2009. június 2., kedd

Csoki és csoki összehasonlítása (csoki %, ár, súly)

A két csoki összehasonlítása:
Szerecsen étcsoki 51% -os kakaó tartalommal 200 g 364,- Ft
Cora étcsoki 72%-os kakaó tartalommal 100 g 229,- Ft

Eddig az érdekesség.
És innen indul az off, csak akkor olvasd tovább, ha egy kicsit részletesebben is érdekel, hogy mi akasztott ki már megint...:
Mostanában kicsit sokszor kiakadok. Sok-sok dolog "kiveri" a biztosítékot és puffogok, és puffogok, és puffogok.
A hétvégén a Cora-ban jártam, és meglepően minőségi csokikat találtam, meglepően jó áron. És volt más is, amin meglepődtem... Elég sokszor sütök olyan édességet, amihez több táblányi csokit kell felhasználnom. Én balga, bőszen vettem eddig a Szerecsen étcsokit, mert magyar!!!! Nah, persze. Igen, emlékszem, amikor jöttek az e-mailek arról, hogy valamelyik igazi régi magyar csokit már nem itthon gyártanak, hanem a cseheknél, de erről a csokiról nem tudtam, illetve nem gondoltam volna. Jó ideje annak, hogy különösen figyelek arra, hogy magyar termékeket vegyek, mert bár (érthetetlen módon) néha drágábbak, mint az esetleg minőségibb külhoniak, de ha a vásárlásaimmal nem támogatom a magyar gazdákat akkor mi lesz velem nélkülük, mi lesz velük nélkülem? Magyarán, itt élek, fontos, hogy a magyar paraszt ne locsolja a lefolyóba a tejet, ne öntse a dinnyét és más gyümölcsöt, zöldséget semmilyen multi parkolójába, hanem megélhessen abból, amit keres, amiért megdolgozott, nem is keveset. Megéljen a munkájából, megéljen a termelésből, termesztésből. Ez fontos, és ez rajtam is múlhat. Könnyű úgy gondolni, hogy ha mások sem, akkor én miért? Azért mert mások el tudnak számolni a lelkiismeretükkel, én nem. Magammal szemben nem. Nem, mert túl nagy a lelkem, vagy mert ilyen hülyének születtem, vagy ahogy megy az idő, ilyen hülyévé váltam... Megszakad a szívem, amikor öreg nénike a fal mellett, guggolva árulja a kis műanyagpohárba csomagolt epret, a reggel frissen szedett barkát, a tulipánokat a kertből. Megszakad a szívem. Az én nagymamám is ülhetne a fal mellett, és próbálhatna a napi betevőért bebuszozni reggelente a fővárosba. Odaguggolni a fal mellé lehajtott fejjel és árulhatná a virágokat és a termést a kertből. Igen, tudom. Van olyan, aki ezzel visszaél és a nagybanin vásárol, aztán az utcán értékesíti. Őket megismerem. Ez a nénike nem ilyen. Reggelente ott guggol a Moszkva térnél a volt posta sarkánál. Esőben, télben, nyárban. Ő miatta sem tehetem meg, hogy mindegy legyen. És most kicsit úgy érzem, csőbe húztak. Ezzel a Szerecsen csokival. Nem néztem meg, hogy hol gyártják. Biztos voltam benne, hogy magyar. Hát, nem az. Ez bizony nem teremt magyar munkahelyeket. Kár érte. Lassan nem marad csokiszinten olyan minőségibb étcsoki, amit megvehetnék. Lassan nem marad semmi, ami magyar termék.
Néha úgy érzem, kicsit hülyének néznek, amikor állok a felvágottaknál és kérdezgetek.
- Az mi?
- És ki gyártja?
- Az, hogy piros-fehér-zöld papíron van az ára, az azt jelenti, hogy magyar termék?
- Ne haragudjon, megnézné a gyártóját?
- és itt szoktam elmondani az eladóknak, tudja, nem szeretném megvenni, ha nem magyar, mert biztos van ugyanilyen, ami magyar, nem baj, ha kicsit drágább! És bizony kapok érdekes arcokat válasznak... Nem baj, ha akarok valamit, akkor azt általában nagyon akarom, és pont mindegy, hogy hányan néznek miatta hülyének. Nézzenek csak. Miattam ne zárjanak be magyar, több évtizede működő gyárakat! Sok-sok hülyeséget csinálok, ami miatt jópáran hülyének néznek. Kb három-négy éve szelektíven gyűjtöm a hulladékot. Papír, műanyag, üveg, fém, nálam nem mehet egy kukába. És működik, úgy, ahogy, de működik. Nem tankolok az OMV-nél, mert nem tetszett, amit a Mollal csináltak. És bevezettem, hogy ha lehet, nem veszek nem magyar terméket. Ha van magyar és nem magyar, akkor a magyar megy a kosárba. Nem veszem meg az olcsóbb lengyel tejet, nem veszem meg a spanyol almát, jó nekem a magyar. Figyelek rá, hogy zöldségnél se nyúljak mellé. És akkor jön ez a csoki. Minden magyar rajta, csak a hátulján van feltüntetve, származási hely: Csehország. Átvertek. Mostantól több idő lesz, mire bevásárolok? Most nem lesz elég csak a feliratokat elolvasni, mindent végig kell bogarásznom? A multik saját termékeinél megszoktam, hogy a felirat mögött, még ha magyar is, simán lehet valami messzi, messzi ország. De hogy a Szerencsi étcsoki sem magyar? Pfffff...

18 megjegyzés:

Makka írta...

Sokáig én is úgy csináltam, ahogy te. De aztán opportunista lettem, nem mindegy az ár-érték arány. De ezzel együtt sem vagyok hajlandó semmilyen szlovák cuccot megvenni, ez meg családi hagyomány.:)
Egyszer Fűszeres Eszternél lamentáltunk azon, hogy akkor most mi van hazaival és mennyire szeretnénk ilyen értelemben is lokálpatrióták lenni. De sajnos arra jutottunk többen, hogy nem nagyon lehet, nem nagyon éri meg, elvégre az ember teljesen normálisan a saját és a közvetlen környezete túlélésével törődik elsősorban. Ez, mondhatni, genetikus. A minőség meg a másik igen nagy kérdés.
A múltkor volt nálad is szó arról, hol lehet kifejezetten olcsón vásárolni, már aránylag. Én az Aldiban szoktam hozzájutni mindenféle alapdologhoz, mint csokoládé, déli gyümölcs stb. Van náluk magyar származású áru is, érdemes szerintem megnézni. Minden csütörtökön és vasárnap van valamilyen akció. Pl. a 200 ml-es tejszínt ott 99,-Ft-ért szokták adni időről időre.
Nem tudom, merre szoktál vásárolni, melyik Corában, de a törökbálintihoz haladva van Aldi is. Egy kis kitérő jobbra, ahogy mennél fel a többi áruházhoz.

The Chef Viki írta...

Szia! Nagyon érdekes, amit írtál! Ebből írtam a szakdolgozatomat :-) Csak ruha vonulatban. Ruhaiparban dolgozom, a kínai ármádia teljesen tönkretette az egykor virágzó iparágat. Valakinek ez marhára megérte, hogy beengedte őket az országba... Érdekes, hogy Romániában és Szlovéniában nincsen...

Szóval annak idején a szakdogám kapcsán kutattam kicsit, és arra jutottam, hogy elkéstünk már azzal, hogy a magyart kell előnyben részesíteni, mert ez kell a gazdaságnak. Az emberek egészen egyszerűen a bukszájukhoz lojálisak, nem a magyar termékhez! Inkább megveszik az olcsót, de rosszat, mint a magyart (ami lehet, hogy nem is magyar, igaz?)

A másik furaság, hogy pl. a Lidl-ben Pilos márkanéven forgalmaznak magyar tejtermékeket. Ha ugyanez lenne mondjuk tejföl vagy tej néven, simán, a kutya nem venné meg... Így elfogy :-(

Alapvetően az emberek gondolkodásmódját kellene átállítani, nemzetközi példákkal alátámasztva, de sztem arra volt jó többek között az eu-s csatlakozás, hogy mi legyünk a szemétlerakó hely - minden értelemben. Nekünk jó a szemét minőségű kaja is, lényeg, hogy olcsó. De ezzel már régen elkéstünk.

szepyke írta...

Mikor, melyik Corában. Amelyik éppen irányban van. A törökbálintiba jártam egy ideig heti rendszerességgel, de néha szembe jön a budakalászi is. Aldiban még nem voltam, csak Lidl-ben. Ott is lehet csuda dolgokat találni. Ha minden igaz, éppen holnap lesz az ostyasütő akciós. Szóval, nyitott vagyok mindenre, de azért nézegetem, hogy mit, hol. Megnézem az Aldit, hátha van a környékemen is. Egyébként, igazad van, abban, amit írtál, teljesen igazad.

szepyke írta...

Én nem így vagyok. Én nem veszem meg a nem magyart. Tényleg nem. Pont a hétvégén a Corában válogattam a felvágottaknál, meg a sajtoknál. Ez a kettő nekem fontos. Volt egy hír, valamikor decemberben, hogy a magyar bor ellen kikeltek az nagy európában, mert az eljárás során szerintük valami olyan dolog kerül a borba, ami nem kerülhetne. Hallgattam a rádiót, ahol neves borászok nyilatkoztak, miszerint az eljárás során a bor, vagy a must, átfolyik egy kis csövön, vagy valami hasonlón, aminek az anyagával van szerintük gond. De, elmondták, hogy szinte kimutathatatlan a borban az anyag, egyszerűen arról van szó, hogy próbálják a magyar bort a lejáratni. Így volt ez a libamájjal, a nyúlhússal, és még sorolhatnám, hogy mivel. Akkor, abban a riportban az egyik borász elmondta, hogy, ha ez Franciaországban történik a kormányuk a védelmükre kell, de rögtön, ezzel védve ezt az ágazatot. Nálunk mi történt? Semmi. Ez a szomorú. Ezért érzem én úgy, hogy nekem magamnak kell tennem érte. Ha máshogy nem, akkor azzal, hogy nem veszem meg. Tényleg futok abba bele, hogy valamiért drágább a magyar termék, mint a messziről érkező külföldi, és igen, ha részletesebben átgondolnám, mondhatnám, hogy ha nem lesz külföldi termék, miből élnek majd meg a fuvarozók, azok a cégek, akik ezzel foglalkoznak, és így is emberek kerülnek utcára. Szóval, nem könnyű, meg elég összetett a dolog, ez biztos. De én magam részéről csak így tudok "harcolni", máshogy nem.

Beatbull írta...

Mikor otthon vagyok, én is próbálok magyar termékeket venni. Szerintem egyáltalán nem nehéz ezt megoldani pl. Miskolcon. Az avasi CBA-ban pl. a helyi miskolci lisztet árulják, friss péktermékek - no s a CBA-tól 20 méterre egy zöldséges, akinél a legtöbb termék magyar (déligyümölcsöknél ugyebár nem lehetséges ez), sőt, még azt is elmondja a néni, hogy Magyarországon belül honnét származik. A szezont is követi, mindig minden friss és a környékről származik. Most mikor otthon voltam 2 hete pl. eper, meggy és cseresznye roskadozott nála, ősszel kitűnő magyar szőlő, télen gyönyörűszép sütőtök.
Apropó tej: az Avason minden héten ott áll egy kis teherautó, melynek hátuljából friss helyi tejet mérnek. Jellemzően ilyenkor mindenki műanyag üvegekkel járkál az Avas centrum felé ;)

duende írta...

Én is így vásárolok )nék), mint Te, és engem is sokszor hülyének néznek. Ezért veszek meg mindent, amit lehet a piacon. Még ha drágább, akkor is. Ismerem már az árusokat is.
Tudom ki nem őstermelő, és ki az.

Borzasztó, merre tart a világ. Merre tart Magyarország, az meg még borzasztóbb.

Tisztelt politikusaink eladták az országot, és még finoman fogalmaztam.

A globalizáció egy ocsmány dolog. De lehet szembemenni vele. Talán majd egyre többen gondolkodnak és élnek is így, muszáj hinnem benne...

Nem beszélve róla, a kitudjahol gyártott dolgokról ki tudja, mi van benne? Gondoljunk a k9inai tej-botrányra és hasonlókra!

szepyke írta...

Beatbull, látod, ezért írtam, hogy meg lehet ezt oldani. És nem kell arra várni, hogy más csinálja, ha sokan mennek szembe valamivel, azt a piacnak is meg kell éreznie. Sokat várok attól, hogy törvényt akarnak hozni róla (vagy már meghozták), hogy a multik 80 %-nyi magyar árut kell, hogy áruljanak. Ez akár jó is lehet. Kiváncsian várom!

szepyke írta...

Duende! Nem szeretem az osztrákokat, nem tudom, hogy miért, nem szeretem őket. Viszont! Bécsben, ha minden igaz, kicsit többen élnek, mint Budapesten, mégsincs minden sarkon egy bevásárló központ, nincsenek külföldi boltok. Nem látni sem Cora-t, sem Auchan-t, sem Tescot. Érdekes... Ők meg tudták oldani, hogy nem engednek be mindenkit az országba, aki csak viszi a pénzt. Itt meg? Itt van a KIKA. Aki ezelőtt nem KIKA volt, hanem Michelfeit, ha jól emlékszem. Letelt az öt év, az öt adómentes év, és rögtön váltott KIKA-ra... Lehet, hogy véletlen, lehet, hogy nem az. Arcpirító, ami itt megy. Olyan dolgokat csinálnak meg velünk, amit csak akarnak. Mert valakinek megéri. Nem akarok belemenni a politikába, mert nem itt van a helye, de mostanában tényleg csak azt veszem észre, hogy puffogok, puffogok, és puffogok...

Névtelen írta...

Szepyke!

A néni a Moszkván egy pici kendős néni?

H.

szepyke írta...

Igen, Ő az. Ahol régen a posta volt, ott szokot ülni, guggolni. Ma reggel nem volt ott, direkt néztem. De szinte mindig látom. És a szívem szakad meg érte.

szepyke írta...

Talán népviseletben is van? Erre nem emlékszem, de egy pici, kendős nénike.

duende írta...

Ez így van, Szepyke. Nem kötelező beengedni a multikat. Egyedül csak arra jók, hogy tönkretegyék az adott ország iparát, kereskedelmét, mezőgazdaságát. A politikusaink hazaárulók. Egytől egyig. Gusztustalan banda, fúj.

Névtelen írta...

így látatlanban nem merem azt mondani, hogy ugyanarról a személyről beszélünk, de egy ismerősöm nagymamája árul ott nagyon régóta. egy pici, vékony, kendős néni. Solymáron laknak, egy szép nagy házban, teljesen normális, átlagos körülmények között. a néni kimondottan ügyes üzletasszony, aki nem riadt vissza attól, hogy a saját unokáját is átvágja egyszer valami barack-, vagy akármilyen üzlet alkalmával :-)

persze nem akarom azt mondani, hogy minden utcán áruló néni hasonlóan jó helyzetben van, de elképzelhető, hogy pont ő tényleg.

szepyke írta...

Duende, teljesen igazad van!

Névtelen! Pfff. Ne, ennyire nem lehetek balek. Valamelyik reggel majdnem sírva is fakadtam, amikor megláttam. Nem hiszem, hogy egyről beszélünk. MOndd, hogy nem! Kérlek!

Névtelen írta...

Szepyke! ne balekozd le magad! én már évek óta nem láttam a nénit, mert megszakadt a kapcsolat, tehát tényleg előfordulhat, hogy ez már egy másik néni. és hidd el, ha egészen véletlenül nem ismertem volna őket, akkor nekem is pont úgy szakadt volna meg a szívem, mint neked.

ne haragudj, nem akartam még rosszabb hangulatot okozni (mármint hogy a poszt hangulata nem túl vidám, érthetően), csak annyira összevágott az amit írtál az én ismerősöm nagyijával...

H.

szepyke írta...

Dehogy, haragszom, csak direkt leírtam, hogy ez nem olyan néni, aki a nagybanin vásárol, vagy a kukából kiszedi a nagybaninál a zöldséget, gyümölcsöt, aztán eladja, erre kiderül, hogy de lehet, hogy Ő is pont ilyen. Hátha nem. Hátha... Egyébként, szokott egy bácsi "kéregetni" a Mammut felé leforduló sávban délutánonként. Szikár, magas, kicsit kopaszodó fehér hajú bácsika. Őt szoktam látni a közeli ház teraszán sétálgatni... Rajta nem esik meg a szívem. Mindig az a bajom ezzel, hogy azt gondolom, hogy ahhoz, hogy valaki kiálljon kéregetni, iszonyatos mélységet kell megjárnia... Aztán kiderül, hogy dehogy... A Margit híd felhajtójánál évekkel ezelőtt saját szemmel láttam, amikor a féllábon ugráló, lelakott külsejű barnára sült fiatalember egy pillanat alatt kétlábú lett és elszaladt, ahogy egy rendőrkocsi érkezett a lámpához. Mondjuk, más a kéregetés, és más, amikor valaki árul... Teljesen más.

Névtelen írta...

"az én nénim" sem a nagybanin vásárol. megterem náluk sokminden, azt árulja.

ez a "margithidas" kéregetés például most kezd ismertté válni Németországban. kellett még annak a két országnak csatlakoznia...

szepyke írta...

Én még az ablamosósakat is szeretem... Egyszer majdnem megvertem egyet. Csak nagyon majdnem. Az a nyugatinál a felüljáró alatt volt. Frissen mosott kocsival érkeztem, a kutya a hátsó ülésen. Gyerek 5 méterről rádobta a kocsira a mocskos szivacsot, így számára egyértelmű volt, hogy utána lemoshatja az ablakot. Én majd fel robbantam, a kutya tombolt a hátul, az egész kocsi rángatózott, ahogy az én tündérem acsargott... Akkor még volt kormányzáram, amivel a kezemben kiugrottam a kocsiból és a gyerek felé indultam. Elhangzott néhány családtagokra irányuló káromkodás is, ezt bevallom, de a srác soha többet nem jött a közelembe sem. Az érdekesség, hogy ez kb 15-17 éve volt. A srác akkor lehetett kb 15-17 éves. Talán tavaly láttam a Blahánál, még mindig ablakot mos a forgalomban... Jól fizet a munkája.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...