Nah, most adtam fel, avagy eperáldozat bemutatása a konyhámban...

Nem, ez a kép nem egy orvosi szakkönyvből van, és nem egy eltávolított szerv darabja... Ez bizony egy darab eper. Tegnap megérkezett a könyv, amire úgy vártam. Lapozgattam és találtam benne valamit, ami annyira szép volt a képen. Itt kell beszámolnom róla, hogy tavaly nagyon elúsztam a karácsonyi ajándékokkal, ezért úgy döntöttem, hogy idén mindig az idény szerint készítek valamit, majd gyűjtögetem és karácsonykor dobozolom, kinek, melyiket ajándékozom. Ez is ilyesmi lett volna. Elképzeltem, ahogy decemberben az eperchipsekkel teli kis üveget is odaajándékozom, mondjuk apunak, vagy a nagynénémnek, Tündinek. Mindig úgy örülnek annak, amit készítek nekik. És ez szép is, finom is, és decemberben egy szelet eper, milyen csodás ajándék lesz. Vagy lenne. Mert nem lesz. Legalábbis, szerintem én feladtam. Most csináltam meg negyedszer. Nem tudom, hogy mi a gond. Valami nem jó a leírásban, vagy nem alapos, vagy én vagyok béna, vagy az eper béna. Nem tudom. A recept szerint melegítsük elő a sütőt 1-es fokozaton (100 C). Vágjuk fel az epret 3 mm-es szeletekre. Vegyünk egy tapadásgátló anyaggal bevont (gondolom, ez lenne a teflon?) tepsit, vagy bármit, szórjunk bele porcukrot, fektessük rá az epreket és tegyük a sütőbe és süssük, illetve, inkább szárítsuk 1 órát, majd vegyük ki, fordítsuk meg, szórjuk meg porcukorral, és újabb 30 percre tegyük vissza a sütőbe. Nah, tehát. Epret megmostam, leszárítottam, felszeleteltem, teflonos serpenyőt megszórtam porcukorral, ment rá az eper, be a sütőbe, és szárítom. Az első adagnál kellemes illat lengte be a lakást. (közben a tévében House mesterkedett...). Még gondoltam is, hát, hu, ez az illat.. mesés! Aztán egyik pillanatról a másikra átcsapott égett szagba. Kirohantam, de az eprek már menthetetlenek voltak. Fekete, szenes darabkák. Itt még kb 35 percnél tartottunk az egy órából... Ok, biztos én voltam a béna, jöhet a második próbálkozás. Eper szeletel, tepsi be. 20 perc múlva már meg kellett volna fordítani, de nem lehetett felszedni az edényből, mert nyúlt, mint a tészta... Ok, akkor jöjjön a harmadik adag. Itt már meg tudtam fordítani, de a másik oldalnál kb 10 perc után karamellizálódott, de nem kicsit! Mélybordó (gondolom a briketté válás előtti utolsó pillanatban kaptam el) már epernek nem látszó valami, körülötte barnára égett cukor. Kuka... Aztán jött a negyedik próbálkozás. Ez van a képen. Nem túlzok, ott álltam a sütő mellett. Az nem lehet, hogy nem sikerül, nem hiszem el, hogy nem lehet megcsinálni... Tehát, akkor eper szeletel, de itt már inkább 4 mm-s szeleteket vágtam, cukor a tepsibe, abba az eper, be a sütőbe, 5 percenként ellenőriz. Ok, időben kiszed, (szerintem nem sült meg, vagy nem száradt ki rendesen, de nem akartam, hogy megégjen...) megfordít, megcukroz, megy vissza a sütőbe. X perc után kiszed és, és az eredmény látható a tányéron... Hát, mit is mondjak... Biztos, én rontottam el valamit. Megint nem túlzok, a recept mellett szereplő kép még köszönő viszonyban sincs az enyémmel. Nem lehet felismerni az epret, csak nagy jóindulattal. Még "szaftos" az eper, tehát nem száradt ki teljesen, viszont ha tovább szárítom, megég rajta a cukor. Akkor mi a megoldás? Nekem sima gáztűzhelyem van. Lehet, hogy valami spéci sütő kell hozzá? Vagy valami spéci fokozat? Vagy mi lehet a gond? Közel egy kiló epret dobtam ki az ablakon. Nem szeretem a felesleges munkát, a pocsékolást meg egyenesen utálom. Egyébként az utolsó adag ízre nem rossz, de ajándéknak... hát ronda. Várom az ötleteket, hogy mi lehet a gond, mit rontottam el...