2010. szeptember 16., csütörtök

Blogajánló és a megeszem ajándék... vagyis a megenném ajándék...



A napokban kaptam egy csomó ajándékot. A sok-sok kedves holmi között volt egy ilyen is. Nem más ez, mint egy sminkpaletta. A színei gyönyörűek, de ami még ennél is sokkal, sokkal jobb benne, hogy kókusz és vanília illata van. Egyszerre. Legalábbis én ezt érzem, ha kinyitom a tetejét.
Nem hinném, hogy egyedül vagyok azzal a perverzitásommal, hogy számtalan olyan kozmetikumot ismerek, amit ha lehetne, szívesen megkóstolnék... (testápolók, kókusz illatú naptejek, csokoládé illatú szájfények, kókusz és csokoládé illatú tusfürdők, stb. stb...)

Ez is ilyen. Mert imádnivaló illata van, a szépsége és a hasznossága mellett...

Bővebben ennél a csodaszép leányzónál lehet róla olvasni. ITT  És elárulom, tőle kaptam, Ő küldte nekem...

Köszönöm, egy tündér vagy!:)



Ha kíváncsi vagy rá, hogy mi is ez pontosan, illetve szívesen olvasol egy-két szépségápolással kapcsolatos írást, nézz be Magdihoz, kattints IDE! 


Jó szórakozást!


2010. szeptember 15., szerda

Tárkonyos kukoricaleves - sajtchipsszel


Tárkonyos kukoricaleves


Hozzávalók
  • 3 cső kukorica vagy 30 dkg szemes kukorica (mirelit vagy konzerv)
  • 1 kisebb vöröshagyma
  • 2-3 dkg vaj vagy 2-3 evőkanál olaj
  • 1-2 evőkanál szárított tárkony
  • só
  • bors
  • 3 dl tejszín


A kukoricát megtisztítjuk a levelektől, megmossuk és egy késsel a szemeket levágjuk a csövekről. A hagymát megtisztítjuk, kockákra vágjuk. A vajat felmelegítjük és hozzáadjuk a tárkonyt. Kicsit átpirítjuk, majd jöhet rá a hagyma. Üvegesre pároljuk, hozzáadjuk a kukoricát. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje (kb. 1,5 l) és felforraljuk. Sózzuk, borsozzuk, puhára főzzük, kb. 15 perc alatt. Ha a kukorica megpuhult, 3-4 evőkanálnyit  kiveszünk belőle és a tálaláshoz félretesszük. A többihez hozzáadjuk a tejszínt és az egészet botmixer segítségével krémesre turmixoljuk. A levest visszatesszük a tűzre és összeforraljuk.
Tálaláskor egy kevés tárkonyt, az előzőleg kiszedett kukoricát és frissen őrölt borsot szórunk a tetejére.


A sajtból készült chips nagy kedvenc, viszont egy-két darab elkészítéséhez bekapcsolni a sütőt nagy luxus. Eddig csak sütőben készítettem, most rövidebb idő alatt, kevesebb energia felhasználásával a tűzhelyen készült.



Hozzávaló két 15 cm-es chipshez

  • 10 dkg trappista sajt kisebb darabokra vágva


A sajt felét egy teflonos palacsintasütőbe szórjuk és melegíteni kezdjük. (Erre a célra alkalmas minden olyan edény, ami teflonos, de ne legyen magas pereme!) Amikor olvadni kezd, egy fakanál segítségével formára igazítjuk, az olvadt széleket kicsit visszatoljuk a sajt közepe felé. Ha a sajt teljesen elolvadt, levesszük a tűzről és visszahűtjük. (kb. 2-3 perc) Ha elég ügyesek vagyunk, sikerülhet sütőpapírra vagy szilikonlapra kihúzni az edényből, de nagyon óvatosan, mert amíg meleg, addig szakad, nyúlik. Ha nem sikerül, az edényben hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, egy lapáttal fordítsuk meg és a másik oldalát is süssük pirosra. Ha még sütni akarjuk, most már meg tudjuk fordítani melegen is. Amikor kész, nagyon forró, ne nyúljunk hozzá, csak valamilyen eszközzel! A másik lapot is ugyanígy sütjük ki. Tálalhatjuk az ételhez egészben, vagy ha kihűlt, bele is tördelhetjük.

Bár bonyolultnak látszik, 10 perc alatt két hatalmas sajtchipset kapunk, ami például a kukorica-krémleveshez is remekül illik. Mivel melegen jól formázható, kiszúróval különböző formákat szaggathatunk belőle.  Még melegen, egy pohárra simítva hengert is formálhatunk belőle, amit aztán különböző krémekkel meg is tölthetünk. Sütőben is elkészíthető, akkor szilikonlapra, vagy sütőpapírra szórjuk a sajtot, majd 180 fokon 10-15 perc alatt pirosra sütjük. Magában is kitűnő ropogtatnivaló. 


Ez a recept a Kifőztük 7. számában jelent meg. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról!

2010. szeptember 12., vasárnap

Itt az őőőőőőőőősz! A legszínesebb évszak!


Csodás idők jönnek!
A legszebb színű zöldségek, a cékla, a sütőtök... még van barack, szilva, jön a savanykás zöldalma!
Tudom, hogy nyáron rengeteg a gyümölcs, de az ősszel megjelenő zöldségek színe, a természet színei engem mindig elbűvölnek. Most is ez jön! Már itt a sütőtök, és már bőven elviselhető, ha bekapcsoljuk a sütőt. Tehát, színkavalkádra felkészülni!

Szia ősz! Már nagyon vártalak!


2010. szeptember 11., szombat

Csokis pöffeteg


Van olyan idő, időszak, napszak, akármi, amikor ha lehetne, akár két kézzel tömnénk magunkba a csokoládét. Ami persze lehetne kerek, szögletes, töltött, töltetlen, mogyorós, kókuszos, krémes, alkoholos, tehát, mindegy, csak csoki legyen. A körülöttem élő legfontosabbak igen, igen csokifüggők... Ez egy remek édesség ezen vágy csillapítására. Nem okoz konyharabságot, gyors, könnyű, nem terheli meg a konyhát, mert nem sok időt tölt ott. Hozzávalók kikészítése, összekeverése, kis kirándulásuk hidegebb éghajlatra, miközben a konyhában is el lehet takarítani, elmosogatni, begyújtani a sütőt, előszedni a tepsit, és már csak formázni, hempergetni, majd kisütni kell. Ebből az adagból, természetesen a formázott golyó nagyságától függően kb 40 db lesz. A receptet egy pár éve mentettem el valahonnan, de nem tudom, hogy honnan. Emlékszem, csatolva volt hozzá egy kép is, ahol a kisült golyóbisokon vastag, fehér porcukor réteg volt. Az enyémen valamiért ez nem marad meg annyira, de hála az égnek a fentebb említett legfontosabbak nem bírnák, ha vastag porcukorréteggel kellene megküzdeniük, képesek lennének lerázni, vagy lefújni róla. Tehát, nincs gond, ha nem marad meg rajta a porcukorréteg, mert ahogy az sütés közben ráolvad, egy vékony páncélt képez rajta, amitől ropogós lesz a külseje! Tárolásakor csak óvatosan, mert sérülékeny darab!

Csokoládélabdák, Csokis pöffeteg 

Hozzávalók:
  • 20 dkg étcsoki (jó minőségű, nem tortabevonó!!!)
  • 10 dkg vaj 
  • 11 dkg cukor
  • 3 tojás
  • 1 teáskanál vaníliakivonat 
  • 20 dkg liszt
  • 3 dkg kakaópor (nálam ez holland kakaópor)
  • ½ tk sütőpor
  • csipet só
+ a forgatáshoz annyi porcukor, amennyit felvesznek a golyók hempergetés közben! (kb 10 dkg)

A csokit a vajjal összeolvasztjuk. (Erre legegyszerűbb a mikró, ha van hozzá alkalmas edényünk, amit le tudunk fedni, különben a csokoládé megéghet!) Ha a gázon olvasztjuk, szigorúan gőz felett tegyük! Jöhetnek bele a tojások, figyeljünk rá, hogy a csokis-vaj ne legyen túl forró, mert megfő benne a tojás, és kapunk egy csokis tojásrántottát... A tojásokat természetesen egyenként belekeverjük, majd jöhet bele a többi hozzávaló, és az egészet jól összedolgozzuk. Ne ijedjünk meg, lágy tésztát kapunk. Most megy a hűtőbe. Egy-két óra a hidegben teljesen jól formázhatóvá varázsolja. Gyúrjunk belőle 40 gombócot, ezeket forgassuk meg jól porcukorban. Vizes kanállal is formázhatjuk, én simán gombócokat készítek belőle és úgy hempergetem meg a porcukorban. Tegyük a gömböket szilikonlappal, vagy sütőpapíral bélelt tepsibe. 160 fokon kb 10-13 percig süssük. A közepe lágy, a külseje kemény ropogós! És totál csokis!


Gyönyörű darabok találhatók még Mohánál is!

2010. szeptember 7., kedd

A Jolánban jártunk... Pizzaház Jolán Bisztró Fagyizó



Fagylalt. Megunhatatlan, kimeríthetetlen téma. Legalábbis nekem. Én januárban is képes vagyok fagylaltozni, kesztyűben, sálban, ráfagyva a tölcsérre, de ez nem nagyon szokott érdekelni. 
Szerintem ha azt mondanák, hogy el kell költözzek egy lakatlan szigetre, a fagylaltgép mindenképpen be lenne pakolva a cuccok közé, nehogy megvonjam magamtól ezt az élvezetet.

Nemrég kaptam egy e-mailt Erikától, a blog egyik olvasójától. Erika leírta, hogy megfogadták az egyik ajánlatomat és meglátogattak egy helyet, amit annyira dicsértem. Hála az égnek, nem csalódtak, sőt, nagyon pozitívan értékelte a helyet.
Levelezésünk során Ő is ajánlott nekem egy cukrászdát, amit mindenképpen meg kell néznem, ha arra járok.

A hely neve: Jolán fagyizó, azaz pontos nevén Pizzaház Jolán Bisztró Fagyizó. 

Erika szerint a környék, legjobb fagylaltját árulják náluk. Levelében írta, hogy rengeteg fagylaltból lehet választani, nagy a választék, minden gombóc egy újabb ízorgia. Leírta azt is, hogy a hely nem egy puccos cukrászda, hanem amolyan retro stílusú hely, ahol megmaradtak a több tízéves székek, a berendezés minden darabja a múltat idézi.

Nem vártam sokáig a teszteléssel, a hétvégén meg is látogattuk a Jolánt.

Eldugott pici cukrászda, ha csak úgy arra járunk, szerintem el is megyünk mellette. Egy családi ház aljában kapott helyet. A kerthelyiség láttán eszembe jutottak a gyerekkoromban látogatott cukrászdák, ahol az embernek a nagymamája megvette a puncs-rumosdió fagyit, majd, hogy ne egye le magát, leültek a kerthelyiségben valamelyik asztalhoz, a narancssárga műanyagszékekre, és szépen, lassan komótosan elnyalták az Isteni fagylaltot.  

Aki velem egyidős, azaz a hetvenes évek elején született, annak szerintem vannak hasonló emlékei. Azaz, valami olyasmi, hogy a csatos szandálban, a fodros ruhámban ülök, a nagymamámmal, aki körül a székeken van kb. 3-4 csíkos szatyor, de nem nejlon, hanem az a vastag anyag, amiben narancssárga-zöld-kék csíkok voltak. Ülünk és fagyizunk. Ez valami olyasmi, mint a pálcikás Leó puncs fagyi... Soha nem lehet elfelejteni.

Ez a hely pont ilyen. Olyan, hogy ahogy az ember lemegy a lépcsőkön, le a kertbe, be a félhomályban úszó cukrászdába, azonnal visszamegy az időben. És ez jó. 

Miért jó? Mert a régmúlt emlékei mindig olyan szépek, minden finom, minden illatos, minden olyan, aminek soha azóta nem volt olyan íze, nem volt olyan hangulata. 

Ha mégis jön valami, ami felidézi ezt az emléket, az ember várja hogy olyan lesz, hogy pont olyan, amikor a mamával ültünk és nyaltuk a fagyit, hogy látom magam előtt, ahogy anno abban az újpesti cukrászdában ülünk a narancssárga székeken, nyaljuk a fagylaltot, közben jönnek azok a gyönyörű kubai lányok, akik akkor vendégmunkásként éltek itt. Jönnek a nagy hajcsavarókkal a fejükön, a pántos gyönyörű színekben játszó papucsaikban és olyanok, mint valami mesében, mert ilyet ritkán lát az ember, gyönyörű barnák, és mindenük olyan nagyon színes, narancssárga, sárga, zöld, piros, és csak ülünk, bámuljuk őket és közben nyaljuk a fagyinkat. Ha jön valami olyasmi, ami ezt felidézi, akkor az ember bizony várja azt a csodát, ami akkor olyan egyértelmű volt.

És a csoda jön, mert a fagyi finom, sőt Isteni! 

Én hezitáltam, hogy mit kérjek, de aztán döntöttem, és négyet kóstoltam.

Az Erika által ajánlott Mr Nicot, ami sós-mogyorós ízű és Isteni!
Egy kávés-karamelles fagyit, aminek a nevét nem tudom, de jesszusom, de finom volt!!! Tömény karamell, ehhez némi kávé, a krém lágyságú fagyiban vastag karamell vonalak, krémes, édes, mennyei!
A harmadik egy mákos, (talán mákosrétes névre hallgat?) imádom a mákot, ezt is nagyon imádtam, és a negyedik a csokoládé, amiben meggy darabok voltak, mindez alkoholosan.. jesszus, álom!

A hely jelesre vizsgázott! Meg is beszéltük, hogy Balaton felé "majdnem" erre visz az út...jövünk mi még erre, nem is olyan sokára... 

Erika, köszönöm az ajánlatot, nagyon elégedettek voltunk, így most itt is hírét adom, hogy van Székesfehérváron egy cukrászda, egy olyan, amiért érdemes egy kis kitérőt tenni, bármerre is visz az ember útja.

Egy gombóc ára 150,- Ft, ami a minőséghez képest olcsónak számít!

A cukrászda ITT található. Ha bárki arra jár, kérem, hogy a kedvemért kóstolja meg azt a kávés karamellt, bárhogy is hívják és kóstolja meg a Mr Nicot is, Erika kedvéért, aki ajánlotta ezt a helyet!


A cukrászda elérhetősége:

Jolán Bisztró

8000 Székesfehérvár, Brassói utca 106 22 320-424

2010. szeptember 6., hétfő

Narancsfagylalt


Idebent fagylalt, odakint rettenet hideg... Nem vagyok hajlandó elengedni a nyarat. Nem és nem!
Én ilyen nyárra őszre nem emlékszem, amikor már szeptember első hetében késztetést érzek rá, hogy bekapcsoljam a fűtést... És nem az fog vissza, hogy meleg van, meg még jön az indián nyár, hanem az, hogy mennyi lesz a fűtésszámla, ha már szeptemberben fűteni kell, hiszen alig hagytuk abba, talán még májusban is volt olyan nap, amikor a rettenet kánikulából arra ébredtünk, hogy odakint olyan hideg van, hogy éhező farkasok ordítanak az utcasarkon....

Viszont, ha már nem engedem el a nyarat, akkor mit kell ilyenkor enni, nah mit?

Faaaaaaaaaaaagyit! Egyértelmű... (Vagy csak nekem az?)

Be kell, hogy valljam, hogy magamtól soha nem ennék narancsfagylaltot... De készült egy torta (ITT), amiből megmaradt egy adag krém... Úgy csináltam, mint Micimackó, azaz gondolj, gondolj... 

Narancsfagyi!

Az hát, mi más...

Számomra a leghihetetlenebb, de le kell, hogy írjam, hogy az Isteni, és a pazar jelzők között vacillálok.. legyen mindkettő! Mert az lett! 

Krémes, narancsos, de nem tolakodóan, olyan finoman savanykásan édes. A pluszban beleapplikált konyakban áztatott cukrozott narancshéjtól valami mesés kis cucc lett...

Elnézve a blogot, sokan gondolhatnák, hogy masszív alkoholista vagyok, pedig, mint már azt rengetegszer írtam, egyáltalán nem iszom alkoholt. Viszont annál többször eszem azt! Mármint édességekben, ételekben előszeretettel használom. Főleg, mert tetemes mennyiség van mindig otthon, ugyanis, ha ajándék gyanánt érkezik a lakásba és meg is marad, csak jobbról, balra pakolgatom... Akkor meg már használjuk valamire, nem? De! Nah, ezért használok sok-sok ételhez alkoholt, nem azért, mert már kora reggel egy felessel indulok...

Visszatérve a fagylalthoz, ha e a krém nem a tortába kerülő krém maradékaként lett volna felhasználva, akkor is nagyon egyszerűen elkészíthető, mennyei desszert! A konyakban áztatott cukrozott narancshéjakat természetesen el is hagyhatjuk, ha gyerekeknek szánjuk, illetve, konyak hiányában a rumtól sem lesz baja, sőőőőőőőőőt....

Narancsfagylalt konyakban áztatott cukrozott narancshéjjal

Hozzávalók
  • 1 tojássárgája
  • 2 dl narancslé
  • 3 dl tejszín
  • ízlés szerinti cukor (itt 2-3 evőkanálnyi)
  • 1-2 evőkanál cukrozott narancshéj aprítva
  • 2-3 evőkanál konyak vagy rum

tálaláskor opcionálisan:
  • csokiszirup, tejszínhab


A tojássárgájához hozzáadom a cukrot, és a 2 dl narancslét. Gőz felett folyamatosan kavargatva besűrítem. Ha késznek ítélem, leveszem a tűzről és teljesen visszahűtöm, ha lehet hűtő hidegségűre. Közben felverem a tejszínt. A cukrozott narancshéjat beáztatom a konyakba. 
Ha a narancsos krém kihűlt, óvatosan összekeverem a felvert tejszínnel, a konyakból kiszedett, leszűrt narancshéjakkal és a már kavargató gépbe adagolom. A gép kb 15 perc alatt krémes fagyit kavart belőle!

Gép hiányában egy jól záródó dobozban a mélyhűtőbe teszem, ahol kb 3-4 óra alatt kifagyasztom, közben kb. fél óránként egy villával, vagy botmixerrel átkeverem.

A végeredményt tálaláskor csokisziruppal meglocsolom. 
A csokiszirup házi elkészítése megtalálható a Kifőztük 7. számában!

Ez a fagyi egy "alapfagyi" lett. Annyira ízlett, hogy még készült belőle egy-két változat, hamarosan hozom őket... (Narancsos mákfagylalt... hmmmm)


Lehet, hogy ezzel egyedül leszek a földön, de nálam vannak ételek, melyek kifejezetten elegánsak. Mind ízre, mind kivitelre. Nem kell hozzájuk semmi extra hozzávaló, mégis azt érzi az ember, hogy az ünnepi vacsorák bármelyikén is megállnák a helyüket. Ez is ilyen, legalábbis számomra. Ha nem felejtem el, megtartom valamelyik karácsonyi vacsorához, mert pazar kis cucc, és roppant egyszerű is... Ahogy elnyalogattam, már láttam a fejemben a képet (nem, nem a hangokat, azok később jöttek), ahogy készítek karamellből egy kosárkát, és ezt a fagyit tálalom benne... Jól nézett ki fejben, szerintem élőben is jól fog! 

Ünnepi menük desszertjének bátran ajánlom!

2010. szeptember 5., vasárnap

Balaton...


Tudom, elfogult vagyok a "nagy vízzel" kapcsolatban. Lehet. Ez valami olyan, amit nehéz szavakba önteni. Szerelem ez a javából. Egyoldalú lenne? Nem hiszem. A Balaton mindig megerősít benne, hogy szeret engem. Belemagyarázom? Lehet. Bár...

Ha elmesélem, hogy borús időben érkeztünk, majd ahogy a Világosnál, vagy Aligánál található "kilátóhoz" értünk, megnyílt az ég, és egy napsugár bevilágította a viz egy részét, szerintem nem kell magyaráznom a dolgot. Gyönyörű látvány volt. Szeret engem a Balaton. A hírtelen jött őszbe még becsempészte nekem a napot, a nyarat, meglebegtette az emlékeket, a gumimatracozást, a hattyúkkal úszást, a csendet és a nyugalmat. 

Erőt kell vennem magamon, hogy a kocsiból kipakoljam a gumimatracot, hogy eltegyem pihenni a polifoamokat, a pokrócot. Hogy egy időre aludni küldjem a strandtörölközőket, a strandtáskát. Még bíztam benne, hogy nem kell, hogy lesz még nyár idén, de egyre jobban azt érzem, ha lesz is nyár, a víz már hideg lesz, így a gumimatracozásnak csak az emlékeiből élhetek ez elkövetkező 9-10 hónapban. 

Persze, megyek még a Balatonra, hogy lássam a vizet, nem szakadok el tőle ilyen hosszú időre.   Jövök még, hogy lássam, az őszi napsütésben, télen, ha leesik a hó, ha befagy a víz. (ITT és ITT). Ez a víz mindig gyönyörű. 

Ugye, hogy nem egyoldalú ez a szerelem? Még, ha a nap nem is süt, ha nem is lehet úszni a hattyúkkal, lehet csak ülni a partján és nézni a vizet, hallgatni a csendet.

Pazar dolog. Ha arra jársz, próbáld ki, nem fogsz csalódni!



2010. szeptember 3., péntek

Mandulás narancstorta pisztáciával szórva - Arabella torta


Volt egy pár napja, hete egy születésnap nálunk. ITT írtam róla.
Erre a nevezetes napra készült ez a torta. Hogy miért ezt választottam, magam sem tudom. Nem látszott túl bonyolultnak, viszont ehhez képest nagyon dekoratívnak gondoltam, és a recept végén külön megemlítették, hogy nagyon kis csinos, mert olyan, mintha a teteje mohás lenne. Bírom a mohás dolgokat, így ez meggyőzött...

Nem csalódtam benne, mert nagyon finom torta lett, érdemes ünnepi alkalmakkor elkészíteni, mert nagyon egyszerű, gyorsan elkészíthető, mégis pazar a végeredmény.

Mandulás narancstorta pisztáciával szórva - Arabella torta

Hozzávalók

a piskótához:

a krémhez:
  • 3 tojássárgája
  • 2-3 dl narancslé
  • 1 narancs reszelt héja
  • 4 dkg cukor
  • 5 dl tejszín

a tetejére:
  • 3 dkg natúr pisztácia aprítva
A cukrot a 8 tojássárgával habosra keverjük. Jön hozzá a hámozatlan mandula, a cukrozott narancshéj, a fahéj. A 4 tojásfehérjét habbá verjük, és a mandulás krémhez keverjük. Két tortaformát kivajazunk, és fele-fele arányban megtöltjük a tésztával. 180 fokos sütőben kb. 10-15 perc alatt megsütjük. (Tűpróba!)
Muszáj külön-külön sütni, mert nagyon szaftos tészta, szinte lehetetlen  lenne szépen felvágni, és megtölteni, jóval egyszerűbb így, két külön darabot sütni belőle.
A krémhez a három tojás sárgájához adjuk a narancslét, és a narancshéjat, a cukrot. Vízgőz felett összefőzzük, azaz addig kavargatjuk, míg krémes állagú nem lesz. (Kb. 10 perc) (Figyeljünk rá, hogy ne főzzük meg a tojássárgáját mert könnyen narancsos tojásrántottát kaphatunk...)
Ezt a krémet kihűtjük. Közben felverjük a tejszínt. Ha a krém kihűlt a felvert tejszínnel összeforgatjuk. 
A torta egyik lapját megkenjük vele, ráhelyezzük a másik lapot, azt is megkenjük, illetve az egész tortát bevonjuk vele. Formázzuk, majd a tetejére szórjuk a darabolt pisztáciát.


Sajnos a natúr, azaz a sótlan pisztácia valamiért horror drága, de erre a tortára kb 2-3 dkg került, ami még azért vállalható összeg volt, és remélhetőleg más is olyan egyszerűen szépnek látja, ahogy én.


Az Arabella torta eredetileg Vízvári Mariska szakácskönyvében szerepel. Egy-két apró változtatással készítettem.

Ebből a tortából, illetve a krémjéből készült egy-két fagylalt is, hamarosan azokat is hozom!

2010. szeptember 2., csütörtök

Kifőztük 7. szeptember... Már letölthető!


Nem is mondok semmit, csak annyit, hogy tessék sietni, mert még elkapkodják...



Már letölthető, természetesen, mint mindig, most is ingyenesen!

2010. augusztus 31., kedd

Zenék, dalok csak nekem



Éppen a régi zenéim között böngészek... ez mind ilyen. Némelyik most valahogy szörnyűnek tűnik...









2010. augusztus 28., szombat

Honnan tudod, hogy öregszel 2.0


Például abból, hogy emlékszel erre a reklámra, és még arra is emlékszel, hogy a "főszereplő" valami táncos volt, és sokan olvadoztak tőle, hogy milyen helyeske... 
És még abból is tudhatod, hogy öregszel, hogy még ha agyonvernek sem jut eszedbe a neve... 
Viszont arra tisztán emlékszel, hogy ez a reklám már akkor is bénának számított, így x év távlatából meg egyenesen röhejes...
És azok a ruhák, sminkek, hajak.... 
áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

2010. augusztus 27., péntek

Honnan tudod, hogy öregszel?

                        century


Honnan tudod, hogy öregszel?

  1. látszik...
  2. mintha lassan, nagyon lassan eltűnne az arcod, csak egy halvány paca van a helyén, amit reggelente egyre nagyobb munkával tudsz elfogadhatóvá varázsolni...
  3. nem elég egy pattanáskezelő a tükör elé, kell már egy-két szemránckrém, lehetőleg nappalra, éjszakára, kell egy-két arckrém, lehetőleg nappalra, éjszakára, kell egy lifting szérum, vagy ebből rögtön kettő... 
  4. hajfesték... egyre több hajfesték, egyre sűrűbben használva...
  5. muszáj elkezdened sminkelni magad, a második pontban szereplő okok miatt...
  6. a körülötted lévő gyerekek nem láttak kocsiban használatos ablaktekerőt... 
  7. a körülötted lévő gyerekek nem láttak klíma nélküli autót...
  8. a körülötted lévő gyerekek pontosan tudják, hogy ki az az SP, amiről te azt gondoltad, hogy biztos a South Parkra gondolnak...
  9. a körülötted lévő gyerekek tudják, hogy mi az a blu ray, amiről te egy ideig azt gondoltad, valami kék dolog... (és még most sem tudod, hogy mi is az valójában..., lehet, hogy tényleg egy kék dolog?)
  10. egyre jobban értékeled a nyugalmat, a csöndet...
  11. könnyebben bocsátasz meg, hiszen az élet olyan rövid, minek haragudni?
  12. könnyebben felmérgesíted magad, hiszen az élet olyan rövid, és már megint átvernek/felmérgesítenek/hülyének néznek...
  13. a szádban egyre több a fém, vagy a porcelán, és ez nem akkorra igaz, amikor eszel, hanem mindig...
  14. egyre többen halnak meg körülötted, ebből is tudod, az élet rövid...
  15. már túl vagy a "ledolgozandó" évek felén, egyre közelebb a nyugdíj...
  16. már néha álmodozol, hogy hol fogsz élni, ha majd egyszer nyugdíjas leszel...
  17. aztán eszedbe jut, hogy és miből fogsz élni, majd ha egyszer nyugdíjas leszel???
  18. vigyázol a tárgyakra, már nem csak egy hónapra gondolkodsz előre, hanem évekre.. (ez a táska jó lesz majd télen is...)
  19. figyelsz rá, hogy mit eszel, azaz egyre jobban figyelsz rá, hogy mit eszel...
  20. bár soha nem voltál egy divat őrült, ez fokozódik és már csak a "kényelmes" cuccokat részesíted előnyben, a "csinosban" feszengjenek a fiatalok...
  21. vannak számítógépek, amik már elférnek a filofaxod borítójában...
  22. a filofaxodat lecseréltették veled palmtopra...
  23. már az öcséd is több mint 30 éves...(jesszusom, de gáz, öcsi, mikor öregedtél így meg???)
  24. nem várod az iskolakezdést, de csak azért nem, mert megint nem lehet majd normálisan közlekedni reggelente...
  25. a rádióban felcsendül egy-két dal, ami a fiatalságodat idézi, de már azóta az ötödik feldolgozást érte meg...
  26. egy számológép nagyságú izé dirigál, hogy merre menjél a kocsival, ahelyett, hogy a térképpel szenvednél...(és kergetnél őrületbe egyeseket, amikor beforgatod a térképet irányba, mert arra megyünk, akkor a térkép se visszafelé legyen...)
  27. egyre többen a szia helyett, csókolommal köszöntenek...
  28. nem elég, hogy telefonálni tudsz az utcán, de Internetezni is bárhol... (ráadásul, ezekről kb. 15 éve még nem is hallottál...)
  29. jövőre lesz a 25. általános iskolai osztálytalálkozód, persze, csak akkor, ha megszervezed...
  30. az, hogy öregszel, egyre többet az eszedbe jut, és annyira foglalkoztat, hogy listába is szeded, hogy honnan tudhatod, hogy öregszel...
Van valami, amit kihagytam???







Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...