Kincsek 2.0, azaz a kendők... és a "valami"...

Akkor jönnek a kendőim... Magyarázatként, hogy miért is szeretem a kendőket, és hogy miért szeretem, ha minél több színű vesz körül...

Én főleg fekete ruhában járok. Kb az 1500-as évektől így van ez. Azaz süldő lánykorom óta...

A feketét nagyon jól kiegészíti egy kendő, sőt egy szép kendő öltöztet. És arról már nem is szólok, hogy melegíti az ember nyakát, és vállát is. Szeretem a kendőket, nyugodtan kijelenthetem, hogy tetemes mennyiség birtokosa vagyok. Nem mertem még soha összeszámolni őket, mert félek, hogy megijednék, hogy mennyi is az annyi... Vannak olcsóbb, és drágább változataim is, bár tény, hogy igyekszem akciós árakon megszerezni őket, mert pontosan tudom, hogy valójában mennyibe kerülnek, és ez bőven nem tükrözi azt az árat, amit itthon kérnek érte...

Van elegáns, és van csak "nyakbakötős" változat. Van gyöngyökkel hímzett és simán hímzett is. Ahol kendőket lenget a szél egy vásárban, ott én órákat tudok eltölteni, mert ha lehetne, mindet vinném, hiszen választani igen nehéz... Mindig tudok indokot, hogy miért kell pont az a darab...

Összeszámoltam, most 11 darabot hoztam magammal... Csak leárazott darabokat vettem meg, a legtöbbjét 2-3 Font körüli összegért, de van közöttük kicsit, sőt, sokkal drágább is... A legdrágábbak 10 Fontba kerültek, be olyan minőségűek, hogy nekem ennyit bőven megértek.

Gyönyörűek, és imádom mindet! Most is itt van velem az egyik... ez a zöld... Mert hideg van, és ez nagyon jó meleg! Puha, meleg, és gyönyörű színe van, a vörös hajamhoz annyira passzol, hogy csuda!

Ez a kettő meleg, kötött sál és kesztyű. A kesztyű mindkettőnél hosszú, majdnem a könyökömig felér. Imádom őket! A zöldet azóta szinte le sem vettem, mert olyan puha, és olyan hosszú, és annyira szép... A rózsaszín, nah igen. Szeretem a rózsaszínt, de nem minden rózsaszínt, csak ezt a halvány, púderes rózsaszínt. Ilyenem még nincs, illetve, kötöttben még nincs. Kendőben van, ami állítólag hernyóselyemből készült, és valamelyik leértékelésnél vettem két éve januárban 2.000,- Ft-ért, viszont úgy kell rá vigyázni, hogy hordani is alig merem... Mondjuk, meseszép, de a szekrény mélyén tartom, nehogy megsérüljön... Ezt a kötött változatot a Primarkban vettem, 3,50 Font, azaz kb 1200,- Ft volt az ára... A zöld valamivel drágább volt, de az sokkal puhább, sokkal minőségibb változat. Gyönyörűűűűűűűűűek!

Teljes csöndet kérek! Bemutatom a meggybordós-pirosas-vérvörös kendőmet!

A piros, főleg ez a vérvörös... ez valami gyönyörűűűűűűű. Szeretem a pirosat, de ezt már írtam egy párszor. Ennél nem gondolkodtam, hogy megveszem e. Valójában végig ilyet kerestem, aztán egy pici boltban találtam rá. Akciós volt ugyan, de így is, ha minden igaz 10,- Fontba került. Nem érdekelt az ára. Többet is adtam volna érte, ugyanis igazán szép pirosat nagyon nehéz találni. Vagy narancsba hajló pirosat találni, vagy rózsaszín felé halványodó pirosat. Ez igazán szép cseresznyepiros, ami már-már meggybordó. Egyszerűen pazar. Ebben jöttem haza. Úgy voltam vele, ha elveszik a csomagom, ez nem veszhet bele a semmibe... Ez nem. Gyönyörű darab. Olyan mélyvörös, mint a rubin.

Megint egy Primarkban vásárolt. Fehér alapon ezüst szövéssel. Ettől olyan sejtelmes, lágy csillogása van, mint egy selyemcukornak. Fehér, de mégsem fehér, ezüst, de mégsem ezüst. Olyan halványan elegáns, ünnepélyes. Remekül mutat fekete mellett! Talán 3,- Font volt, már nem emlékszem, és olyan bénán fényképeztem le, hogy nem látszik. Amiken árcédula van, azok még nem lettek kimosva. Ha lesznek, kézzel, és samponnal fogom őket átöblíteni, majd két törölköző között kivasalni.

Tárolni vagy a "fogasukon", vagy összehajtogatva tárolom őket.

Látszik, hogy milyen sejtelmes, lágy csillogása van? Amikor megvettem, aznap láttam valaki nyakában, és rögtön tudtam, hogy jó döntés volt, mert nem hivalkodóan csillogó, csak olyan holdfényes, és egyben elegáns látványt ad. Mintha esne a hó, és köd lenne, de átlátszana a ködben a hó csillogása. Nagyon szép, egyre jobban tetszik!

Megint kettő jön... H & M-ből származnak... Megint minőségi, puha, meleg mindkettő.

Először a szürke-fehér-fáradtrózsaszín színűt találtam meg... Ebből hoztam ajándéknak is egy-kettőt, mert ez is gyönyörűűű!

Ez a mintás, és mindjárt jön az egyszínű barack...

Nah, itt vannak ketten, egyszerre... Itt még csak egymás mellé téve...

Itt már összecsavarva, ahogy hordom őket. Ez a fajta barackos-púderrózsaszín nagyon szépen passzol a szürkéhez, a szürke passzol a kék szememhez, a barack jól megy a vörös hajamhoz, szóval, jól nézünk ki együtt, nah...

Ez egy indiai kendő. Ajándékba kaptam. Tavaly kértem egy igazán pink színűt, és kaptam is, és azóta imádom ezt a fajta harsány piros-rózsaszín-pink színkavalkádot. Ez a kendő fekete mellett gyönyörű!

Megint csendet kérek!

A padlizsánlila és a téglavörös. A drágaságaim... Ezeket is kaptam. Tavaly szeptemberben kinéztem őket, de akkor úgy voltam, hogy nem adok ennyi pénzt értük. Vettem hasonló színben az utcai árusoktól ITT, de most megkaptam az eredetieket is... A kettő együtt csodaszép, de külön-külön is szívetmelengetőek. Tökéletes darabok. Puhák, hosszúak, és szépek...

Talán ez az igazi színük, itt látni, hogy micsoda gyönyörűség mindkettő...

És dobpergés, jöjjön a csokoládébarna és a mohazöld! Ezek a TieRack üzletből vannak... Ha valaki ismeri ezen boltot, tudja, hogy sálakkal, kendőkkel, nyakkendőkkel, és hasonlókkal foglalkoznak. Minőségi, gyönyörű árujuk van, borsos áron... Viszont a sale őket is utolérte... Ezt a két kendőt vettem náluk. Még tudtam volna mit venni, de azok a kendők nem voltak leárazva, úgyhogy maradtak... Pedig volt piros-fehér pöttyös is...

Nem tudom, hogy mással hogy van, én ha bemegyek egy boltba, valahogy mindig a legdrágább darabokat fogom meg elsőre... Aztán megnézem az árat, és rögtön el is engedem, és válogatok tovább. Hogy hogy a fenébe csinálom, hogy mindig a legdrágábbat választom ki elsőre, nem tudom, de már kezdem megszokni a dolgot, és szinte tudom, hogy ok, ez az első, megfogtad, mehetsz tovább...

Ez a bolt drága. Volt itt pashmina olyan áron, hogy majdnem elájultam... De ellenálltam, és végül két olyan darabot vettem, amik szintén gyönyörűűűűek, de nem kellett hozzá állami hitelt felvennem.

Csokoládébarna és mohazöld... Gyönyörűűűűűűűűűűűek! Puhák, fényesek, és tökéletes a színűk. A csokoládébarna megint régi vágy volt, mert barnából is nagyon kevés szép van. Vagy mogyoróbarna, vagy kávébarna, vagy bármilyen barna, de ezt a szép mélybarnát még nem tudhattam a magaménak. Egészen mostanig.

A mohazöld megint csodaszép, és megint egy nagyon extra szín. "Londoni összekötő" vett egy ilyet magának anno, és azóta szemezek vele... Ő mondjuk nem Londonban vette, de ki volt neki adva feladatként, hogy ilyet keressen nekem is... Rengeteg dologban hasonlít az ízlésünk, és mivel jó messze élünk egymástól, nem gond, ha ugyanolyan is van a szekrényben, hiszen kicsi az esélye, hogy egyszerre látnak minket... (sajnos..., vagy nem sajnos, nem is tudom eldönteni...)

Nah, és igen...

Ha valaki a tavalyi kirándulásomat is figyelemmel kísérte, az biztos, hogy emlékszik ERRE...

Hát, igen... Az én "londoni összekötőm" megjegyezte ezt, illetve, muszáj elmondanom, hogy tulajdonképpen mivel ismer, bőven tudja, hogy mániákusan vonzódom az ilyen izékhez... Van már egy, amit egy esküvőre vettem, hogy majd abban parádézom, aztán nem fértem be vele a kocsiba és muszáj voltam a táskámban tartani... De nem adtam fel, mert ezek nekem nagyon tetszenek. Semmilyen alkalom nincs, amire viselhetnék egy ilyet, mert nálunk nem szokás még szinte esküvőre se felvenni egy ilyet, illetve se ilyet, se kalapot, pedig naaaaaaaaaagyon bírnám, ha kalapban járhatnék. Jó, nem mindig, de néha. Volt idő, amikor a Váci utca közelében dolgoztam, és napi szinten bejártam egy kalapszalonba, (talán Piri kalapszalon volt a neve?), hogy felpróbálhassam a csodákat, amiket árultak. Emlékszem, hogy egyszer Psota Irénnel próbáltunk együtt, akit imádok és nagy tisztelettel szívtam vele egy levegőt a próba közben. Jah, és nem kis büszkeséggel töltött el, amikor valami olyasmit mondott, hogy: "Az nagyon jól áll kedveském!" Utána két méterrel a föld felett mentem az utcán...

Tehát, igen, kalapmániás is vagyok, illetve lennék. Londonban és itthon is mindig mindent felpróbálok, ami kicsit is tetszik, ezt a Fontosak már tudják, és bár látszik rajtuk, hogy a könyökükön jön ki, a: Nah, ez milyen? - kérdés, mégis keményen állják a sarat... "Londoni összekötő" mindig elmondja, hogy tőle nyugodtan vegyem meg, nem vele fogom hordani, majd otthon magyarázzam el, hogy mikor és hova veszem fel...

És hogy mi is ez??? Most egyenlőre ezt a képet mutatom meg róla, mert bevallom, nem tudtam rendesen lefényképezni... Még dolgozom a feladaton, hogy teljes pompájában is megmutassam. "Londoni összekötő"-től kaptam ajándékba... Amikor megkaptam, aznap egész este ebben parádéztam (otthon)! Ő állította, hogy nagyon jól áll, de azt is kérte, hogy majd csak otthon hordjam... Mondjuk, ezt azért nem értem, mert ha valahol, hát Londonban biztos nem néztek volna hülyének benne... Szerintem ezzel sem férek be a kocsiba, de ezt még nem próbáltam...

De ami késik....

És akkor Psota Irén, és a kedvenc dalom, amit a felvételire is vittem, de inkább a Micimackót énekeltem el... Nem is vettek fel, de biztos, hogy nem ezért...