Nem pont olyan, de így is nagyon jó lett - Ciabatta (elrontva)

A múlt héten Wise Lady feltöltött egy receptet (Ciabatta) amiről rögtön tudtam, hogy ki kell próbálnom. Rettenetesen el vagyok úszva receptileg, mert naponta lementegetek kb 20-at a blogokról, persze a saját receptekről már nem is beszélek. Az "elúszás" oka egyrészt a goldenblog 2009-es szavazása, másrészt a cseresznye és a meggy befőzése volt. Ez a kenyér viszont nem hagyott nyugodni. Mivel nem sok munka van vele, gondoltam, pont belefér, hogy valamelyik reggel összeállítom a tésztát, aztán este megsütöm, mert 12-18 órát kell keleszteni. Pompás! Akkor reggel 7-kor bekeverem, és amíg dolgozom, önállóan megkel a konyhapulton, este csak át kell gyúrni és megsütni! Tegnap neki is álltam. Így készül:

"Hozzávalók: 1 nagyobb, vagy 2 kisebb ciabattához

• 2 csésze (2 dl-es) kenyérliszt BL80
• 2 evőkanál teljeskiőrlésű tönkölyliszt
• 5 g élesztő (épp csak egy szeletke)
• 2 csésze víz
• 1 kávéskanál só

Elkészítés:
Kimérem a liszteket egy tálba, hozzáadom a sót is. Meglangyosítom a vizet és feloldom benne az élesztőt. Hozzáöntöm a liszthez és elkeverem. Lefedem fedéllel vagy alufóliával, legalább 12-18 órát kelesztem. Nagy melegben hűvös helyre kell tenni. Jól lisztezett szilikonlapra borítom, átgyúrom, áthajtogatom. Nagyon ragadós a tészta. Ekkor lehet hozzá adalékot tenni. Magokat, olajbogyót vagy apróra vágott snidlinget szoktam. Papucs alakra formázom, liszttel megszórom. Szilikon lappal együtt egy fémtepsibe rakom (amelynek van fedele), lefedem, és a belangyosított sütőben duplájára kelesztem. Ha nincs szilikonlap, akkor sütőpapírt is lehet használni. Ha ezt sem akarjuk, akkor kiolajozni a tepsit, liszttel megszórni és arra helyezni. Ezután a fedőre belülről vizet spriccelek, és lefedve 220 fokon kb. 35-45 percig sütöm. (Fedő nélkül is süthető, akkor puhább a héja és kevesebb idő alatt megsül. Ilyenkor a sütő aljára spricceljünk vizet.)"

Nah. Hát így kellett volna történnie, de nálam valami hiba csúszott a gépezetbe és nem kelt meg a tészta. 13 óra pihengetés után nagyon sűrű palacsintatészta szerű valamit kaptam. Nem estem kétségbe, mert mindenből ki lehet hozni valamit, úgy tettem, mintha ez lett volna a cél és a tésztát egy vastagon kilisztezett sütőlapra öntöttem, kicsit kelesztettem még, de semmi értelme nem volt, mert nem történt semmi vele, így megszórtam lenmaggal (mondtam már, hogy lenmag függő vagyok??) és megsütöttem. Gázsütő 5-ös fokozatán kb 25-30 perc alatt ilyen szép arany színűre sült. Nagyon érdekes és nagyon finom lett! Tulajdonképpen kaptam egy nagy tepsi kenyérhéjat, amit imádok! Az alja ropogós, a teteje puhább, de mivel az egész maximum egy centi vastag, szinte nincs belseje. Nem tudom, hogy meleg volt e neki, vagy kevés volt a 13 óra, vagy az élesztő volt döglött, vagy akármi, de végül is mindegy, mert a végeredmény remek lett. Nekifutok megint, szerintem még a napokban, de erről azt kell mondanom, ha akartam volna se tudtam volna ilyet csinálni. Tökéletes "tunkolni", mártogatni.

A ropogós alja: