2010. február 22., hétfő

Cannoli - magyarosítva...


Az úgy volt, hogy karácsonyra Magditól kaptam egy csomó olyan dolgot, amitől, ha a helyzet nem lett volna túl ünnepélyes (egy parkolóban a csomagtartónál állva), és nem lennék annyi idős, amennyi (hát, nem 17...) akkor tapsikolva ugráltam volna egy ideig. Mert kisebb csodákat kaptam, amitől még így is, kimondottan mellőzve az ünnepélyes átadást, kellőképpen hanyattestem. Jó, képletesen. Szó szerint véve, örültem, mint majom a farkának.

Nem sorolom fel, hogy mik voltak ezek a csodák, majd akkor mutatom meg, ha készül belőlük valami. Mint mondjuk, most...

Kaptam egy ILYET. 
Ezt egyenesen Szicíliából hozták nekem. Szicília eleve a szívem kicsi csücske, mert olyan szépséges, és olyan élményekkel teli három hetet töltöttem el egyszer ott, hogy azt soha nem fogom elfelejteni. Ez a "cucc" Szicíliából származik és pisztáciából készült. Kibontva egy édes, halványan zöldes, erős pisztácia ízű, brutálisan tömény krémet találtam az üvegben. 
Nah, mi legyen belőle??? Eszembe jutott, hogy egyem meg egyszerűen egy kanállal az üvegből   valami autentikus cuccot kellene belőle csinálni. Ok, de mit? Fogtam az egyik nagy-nagy barátomat google-t és már keresgéltem is... Pisztácia, Szicília... 

Cannoli!

Aha, és mi a fene az a Cannoli???
Megnéztem, lementem hídba, hogy ez micsoda egy nehéz, meg művészi, meg blablabla sütemény, viszont igazi szicíliai csemege, és több helyen találtam pisztáciával elkészítve. Nah, megvagy, te leszel az!

És már kerestem is a receptet hozzá, aztán persze egy-két változtatás, illetve egy-két receptet alapul véve ez lett belőle:



Hozzávalók:
  • 30 dkg liszt
  • 2 evőkanál cukor (kb 4 dkg)
  • 1 csipet só
  • 1 evőkanálnyi vaj (kb 2 dkg)
  • 1 tojás
  • kb 3,5 dl bor, jelen esetben valamilyen rosé (és a kb annyit jelent, amennyit a tészta felvesz, lehet 3 dl, de lehet 4 is)
  • 1 evőkanál kakaó (kb 2 dkg)


A tészta kisütéséhez:
  • olaj


Töltelék:

vagy:
  • tejföl lecsöpögtetve
  • cukor
  • kakaó

vagy
  • tejföl lecsöpögtetve
  • málnaszörp

vagy 
  • tejföl lecsöpögtetve
  • kókuszreszelék
  • kókuszaroma


A tészta hozzávalóiból a bor kivételével mindent egy edénybe kimérünk, majd elkezdjük összegyúrni a tésztát. Ahogy igényli a bort, kis adagokban adjuk hozzá. Nálam kb 3 dl kellett a gyúrható, rugalmas tésztához. Most hagyjuk magára egy kicsit, minimum fél órát, de akár egy egész éjszakát is magányosodhat.

Nah, és itt most két elkészítési mód közül választhattam volna. Az egyik, a kinyújt, kiszaggat, majd a sütőben megsüt, azbesztkezet elővéve még forrón megformáz, vagy kinyújt, kiszaggat,  kis csőre formáz, bő olajban megsüt.

Aha. Azbeszt kezem nincs. Illetve, már többször gondoltam, hogy bírom a meleget, aztán kiderült, hogy nem, és ő sem bír engem, mert mindig én húztam a rövidebbet, tehát sütős verzió elnapolva. 
Akkor jöjjön az olajos verzió. 

Tészta vékonyra kinyújt, nagy fánkszaggatóval kiszaggat. Most jött a kis fém izéken való formázás, ehelyett én az ujjamon megformáztam, majd bekentem egy kis vízzel, összenyomtam, mint egy gyűrűt és már ment is a forró olajba, ahol kis spriccelés mellett készre sült, azaz aranybarnára sült.
Az elkészült példányok egy papírtörölközőn végezték, majd elzártam őket egy jól zárható dobozban, mert csak másnap volt "fellépésük".
A mutatványból még annyi volt hátra, hogy egy nagy dobozos tejfölt elővettem, egy nagy pohár tetejére tettem egy szűrőt, arra egy gézlapot, ráöntöttem a tejfölt, majd ez egészet betettem a hűtőbe, hogy reggelre kicsöpögjön.

Másnap megcsináltam a krémet, azaz a lecsöpögtetett tejfölt kis tálkákba szedtem és mindegyikhez hozzákevertem az ízesítésérére szolgáló hozzávalót, vagy hozzávalókat. A krémeket habzsákba töltöttem és a tésztákat megtöltöttem vele. 

A képeken a pisztáciás és a kakaós van. Sajnos a többit csak elmesélni tudom... 

A tejfölt még csöpögtetnem kellett volna, mert elég folyós volt még, de mondanom sem kell, ez nem volt gond, maximum a fényképeken nem mutat úgy, mint ahogy szerettem volna...

További díszítésként a két végét darabolt pisztáciába is nyomhattam volna. Volna. Például, ha lett volna otthon, vagy ha nagyon hiányzott volna. De nem hiányzott, mert a krém elég tömény pisztácia ízt adott így is.




Nem tudom, hogy milyen az eredeti, mert nem ettem. Nekem a pisztáciás és a kókuszos (milyen érdekes...) volt a kedvencem. 

Nem egy bonyolult édesség, csak macerás, illetve annak látszik. Szerintem, megpróbálom majd még a sütőben sült verziót is, hogy úgy milyen a tészta.


35 megjegyzés:

Bianka írta...

Ezt tuti megcsinálom, fantasztikus....miattad fogok visszahízni :)

szepyke írta...

B., várjál még vele, szerintem még nem lett tökéletes... Azt olvastam, hogy ropogósnak kell lennie a tésztának és ez nem volt az. Mondjuk, attól még jó volt, csak nem ropogott...:) Megcsinálom még a sütőben is, hátha akkor ropog. Sejtésem szerint ennek ostyásan roppanósnak kellene lennie, bár ahogy megtöltöd a krémmel, elnehezedik, és nem ropog, de ez frissen sem ropogott. Nem tudom, hogy ez így jó e, ezért akarom kipróbálni a sütős verziót. Addig várjál a visszahízással!:))))

egycsipet írta...

Ahh, ropog vagy sem, ez nagyon jó lehet! :)

Livi írta...

Jajj de széééép :) Pisztácia pedig nagyon király!!!
B. ne hízz vissza :D olyan csini vagy!

Ja és Reni (Élet napos oldala) tett fell cannoli receptet nemrég... nem tudom meglested e azt is, csak gondoltam szólok hátha tudok tippet adni :) Ha már zúl vagy rajta akkor nem szóltam :)

Bianka írta...

Nem fogok :)

Köszi Szepy, de már tűkön ülök, egy jó kis vaniliás krémmel

Wise Lady írta...

Igazi finomság

lekvároskukta írta...

Ez nagyon jó Szepy!
Én sem ettem még ilyesmit, de nem ez az, amit ricottás krémmel is töltenek?
Nagyon finom lehet, a pisztáciakrém meg pláne...brutál :)))
Nálam most desszertstop van, úgyhogy csak nézegetek ;-)

Andi írta...

De érdekes!
Azt hiszem én nem lennék rá képes, hogy megcsináljam. Annyira béna vagyok süti téren....
Így csak csorgatom a nyálam....

Felhőlány írta...

Nagyon kreatív vagy Szepyke! Jól néz ki! :) Én bizony megkóstolnám akár ropog, akár nem.... :))

Reni írta...

ú ez a pisztáciás kence nagyon király lehet! korog a hasam tőle.
Karácsonykor én is készítettem cannolit -> http://renidani.blogspot.com/2010/02/sziciliai-cannolo.html

Ms. Poppy írta...

Jaj, most aztán igazán nagyot nyeltem Az ilyen kevés tésztás, sok krémes édességek a gyengéim, és ránézésre ezeket még harapni sem kell, pont egy falásnyiak.:) Úgy látszik, megint csak 'utánoznom' kell téged a sütésben.:P

Csibe írta...

Így kezdeni a hetet, ilyen finomságot feltenni....na és ez a pisztáciás cuccc....hmmmmm :)

Névtelen írta...

Szepyke! ez nagggyon tetszik! :))

Mary írta...

Nagyon fini lehet!

Garffyka írta...

Hű, jó kis feladatot adtál! :)
Nagyon jól néznek ki ... és imádom a pisztáciát.
Ötletes voltál ezzel az ujjon megformálom megoldással.

Unknown írta...

Szerintem nagyon guszták lettek, és biztos naaaagyon finomak is! Én ha hirtelen kívánom meg, akkor kész cannolit veszek és ricottakrémmel töltöm meg. Viszont néhány éve kaptam egy nagyon aranyos bloggertárstól fémcsöveket, kifejezeten cannoli sütéshez, na ez már kicsit macerásabb mint a készen vett, de néha meg lehet ejteni.

szepyke írta...

Egycsipet, jó, jó, de én annyira nem ájultam el a tésztától... A krém, nah, az igen...:))) Az jó, sőőőőőőőőőt!) A tésztán még van mit finomítani, mondjuk, nem tudom, hogy most ropognia kell, vagy sem????


Livi, néztem Reninél is, néztem én mindenhol...:))) és a pisztácia tényleg király, vagy inkább brutál!:)))

B. nah, igen, a vaníliás krémmel is nagyon kis helyes lesz!:)))

Wise Lady, finomság, de még nem az igazi. Vagy nem tudom, hogy milyen az igazi...:))

Lekvároskukta, igen, ez az!!! Ricotta sem volt otthon, ezért van "magyarosítva" a dolog!:)))

Andi, dehogynem! Nincs benne semmi extra. A tésztával egyszerű volt dolgozni, rugalmas, jól kezelhető, a többi meg hidd el, hogy nem egy nagy dolog...:)

Felhőlány, köszönöm, kedves vagy!:) Kérsz, van még!:))) Azt hiszem, még két darab van otthon... Khmmm... kókuszos. Elmentettem...:)

Reni, igen, ez az!:) A Te recepted szerint, ropogós a tészta?

Ms.Poppy, ezek falatnyiak. Direkt nem lettek nagyobbak, nem akartam. Némelyik olyan pici, hogy a töleléket még a tetejére is kentem, nehogy "száraz" legyen...:))))))

Csibe, én még nem vagyok teljesen kibékülve vele. De a pisztáciás cucc, nah az...:)))))

Ancsika, örülök, kérsz??? :)))

Maryenne, igen, finom!:))

Garffyka, pedig, ha tudnád, hogy miket olvastam, hogy miket használnak hozzá...:)))

szepyke írta...

Maci, akkor írd mág meg nekem, hogy ropognia kell a tésztának????
Milyen az igazi, mert én még se tésztát nem láttam se eredetit belőle. Csak mentem a fejem után, és a fő motiváció a pisztáciás krém volt...:)

szepyke írta...

Jah, és először megpróbáltam kis habroló készítéséhez használt csővekkel csinálni, de az túl macerás volt, és úszott a konyha az olajtól, így maradt az ujjam...:)

Gál Edith írta...

Nagyon nagyon jól néz ki és bizti, hogy nagyon nagyon finom.

Kata írta...

Kicsit jövök és egyből kész vagyok...nem tudnál repíteni egyet a maradékból?

Moha írta...

Nagyon kis helyesek! Az a pisztáciakrém isteni lehet...

Nem lehet a habrolós csöveken a sütőben megsütni?

szepyke írta...

Gál Edith, tényleg jól néz ki, az izével kapcsolatban, nekem ízlett, de nem tudom, hogy milyennek kell lennie...:)

Kata, de küüüüüüüüüüüldöm!:)))

Moha, de azon próbáltam először, de összesen van 15 ilyen formám, és ahogy váltogatni kellett, tiszta olaj volt minden, és a fenének volt kedve megfogni egy tűz forró olajos izét... Az első variáció úgy készült, aztán jött az ujjamon formázás...:)))

mandy tarragon írta...

Hát, én csak simán lapátoltam volna a pisztáciakrémet, de így se rossz :)

Reni írta...

A tészta kellemesen roppant

ninca80 írta...

Hát ez tényleg egy szépségtár.
Ma voltam a könyvtárban bemutattam a blogodat a csajoknak, szerintem meglett a napi progjamjuk nekik is.
Remélem nem baj,hogy eldicsekedtem ezekkel a csodákkal amiket itt látok.

Andi/cuki írta...

Jaaj, egyik finomabb lehet,mint a másik. Mondjuk a kókuszos inkább a tesóm kedvence!:-))

Unknown írta...

Igen ropognia kell:o)De azt kell mondjam, hogy bár teljesen másra sikerült házilag, nekem mégis legalább annyira ízlett! A cukrászdai tészta sokszor egy kicsit semleges ízü, de lehet, hogy csak rossz cukrászdában voltam;o)

Viki írta...

Én meg sajnos miattad NEM fogok lefogyni:) na de ha már ennyi finomságg sem lehet? Végigolvastam mindent, +3 kilót össze is szedtem:))Nekem jó lesz puhán is, én mán "öreg" vagyok:)))

Viki írta...

.....még jó, hogy az "á" helyett nem "e"-t írtam, és a "g"-t meg megdupláztam:)) mondom, hogy nagyon bekajáltam, már meg is ártott:))

Ági írta...

Nekem egy olyan receptem van erre, ahol a krém ricottából van és apró csoki darabok is vannak benne. Mennyei.Majd előbányászom a receptet, bár én még soha nem csináltam itthon. És úgy tudom, mindig csak tálalás előtt szabad megtölteni, hogy tuti ropogós legyen, állnia nem szabad. Nekem is nagy kedvencem, olasz pékségben ettem rendszeresen mikor USAban voltam. Szerintem is a világ egyik legfinomabb desszertje. Jó, hogy eszembe juttattad. Most vágyakozva nézem a képeket...

szepyke írta...

Mandy, az úgy bazi tömény. Hidd el, komolyan mondom. Én simán megeszem a nutellát az üvegből, de ez nagyon tömény!

Ninca80, jesszusom, nagyon köszönöm! Nagyon kedves vagy!:)) Köszönöm szépen!:)

Andi/cuki, akkor a tesódnak jó ízlése van!:))

Maci, ez nem ropog, nem roppant, ez már amikor kisült, akkor is puha volt. Nah, akkor meg kell csináljam megint? Vagy elmennem Szicíliába???:)))))

Viki, akkor nekem azért lett puha, mert én is már öreg vagyok?:)))

Ágianyu, elő azzal a recepttel, hátha az a tökéletes! Követelem!:)

Jade írta...

Jajj, Szepy, ez csodalatosan nez ki! Ki kell probalnom majd, hogy milyen izu. Eloszor veszek majd, hogy tudjam milyen az eredeti, aztan ha izlik, megprobalkozom a sutesevel is. Mindenkeppen irok majd rola!

Latsia írta...

Szepyke ez gyönyörű!!!!;-)

szepyke írta...

Judith, szerintem nem ez az igazi....:( Majd mesélj, hogy a tiéd milyen lett!

Latsia, köszönöm, kedves vagy!:))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...