Szent Anna Fogadó
Egy szép vasárnapi délután érkeztünk. Az éttermet ismerősök ajánlották, így érkezésünk nem véletlennek köszönhető, már a hét közepén lefoglaltuk az asztalunkat.
Egyértelműen látszik a helyből, hogy az étterem családias hangulatra hajaz, a vendégek valószínűleg törzsvendégek, a pincérek szinte mindenkit ismernek, többeket név szerint is. Ez kölcsönös a vendégek részéről is, olyan az egész, mint egy nagy család. Ez jó, ezt szeretem, magam is járok olyan helyre ebédelni, ahol még a névnapomkor sms-t is küldenek nekem...
Mi négyen érkezünk, körülöttünk általában 8-10-15 fős asztaloknál családok, nagyobb társaságok ülnek. Az étterem elrendezésében is látszik, főleg nagyobb társaságokat látnak vendégül, illetve, hogy a hely tökéletesen alkalmas esküvők, nagyobb szülinapok lebonyolítására is.
A kiszolgálás gyors, a lányok pörögnek, mint a szerencsekerék. Az egy-egy pincérre jutó asztal/vendégszám, illetve az ételek hatalmas adagjai láttán, csodálom, hogy még mosolyognak is, és kifejezetten kedvesek, figyelmesek.
A teríték "családias" semmi flanc, így jó, ahogy van. Minden a helyén, nincs plusz hülyeség az asztalon, csak ami kell, és az sem túl csicsásan, olyan egyszerűen tökéletesen. Minden asztalon virág.
Az étlap kínálata hatalmas. Ez az a típus, amiből egyszerűen nem lehet választani. Kétszer átolvasom, még pizza is van, de van rajta rengeteg rántott, töltött étel különféle húsból, van bőven minden még a halas ételek terén is. Nehéz választani. (Itt lehet, hogy a kevesebb, több bejött volna, de nem zavar, hiszen én elég válogatós vagyok, van x oldal, rész, amibe bele sem kell olvasnom. (Halak, vadak, stb...)
A választásunk a következő:
Bableves (vagy babgulyás) kis piros fazékban érkezik. Ketten is ezt választják az asztalnál. Szerintük finom, szerintem túl sűrű, nekem egy kicsit a bableves konzervre hajaz, bár még soha nem ettem olyat, mégis valami nem jön be benne, de a fiúk szerint ok. A kis piros lábosban érkező leves mellé savanyúkáposztát is tálalnak. Ezt én is szeretem, nálam káposztás bablevesként fut, és fent is van a blogon. Tartalmas leves, érdemes kipróbálni.
Az én levesem a sajtleves pirítóssal. A pirítósom szénné égetve érkezik. (Itt most muszáj elmesélnem, hogy nálam alapban ezzel nem lenne gond, mert már-már aberráltan szeretem a pirult, kissé égett dolgokat, a krumplistésztát direkt megpirítva készítem, egy tepsiben sült krumpliból számomra a legjobb darabok a tepsi aljára ragadt, megégett darabok. Tehát, nem lenne gond, otthon, de nem étteremben, és nem ennyire elégetve tálalt pirítósnál. Mert ez nem pirult, hanem szénné égett részekkel rendelkezik.) A leves olyan sós, hogy számomra már-már ehetetlen.
A negyedik leves a májgombóc leves. Ezt én nem kóstoltam. Az ezt választó asztaltársunk szerint finom. Meggyőző a kinézete, szép a tálalás, és nem egy kis csészényi leves, olyan igazi vasárnapi adagban került az asztalra.
Ketten ugyanazt esszük. Mustáros-hagymás-szalonnás töltelékkel kirántott talán pulyka, vegyes körettel.
Nekem megint olyan sós, hogy nem bírom megenni. Az ebédhez egy liter szódát ittam, pedig máskor ennyi a napi fogyasztásom összesen mérve...
Az asztaltársaságunk másik, ugyanezt az ételt fogyasztó tagja is sósnak találja.
Egy másik étel szintén egy töltött, rántott hús. Fogyasztója szerint finom.
A negyedik étel egy harcsapaprikás, fogyasztója szerint finom, és ez abból is látszik, hogy mind elfogy.
Pirospont a részemről, hogy van szóda! Ezt már többször írtam, hogy szeretem a szódát, és fontosnak tartom, hogy Jedlik Ányos találmánya mindenhol ott legyen, minden magyar étteremben. Trendi,vagy sem, ezt majd eldönti a vendég.
A főételek hatalmas adagokban érkeznek. Olyan mennyiségű étel van egy tányéron, ami elfogyasztása már-már lehetetlen. Szinte minden asztalnál elcsomagolásra kerül jó adag étel. Ezt soha nem értem. Miért kell akkora böszme adagokat tálalni, amit egy komoly férfiember sem tud legyűrni? Lehet, hogy a környéken szeretik azt, hogy az étel legyűrése után még egy-két adagot csomagolnak és viszik haza, de én például a rántott húst nem eszem meg melegítve, a sültkrumpli hidegen mehet a kukába, stb. Semmi értelme. Legyen olcsóbb, de ne legyen ekkora böszme adag. Számomra felesleges. Nem, nem az a fajta vagyok, aki a köpetnyi adagokat szereti, de a mértékkel kimért étel szerintem jobb, mint a mértéktelenül telepakolt tányér.
Talán egyikünk sem ette meg teljesen a főételét. Rengeteg étel megy tőlünk a kukába. Ez nem jó.
Degeszre ettük magunkat.
Az egyikünk mégis megpróbálkozik egy gesztenyepürével. Én kivárok, megvárom, hogy kihozzák, mert meg akarom nézni, hogy milyen rajta a hab. Mert nálam nem jöhet szóba a flakonos tejszínhab, se a hulalás vacak...
Gesztenyepüré megérkezett, kóstoltam és már kértem is a sajátomat, mert a hab igazi tejszínhab.
Aztán megjön a gesztenyepüré, és....... meleg. a pohár tetején a hab langyos, a gesztenyepüré több, mint langyos, az alatta lévő hab hideg... Nem reklamálok. Illetve, nem reklamálunk, mert közben már kiderült, hogy a másik is ilyen, csak amikor én kóstoltam, még nem jutottunk el a püréig... Nah, ezt itt nem értem. Jeges volt a gesztenypüré és kiolvasztották a mikróban vagy mitől meleg???
Mindegy. Nem reklamálunk, várunk, míg kihűl...
Összességében jót ettünk, bár sok mindennel volt gondom, de a jóllakottságom feledteti a dolgokat, illetve mivel a többi asztalnál nagy elégedettséget látok megint arra fogom, hogy túl kekec vagyok. Az ide járó családok, hiszen, mint írtam, látszik, hogy szinte mindenki visszatérő vendég, biztos mindennel elégedettek, ha most is itt vannak, a legtöbben Mária napot, vagy születésnapot ünnepelni.
Szeretem a házias ízeket, nincs gondom, a házias, családias hangulatú éttermekkel sem, sőt, jobban értékelem, mint egy hiper-szuper trendi helyet, ahol csak feszengeni lehet. Csak azt nem szeretem, amikor ez már rutinként megy és nem baj, ha valami kicsit sós, vagy bár, hidegnek kell lennie, mégis meleg. Ha el van égetve, illetve szenesre van égetve egy pirítós. Nah, ezt nem szeretem. Meg kell becsülni a vendéget, mert az viszi a jó hírt tovább. Figyelni kell rá, hogy a törzsvendégek által megszokott minőség mindig meglegyen, ne legyen hullámzás ezen téren. Hiába pörögnek, hiába kedvesek a pincérlányok, ha az étellel kapcsolatban lehet kifogás. Nálunk volt, de megerősítem, hogy ezek a hibák abszolút orvosolhatóak, gondolom, nem állandósult minőségi gondok.Lehet, hogy fáradt volt a szakács, vagy a konyhás fiú, vagy valaki. Majd egyszer megint megpróbáljuk, hátha akkor nem leszek ennyire kekec.
Az árak normálisnak mondhatóak, az adagok hatalmasak.
Kipróbálásra mindenképpen ajánlom, de kérem, ha valaki így tesz, mindenképpen írja meg, hogy milyen volt az étel, hogy tetszett a hely.
A környék egyébként gyönyörű és az étterem rendelkezik egy nagyon helyes terasszal is, bár az időjárás ennek kipróbálását nem feltétlenül teszi mostanában lehetővé.
8 megjegyzés:
Röhögök...már előre... :DDDD
GR London? ;)))
Egycsipet drágám, tudod, oda majd veled...:)))))
Aztán fanyaloghatunk a habos cuccokat tologatva a tányéron, meg jól éhesek is maradhatunk, de majd eszünk az utcán valamit...:)))) Jó lesz így?:)
Mi olvastuk valahol (már nem tudom, hogy hol), hogy milyen fantasztikus, ezért mikor a környéken jártunk, kipróbáltuk. Hátööö... Nekem egyáltalán nem tetszett, a véleményed zömét abszolút osztom. Mondjuk nálam, ha meglátom, hogy valahol nyolcszáz oldalas egy étlap, az már erősen mínuszból indul, annak a 80%-a előre elkészített és fagyasztott, az biztos. Velünk a pincérek sem voltak figyelmesek egy cseppet sem, két gyerekkel mentünk ebédelni, rajtunk kívül két asztalnál ültek még és simán elnézték, ahogy a baromi nehéz, fából készült babaülést én cipelem oda az óriási étterem másik végéből az asztalunkhoz. És az adagok... sajnos itthon még mindig az a lényeg, hogy mindegy, milyen minőségű, de jóóó sok legyen, hadd együk magunkat hányásig (ezért tud megélni a Trófea Grill, a Mongol és az összes ócska all you can eat hely...). Egyáltalán nem értem, mire jó, de ez dívik és a vendégek 80%-ának még mindig bejön. Ahelyett, hogy lenne mondjuk összesen húszféle kaja az étlapon de az helyi, szezonális alapanyagokból és frissen készülne. De ez egy hosszú téma, Magyarországon az éttermek nagyrésze még mindig nem képes ilyenekben gondolkodni. És kicsit sem a flancos, "kétcsipetes", feszengős luxuséttermeket vágyom, bár nyilván azért olyan is kell, hanem az igazi, jó, házias éttermeket, vendéglőket.
Egyszóval mi nem megyünk oda többet...
imádom ezt a falut!!!! férjem fülét rágom, hogy a villaparkban vegyünk telket, következő taktikai lépésként gondoltam, megnézzük a fogadót, hátha a gyomrán keresztül megfogják - valaki valahol blogolt a gőzgombócról. most viszont kicsit össze vagyok zavarva, vigyem vagy ne, Szepyke?
Padlásszoba, szerintem én sem megyek többet.Egészen addig, míg valaki, akinek adok a véleményére nem fog róla áradozni...:(
Andrea, ne, ne vidd. Szerintem ne. Bár egy próbát megér, de csak óvatosan...:( A hely kívülről nagyon jól néz ki, de az ételek nem nagyon jöttek be... Az, hogy meleg(!) gesztenyepürét kaptunk, több, mint gáz. És láttad a szénné égett pirítósomat? Nah, ez is gáz...:(
A szobák ígényesek és szépek, az ételek finomak és nagy adagok.
Nem tudom, most épp a panzióban vagyunk mint vendégek, nekem nem kicsit kekecnek tűnik a blog annak alapján, amik a benyomásaim pillanatnyilag. Lehet meg sem engedi jelenni a szerző, de eddig nekem abszolút pozitív tapasztalataim vannak. Nemrég jöttünk fel a svédasztalos reggeliről a szobánkba, annyi biztos, az valóban olyan volt, amilyennek lennie kell. Rántotta szalonnával, hagymával, virsli, vaj, joghurt, dzsem, 4-5 féle kenyér péksütemény, kávé, tea, kakaó, tej, szalámi, sajt, muzlifélék. Mi voltunk az utolsók ( pici gyerekkel ), és minden kint volt bőven, még mondták is, ha valamiből még szeretnénk enni, inni, csinálnak, hoznak. De nem volt rá szükség minden bőven elég volt. Tudom ez "csak" reggeli, de annyi biztos nekem nagyon tetszett, hogy volt választék, és nem egy leharcolt svédasztal várt, mindamellett, nem tolakodóan, de figyeltek ránk. Ha úgy alakul ma vagy holnap az ebédet itt tervezzük, megírom azt is, nekünk hogy sikerült.
Kedves "Névtelen"!
Lehet, hogy a blog kekecnek látszik, de felhívnám a figyelmedet, hogy ez egy két éves bejegyzés...
Azóta, akár változhatott is ez a dolog.
Én tartom magam ahhoz a véleményhez, hogy csak azért, mert telerakják a tányéromat, akkora adagokat szolgálnak fel, ami egy nagycsaládnak elég, attól még nem ájulok be. Írtam, hogy a levesemben a pirított kenyér, kb. brikettre volt égve és sorolhatnám.
Lehet, hogy a helyzet azóta változott, de mi nem reggelizni voltunk, hanem ebédelni.
Megjegyzés küldése