2009. június 28., vasárnap

Hát, ezt is megértem...


Valamelyik bejegyzésben, vagy valahol már írtam, hogy a környezetemben senki nem ír blogot, ezért van, hogy ha szóba kerül, néznek rám, mint egy UFO-ra...
Van, aki azt sem tudja, hogy mi ez, van aki nem érti, hogy miért kell egy ilyen, van, aki szimplán hülyének néz miatta. Nem különösebben terjesztem, hogy blogot írok. Aki tudja, az tudja, de nem mondatom be egyetlen rádióban sem, sőt, például a baráti körömben egyáltalán nem reklámozom. (Jó, volt már olyan, hogy egy receptet úgy adtam meg, hogy csak annyit mondtam, feltettem a blogra...)

Aki megtalálja és rám is ismer (mondjuk ez nem nehéz...) a névből, vagy a stílusból, vagy bármiből, annak természetesen nem tagadom le, sőt, általában besöpröm az elismerő szavakat.

Igen, mert eddig csak kizárólag elismerő szavakat kaptam. El kell ismernem, hogy roppantul élvezem a dolgot. Velem úgy van, hogy belecsapok valamibe, amit aztán nagyon felpörgetve csinálok, aztán ér valami olyan, amitől megingok és úgy hagyom ott az egészet, mintha előtte soha nem okozott volna egyetlen jobb pillanatot sem. Ez a blog április valahányadika óta íródik. Kezdek teljesen átváltozni. Fényképezőgéppel a táskámban megyek mindenhova, a bevásárlás során jegyzetelem, hogy mi mennyibe kerül, ha összehasonlítást kell írnom, minden korrekt legyen, ne írjak olyat, ami valótlan. Amit főzök, azt rögtön lefényképezem, hosszas beállítás, forgatás, háttér rendezés, tányér így, tányér úgy, fény innen, fény onnan, most vakuval, most vaku nélkül, most felülről, most oldalról, most pont szembe vele. Egy egy ételről kb 15-20 képet csinálok, és abból aztán indul a szelektálás. Beismerem, hogy "kívülről" ez roppant furcsának hathat...

Vasárnap váratlan dolog történt...

A délutáni desszert tálalásakor ez a kérdés hangzott el:

"Ezt nem kellene lefényképezni?"

Nem én kérdeztem.
Én lesütött szemmel ennyit mondtam: Már le van.

Aztán magamban nagyot mosolyogtam és megállapítottam, hogy már a környezetem is változik, nem csak én...

És ez jó.

29 megjegyzés:

Lilla írta...

:-)

nekem az emberem tartja a reflektort ha túl sötét van... (nem szeretem a vakut)

szepyke írta...

:DD
Szerintem ezek nagyon jó kis pillanatok! :D

Lilla írta...

én arra még nem tudtam rávenni magam, hogy cipeljem a fényképezőgépet. a táskája(tokja) nélkül is kicsit több, mint fél kiló.így is mindig nehéz a táskám ('bőröndöm')

Chef Viki írta...

Hihi :-))

Általános megdöbbenést váltott ki, hogy blogot írok, pláne gasztroblogot. A külsőm sok mindent eltakar :-)) Sokan nem gondolták volna, hogy ismerem a konyhát belülről is.

Igen, előbb fényképezünk, utána eszünk :-D Kopoghat a szemünk bármennyire :-)))

szepyke írta...

Lilla, az enyém nem olyan nagy, mármint a fényképezőgép. A táskám, meg úgyis akkora, mint egy utazótáska...

Viki, én néha már olyan éhesen fényképezek, aztán gyorsan letöltöm, mert ha nem sikerült, akkor kezdem megint. Közben meg szép csendben éhen is halok... :D

Lilla írta...

szepyke
http://lillafoz.blogspot.com/2009/06/rumos-meggy-befott.html ez esetleg tetszhet...

amúgy többek között ezért sem vettem tükörreflexes gépet, mert az nem fél kiló, hanem 1...

szepyke írta...

Én is ilyesmi rumosmeggyet csináltam talán két éve. Olyan erős lett, hogy egy szemtől is simán berúgott az ember... Szinte ehetetlenül erős volt. De elfogyott. Hiába, mindig így van ezekkel...:D

Lilla írta...

:-)) HIHI
én soha (de tényleg soha) nem iszom töményet, ez mégis lecsúszik a kekszgolyóban (igaz utána van is mindenkinek egy lehellete...). anyámék ezüstlakodalmán elég nagy sikere volt az idősebbek körében a kekszgolyómnak... mert olyan 'zamatos'

DebiGabi írta...

Ennek már csak egy rosszabb változata, amikor "kedves" ismerőse az embernek puszta irigységből olyan mondatokat vág az ember fejéhez, hogy szívem szerint nem folytatnám a blogot.
Viszont elolvasva írásodat, úgy gondolom csak azért is folytatni kell.
Nagyon kedvelem a stílusodat, az írásaidat. Roppant szórakoztatóak:DDD

szepyke írta...

Lilla, én sem iszom alkoholt. Egészen komolyan is mondhatom, hogy soha. Én valahogy gyárilag flúgos vagyok, ha még alkohol is keveredne ehhez...hát...
Valamelyik posztnál írtam, hogy apukám sem iszik alkoholt, de csináltam neki egy konyakos-diós-sárgabarack befőttet, amit már aznap megevett. Az egész üveggel. (7 deci...) Nagyon jól nézett ki utána! Biztos, az is "aromás" volt...:DDD

szepyke írta...

Gabi, nagyon köszönöm. Igyekszem. :D

És ne foglalkozz másokkal. Ha nem itt lennénk, mondanám, hogy xni rá, de nem mondom, mert ahogy nagymamám mondja, úrilány így nem beszél...
:DD

DebiGabi írta...

Szepyke,
Most már szerencsére át tudom ezeket lépni.
És szerencsére egyre inkább a pozitív viszajelzések jönnek csak felém. A rosszaknak Hesss!!!
:DDD

Lilla írta...

ezen kívül az úrilányok nem hordanak állatmintás ruhákat (az igazi bunda kivétel), nem mászkálnak a legnagyobb nyárban sem harisnya nélkül. (nadrágot véletlenül sem húznak), és mindig van rajtuk kalap. hirtelen ennyi. de azt hiszem tanultam még párat ifjabb koromban

szepyke írta...

Nekem már volt olyan, amikor a barátnőmmel beszélgettünk valamiről. Valami olyanról, amit én sütöttem. Aztán hazament, felment a netre és kereste a receptet, mert meg akarta sütni. Én addig nem szóltam a blogról, nem tudott róla semmit. Aztán hívott, hogy létezik, hogy én blogot írok, mert pont amiről beszéltünk, és az a kép, meg a név, ez én vagyok? Ezt nagyon szeretem. Engem még negatív nem ért,de vagyok olyan önző, hogy pont nem is fog érdekelni...

szepyke írta...

Lilla, én szite csak nadrágot hordok, és megőrültem volna ma harisnyában....

Kesztyűt ne húzzak? :DD

Lilla írta...

hát szerintem kesztyű is kéne...
meg az úrinők bőre fehér. ez is van (ezt 100%osan teljesítem mondjuk).
és nagyanyám szerint az úrinők nem esznek fokhagymát.

szepyke írta...

Lilla, a fehérség megvan, tavaly augusztus óta nem ért nap, bezárták a szoláriumot, ahova időnként elmegyek, másikat még nem találtam helyette...

Jah, és már réges rég kiderült, hogy én bizony elbuktam az úrilány képzésen. Fokhagyma....na, arról sem mondanék le.

Poly írta...

"Örülök", hogy nem csak engem néznek ufónak :)
Mióta írom a blogot nem ettem meleg kaját :) mire kész a kép minden elhül :)
Egy probléma van azzal, ha tudják, hogy blogot ír az ember (sajna rólam már sokan tudják, lebuktam a kutyák miatt) az, hogy néha sérül a "szólásszabadság"

szepyke írta...

Hu, Poly... Amikor elkezdtem a blogot úgy gondoltam, most aztán leírok ám majd mindent... Hogy miért kitől készülök ki. Amit a szemükbe nem lehet megmondani, mert az ember vagy őszinte, vagy vannak barátai, a kettő együtt nem megy....
Ez ott rögtön megbukott, amikor ezt a nicket választottam... De ha nem ez lenne, nem én lennék. Egész komolyan gondolkodtam rajta, hogy csinálok egy olyan blogot, amiről nem lehet felismerni, de a történetekből akkor is rá lehet jönni dolgokra... Sajnos.

Poly írta...

Én pont ezek miatt nem "tudtam" folytatni az egri éttermes sorozatom!
Már sokat beszélgettem egy ismerősömmel erről, szintén blogos, de nem gasztros, és mindig az a vége, hogy sajna nincs szólásszabadság :(
És olyankor jön a Hamvas Béla idézet
http://aglio-e-olio.blogspot.com/search?q=hamvas+b%C3%A9la

szepyke írta...

Olyan kicsi a világ, hogy mindig ismerősökbe botlik az ember.
És nem ellenségeket szerezni akartam, hanem blogot írni.

És az idézet, tökéletes!

Poly írta...

Igen, ott van az idézet!
Néha azért oda lehet szólni :) óvatosan

Bettyó és Maya írta...

Ez a bejegyzés pont olyan mintha én írtam volna:-)

szepyke írta...

:)) Pedig én írtam. :D

Névtelen írta...

Nagyon tetszett ez a történet, mintha rólam szólna. A férjem tegnap ugyan ezt mondta nekem, csak a kertemről:). Hozom is ma a képeket:)

sedith írta...

Hűha, Szepyke, akár én is írhattam volna minden sort! Még az abbahagyásról is. :P Jaj, nem, jegyzetelgetni nem szoktam.

Bár a férjem inkább azt kérdezi: már megint fénykép? Minek annyi? De van, hogy ő ajánlja fel a fotózást, illetve ha fázisképek kellenek, ő csinálja. :)
Puszi

szepyke írta...

Sedith, én még jegyzetelek is. De egyedül járok vásárolni, pont emiatt. Nah, azt már szerintem nem bírná...
:D

mandy tarragon írta...

Nekem vegyes volt a fogadtatas. Parom rengeteget segit, azt is kibirta, amikor a multkor fel oraig keresgeltem hatternek textileket :D
Van viszont olyan, aki egyenesen azt mondta, hogy ez hulyeseg, senki nem olvas ilyesmit. Na, ra nem hallgattam :D
Mostansag mar anyuek sem neznek ram furcsan, amikor fel orat hasalok a kertben otthon es fenykepezem hogy nonek a zoldsegek :D

szepyke írta...

Ez a fűben hasalás tetszik...
Látom Te is átalakulsz...:DDDD

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...