Egy esős vasárnap délután....

2010. május 30. vasárnap Törökbálint Cora.

Már, akkor esett, amikor odaértünk. Nem voltunk bent egy órát sem, de közben több hullámban csapott le a vihar. Volt, hogy pislákolt a lámpa, volt, hogy csak azt hittük lőnek valahol a közelben. Sorozatot, egyfolytában, és sokan.

Aztán amikor a pénztárhoz értünk, nagyon rákezdett megint az eső. Már nem is eső volt, hanem jól kivehetően jég. Én már elkezdtem megfogalmazni magamban a kocsi hirdetését, mert szinte biztos voltam benne, hogy mire kiérünk, már csak egy jégkáros roncsot találunk...

Hála az égnek nem így volt, sértetlenül várt minket. 

Elindultunk, mindketten fagyival a kezünkben. 

Ahogy hajtottunk az M7-es felé, messziről láttuk, ott bizony gyakorolják az autópályán "egyhelybenállást".

Tömött sor, és jég, víz mindenhol.

Akkor menjünk a nulláson. A nullás soha nem bizonyul jó döntésnek... Én még ahányszor arra akartam kerülni valamit, mindig megszívtam.. Vagy simán dugó van, vagy útlezárás, terelés, sebesség csökkentés, vagy rossz esetben baleset. Nem szeretem a nullást, ha lehet, kerülöm.

De arra mentünk. Kb 100 métert tettünk meg, és már tudtuk, hogy nah, ez sem volt jó döntés...

Én jeleztem, hogy éhes vagyok, és semmi olyat nem vettünk, amit nyersen megehetnénk, mert húst nem eszem nyersen, maximum a nyers tésztát ropogtathatjuk el, ha ez itt órákig tart...

Mindenhol álló autók. Hogy miért álltak le, nem értem. Akkor már nem volt akkora vihar, de tény, hogy nagyon esett, az ablaktörlő a legmagasabb fokozaton is csak homályosra tudta törölni a szélvédőt.

Ez itt a Cora vízgyűjtője... én eddig azt sem láttam, hogy ilyen van. Döbbenet zajjal és döbbenet mennyiségben ömlött le róla a víz és pár perc alatt megtöltötte az árkot, amibe beleömlött. 

És az M0-s. Pocsék képek, a teljesen "ködös" időben. Az a fehér ott az úton és az út szélén jég. Ez már az olvadt változat, volt ennél jóval több is...