Gondoltál már rá?

Gondoltál már rá, hogy mi lesz veled, ha megöregszel?

Amíg az ember a húszas, harmincas éveit éli, ritkán fordul elő, hogy akár gondolatként is megjelenik előtte az az időszak, amikor már nem a munkával telnek a napok, hanem az édes semmittevéssel... Mert mindegyikünk így tervezi, ugye? 

Valahogy úgy, hogy már nem kell dolgozni járni, nem csörög reggelente a vekker, nincs rohanás, nincs munka, csak az édes semmittevés...  Telnek az évek, öregszünk... 

Már néha-néha gondolunk rá, hogy milyen lesz majd, hogy már csak 20 év... és már néha látjuk magunkat egy nagy tó partján egy pici házban... és ilyenkor egyáltalán nem jut eszünkbe, hogy ez máshogy is alakulhat... 

Nem jut eszünkbe, hogy számtalan dologtól függ ez az egész... 

Telnek az évek és öregszünk...

Észleljük ugyan, hogy mintha egyre több lenne körülöttünk az olyan rokon, ismerős, barát, aki elveszít valakit, de nem foglalkozunk vele... Öregszünk és velünk együtt öregszik a rokonságunk, a barátaink, az ismerőseink... mindenki. 

Telnek az évek és egyre jobban kezdünk aggódni, hogy mi lesz majd azzal a pici házzal, ott a nagy tó partján, hogy  mi lesz velünk, hogy, hogy lesz és, hogy egyáltalán lesz e valahogy???

Bár tudjuk, hogy az orvostudomány már csodákra képes, mégis egyre többször látunk magunk körül olyan történeteket, ahol semmi nem segít... 

Telnek az évek és már egyre többet aggódunk, hogy mi lesz a pici házzal? Hogy miből lesz az a pici ház és mi lesz, ha valami nem úgy történik, ahogy mi azt anno terveztük...

Mert ahogy öregszünk, egyre bölcsebbé válunk és már tudjuk, hogy a dolgok úgy is alakulhatnak, ahogy egyáltalán eszünkbe se jutott volna...  

Telnek az évek és már nem a pici ház a fontos, ott a nagy tó partján, már csak az a fontos, hogy legyünk valahol, megőrizve mindent, amitől embernek érezzük magunkat... 

Átgondoljuk, hogy mit is szeretnénk majd, és arra jutunk, tudjuk, hogy mit nem szeretnénk, és már  kezdjük átértékelni a dolgot.. nem a pici ház a fontos... hanem az egészség. 

Az egészség a legfontosabb. Azt mondják ha egészség van, minden van. 

Már nemcsak hisszük, de reméljük is, hogy így lesz..., hogy nekünk majd szerencsénk lesz és nem járunk úgy, mint x, vagy y. 

Hallunk történeteket, szörnyülködünk és titkon reméljük, hogy velünk ez soha nem fordul elő... 

Se velünk, se a szeretteinkkel... 

Öregszünk.

Tervezünk.

Tervezzük azt az időt, amikor majd megöregszünk. Látjuk a pici házat, ott a nagy tó partján, látjuk magunkat, látjuk a szeretteinket... Azt látjuk, amit remélünk... 

Aztán eszünkbe jut, hogy ez annyi mindentől függ... és ebbe bele sem merünk gondolni...

Mert nem akarunk belegondolni, hogy mi lesz ha??? 

Mi lesz ha az élet nem így alakul? Mi lesz ha nem lesz egészség, nem lesz pénz, nem leszünk önmagunk? 

Mi lesz velünk?

Titkon reméljük, hogy méltóságban fogunk megöregedni. Méltóságban, és hozzánk méltó körülmények között... De ebben csak reménykedni tudunk... 

----------

Vannak emberek, akiknél ez a remény már elveszett... Ez az írás azért íródott, hogy felhívja  a figyelmet egy alapítványra, akik az ilyen embereken próbálnak segíteni. 

Anita, a Kifőztük egyik olvasója, keresett meg azzal a kéréssel, hogy segítsek az alapítványuk hírét minél több emberhez eljuttatni.

Kérem, hogy olvassátok el a sorait és segítsetek bármivel, amire lehetőségetek van. Legyen ez akár pénz, akár az alapítvány céljainak terjesztésével, hogy minél több emberhez eljusson a hírük.  Köszönöm!

Anita levele:

Mi a Ferences Szegénygondozó Nővérek új szeretetotthonának a felépítéséhez keresünk támogatókat. Ebben szeretném kérni a segítségeteket.

Szeretném a nővérek munkáját bemutatni: A Ferences Szegénygondozó Nővérek Szerzetesközössége kezdetektől fogva a perifériára szorult, elszegényedett, elmagányosodott, súlyos beteg és kiszolgáltatott emberekért fáradozik. Tevékenységükkel szeretnénk őket emberi méltóságukban megerősíteni, reményüket visszaadni és szeretetükkel, kezüket nyújtva a társuk lenni.

A Nógrád megyei Szécsényben 1994 óta működik a nővérek által létrehozott Ferences Betánia Idősek Otthona és Testvéri Közössége, ahová befogadják a testi-lelki betegségekkel küzdő rászorulókat. A 12 fős otthon családias légköre és összetartó közösségi volta miatt már a kezdetektől szűknek bizonyult. Főleg azokat fogadják be, akik minimális jövedelemmel rendelkeznek és nincs akire számíthatnának. Az otthonban folyó színvonalas szakmai munkát Nógrád megye közgyűlése is elismerte és Salkaházi Sára díjjal jutalmazta. Egyre több ember szeretne a Betánia falai között lelki megnyugvást találni. A várakozó lista évről évre hosszabbodik. Most a nővéreknek lehetőségük nyílt egy 30 fős otthont kialakítani egy nagyon rossz állapotú ingatlanból. A felújítás költségei meghaladják az anyagi lehetőségeiket, mert ennek becsült összege 100 millió Forint

Ahol többet lehet róluk megtudni:  http://www.szegenygondozo.ofm.hu/

Az alapítványuk neve: Betegek megsegítésért Alapítvány, amely kiemelten közhasznú alapítvány. 

Számlaszám: 11741062-20025782

Utalásnál kérik feltüntetni a: "Ferences Betáni javára!"