóimat cseréltem, vagy amikor a napszemüveget próbáltam beleakasztani.

Tehát, fájt. Hétfőn már biztos volt, hogy a fülem. Mit tegyünk? Ok, akkor majd elmegyek a fülészetre mondjuk egy-két nap múlva, addig hátha elmúlik...

Kedden még jobban fájt, de bevettem fájdalomcsillapítót. Aztán kedden éjjel három körül derékszögre görnyedve ültem fel éjjel, mert úgy fájt, hogy közel álltam hozzá, hogy keresek egy csavarhúzót és beleütöm, mert feszített, lüktetett, dobolt, és ezt mind együtt... közben olyan érzésem volt, mintha a fejem fel akarna robbanni, meleg volt a fülemnél, és mintha be is dagadt volna. Jesszusom, mumpszom van! De, nem, nem lehet, nekem olyanom már volt.

Éjjel háromkor megnéztem az Interneten a kerületi rendelőket, azaz a fülészeteket. Meg is találtam. Mire a gyógyszer hatott, négy óra volt... Reggel felszedelőzködtem én és a fülfájásom... hála az égnek a fájdalomcsillapítót addigra már kiismertem, tudtam, hogy kb négy órát hat, addig oda fogok érni az orvoshoz, ha ott jön elő a fájdalom, majd ad rá valamit...
Kocsiba be... rendelőhöz megérkezés, leparkolás, rendelőbe belépés. 
-Jó reggelt! A fülészetre jöttem.
-Jó reggelt, csak szerdán vannak. 
-Az jó, ma szerda van, akkor adjam a papírjaimat? 
-Nem, mert ma nincsenek, jöjjön vissza jövő héten!
-Micsoda? Jövő héten???? Én addig nem bírom ki, akkor nézze meg valaki a fülemet, vagy utaljanak be, vagy valami legyen! 
-Akkor menjen át a .........itt a másik rendelő címét mondta, ami a lakhelyemhez jóval közelebb van, mint ez, csak az nincs feltüntetve az Interneten a rendelőknél...

Átmentem. Fél óra várakozás után vizsgálat. 
Doktornő a fején nagy világító koronggal megnézi a fülemet. Meghallgatja a panaszokat, majd közli:

-Hallójárat gyulladása van. Bakteriológiás eredetű, bárhol elkaphatta. Most egy kicsit kellemetlen lesz, mert bedugok egy darab gézt, és át kell gyömöszölnöm azon a részen, ami miatt annyira fáj az egész, ami meg van dagadva.

Én innentől minden idegszálammal görcsben, hogy kivédjem az esetleges szitkozódásokat a jajongásokat, összeszorított fogakkal ültem. Ő jött, valamit babrált, majd megfordult és visszaült az asztalhoz...

Én még mindig összeszorított fogakkal sziszegtem:
-Készen vagyunk?
-Igen, készen.

Jah, hogy ez volt a jesszusom, de fog fájni? Ezt én nem is éreztem!

Megnyugtatott, hogy ez bizony nagyon csúnya, és vissza kell jönnöm holnap, meg holnapután, utána meglátjuk mi lesz. Gondoltam, nah, persze, én is így gondoltam, holnap, meg holnapután ok, de utána hétvége és szepy megy gumimatracozni a Balatonba. Az lesz...

Csütörtökön ismét kezelésre mentem, de semmi extra nem történt azon kívül, hogy elpanaszoltam, hogy olyan a fejem, mintha ráhúztak volna egy medencét, mindent megszűrve hallok, viszont magamat iszonyat hangosan, ettől én suttogok, mindenki mást meg arra kérek, hogy beszéljen hangosabban...
Választ nem nagyon kaptam, csak annyit mondott a doktornő, hogy pénteken már nem ő lesz (milyen hamar megunt engem...), de a pénteki doktornő majd megmondja, hogy hogyan tovább... Még megkérdezte, hogy fáj e a fülem, mire én közöltem, hogy igen, és adjon valamit, mert hétfő óta nem aludtam három óránál többet, mert nem hat a gyógyszer és még egy ébren töltött éjszaka és zombiként érkezem reggel... Kaptam receptet, a zombi szó szerintem hatott...

Pénteken megjelentem a kezelésen. Új, számomra ismeretlen doktornő... Kedves, barátságos. Kérdésére, hogy hogy vagyok, ezzel elindította a panaszáradatomat, miszerint:

  • nem hallok
  • elment a szaglásom
  • nem kapok levegőt, ettől nyitott szájjal alszom, amitől reggelre megfájdul a torkom
  • a süketségemben semmit nem hallok, és olyan, mintha a fejemen lenne egy medence...
  • reggelre olyan lett a szemem, mint ET-nek, egy fél kilónyi szemápolózselé és egy fél kiló mirelit zöldborsóval x percig szorítottam rá, hogy visszamenjenek a fejembe, és végre el tudjak indulni...
  • jah, és ma már szinte végig tudtam aludni az éjszakát....akkor most már javulok?
Hümmögött, majd kaptam egy újabb gézcsíkot a fülembe, és kaptam agy receptet, amit ki kellett váltanom. A recept fülcsepp volt, mert másnap ki kellett szednem a gézcsíkot, és onnantól csepegtetni a fülemet.

Nah, és itt kezdődött a galiba...

Rendelőből ki, gyógyszertárba be. A hölgyeménynek a pult másik oldalán feltettem a kérdést, (mindezt viszonylag halkan, mert ahogy a fülemet bedugták, teljesen elment a másik fülemből is minden bejövő hang, így egy medencével a fejemen, de a saját hangomat ordítva hallgatva, én egész halkan beszéltem mindenkivel, mindenki mástól viszont azt kértem, hogy nyugodtan ordítson velem... 
Tehát, hölgyeményt megkérdeztem, hogy mi az a papíron. Válasz: orrcsepp. 
Hu, köszi, sokat segítettél! Mégis, mire kaptam, jah, mondania sem kell, a fülemre...

Itt még megkértem a hölgyet, hogy beszéljen hangosan, mert nem hallom. Ő erre hevesen artikulálni kezdett. Én megint megkértem, hogy hangosan, mert nem tudok szájról olvasni, és nem hülye vagyok, csak süket, de valójában az sem, csak bedugaszoltak a fülembe huszonvalahány centi krémekkel megkent gézcsíkot, amitől nem hallok. Valahogy megoldottuk, gyógyszertárból távoztam.

Jó gasztrobloggerhez híven betértem a helyi kínaiba, ahol szerdán és csütörtökön is megvettem az ebédemet... Szerdán és csütörtökön egy kedves kínai srác volt a kiszolgáló, aki tökéletesen beszélt magyarul. Pénteken túl korán érkezhettem, mert ez a srác még nem volt bent, helyette viszont volt egy nagyon kedves, magyarul egyáltalán nem beszélő kínai. 
Én elég rosszul beszélem a kínai nyelvjárást, mondhatnám, hogy sehogy, de nem mondom.

A helyzet a következő: én kérek ananászos csirkét, pirított rizzsel. Mindent halkan, mert a fejemben hangos minden kimondott szó, nehogy kifelé is hangos legyen. Kínai srác mond valamit, persze, normál hangon, ráadásul nem pont magyarul. Én próbálom felé fordítani a még viszonylagosan nem süket fülemet, és kérem, hogy beszéljen hangosan. Szerintem ezt sem értette, csak nézett rám hülyén, hogy mit forgatom a fejemet el tőle... Mindegy, hogy ne húzzam a történetet, végül bármit kérdezett, én bólintottam... (csak reménykedtem, hogy nem lesz hal a kajámban, se más érdekesség...)

Még bőven a kínaiban voltam, amikor eleredt az eső. Ez volt az a péntek, amikor hatalmas villámok vágtak be mindenhova, kicsit olyan volt, mint egy katasztrófafilm. Én álltam a valamilyen kajával a kezemben, közben ömlött az eső. Hogy még véletlenül se kelljen a kínaival feszengve "beszélgetnem", elköszöntem, és kirohantam a boltból a legközelebbi kapuig. Itt háttal a kapunak megálltam, mert míg ezt elértem, addig is bőrig áztam, a kocsi meg vagy 20 méterre állt tőlem... Gondoltam, hogy a táskámat nem húzom a fejemre, a kínait sem borítanám magamra, a frissen bedugaszolt fülemnek sem lenne jó ha most teljesen eláznék, akkor várok itt a kapuban. Csak arra nem gondoltam, hogy közben lesz aki, kifelé igyekszik, és ahogy én ott állok, a kuka és én elálljuk az utat. 

Álltam az esőben, a kapu alatt tök süketen. Hírtelen valaki megfogta a kezem, gondolom, egy ideje már szólintgatott, hogy menjek odább, vagy hasonló.. Én ettől úgy megijedtem, hogy attól meg ők ijedtek meg. Én mondtam egy-két szót, talán elnézést kértem, persze, mivel ijedt állapotban voltam, szerintem ordítva. Erre ők is mondtak valamit, de minek, úgysem hallottam...
Ijedtemben kirohantam az esőbe, a kocsihoz, majd beültem. 

Ott ültem a homályban, a tiszta párás üveges autóban, a süketségemmel.
Beindítottam a kocsit és próbáltam kiállni. Ekkor a kicsi narancssárga lámpa, ami a benzinhiányra figyelmeztet, megjelent a műszerfal fényeiben. A fontostól tanultam, hogy a kocsit nem hagyjuk az utolsó csepp benzinig kifogyni, 10 liter alá nem engedjük a tartály űrtartalmát, mert még felkap valamit a valami, és az huha, mit csinál a motorban, és azt orvosolni sok pénz, így ha kicsi narancssárga lámpa jelzi, hogy kb. elértük a minimális 10 litert, akkor bizony, irány a benzinkút. Tehát, próbáltam kiállni a parkolóhelyről, és már tudtam, tankolni megyek.
Tehát, kocsi motorja jár, én tolatok, majd politechnikázok, közben körülöttem csend, és a párás ablakoktól szinte semmit nem látok. Hírtelen valami narancssárga fénnyel villogni kezd. Ezt a visszapillantóból látom, nem is értem, hogy mi ez. Bekapcsoltam az indexet, vagy mi ez? Hosszú pillanatok telnek el, mire rájövök, hogy a mögöttem lévő kocsi villog. Szirénázik és villog. Jesszus, nekimentem? Az nem lehet. Még az életben soha semminek nem tolattam neki, pedig közel 20 éve van jogosítványom. Mindegy, biztosan a vihartól ijedt meg szegény autó, villámlik rendesen, néha olyan, mintha ide vágna be mellénk..

Tehát, kiállok és indulok a benzinkúthoz. Közben hatalmas villámok, és zuhog. az eső.,

Mielőtt a kúthoz érek, még látok egy hatalmas villámot, jesszusom, ez de közel volt, és jesszusom, de gyönyörű, és egyben félelmetes látvány!

Beérek a kúthoz, a kutas indul felém. Én kiszállok és félhangosan mondom neki, hogy nem köszönöm, megoldom én, de Ő csak mondja a magáét, de ember, nem hallom! Szakad az eső, én tök süket vagyok, mi van?

Közelebb lép és akkor már nagyjából hallom, hogy a kút nem működik, mert az előbb belevágott a villám a mellette lévő valamibe. Nem láttam kérdezi? De, de láttam, és jaj de szép volt, és akkor most nincs benzin? Nem, most nincs feleli, jöjjek vissza később...

Ok, gondolom, majd délután. 
Közben hat a gyógyszer, nem fáj a fülem...
Aztán napközben Moha elmondja részletesen, hogy az eldugult orromra kapott orrcseppet hogy kell úgy csepegtetnem, hogy ne rögtön a garatomon távozzon a gyomrom irányába, hanem, mert egyszerre keserű, és sós, tiszta hányinger...

Aztán másnap a fontossal szemben ülve elkezdem kihúzni a fülemből a gézcsíkot, hogy végre halljak. Fontos kissé leájul a székről, én mint a bűvészek csak húzom, csak húzom. Magam sem értem, hogy hogy fért be oda ennyi anyag, aztán hírtelen kijött a vége, éééééééés.... 

és ugyanúgy nem hallottam, mint előtte... aztán fülcseppeztem, napokig, napi háromszor, és mintha most azt érezném, hogy ok, javul a dolog.

Ugye mondtam, hogy jobb, ha meg sem kérdezed...

Jaj, azt majdnem elfelejtettem, hogy azóta beszereztem egy ilyen helyes füldugót. Két darab van egy csomagban, olyan anyaga van, mintha szivacs lenne, de állítólag vízálló. Egy hét után végre hajat tudtam mosni vele, és remekül bírja a Balaton vizét is. Bár, amikor használom, csak én maradok, meg a hangok a fejemben, mert még sokkal, sokkal süketebb vagyok tőle, mint amikor géz volt a fülembe nyomkodva. A zuram azzal szórakozik ilyenkor, hogy némán tátogva beszél velem én meg visitozok, miszerint:

- Mi? Mi? Nem értem, mondd hangosabban! Ezt persze üvöltve, és ha eközben esetleg a Balatonban vagyunk, mert egyébként nem lenne a fülemben ez az izé, akkor a víz viszi a hangomat és még az északi parton is hallhatja mindenki, ahogy szepy ordibál...  



21 megjegyzés:

Zizi írta...

Ne haragudj, tudom, ez Neked nem annyira vicces, sőt... De én könnyesre röhögtem magam... Vizuális típus vagyok. És tényleg bocs, jobbulást Neked!

szepyke írta...

Zizi, már jól vagyok!:))))
Ez több hete volt, csak nem volt időm leírni...:)
Örülök, ha jól szórakoztál, bárkinek elmesélem, ezt teszi... :))))

Bianka írta...

Bár a károdra, de egy nagyon jó írás
Jobbulást :)

Padparadsa írta...

Csatlakozom az előttem írókhoz, én is remekül szórakoztam olvasás közben. Imádom, ahogy a hétköznapi dolgokat egy teljesen más - humoros-ironikus szintre fordítod. Így kell látni az Életet és kész! Taníthatnád! Egyébként van valami a levegőben ezzel a fülfájással, többektől hallottam. Majd megnézem a csillagok állását... ;)

Ildinyó írta...

Ne haragudj, ne haragudj, de én is jól szórakoztam rajta! Nah igen, ez kell: az önirónia, és máris derűsebben lát mindent az ember. :) Azért a fájdalmat és a kellemetlenségeket nagyon sajnálom!!!

Maryenne írta...

Sajnálom, hogy így jártál!
Rossz érzés az biztos volt benne részem! Amúgy magától az írásodtól itt fetrengek a nevetéstől!
Jobbulást! :)

Puszedli írta...

Ilyet írhatnál máskor is! Vagy inkább kérdezzem meg mi újság? :))

szazala írta...

No,tessék!Szepyke eldicsekedett a fülfájásával!:)
A 'a londoni hozományról' remélem lesz mit mesélni,bár megkértem a lányt,hogy ne költsön sokat,mivel tudom,hogy nem fogadja el az árát...(ez itt most egy kicsit ellentmondásásra sikeredett)Majd,ha egyszer én is beszabadulok oda,akkor jövök én a nagyzolással:)!Esély van rá,mivel most kezdte el honosítattni a diplomáját,és nem kizárt,hogy pár év múlva babysytter leszek Londonban...(...hogy én mennyit beszélek,pedig meg sem kérdezték,hogy vagyok.....)

ildikebak írta...

Kedves Szepyke! először is jobbulást kívánok! és bocsi de nagyon jót nevettem a írásodon azaz a történeteden, nos innentől kezdve akkor is meg fogom kérdezni :hogy vagy? csak hogy ilyen jókat mesélj :-)
További kellemes napot kívánok :-)

Felhőlány írta...

Remélem, azóta már sikeresen kiheverted a megpróbáltatásokat és jobban vagy! (Sajnálom, de nekem is kicsordult a könnyem...)

Szepyke!
Ma hogy vagy? ;o)

csongi írta...

Imádom a történeteidet!:) Jobbulást!

Moha írta...

Bár kivonatolt formában én már olvastam-hallottam, megint jót nevettem....bocs.

jdudar írta...

Szepyke! Egyszerüen imádom olvasni az irásaidat. Örülök, h már jól vagy!!

Adri írta...

Szepyke!
Zseniális vagy! :)
Kb. 1 hete mi is 2 órát autóztunk este 10 után non-stop villámlásban! Annyira gyönyörű volt, de én úúúúgy féltem. ...:)

szepyke írta...

Bianka, kedves vagy, köszönöm, már jól vagyok!:))

Padparadsa, tényleg van valami, mert körülöttem még két embernek van hasonló gondja... És köszönöm!:))

Idinyó, a fájdalom már a múlté!:))

Maryenne, köszönöm!:)))

Puszedli, köszönöm, jól, Te, hogy vagy?:)))

Szazala, felröhögtem!:)))Először elég, ha az ember turista, akkor is remekül szórakozik, bár a babysitter is jó kis elfoglaltság, mert foghatod a gyerekre, hogy a mókusokat akarja nézegetni..:))) Jah, és, hogy vagy?:))))

Ildikebak, nagyon köszönöm, és Te hogy vagy?:)))

Felhőlány, most mondjuk, hogy jól, ha nem lenne fejfájásom, amitől már majdnem kettőslátásom van, és az imént kimentem a konyhába, de duplán láttam a mosogatót, és inkább bejöttem...:))) Te, hogy vagy?:)

Csongi, köszönöm, már jól vagyok!:) Te, hogy vagy?:)

Moha drága, tudom...:))))

Jdudar, köszönöm, kedves vagy!:)))

Adri, én csak utólag, amikor kiderült, hogy tőlem x méterre csapott be a villám.. Bár, annak a napnak már más nem is hiányzott...:))

ekszerlada írta...

Jaj isten áldjon meg Szepy!
Ez írtó kellemetlen lehetett szegény,sajnáltalak!!!
Nekem is volt egyszer,de nekem nagyon fájt,amikor belenyultak,még bőgtem is,mint a szamár.Szó szerint zokogtam,annyira fájt és ordítva könyörögtem,hagyja abba.
1 hétig jártam kezelésre és remélem,soha többet nem jön elő.Kb pár évvel ezelőtt volt.Nemis olyan régen.Szóval gondolom,Te is kb így élted meg.De Te ügyes voltál,mert nem zokogtál.
És szegény,ráadásul meg is ijesztettek az amúgy is tök szerencsétlen napodon jaaaaaaaaaaaaaaaj....
De basszus akkorát röhögtem,csak úgy zengett a ház!!Bírlak Szepy!!Nagyon bírlak,csak már látnék rólad egy fényképet,mert el nem tudlak képzelni!Küldesz nekem emailba egy fotót?
Az esős sztorin kicsordult a könnyem a röhögéstől:)
Birom ezeket a "fontos" megnevezéseidet!!
Komolyan,alig várom,hogy írj valamit!
De vigyázz a fülikédre nagyon!!!Ez a füldugó tuti,de én zseléset használok,ami olyan,mint a rágógumi.Küldök róla egy fotót,mert szerintem az a legbiztonságosabb.Nekem is volt ilyen,de én féltem tőle,mert könnyen kiesik.Ez a rágógumis változat meg felveszi a füled formáját és beletapad a füledbe.De nem a járatba.Értel?
Ha érdekel,megmutatom.Én csak ezt használom,még alváshoz is.Nagyon jókat lehet vele aludni.Ezen aztán semmi hang nem jön,úgy leszigetel:)

Felhőlány írta...

A fejfájás sem sokkal kellemesebb, gyakori vendég (volt) nálam is... Remélem azóta elmúlt!
Köszönöm szépen, én JÓL vagyok! :))

szepyke írta...

Ekszerlada, megkaptam a képet, de jelszóval van védve az oldal...:(

Felhőlány, reméltem, hogy jól vagy!:)))

Daisy írta...

Csatlakozom az előttem írókhoz.
Imádom olvasni a történeteidet, bármiről is szóljon!
Ha bántana, hogy vihogunk olvasás közben, gondolom, nem írnád le.
Tudom, milyen a süketség, nekem is operálták a fülem és volt benne csík, igaz, nem ennyi ideig. Őrjítő volt a belső zúgás.
Lassan összegyűlik egy könyvre való. Ilyeneket kell olvasni munkába menet, hogy jól induljon a nap.
Veled mindég történik valami. Gyűjtsd össze, add ki!
Biztosan lenne, aki segít.

Krisztina írta...

Ne haragudj, hogy ezt kell írnom, de csak azért nem "röhögtem" fel hangosan az írásod olvasása közben, mert a munkahelyemen olvastalak:))))))Zseniális, ahogy leírod a fülfájást, az orvost és miegymást....Ez kész!:)Köszi, hogy nevettem egy jót és remélem azóta már elmúlt a fülfájásod. Nekem is is volt hasonló hallójárat gyulladásom, amit állítólag a fülpálcika "helytelen" használata okozott...Ugyanilyen krém-géz (antibiotikumos kenőcs) bedugásával helyrejött...
Üdv, Kriszta

szepyke írta...

Krisztina, én zuhannyal mosom a fülem, mert az egyik fontosom azt tanította, hogy fürdéskor zuhannyal ki lehet mostni, nem kell a fülpiszkálózás. Ez tényleg így lehet, mert amikor ki akarták mosni, nem kellett, mert teljesen tiszta volt.
Jah, és röhögj csak nyugodtan, én is szoktam, nem mondom, hogy nem ciki, amikor néznek rád, de nálam simán elfogadják, hogy kész vagyok...:))) És már jól vagy, akarom kérdezni, hogy vagy?:))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...