Milyen a jó étterem?

Olvasgattam a neten éttermekről íródott kritikákat. Természetesen rengeteg olyan étteremről írtak, ahol soha nem jártam, de találtam olyat is, amit szinte hetente látogatunk. Gondolkodóba estem. Milyen a jó étterem? Az ízlés mint olyan, meghatározhatatlan. Mert én nem szeretem a halat, más meg beájul tőle. Én szeretem a kolbászt lilahagymával, friss kenyérrel, más meg dobna egy hátast, ha egy katonányit meg kellene ennie. Elég finnyás (vagy válogatós) vagyok, ezért egy csomó étterem eleve kizárva nálam. Hála az égnek a Zuram sem egy nagy gourmand, sőt a barátaink is elég jól "elvannak" a sima házias koszttal, nem fogyasztunk reggelire pezsgőt eperrel, viszonylag ritkán eszünk ezüsttálkából kaviárt és bár biztos elérhető, szinte soha (vagy talán soha) nem eszünk vadat. Én például ha más nem lenne az étlapon, akkor sem ennék nyulat, galambot, semmilyen vízben élő dolgot. A halfélék illatát megérezve a másik asztalnál ülve is simán rosszul tudok lenni. Jártam már úgy, hogy egy vacsoránál a mellettem ülő halat evett, nekem viszont ki kellett mennem sétálni, mert úgy felfordult a gyomrom a szagtól, hogy jobbnak láttam ott hagyni a asztalt. Volt egy időszakunk, amikor szinte minden héten új éttermeket látogattunk péntekenként egy kisebb baráti társasággal. Hát, csuda dolgokat láttunk. Előfordult, hogy több ezer forintért szinte semmit nem ettünk. Illetve, nekünk nem ízlett, amit kaptunk. Felkapott görög étteremben olyan minősíthetetlenül rossz volt a felhozatal, hogy örültünk, amikor távozhattunk, és soha nem mentünk többet arra. Jártunk egy helyre egy időben, ami akkor szintén elég felkapott étteremnek számított, most nem tudom, minek számíthat kb 8 éve nem voltunk ott. Arról volt híres, hogy x forintért az egész kínálatból ehetett az ember, annyiszor, ahányszor akart, és azt, amit akart. Nyáron hatalmas kerthelység volt, és mindig volt üvegszifonos szóda, ami nekem nagy kedvencem. Aztán történt, hogy egy barátunk is eljött velünk, aki az akkor kitett kocsonyákból akart elfogyasztani egyet. A kocsonyák kis üvegtálakban voltak. Belekanalazott az átlátszó kocsonyába és a szájába vette. Majd egy pár másodperc múlva egy kb 3x4 cm-es üvegdarabot húzott elő. Hívta a pincért, aki elmondta, hogy felrobbant egy üveg a konyhában, biztos az esett bele, majd fájdalomdíjként hozott egy pohár narancslét... Nem voltunk azóta ott. Egy elnézést sem kaptunk, és nem hiszem, hogy túlzok, amikor azt gondolom, hogy talán a vacsoránkat sem kellett volna kifizetnünk, mert ez azért igen nagy "baki"... Azt, hogy pincér és pincér között hatalmas különbség lehet, nem cáfolom. Kb 10 éve ehettük e IX. kerületben a Shirazban. Azóta is jókat röhögünk rajta, sőt szállóigévé lett köztünk a pincér egyik válasza, mikor azt tudakoltuk, hogy az étlapon szereplő két étel között mi a különbség, majd válaszként ennyit mondott: "Nagyon egyszerű, ez van, ez nincs!". Ugyanebben az étteremben történt, hogy a Zuram meg akarta kóstolni a málnás sört, majd a pincér közölte vele, hogy férfi létére, hogy ihat ilyen női piát. Azért kikértük, és megkóstolta, és a pincért megtartottuk emlékezetünkben. Bár viselkedése sértő volt, betudtuk annak, hogy rossz napja volt, hisz Ő is ember. Akkor most mégis mi kell a jó étteremhez? Átgondoltam, hogy ahova szeretek járni ott mi olyan van, amit szeretek, és ahol csalódtam, ott mi olyan van, ami nem tetszett. Akkor nézzük:

• nem szeretem, ha karfája van a széknek, mert nem tudom eléggé magam alá húzni, így messze kerülök az asztaltól


• nem szeretem a hatalmas tányéron "köpetnyi" adaggal érkező ételt, mert enni megyek, nem nézelődni...


• nem szeretem azokat a helyeket, ahol műanyag székek vannak, nekem az gagyi (bocsánat), még ha kerthelységről is van szó


• nem szeretem, ha a pincér kritizálja a választásomat, ha én ketchupot és mustárt, és tejfölt kérek a tésztámhoz, akkor azt kérek, én dolgom, én fizetek, ha ilyen béna ízlésem van, én bajom...


• nem szeretem, ha nem kapok sima szódavizet (mert nem kapok mindenhol... pedig a colagép remek szódavizet csinál(na), csak azt nem adják el, igyak inkább valami cukros vackot...)


• nah, és ami kiveri a biztosítékot, amikor szinte még nem is végeztem, de már viszik is a tányéromat, mert kell a helyem másnak... bár az evőeszközökkel jeleztem, hogy még ennék..

Hirtelen ennyi.

És, hogy mit is szeretek egy étteremben? Azt még átgondolom, az egy külön poszt lesz, csak most megyek ebédelek valamit a Kopár Csárdában a Pilisben a fák alatt, a szabadban, padon ülve. Nah, azt szeretem.