2010. március 16., kedd

Cső Görény...

kép INNEN

kép INNEN

Volt egy viszonylag "durva" hétvégénk...

Közeledve egy bizonyos megjelenéshez, kezdtem teljesen szétesni... Bőven ciki volt, hogy míg mindenki készen van mindennel, én úgy elúsztam a tördeléssel, szervezéssel, hogy az általam készítendő ételek még nem voltak sehol. Hülyén hangzik, de szabadságot kellett kivennem, hogy napvilágnál tudjak mindent lefényképezni, megörökíteni, mert esténként már  sötét volt, mire neki kezdhettem volna... 

És akkor jött ez a dolog, ami annyira, de annyira nem hiányzott...

Ha így visszagondolok, már néhány nappal előtte is voltak jelzések, amiből következtetni kellett volna, hogy valami rettenet közeleg...

De nem következtettünk, csak megoldottuk, és ment tovább az élet...

Aztán jött az a péntek, amikor minden összeomlott. 
Én szabadságon, a konyhapulton minden hozzávaló az elkészítendő ételhez és...

....én nem megy le a víz mosogatáskor, sőőőőőőőt! Illetve, lemegy, de a kádban újra találkozhatunk vele... 

Látott már valaki mákos-marcipános joghurtos üveg elmosása utáni mosogatóvizet??? Ráadásul a kádban???

Nem? Ne is akarjon... 

Tehát, ott álltam, mosogatóvíz a kádban, én sütés-főzés közben, millió edény körülöttem, a nap x  óráig süt csak, addig meg kell lennie mindennek, mert fényképeznem is kell, és ahelyett, hogy haladnék, pumpálom a kádat...

Kisebb hisztiroham, csapkodás, némi káromkodás...
Idővel nagyobb hisztiroham, már jóval nagyobb csapkodás, és sokkal hangzatosabb káromkodás közepette felhívtam a telefonomban csak "Festő Gyuri" néven szereplő ezermestert, hogy most azonnal, és valahogy, és egyáltalán, és rögtön. Nem tudom, hogy másnál hogy van, de én eleve nagyon bénán állok a nevekkel... Hogy egyszerűbb legyen, általában a legtöbben, akiket valami ilyesmi miatt írok be e telefonomba, a "foglalkozását" megjelölő vezetéknevet kap... Így van nálam Bugyis Erika, aki egy jó ideig a piacozás mellett a saját és a kollegáim fehérneműit szállította... Van Gázos Bálintom, és van Vízórás Wc-s, mert neki még a keresztnevét sem tudom. Van Kipufogós és Opelos és Kéményes vezetéknevű is... Nah, mindegy, biztos nem én vagyok az egyetlen ilyen. Festő Gyuriról tudni kell, hogy régóta oldja meg a hihetetlen megoldhatatlannak látszó dolgokat. Mindenhez ért, Ő a Jolly Joker a csapatban... 

Egyértelmű volt, hogy Ő lesz az első, akit felhívok... 
És meg is érkezett délután háromkor, amikor én már magamba roskadva nyugtáztam, hogy már nem süt úgy a nap, de az étel még nincs fotózva, és mindjárt üvöltözni fogok, de tényleg, de kivel  kellene üvöltenem, mert akivel, amivel kellene (lefolyó) az most az eldugultat, azaz a süketet adja. Hozzá kell tennem, hogy ezen nap előtti éjjel két liter folyékony Mr Muscle "dolgozott" benne egész éjjel. Egy liter a kád lefolyójában, fél, fél liter a mosdóban és a mosogatóban...

Tehát, délután három óra, Gyuri megérkezett. Fejvakarás, fejcsóválás, és az ítélet:

- Ki kell bontani a kádat.

Én majdnem elájultam, és közöltem vele, hogy, nah, azt nem. Alig másfél éve fejezte be a csempézést, alig másfél éve lettünk túl azon a felújításon, ami a fürdőszobát igazi négy négyzetméteres wellness részleggé varázsolta. Alig másfél év telt el azóta, hogy kikapartattam vele a régi fugát, kicseréltük a kádat, építettünk egy pultot, amiben kis kosarak nyelik el azt a rengeteg általam felhalmozott cuccot, amit évek alatt összehordtam... Alig másfél éve vagyunk túl azon a három centis porrétegen ami az egész lakást borította, úgy, hogy szó szerint lenejlonozott ajtók mögött éltünk hetekig. Hogy aztán most megint újra kelljen kezdeni ezt az egészet??? Nah, azt nem. Nem. Nem és nem.

Az nem lehet, hogy most, pont hétvége előtt, úgy, hogy közben vendégünk is lesz, nem lesz fürdőszobánk már megint... 

De Gyuri meggyőzött, hogy "csak" egy lyukat csinál, és még milyen szerencse, hogy anno olyan csempét választottam, ami eleve pici darabokból áll, egy hálóra ragasztva, mert most nem kell semmit törni, csak kibontja ott lent egy kb 30 x 30 centis részen, és megoldja úgy. 
Ok, csináljuk. Én nézni sem bírtam... Lyuk elkészült. Gyuri magával hozta a manuális csőgörény felszerelését, amit rögtön munkába is állított. Görény ki-be mászkált a csőben... Mondom, ki-be. 
De a víz nem tette ugyanezt. Ahol a manuális csőgörény áthatolt, ott a víz nem folyt le. Ezt máig nem értem... 
Feladatot péntekre felfüggesztettük, jött a szombat...
Festő Gyuri szombaton nagyobb csőgörénnyel érkezett... Ez a nagyobb is ki-be mászkált, értsd, bedugta, és eltolta, vagy elcsavarta az összefolyóig, ami a 100-as cső, azaz a végcél a lefolyóból érkezett víznek, de hiába "mászkált" ez is a csőben, a víz nem követte őt sem...

Akkor már hárman álltunk és néztük a csodát. Azaz, nálunk olyan víz folyik, ami ott nem folyik le, ahol egy kb három centi széles fém ízé elfér...

Nah, és akkor jött az ötlet... Akkor ki kell bontani a padlót, és megkeresni a csőben a dugulást.

Itt én levágtam egy akkora őrjöngési rohamot, miszerint, tuti, hogy nem fogják feltörni a másfél éve lerakott csempét, és nem hiszem el, hogy a XXI. században nem lehet egy dugulást bontás nélkül megoldani, és egyáltalán... És mondtam mindent, hogy hozzanak akkor sósavat, vagy amit akarnak, tőlem önthetnek bele benzint is és gyújtsák fel, mert nem bontják fel a csempét, az fix.

Kisebb rohamom után magamhoz térve felhívtam a Közösképviselőt, hogy most akkor mi van? Mert értse meg, "nem pálya", hogy most nálam bontani kell. Nem és kész.
Közösképviselő megnyugtatott, hogy, de, de, bizony ennek ez lesz a vége. Megígérte, hogy hétfőn jön az ember, egy óra alatt kibontja, aztán kedden két óra alatt visszaburkolja a cuccot...

Én romokban hevertem a telefon után. Akkor már ott tartottunk, hogy egy kézmosás kb két óra alatt folyt el a lefolyóban... Azzal, hogy zuhanyoztunk, csak annyi gond volt, hogy reggel 8 körüli zuhanyozás minimális "szennyvize" délben még a kádban állt... Mosogatni semmit nem lehetett, mert minden szépen bugyogott vissza a kádban.. A nagy szerencse, hogy az a kimondott szennyvíz nem tette tiszteletét a kádban, csak a kézmosó, és egyszer-kétszer a mosogatás utáni, amit kb négy óra alatt ki lehetett takarítani... Hála az égnek a wc lefolyó külön van... 

Én nem tudom, hogy másnál hogy van ez, hogy kinek mi jut a jóból. 

Nekünk, nekem jut bőven... Ebben a lakásban, már túl vagyunk egy három napig tartó vízhiányon. Amíg az embertől nem vonják meg az alapvető dolgokat, nem is sejti, hogy mekkora csoda, hogy a csapot megnyitva folyik a víz. És nem is sejti, hogy micsoda luxusban van részünk, hogy a wc-t le lehet húzni, hogy kezet tudunk mosni, hogy fürdeni, zuhanyozni tudunk. Hogy meg tudjuk mosni a gyümölcsöt, a lábasba vizet engedünk, és hogy reggel és este fogat tudunk mosni egy kis víz segítségével. És, azt sem sejtjük, hogy micsoda kényelem, hogy nem az utca végén álló kocsiból hordjuk vödörrel a vizet, csak hogy a wc-t használni tudjuk, mert mosakodásra, ez a víz nagyon, nagyon kevés. Túl vagyunk rajta, de soha nem felejtem el, azt a pár napot, amikor ahhoz, hogy el tudjunk menni wc-re, kocsiba vágtuk magunkat, és a legközelebbi barátokhoz rohantunk fel...  

Túl vagyunk egyszer két hét gázelvonáson, és egy három hetes gáznélküliségen is. Amikor se főzni, se fürdeni nem lehetett, mert valamelyik cső életveszélyessége miatt a Gázművek elzárta a gázt. Három hétig hideg vízben fürdeni.. hiába van nyár, megrázó élmény... Nekem, aki még fogat sem tudtam mosni hidegvízben, pláne...  Remekül alkalmazkodik az ember. Idővel rájön, hogy enged este a kádba egy kis vizet, hogy reggelre legalább szobahőmérsékletű legyen, de a szappan, vagy tusfürdő csak bő vízzel jön ám le, aminek következményében legalább felébredünk... De fel ám!
Aztán megszokjuk, hogy reggel és este is a munkahelyünkön fürdünk, hogy hétvégén megint barátokhoz járunk fürdeni, mintha valami hajléktalanok lennénk, hogy hajat mosni kisebb szervezést igényel, és, hogy milyen jól jön néha, hogy a közelben lévő hiperben van mindenféle étkezési lehetőség, mert vajaskenyeret enni három hétig roppantul nem szórakoztató.

Túl vagyunk egy lépcsőházi villanyszerelésen, amikor valamit rosszul kötöttek, és minden vizes dolog érintésekor megrázott az áram minket. Nem viccelek, ez is a megrázó élmények egyike volt. Próbálta már valaki, hogy áll a kádban, engedné a vizet a zuhannyal magára, az meg úgy ráz, hogy eldobja a zuhanyrózsát? Viszont, mivel soha nem tapasztalt még ilyet, csak nem hiszi el, hogy ilyen van, hogy ez lehetséges, és próbálja meg újra, és újra... A szomszéd addig próbálkozott, míg megfigyelésre kórházba kellett vonulnia... Én előbb feladtam...

És akkor már csak ez a dugulás hiányzott... 

De nem adtam fel. Már olyan felkészültséggel fogadom ezeket a problémákat, hogy ember legyen a talpán, aki még meg tud lepni bármivel. Hétfőn mielőtt a bontást megkezdték volna, megérkezett a végső kétségbeesésben kihívott újabb csőgörényes. Ezt a megoldást nem mertük igénybe venni eddig, mert városi legendák szólnak arról, hogy az elektromos csőgörény még a csövet is szétveri, és bár a dugulás elhárul, de maga a cső is a falban az enyészetnek indulás útjára lép... Ha viszont mindenképpen bontani kell, akkor nincs mese, jöjjön előbb a valódi csőgörényes. 

És jött, és kb fél óra alatt végzett. Azóta a lefolyóban a víz úgy tűnik el, mintha soha nem is lett volna benne... Persze, vakargatta a fejét Ő is, persze volt: hájááj, meg hmmmm, meg minden hasonlók. És persze megtudtam, hogy keskeny a cső, nem alkalmas ennyi "fogyasztó" kiszolgálásra, és a legjobb az lenne, ha tényleg felbontanánk az aljzatot  és kicserélnénk a csövet és most csak ideig-óráig oldódott meg a dolog, és hogy SOHA, ismétlem SOHA ne öntsek többet folyékony lefolyótiszítót a lefolyóba, mert elkocsonyásítja a cuccost, ami eleve benne van, és a kocsonyán a csőgörény átmegy (a manuális), de ahogy visszahúzzák, a kocsonyás izé megint összeáll, és a víz marad... 

Amikor fél óra elteltével távozott, majd kitakarítottam mindent, amihez közel került, elmosogattam három nap tányérjait, edényeit, bögréit, kifertőtlenítettem a kádat, a lakást, és magamat, nyugtáztam, hogy az élet szép, minden megoldható, és még az ételek fényképét is meg tudtam csinálni napvilágnál, hogy aztuán Egycsipet végre pdf-be önthesse őket, és végre bekerüljenek ezek is az újságba...


Majd utolsó mozzanatként bekerült a telefonomba egy újabb név és szám... Mivel nevet megint nem tudtam, a Cső Görény változatot választottam...


23 megjegyzés:

Mary írta...

De azért szép az élet amúgy ugye Szepyke! A baj mindig akkor jön amikor nem akarjuk!
Szerintem soha nem akarjuk de azért jön!
Január 1.-én esti órákban megyek ki a konyhába szépen be van ázva a plafon! Enyhén csöpög a víz. Párom szépen végig járja a felettünk lakokat ahol otthon vannak onnét nem folyik. Gondoknak szol az szépen el is zárta a vizet. Mellettünk szemétledobó onnét vettünk a vizet fürdéshez melegítve. Péntek estétől keddig így voltunk. Aztán kiderült, hogy a meleg folyik így a hideget megnyitották. Két nap után csütörtökön aztán a felettünk lévő lakást kitudták nyitni gondolom rendőri segédlettel, mert nem laknak benne. Hát ez se volt túl felemelő, hogy öt ember (ezek mi vagyunk)+ még 9 szint víz utána meg meleg víz nélkül volt!
Így tudom milyen jó érzés!
Sajnálom, hogy így jártál!

Bianka írta...

Imádom az írásaidat :)))

Megértelek, tavaly még a kertes házunkban a dugulás miatt a szar tört fel, nem csak a kertben,de a wc-ben is :(

Névtelen írta...

huhhhhh... át tudom érezni. nagyon... volt benne részem nekem is. nálunk volt olyan is, hogy melegvíz nulla, de nyáron, 50 fokban tűzforróak voltak a radiátorok :)))))
és valóban... az ember csak akkor értékeli a vizet, ha tudja milyen nélkülözni...
örülök hogy végül minden megoldódott!

Névtelen írta...

:)))
Azért vigyorgok nagyokat, mert pár hónapja olyan szépeket írtál a domesztosz koszmesterről, hogy azonnal kipróbáltam a mosogatómon, és természetesen el is dugult tőle. Végülis két nap alatt megoldottuk házilag, csőgörény helyett a slagot dugtuk le, mert az hatékonyabbnak bizonyult, majd a pumpálás oldotta meg a dolgot.
Akkor megfogadtam, hogy soha többet.
Zsanett

Gabojsza írta...

Szepyke, tudom miről beszélsz...rázott már zuhanyrózsa, egy hete fejeződött be a csőgörény okozta csőrepedés utáni helyreállítás Édesanyámék házában, ahol most lakunk, mert otthon átépítjük a fürdőszobát, most épp újnyi téglapor lep mindent...szóval tudom, miről beszélsz:-)

Névtelen írta...

Én akkor is könnyesre nevettem magam rajta! A stílusodon! A Bugyis Erika mindent vitt :-)))
Egyébként csak csatlakozni tudok a többiekhez. Volt benne részem. És akkor benne lenni borzalmas. Az ellenségemnek se (vagy talán csak neki....)
Örülök, hogy túlvagy rajta! Titáti

Moha írta...

Ez megint nagyon jóóóóó:)) Mármint ahogy írsz róla és az is,hogy szerencsés (és bontásmentes) véget ért a dolog.
A takarításért nem irigyellek,meg az egész hercehurcáért:(

Garffyka írta...

Szerencse, hogy maradt haj a fejeden, lehet, helyedben én kitépkedtem volna a magamét, szálanként.
minden jó, ha jó a vége! :)
ezek szerint lesz vmikor bontás és nagyobb csőre cserélés? bármikor is lesz, kitartást hozzá.

Unknown írta...

Teljesen átérzem a helyzetedet. Mi tavaly újítottuk fel a házunkat, teljes víz-villanyrendszer kicserélés, új konyha, új fürdő satöbbi. Erre tönkrement a kémény,amire nem is gondoltunk volna. 3 helységet érint, szét kell verni idén nyáron elég sok mindent..

ninca80 írta...

De jó végre újra olvasni egy kiadós írásodat. Már nagyon hiányzott,elkezdtelek visszaolvasni,de a 3 hós Gergőm sose hagy.
Most végre egy jóízűt ráérőset nevettünk, egyes részeken még a párom is.
Köszönjük Neked!
Sok ilyen hosszú-hosszú bejegyzést kérünk szépen még.

Kata írta...

Szóval akkor ezek voltak a részletek...nem irigylésre méltó, az biztos. Nálunk is volt már néhány belső munka, kényszerből vagy tervszerűen. 21 éve lakunk a házunkban, mindig kitalálunk valamit. Mindegyik után, amikor kivakartuk a házat a koszból, megfogadjuk, hogy soha többet. A férjem úgy 4-5 hónapja kezdte el mondogatni az újabb terveit a lakásfelújításra, egyelőre még sikeresen ellenállok:)

Gina írta...

Minden jó,ha a vége jó.Nálunk wc papírtól volt dugulás,csak 1 napba került,meg egy csempe szétverésébe (családi kooprudukció).Atóta nagyon megnézem milyen wc papírt veszek.

Felhőlány írta...

Nem irigyellek Szepyke! Remélem azóta sikerült kipihenned valamennyire ezt a negatív élményt! Az írásod hangvétele erre enged következtetni... :))
Nekem is van hasonló cseppfolyós történetem, de talán az idei volt a legdurvább, amikor zsákban (!) hordtuk le a havat a tetőről a fürdőkádba... (miután a tetőtéri lakásokba csöpögött a mennyezetről a hólé a kábelek között...)
Hát nem fenékig tejföl az élet... :))

szepyke írta...

Maryenne, ez se semmi történet!:) Ezek próbatételek, csak, hogy miért én kapom mindig, vagy ilyen sűrűn?? Ki tudja...:)

Bianka, jesszus, nah ez lett volna, amitől tartottam...

Trichterwinde, az sem rossz... 50 fokban még a tűzforró radiátorok is. Szuper lehetett...

Zsanett, nem a koszmestertől dugult el, mert az egy az egyben nem engedem a lefolyóba. A csőgörényes a lefolyótisztítókra mondta, hogy ezeket soha ne használjam...:(

Gabojsza, akkor Neked sem tudnak nagyon semmi "megrázót" mutatni már...:))

Titáti, igen, Bugyis Erika többeknek tetszik...:)))

Moha, és mindezt a megjelenés előtti hétvégén...:)

Garffyka, azért hullott a hajam, de rendesen.. És elvileg most nem tervezem a bontást, remélem, hogy megúsztuk ennyivel...:)))


Zsanett, nehogy kibontsátok! Van egy új technológia a furanflex eljárás, bontás nélkül kibélelik, ráadásul sokkal olcsóbb, mint a normál kéménybélelés, és mindenhol elfogadott. Ha kell, van telefonszámom hozzájuk. Számlás, tokkal, vonóval megcsinálják fél nap alatt, pedig felettünk három emelet van, mert a földszinten lakunk. Nehogy bontani engedd, meg lehet oldani máshogy!!!! Tudod, megvan a Kéményes telefonszám...:)))

Ninca80, már nekem is hiányzott, és köszönöm, örülök, hogy tetszett, igyekszem!:))

Kata, fel ne hagyj az ellenállással... undormány takarítani egy-egy felújítás miatt...:)

Gina, wc papírbóóóóóóóóóól? Nem mondod... jesszusom, milyenből, mit ne vegyek?

Felhőlány, igen, már kipihentem, viszonylag hamar túl jutok az ilyesmin, mert kifelé dühöngők...:))) Igen, emlékszem, hogy sötétbe borult a lakás nálatok , és ezek szerint még be is ázott... szuper!:(

Mary írta...

Szepyke januárban magamat röhögtem, hogy állandóan nyitom a csapot!

Ildinyó írta...

Juj! Juuuuujjj! Et nagyon durva lehetett! Mi tavaly dec. 23.-án keltünk arra, hogy csorog le a víz a falon, és ázunk be. Persze akkor már hiába hívtunk akárkit, senki nem volt hajlandó kijönni! Pár héttel később meg észrevettük, hogy egy szekrény mögötti falrész is beázhatott és nem tudott kiszáradni, ezért egy hatalmas részen penésztenyészet leledzett. : ) Áááá...semmi gond. Csak a hajamat téptem! Neked még jobb lehetett! :))
Ja és sikerült letölteni az újságot! Nagyon ügyesek vagytok! Hihetetlen sok melótok lehetett vele! Gratula mindenkinek!!! :)

Pedke írta...

Úgy szép az élet, ha zajlik....:-)
Ja és azt hittem csak én vagyok ilyen, hogy nem tudom a mesterek nevét:-)))) Kb nálam is igy szerepelnek a listán szerencsétlenek...

Latsia írta...

Jézusmária, ezt még olvasni is horror volt, nemhogy megélni!!!
Te szegény...és közben meg készült az újság...nem semmi!!!

De a leírásod, az akkor is fantasztikus, olvasom a borzalmakat és nevetek közben, mert azért a humorod megmaradt közben is...vagy inkább csak utólag?:-))

szepyke írta...

Maryenne, az milyen, hogy kisorsoltuk, hogy ki fürdik reggel és ki este? :))

Ildinyó, csorog a víz a falon?? Neeeeee, te jóóóóó ég!És köszönöm az újsággal kapcsolatos dolgot. Rengeteg munka,de hihetetlen szeretet és öröm, ami visszafelé jön felénk. Bőven megérte a munka, és szerintem is nagyon szép lett!:) Köszönöm a többiek nevében is!:)

Pedke, nah, igen... Én van, amelyiknek, tudom, az összes családtörténetét, mert amíg dolgoznak, elmesélnek mindent... Csak a nevüket nem tudom, mert a: csókolom, a vízes vagyok-ból nem derül ki...:)))

Latsia, megvolt közben is, de tény, hogy hisztis is voltam bőven!:)))

Daisy írta...

Nah, erről írtam a múltkor! Nagyon bírom az ilyen szövegeket. Akinek nem tetszik a stílusod, az ne járjon hozzád!
Sajnálom, ami történt, de ahogy írsz róla, azt nem lehet nevetés nélkül olvasni.
Sokunknak volt már hasonló élményben része, de sajnos akkor, amikor történik, nem vigasztal a más baja.
Utólag jól esik olvasni a részvétnyilvánításokat és, hogy ennyi megértő ember van körülötted. Remélem elszállt a mérged, mire kiírtad magadból ezt a történetet?
Én is mosogattam már a kádban és voltunk egy hétig melegvíz nélkül éppen egy kórházi bevonulásom előtt. A hajmosás volt nálam is a legbonyolultabb művelet.

szepyke írta...

Daisy, igen, mindenen nevetni kell, csak néha nehéz, de utólag már szösszenetnyi jelenet...
Amikor rázott a csap, hosszú órákig néztek teljesen hülyének, mire végre a szomszédomat is úgy megrázta, hogy elhitték, nem beszélek félre...

:)))

Szamóca írta...

Szepyke, én csak most olvastalak, de jól szórakoztam az írásodon. Sajnálom, hogy ehhez ezt át kellett élned, remélem, már jól vagytok a sokk után.
Kertes házban nálunk is elég sok ilyen eset van: minden szétázik, beázik, elázik, szétesek, leesik, felfagy...stb. A legdurvább mégis néhány éve a szüleimnél esett meg, ahol a pincében egy élelmiszertároló, egy kis konditermes helyiség és egy mosókonyha van. Egyik vasárnap délután miközben lejárt a mosás és mentünk le teregetni, láttuk, hogy lábszárközépig ér a trutyi az egész pincében, ugyanis az emésztőgödörből a mosógépen át visszafojt minden, de minden a pincébe és 10-15 centi vastagon állt a víz és egyéb. Borzasztó szag volt. De még borzasztóbb volt az az este: egész éjjel vödrökben hordtuk fel a trutyis vizet, aztán mindent ki kellett pakolni, fertőtleníteni, kezelni a falakat az elázás ellen... stb. Még hónapok múlva is lehetett érezni azt a szagot.

szepyke írta...

Jesszusom, Szamóca, de gáz történet!
Anyám. Nálam hála az égnek nem jött vissza csak a mosogató vize... mondjuk, az is elég volt!:)))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...