Visszaszámolok...

Nah, kérem. Elkezdtem visszaszámolni. Már annyira nem bírok magammal, annyira várom a nyaralást, hogy muszáj voltam kitenni magamnak egy visszaszámlálót, amit a blog jobb oldalán jól látható helyre helyeztem.

Már tegnap is kint volt, de ma azért írnék is valamit hozzá. Már csak 26 nap és egy pár óra és belevetem magam a nyaralásba!

Erre a gyönyörű helyre megyek, aminél szebbet még ember nem látott. (Jó, van aki igen, de én nagyon, nagyon, nagyon elfogult vagyok!)

Voltam már jó pár tengerparton, fürödtem Európa szinte összes tengerében, de nekem mégis a Balaton az, ami évek óta a szenvedélyemmé vált.

Szeretem a Balatont. Akkor is szerettem, amikor egy pár éve szinte víz sem volt benne. Tudja valaki, hogy milyen jó dolog a tíz centis, szinte forró vízben feküdni az iszapban, kényesebbeknek a gumimatracon? Aki nem tudja, próbálja ki! Jesszusom, de jó volt az is!

Írtam már, hogy van az évnek két hete, amit a Balatonnál töltök, ilyenkor "nyaralok". Egy pici házat bérlünk ki, már kb 10 éve járunk vissza ide. A ház pici, de ragyogóan tiszta. Ez fontos, mert volt, hogy mielőtt erre a házra rátaláltunk olyanban is jártunk, ahol az első két napom azzal telt, hogy mindent, igen, mindent áttörölgettem, fertőtlenítettem, stb, stb, stb... Mert olyan mocsok volt benne, hogy a kutyám az ágy alól előhozott egy negyed rúd téliszalámit... Azért az szép, nem?

Szóval, ez a ház nem ilyen. Gyönyörűen tisztán kitakarítva vár minket. A kert pont akkora, hogy van árnyék, és van nap is, ha ahhoz van kedvünk. Van egy kis "lugas" szerű, ami egy sátor, ami alatt egy asztal áll négy székkel. Van, hogy lustaságból nem jutunk ki idáig, mert akkor ki kell hordani mindent... Van ilyen! Mert ha nyaral az ember, akkor nem csinál semmi felesleges dolgot. Csak pihen, lóbázza a lábát, szotyolát eszik este a tévénézéshez, gyertyát és füstölőt éget szinte folyamatosan, és bambul bele a világba.

Aztán amikor eljön az ideje, (kb 13 óra...) összeszedi magát, magához veszi a strandpapucsot, a törölközőt a gumimatracot és lebilleg a strandra, már barna, sőt már kakaóbarna, mert két nap után olyan színe lesz, mintha itt élne, mert itt még a nap is szereti és bár pont akkor teszi ki magát a napra, amikor nem kellene, nem ég le, mert a víz nyaldossa a hátát, a szél hűti a bőrét.

Egyszóval, szeretik itt. Jó ide jönni mindig, mert ő is szereti ezt az egészet. Szereti, hogy megértik, hogy mit beszél, szereti, hogy elfogadják a pénzét, szereti, hogy hallja ahogy mások beszélgetnek, ahogy a gyerekek pattogtatják idegen bácsik-nénik fején a labdát, szereti, hogy kb egy óra alatt elér ide, persze (majdnem) betartva minden szabályt, ami az autójára vonatkozik. És szereti, hogy olyanokat ehet-ihat amit szeret. Nem kívánja a külföldet, mert jó ez neki, mert ez itt van, mert ez kicsit az övé. Mert nagyobb élménynek érzi, hogy az iszapot este kimossa a fürdőruhájából, igen, azt az iszapot, amiért máshol sok-sok pénz fizetnek ezt ő csak úgy megkapja.

Nem kell neki a sós tenger, mert azon nem lehet gumimatracozni, mert ott csak úgy kidobja magából a víz. A Balaton ezt nem teszi vele. Van, hogy elsodorja messzebb onnan, ahol bement a vízbe, de ez is csak azért van, mert a Balaton büszke, szeretné megmutatni neki minden partrészét. Most úgy néz ki, hogy még az időjárás is szeretni fogja, mert augusztusra kánikulát jósolnak, így ez a két hét olyan feltöltődést hoz majd, amit más nem igazán adhat. Mert a gumimatracozás, az eszetlen hagymásmáj "zabálás" mellett még beszélget is Hajnival. Beszélgetnek, és beszélgetnek. Az élet kis és nagy dolgait. Mindent. Hogy mi újság a Futrinkában, hogy mi lesz, mi volt, mi van. És közben lágyan ringanak a Balatonon, a Balaton zöld-kék, szürke vízében és ez jó nekik. És ezt nem cserélnék el semmire. Valószínűleg soha.

Első kép innen, második kép Internet