2009. május 13., szerda

Mákja van a tésztának... Szénhidrát napra


Hát, mákja van, mert ma ő volt az ebéd, és azt gondolom, ez igen megtisztelő lehetett neki.
Mivel ma szénhidrátos napunk van tésztát eszünk tésztával... Én spagetti tésztát főztem ki, mert nem volt otthon szélesmetélt, de ezzel sem nyúltam mellé. Mondjuk a tésztával nem nagyon lehet, ha igen, az már régen rossz...

Hozzávalók:

tészta, ami jelen esetben spagetti tészta volt

Bár, nem gondolnám, hogy valaki nem ismeri a tésztafőzés fortélyát, azért leírom, hogy hogy készült. Roppant sokat lehet belőle tanulni. Pont semmit, de az is valami.
Tehát: vizet forralok, egy tésztafőzésre alkalmas edényben. Ha forr, megsózom és megy bele egy löttyentésnyi olaj, illetve a tészta. Addig főzöm, amíg olyan puha nem lesz, ahogy én szeretem, azaz én speciel nem főzöm teljesen puhára, olyan harapható keménységűre (al dente). Nah, ha ezzel a roppant izgalmas feladattal megvagyunk, leszűrjük. Nagymamám a leszűrt tésztát nem mosta át vízzel, hanem rátett egy nagy kanál zsírt, elkeverte és nála attól nem ragadt össze a tészta még kihűlés után sem. Én hasonlóképpen teszek, viszont nem zsírral, hanem olajjal locsolom meg és összekeverem. A tészta kész, jöhetnek az édes hozzávalók!

A mákos:

Hozzávalók: mák és cukor. Ha cukrozott mákot veszünk, akkor már mehet is a tésztára, ha simát, akkor le kell darálni. Az enyém sima volt, így beleöntöttem a turmixba, adtam hozzá egy kis kristálycukrot és összeturmixoltam (daráltam) őket. Ha ezzel megvagyunk, mehet a tésztára!
Fontos! Ha fogyasztás után emberek közé kell menni, ajánlatos egy fogkefe és egy fogkrém...
A grízes:

Hozzávalók: gríz, azaz búzadara.
Serpenyőbe három-négy kanálnyi olaj, megy bele a gríz, megpirítjuk, persze folyamatosan kevergetve. Ez is egy olyan dolog, ami percekig nem csinál semmit, aztán hopp, már le is égett. Szóval, kavargat. Ha megpirult, felönt egy kis vízzel, és addig kavargat, amíg a víz el nem fő, a gríz meg nem fő. Ha készen van, belekeverjük a tésztát, és itt STOP! Mert, én édesen szeretem, a Zuram sehogy, a nagymamám meg sósan ette, uborkával, borssal, sóval. Olyan, mint a káposztástészta, ki édesen, ki sósan szereti. Én meg nem tudnám sósan enni, a mama meg meg nem ette volna édesen. Ha édesen esszük, szerintem a legjobb rá a baracklekvár. Persze a házi!

Diós:

Hozzávalók: dió, cukor, lekvár
Diót ledarál, cukroz, tésztára rászór, és meglocsol baracklekvárral. Ennyi.


Plusz ajánlat:

A három féle tésztát egy tűzálló edénybe rétegezve belepakoljuk, a tetejére jön a lekvár, esetleg jöhet még bele egy kis fahéjjal kevert reszelt alma. Betol a sütőbe, közepes hőfokon megpírit. Becslések szerint olyan két és félmillió kalória, de lehet, hogy annál több!

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...