2010. december 21., kedd

Csokoládétányér - akár gesztenyepüréhez is...


Hogy is van az a mesében? Eb aki a tányérját meg nem eszi! :)

Nah, ez a tányér ehető. Éppen ideális a karácsonyi desszertekhez, mert egy plusz csavarral egy teljesen egyszerű gesztenyepürét is elvarázsolhatunk vele. Semmi extra meló nem kell hozzá, nem igényel különösebb konyhatechnikai ismereteket sem. Kell hozzá néhány lufi és némi csokoládé. Ez itt 72 %-os. Egy táblából 4-5-6 tálka hozható ki, attól függően, hogy mekkora tálkát készítünk. 

A lufikat felfújjuk, legjobb ehhez az a kisméretű lufi, amibe vizet szoktak tölteni, a nagyobb hiperek party-dekorációs cuccai között általában van ilyen, de normál lufi is jó hozzá, csak azt egész picire kell fújni.

A csokit vízgőz felett felolvasztjuk, majd hagyjuk majdnem teljesen visszahűlni. Két módon készíthetünk tányért, az egyik, hogy a lufit belenyomjuk a csokiba, pár másodpercig benne hagyjuk, hogy egy kicsit meghűljön, majd egy pohárba állítjuk, úgy, hogy a csokis része van felfelé. Így a felesleges csoki lefolyik az oldalán, és ahogy hűl, jópofa mintákat "rajzol" rá. 
Ha nem bírunk magunkkal, ahogy én sem bírtam, reszeljünk egyikre marcipánt, a másikra fehércsokoládét, megszórhatjuk kókusszal, dióval, bármivel, akár tortadarával is. Nagyon jól fog mutatni. Hagyjuk egy éjszakán át hűvös helyen "száradni", majd szúrjuk ki a lufit úgy, hogy nagyon lassan engedjen le. Szépen elválik a lufi falától a csoki. Ha mégsem, akkor elrontottunk valamit, azaz valószínűleg túl vékony a csokoládéréteg. 

A lufit sütőpapírra vagy szilikonlapra le is állíthatjuk, így lesz egy kis talpa, amin magától megáll. Ha nem így készítjük, nyomjunk alá egy evőkanálnyi tejszínhabot és abba nyomva tegyük a tányérra. 

A másik módja, hogy a lufira az olvadt, de már kihűlőben lévő csokoládét ecsettel visszük fel, majd vagy fejreállítva, vagy a simán leállítva szárítjuk meg. Itt is figyeljünk rá, hogy elég vastag legyen a csokiréteg, különben nem jön le a lufiról, viszont ne legyen túl vastag sem, mert nem páncélt készítünk, hanem egy ehető desszertet, azaz egy ehető tányért.

Szinte bármilyen édességet tálalhatunk benne, kiválthatjuk a pohárkrémeknél a poharat. Készíthetjük fehércsokoládéból és tejcsokoládéból is. 

A felületét fehér vagy tejcsokival írókázhatjuk is, sőt a fehércsokoládét megfesthetjük akár rózsaszínre, zöldre, kékre... A variálási lehetősége a végtelennel egyenlő...:)

Vigyázni kell viszont arra, hogy könnyen olvad, így ne "taperáljuk" és ezt másoknak se hagyjuk, ne legyen meleg helyen, és amire mindenképpen figyeljünk, hogy a csoki valóban már-már dermedős hideg legyen, mert ha forró, eldurranhat a lufi, ezt nem részletezem... komoly takarítási munkálatokat von maga után, illetve, a csoki nem marad rajta a lufin, hanem lefolyik róla.



Hát, nem ezek lesznek az év képei, de a lényeg szerintem látszik. Ha valami nem világos, írjatok, vannak képek a készítéséről is, csak azt most nem tettem fel.

2 megjegyzés:

Bianka írta...

Nagyon izgalmas és remek

ivan írta...

Hogy ez nem világos? Kristály tisztán érthető,nincs ebben semmi "furfang", éppen ezért én egyenlőre, inkább a fogyasztására vállalkozom.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...