Balaton

Van a földgömbnek egy piciny része. Egy tó. Egy pici, mégis hatalmas tó. A vize tiszta, hol kék, hol zöld. A partján fű, néhol homok, de az nem jellemző. 

A víz idén mélyebb, mint tavaly volt, de ugyanolyan tiszta és egy felfújható gumimatraccal olyanokat lehet benne, rajta pihenni, hogy azt sehol máshol nem lehet így.

Mert ringat, mert simogat, mert a parttól 20 méterre már csak a hattyúk, és mi lehetünk. Csendben, nyugalomban, ringatózva, elfelejtve mindent, kikapcsolva a világot.

Ez a tó a Balaton. 

Budapesttől kb. 100 km-re egy óra kocsikázással már bele is vethetjük magunkat. Mi is ezt tettük, és muszáj elmesélnem, hogy a víz valami pazar. Lassan eléri a kádfürdő vízmelegét, de ahogy egyre beljebb sétálunk benne, találunk egész hideg részeket, amivel teljes felfrissülést kapunk. 

Én valahogy úgy vagyok vele, hogy inkább a vízben vagyok, mint a parton.

Megérkezésünk után két perc sem telik el, és én már gumimatracozom. 

Nem szoktunk túlzásba esni, egy hatalmas pokróc, egy-egy polifoam, és egy-egy törölköző fejenként. Néhány rettenet újság, amit már haza sem hozunk. Nem kerülnek kiolvasásra, mert attól csak sikítófrászt kapnánk, csak átlapozzuk, majd mennek a kuka tetejére, hogy ha más is akarja, lapozza át őket nyugodtan.

Aztán este összepakolunk, eszünk valamit valamelyik helyi büfében, van két, három kedvenc, tehát van miből választani, majd elindulunk haza. És közben végig lent megyünk a parton, és nézzük a tavat, a naplementét...

Aztán még utoljára, mielőtt végleg magunk mögött hagyjuk a vizet, Balatonvilágosnál megállunk, és megnézzük felülről is a tavat. Ha szerencsénk van, pont naplemente van, és láthatjuk ezt a gyönyörűséget rózsaszínben, narancsban játszva. Ilyenkor mindig meg is jegyzem, hogy micsoda szerencsénk van nekünk, hogy ez a csoda itt van, és megtehetjük, hogy időnként meglátogatjuk, mert sokaknak még ez is elérhetetlen. 

Viszont, ha  valaki teheti, ne a tengerhez menjen, hanem ide, a Balatonra. Mert ilyen nincs több. 

Csütörtökön a víz hőfoka kb. 24 fok volt. A víz zöld volt, halványzöld. Tiszta, lágyan hullámzó csoda. A nap sütött, sőt égetett. Fél kettőkor a hőmérséklet árnyékban 36 fok volt, amit csak és kizárólag a vízben, egy gumimatracon lehet elviselni. 

Rájöttem, hogy van az a napsütés, amit már csak úgy lehet kibírni, hogy én a vízben, a gumimatrac a fejemre borítva, így árnyékban fürdőzöm... Mondjam még???

Azt majdnem elfelejtettem, hogy mivel én vezettem, az egy órás, felhúzott ablaknál való vezetés közben a bal kezem már megérkezéskor fekete volt. Még meg is említettem, hogy olyan, mintha elcserélték volna valaki máséval.

(Egy szösszenet... amikor az epémmel műtöttek, olyan szerencsém volt, hogy csak aznap kellett bemennem a kórházba. Természetesen előtte való nap már nem ehettem semmit. Ez mondjuk nem volt nehéz, szinte kiszáradva sikerült bemennem a kórházba, mert az időpontomat egy héten át tologatták. Úgy volt, hogy kedden műtenek, ezért hétfőn már nem ettem, és viszonylag keveset is ittam... aztán hétfőn este felhívott az orvos, hogy ne menjek kedden, szerdára tolódik a műtét, tehát, kedden se egyek. Ok, nem ettem. Aztán kedden este felhívott, hogy csütörtökre tolták a dolgot, szerdán ne egyek... Szerdán felhívott, hogy péntek. És ez most biztos, mert utána szabadságra megy. Na, így nem ettem egy hétig semmit, és az izgalomtól olyan voltam, mint egy zombi... Remek volt, tényleg. Aztán pénteken megérkeztünk a kórházba, ahol egy kis kavarodás miatt kicsit későn adták be a "koktélt", amitől el kellett volna lazulnom... Ez nekem annyira nem sikerült, hogy én magam másztam fel a műtőasztalra, mert azt hittem, hogy amikor a műtősfiú betolt, akkor ez a helyes eljárás... Jól le is lettem baltázva, hogy ez itt steril terület, jó lenne, ha nem mászkálnék a padlón, stb... Aztán jött az altatóorvos, aki kikötözte a bal kezemet. Én persze teljesen magamnál voltam még mindig. Akkoriban volt egy "orvosos" sorozatban, hogy az egyik orvosnak műtötték a kezét, és ráírta hogy melyiket kell, nehogy tévesszenek az orvosok..

Én meg feküdtem, teljesen magamnál voltam, és közben érzékeltem, hogy lekötik a bal kezem... Erre elkezdtem sivítozni, hogy nem a kezemet kell műteni, hanem az epémet, jesszusom, mit akarnak a kezemmel... Az már a rémtörténet része, hogy annyira nem volt vénám, hogy majdnem a csuklómnál kötötték be a infúziót... Anyám, hogy fájt, ahogy teleszurkáltak. Ha valakit, műtenek, ragaszkodjon hozzá, hogy ezen résznél már legyen elbódítva, hogy ne érzékelje ezeket, mert ez rettenet...)

A hétvégére még kánikulát mondanak, bár, azt is, hogy vasárnapra jön egy kis lehülés. Lehülés ide, vagy oda, a víz meleg! Beljebb a bólyáknál találunk egészen hideg részeket is, tehát, ha arra vágyunk, az is elérhető. 

Kevés ember van a parton, jóval kevesebb, mint bármikor az előző években ilyen kánikula idején.

Tehát, aki teheti, látogassa meg a nagy vizet, vigyen egy gumimatracot, és ringatózzon, és ringatózzon, és ringatózzon. Olyan kikapcsolódásban lesz része, ami felér bármilyen wellness központ nyújtotta méregdrága eljárással...

És közben süt a nap, lágy szellő fúj... és mi ellovagolunk a naplementébe, és csak néha, néha pattan egy labda a fejünkön...

Irány a Balaton! Kihagyhatatlan!