Amit arra a bizonyos lakatlan szigetre vinnék...

Történt egy pár éve (2004. májusában), hogy bedobtak egy piros-fekete színnel nyomott reklámújságot. Ez az az áruház, ahol nem a hülyék vásárolnak... Tetszik érteni, remélem. Abban az időben hetente egyszer, általában vasárnap nagy baráti ebédek voltak nálunk. Általában 8-an 10-en voltunk. Én főztem (yes!), sütöttem (yes, yes!), ők ették (itt most az Ő részükről állhatna egy yes, de a nevükben nem nyilatkozhatok). Általában mindenki megelégedésére. Mivel ezen alkalmakkor én már előtte egy nappal előkészültem, mert ekkora mennyiségre, még az előkészítés is idő, gondoljunk csak a panírozásra kb 20 szelet húsnál, illetve, hogy mindenkinek jó legyen, legyen hozzá gomba, sajt, (meg a csillag az égről...) illetve, köret, leves, édesség... Tehát előkészültem. És általában minden második ilyen hétvége után az akkori konyhai robot ment a szervizbe... Mert kb 5 kiló krumplit habosra keverni - persze krumplinyomón való áttörés után - nem kis feladat. És az akkori konyhai robot, ami akkor a Nile, aztán később trükkösen az Elin névre hallgatott (gondolom, így lehetett nem adót fizetni Magyarországon..., bár nem vádaskodom persze, az tőlem messze áll... kb fél centinyire, na mindegy...) tehát, az akkor konyhai robot hetente felkereste a szervizt. Még jó, hogy nem volt messze a szervíz, és viszonylag korán nyitottak. Hétfőn reggel munkába menet beadtam a gépet, pénteken reggel munkába menet érte mentem. Olyan volt ez, mintha bentlakásosan a szervizbe járna hétközben, hétvégén pedig nálam állomásozna. Fogalmazhatok úgy is, hogy hétközben a szerviz wellness szolgáltatásait kellett igénybe vennie, hogy hétvégén teljesen felfrissülve álljon harcra készen a konyhámban. Nem magyarázom, éreztem, ez valahogy nem az, amit én egy konyhai robottól elvárok. Nem volt drága, kb 10-11 ezer körül lehetett, de a célnak pont nem felelt meg. Nem csak a krumpli kikeverésébe halt bele minden héten, de egy tejszín felverése is kétvállra fektette, hogy a többit ne is soroljam. És akkor jött az a bizonyos újság. Benne egy számomra kedvesen csengő márkanévvel, és egy kellően megnyerő összeállításban vásárolható szettel. A márka, ami egyébként meghatározza a konyhámat, a Bosch volt. Semmi flanc, fehér, nincsenek csillogó, villogó lámpácskák, nincs sok-sok színes gomb, nem kell egy Háború és béke hosszúságú leírást kiolvasni. Pont nekem való, mert ugyan vörös a hajam, de jelzem, ha lenne ideje lenőni szőke lennék. Ezt egyébként erősen titkolom. Van miért... khmmm. Na, mindegy.

Tehát, újság jött, én meg nem tétováztam, másnap kivágtattam Budaörsre. Megvettem és már a hazaérkezésekor szerelemre lobbantunk. Mert szép. Mert kicsi, de mindent tud. Mert teljesen használható, mert okos, és mert imádom, és mert ő is imád engem. Imád és ezt tudom, és imádom, és ezt ő is tudja. Kitettem a pultra és soha, soha, soha nem fogom eltenni. Mert ott a helye. Mert a legnagyobb segítség. Olyan kenyereket, kalácsokat, piskótákat, és olyan bármiket sütünk mi együtt, hogy csak na. Van, hogy egész nap megy, dagasztja a kalácsot, aztán a kenyeret, aztán felveri a tojáshabot, aztán összekeveri a kevert tésztát, és nem fárad. Nem ég le a motorja, csak berreg, berreg, és dolgozik. Ledarálja nekem a diót, a mandulát. Ledarál bármit, amit kérek tőle. Leturmixolja a banánt a tejbe ahogy a Zuram szereti, ledarálja a húst, a májat, a répát, egyszóval, mindent megcsinál helyettem, csak a konyhát nem takarítja ki, de azt nem is várom el tőle. A legjobb vétel volt. Akkor 49.999,- Ft volt. Kisebb infarktus volt megvenni, de nem nagyon érdekelt. (a másik ilyen, amikor szintén ebbe az áruházba véletlenül betértem egy mosogatógépért, mert az kell nekem, majd mivel nem fért el, teljesen szét kellett verni a konyhát... nah, akkor is többen néztek hülyének, mint normálisnak, de mindegy, így legalább végre leverethettem azt a ronda zöld csempét és ezt a gyönyörűséges csempét vehettem meg, ami most van a falon és a pulton, amit szerettem volna, szintén egy kisebb infarktus közepette, de ez is mindegy, nah!) Tehát a legjobb vétel volt. Ha holnap előről kezdhetném, soha nem vennék meg névtelen, erőtlen, tucat gépet. Megint ezt venném meg, ami jelenleg is az enyém. Rengeteg kiegészítőt lehet hozzá venni, így az évek alatt olyan konyhám lett, hogy nem érne váratlanul egy "mostazonnalsüssünkkinyomossütit", vagy egy "mostcsavarjunkki20kilócitromot" kérés. Sőt, más se.

Az én egyetlenem, mert a jót, azt reklámozni kell, tehát az én egyetlenem kb ezeket tudja:

• Robosztusan erős, 550 W-os motor, mikroprocesszoros vezérléssel
• 3 munkaállásba állítható multifunkciós hajtókar
• 4 kapcsolási fokozat / kb. 25 – től 12.000 f/p – ig tartó fordulatszám-tartománnyal
• Feldolgozókapa­citás: max. 1,5 kg száraz tésztaalap hozzávalókkal
• Erős megterhelés mellett is fokozattartó
• A multifunkciós kar lehajtásával helytakarékosan tárolható
• Automatikus motorvédő kapcsoló túlterhelés ellen
• Kábeltartó rekesz

És a legfontosabb, a neve: Bosch MUM 4655EU