Az idei... mézeskalács, angyalkák, rózsaszín masnik...

Nálunk már karácsony van!:) Elég prózai az ok... nem lesz máskor idő, mert 23-án még dolgozom, így vagy most a hétvégén, vagy 23-án éjjel, vagy 24-én délelőtt... Mivel évek óta előbb feldíszítem a fát, mint 24-e, így nem volt kérdés, hogy a hétvégén hozzánk már beköltözött a karácsonyi hangulat, a karácsonyfa feljött a pincéből, összeszereltem, feldíszítettem. 

Jah, nem díszítheti más, mert úgy járnánk, mint anno az egyik Jóbarátok részben ITT, amikor mindenki díszíti a fát, majd olyan rettenet lesz, hogy mikor mindenki végzett a saját részével, Mónika fordít rajta egyet, és a saját részét fordítja kifelé, ami a tökéletes karácsonyfa képét adja... Ha nem én díszíteném, ez lenne nálunk is... Valahogy úgy, hogy: persze, felteheted oda azt a ronda valamit, majd később leszedem, mert karácsonykor aztán igazán az a fontos, hogy mindenki elhiggye, hogy van ízlése, illetve, hogy az az enyémmel szemben még érvényesíthető is... Nah, persze, még mit nem...:)))

Tehát, a fa mindig az én dolgom. Nem is engedném ki a kezemből, mert egy olyan elvadult karácsonymániásnak, mint én, ez egyáltalán nem gáz, a körülöttem lévők meg csendben tűrnek... 

Az idei fa fehér horgolt díszekből (angyalkák, harangok, hópelyhek), ezüst flitteres szalagból, ami körbe van tekerve a fán, és ahogy csillog, olyan, mintha ragyogna a fa, amitől teljesen kész vagyok, mert bárhonnan ránézünk, mindig van egy-két megcsillanó rész rajta. Idén rózsaszín masnik kerültek még rá és Mohától a világ legszebb mézeskalácsai is felkerültek rá, ami olyan szájtátást okoz mindenkinek, aki látja, hogy azt le kellene fényképeznem... (a díszek Mohánál megcsodálhatóak ITT). Került még rá majdnem pink színű "jégcsap", ami szintén csillog, ahogy tekeredik, és egy ezüst girland, ami olyan, mint egy ékszer, halvány, selyemfényű pici gömbökkel. Az egész fán a jégcsapokhoz színben passzoló angyalhaj van, ettől rózsaszínben csillog az egész...

Meg kell, hogy mondjam, ez a fa is olyan lett, amit csak úgy tátott szájjal néz az ember. A tavalyi olyan volt, mint a szürkületi hóesés, ahogy olyan halványan csillogott, elegáns volt, pompázatos és ünnepi. Itt vannak róla képek. 

Emlékszem, amikor az elkészült, csak ültem és néztem, csak csodáltam, mert olyan pompázatos, olyan sejtelmesen halvány volt, mint a hóesés, mindezt holdfénynél, ünnepi díszben.

Az idei fa megint kiérdemelte a legszebb megjelölést, bár úgy látszik, minden évben felülírjuk a "legszebb" jelentését, hiszen mindig az akkori a legszebb...

Erről a fáról ahogy ránézek, olyan karácsonyok jutnak eszembe, amiket filmen látni. Nagypolgári lakásban felállított hatalmas fa. Elegáns a sok fehértől és ezüsttől, mégis van benne melegség a rózsaszínektől, és kedvesség, egyszerűség a mézeskalácsoktól és a horgolt díszektől. Halvány csillogás, olyan meleg ünnepi visszafogottság. Gyönyörű lett. 

Igyekszem majd szebb képeket is csinálni róla, de most még csak sietve fényképeztem le... persze, pocsék minőségben..:(

Mohánál sokkal szebb képek vannak a mézeskalácsból készült díszeimről!:) És itt is köszönöm szépen, hát igen.. A legszebb mézeskalácsok díszítik az idei fánkat. Moha készítette csodák.