Nagy hamburger imádó vagyok... Hálát adok az égnek, hogy eme étel szeretetének kialakulásában hatalmas mérföldkő volt, a hétvégi bulik végcélja, a Nyugati Pályaudvar Westend udvara...
Nem az áruház, hanem az a bizonyos Westend udvar. Itt végződött minden hétvégi buli, itt gyűltünk össze és ettünk hajnalban egy hatalmas hamburgert vagy hot dogot. Aztán ment mindenki szanaszét, ki haza, ki tovább bulizni. Meghatározó "kaja" volt ez. Még nem voltak gyorséttermek, talán a City Grill már működött, de ők bizony mindig időben bezártak, így hajnalban az éhes tinci-táncitól megfáradt bulizók csak a Westend udvarban kaphattak valamilyen éhség csökkentő eledelt.
Mérföldkő volt ez, mert mi ehhez szoktunk hozzá. Nekünk a big mac megjelenése egyáltalán nem volt olyan nagy hűha, hiszen egy valamirevaló puffancsos hamburger rengeteg csalamádéval, ketchuppal, mustárral, jóval nagyobb volt, mint a jelenleg működő gyorséttermek gigantikusnak hitt hamburgerei.
Még mindig bele van égve a kép az agyamba, ahogy az ilyen hamburgerárusoknál hatalmas ketchupos és mustáros flakonok állnak, a hamburgerzsemle, azaz a puffancs, akkora, mint egy kisebb cipó. Édeskés, könnyű tésztájához remekül passzolt a szeletelt vöröshagyma (ebből rengeteg) a csalamádé, aminek a leve folyt végig az ember kezén, a mustárral együtt...
Bizony, nekünk ez volt a kaja, a gyorskaja. Akkoriban, a 80-as, években a hot dogon kívül szinte nem volt más, amit az ember jártában-keltében az utcán megvehetett és gyorsan ott helyben, vagy útközben megehetett. Mondjuk, akinek volt egy kis esze, az állva fogyasztotta, mert mint írtam, folyt végén az ember kezén, arcán... majd a ruháján...
Tehát, ez volt az etalon. A HAMBURGER. Aztán jöttek a gyorséttermek, a piros-sárga, a bohóccal (Mc Donald's), meg jött a koronás, aki hozta az Isteni hagymakarikát (Burger King)...
És jött a nagy kedvenc, hozta a fánkokat, és az akkor nekünk még kimondhatatlan nevű donutsokat árulta, a Donkin Donuts. Emlékszem, olyan drága volt, de annyira imádtam az áfonyás muffinjukat, hogy amikor egyszer egy furcsa állagú citromos joghurttól salmonellát kaptam, bár, egy hétig ordítva beszélgettem a porcelán oltárral, de ahogy kicsit jobban éreztem magam, közöltem, hogy nekem olyan kell, és kaptam is. Természetesen, azt is kihánytam... :)
Voltak még páran, sajnos sokan ahogy jöttek, távoztak is. Volt egy kedvenc, ami talán két helyen volt Magyarországon. Az egyik Budapesten a Vörösmarty térnél, a másik valahol vidéken. Dairy Queenek hívták a helyet. Remek pizzát árultak. Valószínűleg ma már nem enném meg, de akkoriban az is újdonságnak számított. És olyan shaket árultak, amit olyan mennyiségű mogyoróval, csokireszelékkel meg mindenféle színes cukorkával szórtak meg, hogy már azért megérte bemenni hozzájuk. Nem beszélve a csodaszép színes kanalaikat, amit a fagyihoz adtak. És nem kérték vissza... Nekem kb 100 színesebbnél színesebb kanalam volt akkoriban, aztán szépen elkoptak az emlékekkel együtt...:(
És volt még itt Wendy's, meg a jelenleg is egy-két üzlettel üzemelő KFC.
Majdnem megfeledkeztem a Pizza Hutról. Velük kapcsolatban mostanában tűnt fel, hogy szinte mindegyik budapesti boltjuk megszűnt.:( Pedig nagyon is jó pizzát árultak, a vastagtésztás az egyik nagy kedvencem, főleg csípős olaszkolbásszal... és jófajta fűszeres paradicsomszósszal. (Utálom a paradicsomot, mondtam már? Nyersen meg nem eszem, de feldolgozva... bármennyit...)
Én mindig is vállaltam, hogy járok gyorsétterembe. Sőt, sokszor kiborítok embereket, amikor elmondom, hogy én bizony hetekig ellennék az egyik ilyen gyorsétterem hamburgerével, természetesen itt nem árulom el, hogy melyik az. Nem árulom el, mert egyáltalán nem tartom követendőnek a példát, hogy valaki gyorséttermi hamburgeren éljen. De!
Bármit szóljon is a világ, bármit szóljanak a kifinomult ízléssel rendelkező fanyalgók, tartom azt a nézetemet, hogy amennyiben az ember nem borul el, nem rendeli ki az egész étlapot, nem fog úgy járni, mint abban a bizonyos tényfeltáró filmben az a bizonyos pali, aki naponta kb. öt ember adagját zabálta fel az egyik gyorsétteremben, majd hízott, ha jól emlékszem egy hónap alatt tizenvalahány kilót, lett mindenféle pocsék eredménye a mindenféle vizsgálaton, amit a kísérlet után mértek nála. Anno megnéztem azt a filmet, és nem értettem, hogy ki az a barom, aki csak azért eszik, iszik meg egy 1 liter üdítőt, eszik meg 1 kg sült krumplit és zabál meg egy akkora hamburgert, mint a feje, mert az a napi ajánlat... Erre azt tudom mondani, hogy aki hülye... nah, nem fejezem be.
Tehát, nem osztom azt a nézetet, hogy a hamburger az fúj, és nem osztom, hogy a hamburger az antikrisztus...
Mert inkább egy jófajta alapanyagokból összeállított házi hamburgerzsemle, a saját ízlésünknek megfelelően fűszerezett hamburgerpogácsa, mint valami vacak, silány minőségű bolti kifli, aminek még a formája sem utal arra, hogy valamelyik ősét egyszer kiflinek hívták... és valami rettenet felvágott, ami ki tudja milyen vackokból van.
Akkor inkább hamburger. Mondjuk, ez itt a képen...
Illetve, a régi idők ízét felidézendő EZ ITT.
(És itt köszönöm meg a "bohócos gyorsétteremnek", hogy követik a Kifőztük receptjeit és a 2011/2. újságban megjelent retró hamburgert ők is árulni kezdték. Nah jó, nem az enyémet, de az ötletet gondolom onnan vették...:))) )
A választás mindig a miénk. A hamburger meg remek gyorskaja. Ha nem szeretjük, vagy tartunk a gyorséttermitől, készítsünk sajátot. Ennél könnyebben összedobható kaja nem sok van.
Fetás csirkeburger
Hozzávalók 6 darabhoz
- 1 csirkemellfilé
- 20 dkg feta sajt
- bors
- oregánó
a sütéshez:
a tálaláshoz:
- 6 hamburgerzsemle
- paprika
- paradicsom
- lila hagyma
- kígyóuborka
- salátalevelek
az öntethez:
- 2 dl joghurt
- 1 gerezd fokhagyma
- bors
A csirkemellet megmossuk és a sajttal, borssal, oregánóval késes aprítóba tesszük. (Késes robotgép hiányában a húst apróra vágjuk vagy ledaráljuk.) Péppé daraboljuk, majd lapos pogácsákat formázunk belőle. Az olívaolajon a húspogácsák mindkét oldalát pirosra sütjük.
Közben elkészítjük az öntetet; a joghurtot borsozzuk, a fokhagymát apróra daraboljuk és a joghurthoz keverjük. Ne sózzuk, mert a feta sajttól a hús is elég sós lesz!
Amikor a hús elkészült, a hamburgerzsemléket felvágjuk és fél-fél percig mindkét oldalukat átmelegítjük. Ezt nyugodtan végezhetjük a hús után visszamaradt olajban is.
A zsemlébe rétegezünk salátát, uborkát, paprikát, paradicsomot, hagymát és a húst. Bőségesen meglocsoljuk az öntettel, rátesszük a zsemle tetejét, és már tálalhatjuk is.
