2009. május 21., csütörtök

Nah, most adtam fel, avagy eperáldozat bemutatása a konyhámban...

Nem, ez a kép nem egy orvosi szakkönyvből van, és nem egy eltávolított szerv darabja... Ez bizony egy darab eper. Tegnap megérkezett a könyv, amire úgy vártam. Lapozgattam és találtam benne valamit, ami annyira szép volt a képen. Itt kell beszámolnom róla, hogy tavaly nagyon elúsztam a karácsonyi ajándékokkal, ezért úgy döntöttem, hogy idén mindig az idény szerint készítek valamit, majd gyűjtögetem és karácsonykor dobozolom, kinek, melyiket ajándékozom. Ez is ilyesmi lett volna. Elképzeltem, ahogy decemberben az eperchipsekkel teli kis üveget is odaajándékozom, mondjuk apunak, vagy a nagynénémnek, Tündinek. Mindig úgy örülnek annak, amit készítek nekik. És ez szép is, finom is, és decemberben egy szelet eper, milyen csodás ajándék lesz. Vagy lenne. Mert nem lesz. Legalábbis, szerintem én feladtam. Most csináltam meg negyedszer. Nem tudom, hogy mi a gond. Valami nem jó a leírásban, vagy nem alapos, vagy én vagyok béna, vagy az eper béna. Nem tudom. A recept szerint melegítsük elő a sütőt 1-es fokozaton (100 C). Vágjuk fel az epret 3 mm-es szeletekre. Vegyünk egy tapadásgátló anyaggal bevont (gondolom, ez lenne a teflon?) tepsit, vagy bármit, szórjunk bele porcukrot, fektessük rá az epreket és tegyük a sütőbe és süssük, illetve, inkább szárítsuk 1 órát, majd vegyük ki, fordítsuk meg, szórjuk meg porcukorral, és újabb 30 percre tegyük vissza a sütőbe. Nah, tehát. Epret megmostam, leszárítottam, felszeleteltem, teflonos serpenyőt megszórtam porcukorral, ment rá az eper, be a sütőbe, és szárítom. Az első adagnál kellemes illat lengte be a lakást. (közben a tévében House mesterkedett...). Még gondoltam is, hát, hu, ez az illat.. mesés! Aztán egyik pillanatról a másikra átcsapott égett szagba. Kirohantam, de az eprek már menthetetlenek voltak. Fekete, szenes darabkák. Itt még kb 35 percnél tartottunk az egy órából... Ok, biztos én voltam a béna, jöhet a második próbálkozás. Eper szeletel, tepsi be. 20 perc múlva már meg kellett volna fordítani, de nem lehetett felszedni az edényből, mert nyúlt, mint a tészta... Ok, akkor jöjjön a harmadik adag. Itt már meg tudtam fordítani, de a másik oldalnál kb 10 perc után karamellizálódott, de nem kicsit! Mélybordó (gondolom a briketté válás előtti utolsó pillanatban kaptam el) már epernek nem látszó valami, körülötte barnára égett cukor. Kuka... Aztán jött a negyedik próbálkozás. Ez van a képen. Nem túlzok, ott álltam a sütő mellett. Az nem lehet, hogy nem sikerül, nem hiszem el, hogy nem lehet megcsinálni... Tehát, akkor eper szeletel, de itt már inkább 4 mm-s szeleteket vágtam, cukor a tepsibe, abba az eper, be a sütőbe, 5 percenként ellenőriz. Ok, időben kiszed, (szerintem nem sült meg, vagy nem száradt ki rendesen, de nem akartam, hogy megégjen...) megfordít, megcukroz, megy vissza a sütőbe. X perc után kiszed és, és az eredmény látható a tányéron... Hát, mit is mondjak... Biztos, én rontottam el valamit. Megint nem túlzok, a recept mellett szereplő kép még köszönő viszonyban sincs az enyémmel. Nem lehet felismerni az epret, csak nagy jóindulattal. Még "szaftos" az eper, tehát nem száradt ki teljesen, viszont ha tovább szárítom, megég rajta a cukor. Akkor mi a megoldás? Nekem sima gáztűzhelyem van. Lehet, hogy valami spéci sütő kell hozzá? Vagy valami spéci fokozat? Vagy mi lehet a gond? Közel egy kiló epret dobtam ki az ablakon. Nem szeretem a felesleges munkát, a pocsékolást meg egyenesen utálom. Egyébként az utolsó adag ízre nem rossz, de ajándéknak... hát ronda. Várom az ötleteket, hogy mi lehet a gond, mit rontottam el...
















12 megjegyzés:

trinity írta...

Ez, ha jól értem, szárított eper akart lenni...(bár cukorral együtt már a kandírozásra emlékeztet)

2 dolog jutott eszembe:
1:szerintem a szárítás ennél jóval alacsonyabb hőfokon kell, hogy történjen-gondoljunk a napon való aszalásra...
Én 50-60 fok-nál többre nem gondolnék-de biztos megvan ennek a pontos leírása valahol.

2.: az 1 óra ehhez kevés!!!Mikor szárított paradicsom készül-ami hasonlóképpen lédús-az minimum 5-8 de akár 12 órás program.

Szóval a hiba nem benned van-szerintem a megadott adatokkal nem készül semmiféle szárított gyümölcs!!!Merthogy a külseje megég-belül meg nedves marad, ergo úgyis megromlana pár nap alatt...

Még 1 apróság: én tennék alá Alufix sütőpapírt...
Ne bosszankodj, nem a te hibád!!!

szepyke írta...

Egészen konkrétan eperchipsnek írja. Az én sütőmben nincs kisebb fokozat, én egyes fokozaton sütöttem. Biztos vagyok benne, hogy valami el van írva, vagy valami nem kerek. Azon is gondolkodtam, hogy nem kell rá cukor, mert attól csak megég. Meg, ha szárított, akkor minek a cukor? A könyv képe és az enyém... hát, ég és föld. Mindegy, majd elszopogatom az utolsó adagot... Pedig ettől a könyvtől egyszerűen elájultam, és tessék... Rögtön az első recept is rossz. Vagy valami nem stimmel vele.

Mackómama írta...

Szia,

én már aszaltam a sütőben. Ez 2-3 napos történet! Nem túlzok.
Nekem villanysütőm van, légkeveréssel 35 C fokon (ha türelmetlen vagyok max. 40 C-on) megy napokig. (Utána a villanyszámlát nem szabad megnézni...-:((( )
Én sem tennék rá cukrot, semmilyen gyümölcsre nem tettem és sikerült!
Biztos vagyok benne, hogy a recept rossz, ne keseredj el kérlek.

szepyke írta...

Köszönöm, már túl vagyok rajta. Szerintem is rossz, mert ahogy az eredeti képet megnézem, azon az epren nincs cukor. Az csak egyszerűen ki van szárítva. Az én sütőmön nincs kisebb, mint az 1-es fokozat. Akkor én ezt most feladtam, nem aszalok epret, majd csinálok eperlekvárt, karamellizált eperdarabokkal. Utóbbiból van egy tányérnyi adagom! :-)) (pozitív hozzáállás)

Flat Cat írta...

Szia!
A könyvben szereplő hőfok és idő is irreális (bár profi konyhákon valóban villanysütő van)
Nekem is gázsütőm van, ez elég rendesen beszűkíti a konyhatechnikai brillírozások terét... Meg lehet úgy próbálni, hogy kicsit kitámasztod a sütő ajtaját, akkor lehet alacsonyabb a hőfok, de nem lehet egy fix hőmérsékletet kialakítani, (ráadásul nem is merném órákra otthagyni a nyitott sütőt)nekem van bent sütőhőmérő, szóval tudom. Én egyszerűen lemondtam az otthoni aszalásról, szárításról, konfittálásról.
A Szakácsok könyve meg tényleg jó, de nem szentírás. Én egyszer készítettem belőle egy cajun halat, a recept szerint pontosan,úgy, hogy én nem értettem egyet a receptben szereplő leírással, de azt gondoltam, hogy ők az okosak. És valóban, a végeredmény majdhogynem ehetetlen lett. Szóval érdemes inkább a józan eszünkre (és az eddigi tapasztalatainkra) hallgatni inkább. Van benne tényleg olyan recept is, ami változtatás nélkül jó, de nem mind.
Viszont tele van remek ötletekkel, benne vannak az alapok, és még a kreativitásunkat is fejleszti a receptek átvariálása! ;)

szepyke írta...

Én is így gondolom. A recepteket csak erős átgondolás után alkalmazom majd, de a technikák nagyon tetszenek!

chilii írta...

szia! az én tesóm séf, így sok tippet kapok tőle (már ha jó kedve van) és nem akarlak elkeseríteni, de egy sima gázsütő biztos, hogy alkalmatlan erre a célra. egy elektromos sütőt biztosabban be lehet állítani 100 fokra, és meglepődnél, hogy az szinte alig meleg a gázsütő 1-es fokozatához képest! (volt szerencsém mindkettőhöz!)
amit tanácsolni tudnék, az az aszalógép, esetleg (most úgyis dögvész meleg van) a napon szárítás! fekete tepsire tenni a szeleteket és letakarni tüllel.

Wise Lady írta...

No egész biztos a leírás nem stimmel. Az aszalást, szárítást már leírták az előttem kommentelők, és teljesen egyetértek.
Sőt (mert nekem rossz a májam?), óvatos lennék a fotókkal is. Nyomtatásban erősen Photoshopolt képek vannak ám! Pont úgy, mint a színésznők. A magazin címlapján (irreálisan) gyönyörű, sima a bőre, hibátlan, tökéletes minden porcikája, valószínűtlenül kék a szeme stb., aztán, ha szembejön veled...

szepyke írta...

Hát igen..., tényleg úgy van, ahogy írjátok, csak valahogy nem akartam már megint csalódni egy könyvben... de sikerült. Nem aszalgatok többet, mert nincs értelme, lekvár lesz és chutney az eperből, az legalább biztos eláll karácsonyig. Köszönöm a válaszaitokat, legalább arról meggyőztetek, hogy nem én voltam béna... Azért ez se rossz hír! :-)

Makka írta...

Igen, úgy van, ahogy chilii írja, a gázsütő sokkal magasabb höfokot produkál ugyanazon a fokozaton, mint az elektromos. Én is a gázhoz voltam szokva, most elektromos van, és bizony néha kétszer annyi idő kell egy-egy süteményhez, mint a gázban kellett.
Mez az is a tapasztalatom, hogy minden sütő más, egyiknél sem ugyanaz a hőfok lesz azonos fokozat beállításakor.
Esetleg nézd meg Kaldeneker György honlapját, www.kaldeneker.hu. Neki van egy rakat gasztroajándék ötelete, szerintem remekek.

szepyke írta...

Megyek is megnézem. Leültem a géphez, és nem tudok felállni, mert jobbról itt figyel a porszívó, és ha felállok, neki kell állnom takarítani. Még egy ideig inkább netezek. :-) Ezért is kommentelgetek nálad éppen... :-))))

Makka írta...

Uh, ne is mondd ezt a porszívózást, utálatom legfőbb tárgya.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...