2009. október 14., szerda

Fortnum & Mason - London - a "nem vettem meg" süteményformával...



(a képekre kattintsatok rá és nézzétek meg őket nagyban, érdemes lesz!)

Már majdnem a legjobb, illetve, már majdnem a szájtátátás magasfoka. Valójában, az, csak drága. Nekem drága... Ezért is van, hogy bár szó szerint folyamatosan rácsodálkoztam mindenre, mégis azt éreztem, elérhetetlen...

Ez volt az az áruház, ahol háromszor szóltak, hogy ne fényképezzek, ezért, bár lett volna mit, csak nagyon kevés kép készült és nagyon titokban... Nagyon sajnáltam, mert itt aztán tényleg láttam olyat, amiről azt sem tudtam, hogy mi az, illetve, ha tudtam, hogy mi az, azt hittem, hogy az valójában csak a mesékben, vagy a városi legendákban létezik...

Meseáruház, több szinten. Számomra nagyobb élmény volt, mint a Harrods. A Harrods olyan fényesen elegáns, a Fortnum & Mason olyan emberien. Ahogy mászkálsz a áruházban, érzed, hogy egyfajta "szentélyben" vagy, mégsem érzed, hogy neked semmi keresnivalód itt... A Harrodssal ellentétben itt nincs extra díszkivilágítás, olyan normál fény, normál berendezés, mégis luxus a javából. Nah, ez az én világom... (Lenne...)

Az eladók kedvesek, mosolyognak. (Még mikor megkérnek, hogy ne fényképezzek, akkor is. A harmadiknál már nem, ezt mondjuk, értem...)


A csokoládék, pralinék, és egyéb nyalánkságok:



Csokik összecsomagolva. Semmi extra, mégis olyan kedves csomag, nem?:


Aszalt, cukrozott édességek:


Cukorkák:


Volt torta is! Az árra nem emlékszem, de ha minden igaz, megjegyeztem, hogy több havi fizetésem lenne, hogy meglepjek valakit...


Gömbölyű padlizsán, és paszternák:


Ehető virágok, azaz árvácskák dobozban:


Gombák, felhívom a figyelmet az ártáblára!:


Felpróbáltam. Nem férek be vele a kocsiba, tehát maradt... Pedig jól állt!


Ültök???
Írom a kendők árát! Tényleg ültök???
Remélem, hogy jól látszik, a jobb szélen lévő sor, három kendőt rejt... A három kendő egyenkénti ára:


1800,- Font kb! Pontos összegre nem emlékszem, csak arra, hogy kiszámoltam, hogy darabja olyan 600.000,- Ft! Igen, Hatszázezer forint!!! Nem a három darab, nem mindegyik együtt, hanem DARABJA!!!

Az árcédulát alig találtuk meg rajta... Itt szóltak egyébként rám másodszor, hogy ne fotózzak...

Imádom a csillogó dolgokat! Imádom. Ha lehetne strasszba burkolnám magam. Aki ismer, tudja, hogy, ez azért maximum a nyakláncban látszik rajtam, mert azért nem a bazári majom módjára szoktam öltözni... De egy ilyen kendő... Jáááááááááj, hát, bírnám! Egy valami szól nagyon ellene... Iszonyat nehéz volt! Iszonyat. Mintha a bevásárló kosarat tekernék a nyakadba, olyan súlya volt... Szegény gazdagok, szörnyű lehet egy ilyen teherrel a vállukon... (Bruhahaha)


Kitaláljátok, hogy mi ez????

Segítsek? Mert én is csak nehezen találtam ki. Még előtte állva is azt hittem, hogy viccelnek, hogy ilyen tényleg van. Azt hittem, hogy ezt csak az idétlen amerikai filmekben lehetett látni az 50-es években! És nem... Tényleg van. Tehát, tudjátok, hogy mik ezek????

Nah, jó, megmondom. Zuhanysapkák... Azonnal láttam magam a kis pöttyösben, ahogy kilejtek a fürdőből, és utasítom a cselédet, hogy kapcsolja be a szaunát, most elmegyek úszni, de 20 perc múlva a szaunánál kívánom elfogyasztani a duplacsokis croissant reggelire... Tehát, ezt így szépen végignéztem a fejemben a kisfilmen, majd megkaptam a harmadik intést, hogy ne fotózzak. Rögtön felébredtem, hogy mégsem valós a kisfilm, mert a cselédség utasít engem... Szörnyű felismerés volt... Szörnyűűűű!


Olyan ágyneműket láttam, olyan konyhafelszerelést... Vitrinben tárolt étkészlet, lakat alatt tartott konyhai kegytárgyak... Olyan lakásdekoráció, amitől eleve folyamatosan a földre borulva zokogtam, hogy nálunk miért nem??? Olyan diszkréten elegáns, otthonaik vannak, annyira finom, nem hivalkodó, mégis pompázatos lakberendezésük van, hogy kész voltam tőle mindenhol.

Ebben az áruházban láttam az élelmiszer résznél fácánt tollasan fellógatva, láttam olyan sajtot, ami szerintem már súrolta az emberi fogyasztásra alkalmatlan jelzőt, de olyan ára volt....
Láttam olyan marhahúst, ami már, már fekete volt, szintén olyan áron... Valami különleges eljárással volt szárítva... Én már kidobtam volna, de itt olyan ára volt, hogy meg kellett dörzsölnöm a szemem... És akkor elgondolhatjátok, hogy mi volt a "felvágottas" részlegen... És láttam egy idősebb hölgyet vásárolni, és kb úgy néztem rá, mintha valami oktatófilmet néznék, miszerint, így kell elkölteni egy sonkára kb 20.000 Forintnak megfelelő Angol fontot...
Szóval, élmény volt. Ha Londonban jártok, menjetek nézzétek meg.

Amikor ott jártam, már karácsonyi vásár is volt. Ott sajnáltam igazán, hogy nem fényképezhetek, mert mindezt úgy, hogy egy fél emelet be van rendezve lakásnak, hatalmas fotellal, karácsonyfával, kandallóval, körülötte díszek, színenként csoportosítva. És én álltam és legszívesebben zokogtam volna, miszerint, ide akarok költözni, itt akarok élni, és egyben gazdag is szeretnék lenni, mert így kellene élni. Így! Hogy az legyen a legnagyobb gondom, hogy idén mivel terítsünk az ezüsttel futtatott készlettel, vagy a csontberakásúval???



Egy kép az utcáról, a bejárat mellett... Ez amolyan mozgó kirakat...



Ebben az áruházban volt egy majdnem elcsábulásom. Egészen komolyan elgondolkodtam ugyanis, hogy amit találtam a konyharészlegen, megvegyem e... Elvileg mondhattam volna rá, hogy mivel különleges, nem is drága, viszont rögtön azt is felhoztam, hogy évente maximum egyszer lenne rá szükségem, azért meg ennyit elkölteni rá, luxus. Álltam, szorongattam a dobozát, és komolyan vívódtam. 30 font. Az nem olyan horror drága. Kb 10.000 forint. De, ez egy tortaforma! Egy db tortaforma. Nagyon jópofa, meg tényleg, meg már ugrált a fejemben, hogy micsoda süteményt lehetne ebből karácsonykor a fontosaknak az asztalra pakolni... De DRÁGA, nem érted! 10.000 forint. Egy darab forma. És évente egyszer fogod használni! Az egyik oldal győzködte a másikat, én meg csak álltam és vártam, hogy ki győz...

Az az oldalam győzött, amelyik a drágaságát hozta fel. A másik meg megint belehalt egy kicsit abba a napba... Ez van.

Nem tudom, hogy melyik oldalamat szeretem jobban, mert magam is meglepődtem a döntésemen. Drága, nem kell. Pedig egy pár éve pont nem érdekelt volna, hogy drága. Ha ezt most olyan is olvassa, aki egy cseppet is ismer, emlékezhet a kedvenc mondásomra, miszerint: És? Egyszer élünk, nem? Ahogy "öregszem" egyre kevesebbszer gondolom azt, hogy durrbelebumm, és akkor mi van? Egyre többször győz az észérv, a nemszámíttal szemben. Át kell még gondolnom, hogy ez jó e így...

Akkor ott, nem volt jó. Kívülről biztos nem látszott, és pár pillanat volt csupán az egész, beszélgetés magammal, valahogy mégsem örültem, hogy ezt a döntést hoztam. Aztán eltelt pár hét, és már el is felejtettem az egészet, már nem is emlékeztem erre az egészre... Egészen kb két nappal ezelőttig, amikor nézelődtem az Ebay-en, és EZT találtam... Ez az a tortaforma.

Nem hiszek a véletlenekben, illetve, abban hiszek, hogy nincsenek véletlenek, és mindennek valami jelentése van, mindenből tanulnunk kell, semmi nem történik csak úgy, valamiért ÚGY történik, ahogy. Tehát, mindennek van értelme és oka, annak is volt, hogy Londonban voltam, annak is, hogy megláttam azt a tortaformát, és annak is, hogy most megint megtaláltam... Csak tudnám, hogy ezt most hogy kell értelmeznem???

Amíg ezen elgondolkodom, megmutatom, hogy mi is az, amiről meséltem. Itt a forma, ilyen lenne karácsonykor a desszert, ha...



És a sütőforma:

38 megjegyzés:

andrea írta...

A Fortnum's tényleg egy ékszerdoboz, egy 'intézmény', csakugyan olyan embereknek, akiknek több a pénze, mint az esze. (Ami nem feltétlenül egy rossz dolog azért....)

Névtelen írta...

Jól esik olvasni az útijelentéseidet, folytasd csak! Már a Pozsonyi úti új konyhafelszerelési üzlet honlapját nézegetve is frusztrált lettem kicsit, ám a Fortnum - régi angol regényekből ismerős név! már túl sok ehhez, csak bámulom.
Húsz éve Ausztriában csodáltam a hosszú gyümölcsjoghurtos hűtőpultot - ez ám a boldogság, gondoltam. Azóta nálunk is hosszú a pult, sok az íz, de nem ettől vagyok boldogabb. Azért jó lenne kicsit gazdagabbnak lenni, hogy egy desszert megvásárlása ne legyen egzisztenciális kérdés. Ez van... Zsuzsa, háttérolvasó

Reni írta...

"tudjátok mi ez?" képhez fűzném - fürdő/zuhanysapka? :D

Reni írta...

hopp most értem a megfejtés részhez :)

Judith írta...

Ez is jo volt!
A zuhanysapkakat tenyleg rendszeresen hasznaljak. Hotelekben ott van a szappan, kremek mellett...

Es jelentem, bar honapok ota rendszeres olvasod vagyok, ma meglepodotten vettem eszre, hogy nem voltam ott a listadon. Eddig... Komolyan szegyellem! Sorry!

Judit írta...

Csak fájdítod a szívemet. :( Annyira vágyok Londonba, de valószínű engem is lehangolna az elérhetetlen.....

Wise Lady írta...

De most komolyan Szepyke! És az miért baj, hogy itthon nem lehet ezeket a dolgokat kapni? Előző posztokban pl. az Oetker cuccait? Vagy 5 kilós kendőt? (Bár, ha van pénzed rá, szerintem itthon is meg lehet találni ezeket). Nekem az is sok belőlük, amit nálunk árulnak! Majd ráérek akkor hiányolni, ha meg tudom fizetni. Addig meg örülök, hogy nem minden utcasarkon bosszantanak fel ezek a méregdrága cuccok. A jó élet aligha múlik ezeken.

Névtelen írta...

A forma gyönyörû, de a torta nem egy extra. Most képzeld el, milyen lenne? Egy sima bögrés süti, amibe krémet se rakhatsz, mázat se rá... Inkább kérek egy kajszát, sok vajkrémmel! ;) Móni

Chef Viki írta...

Szepykém, zabálom a soraidat. Fetrengek az oktatóvideón, a zuhanysapkát bevállalnám, mert hátul nem tudom most összekötni a hajamat normálisan fürdéskor (Beckham séró), sütit akarok és csokit.

Luxus ide vagy oda, nyálcsorgatás ide vagy oda, ezt egyszer tényleg látni kell. Varázslatos egy hely.

Ja, a házicselédnél is besírtam :-DD

Chef Viki írta...

Ja! Húsvétkor Lidl-ben árultak viszonylag potom pénzért olyan nyusziformát és bárányt, mint a te fenyőfád.

Majd kommunikálj Garffykával, milyen tapasztalatai vannak!

Moha írta...

Szepy megint vidám perceket szereztél:))
Nagyon élvezem ezt a folytatásos útiregényt.

A formát sose bánd,jól döntöttél! nekem van a Viki által írt bárányom,első sütés: a hozzáadott receptből, szépen kijött,de szinte ehetetlen,száraz vacak.
Második sütés: na majd én megreformálom a tésztát! eredmény: kanalaztuk a bárányra cseppet sem hasonlító pudingszerű cuccot,ami középen nyers maradt.

Névtelen írta...

Szia!
Jók a beszámolóid, köszönöm hogy olvashatom. A formát itthon is megveheted, de szerintem sem érdemes, viszont ma rákerestem az állítható kenyérformára, és ilyen tortaformát is láttam. Most megerestem az oldalt, itt a linkje.
http://www.mitsutsz.hu/Sutoformak_nyers.html
Lucja

Andi/cuki írta...

Lemaradtam egy kört. Nézem a nyugágyak után hová megyünk..Ezek a csokik,meg cukrok...Nem szoktam,de lehet én is nyalogatnék vitrint..Nem tudom,megálltam volna-e a karácsonyfaformát nem megvenni..Minden évben gondolkodpok ilyesmin, de mivel tudom,hogy nem sokszor használnám, még idáig az eszem győzött. Meg a tudatos vásárlás ugye?:-)))

Andi/cuki írta...

Miért is van tüüskés kedved??

szepyke írta...

Andrea! Tényleg ékszerdoboz. Ez a helyes szó rá! És tényleg nem az én árszintem, bár eszem nekem se sok van... de lehet, hogy több, mint pénzem. Most nem tudom, hogy melyiket sajnáljam...:))))))

szepyke írta...

Zsuzsa, igen, tényleg így van. Nem csak a kínálat hiányzik, hanem az élet színvonala, és nem csak a pénz, hanem ami azzal járóan jóvá teszi az életet. A jólét, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot hoz. Legalábbis én ezt láttam.
És igen, sok-sok boltjuk van, ami szerintem még nekünk is megengedhető, de ha elgondolom, hogy többszörösét keresik, mint mi, és ezeket a dolgokat ő minimálbérből elérik... míg itt minimálbérből éhen lehet halni, nem megélni...

szepyke írta...

Reni, meg is lepődtem!:)))

Melyiket szeretnéd? :))

szepyke írta...

Judith, a zuhanysapkákat ok, hogy az ember szállodában használja, legalábbis aki használja. De ezek olyan otthoni használatra vannak, és hát, azok a díszek rajtuk...
A fekete fehér pöttyös pont megy a köntösömhöz, mert azon is ugyanilyen apró pöttyök vannak a kézelőjén és a zsebein... Csak kicsit lennék hülyének nézve, ahogy ebben parádéznák otthon...:))

A másik: voltál már olvasóm, aztán eltűntél. Azt is hittem, hogy megbántottalak, de nem akartam rákérdezni. Viszont, ma én is bejelentkeztem három olyan blogra, amire szerintem már be voltam, és nézd meg, én például a saját olvasóm is vagyok, de gőzöm nincs, hogy miért....
Úgyhogy, a blogspot csinálja ezt, de hogy miért, szerintem még ők sem tudják...:))))

szepyke írta...

Judit! Nem elérhetetlen, csak átgondolandó. Hála az égnek, nekem nicsenek egetverő igényeim. Nem akarok x marhából bélszint enni, se y halból valami hűhát. Amit akartam, azt megengedtem magamnak. Nem csináltam azt, mint kb 10 éve Párizsban, hogy majd szomjan haltam az automata előtt, de elmásztam a közértig, mert ott olcsóbb volt a víz. Egyszerűen úgy voltam, hogy, ami napi cikk volt, azt nem számoltam át. De ha átszámoltam volna, akkor sem lett volna a legtöbbjével gond, mert szerintem egész megfizethető minden, ha nem a teljesen luxust veszed. És én nem azt vettem. Talán ez a sütőforma volt olyan, ami miatt kicsit vérzett a szívem, de ezt is csak azért hagytam ott, mert az észérv azt mondta, amit egyszer használok évente, az nem kell. Akkor ezt mondta, most meg majd kitalálom, hogy miért bukkant akkor fel...:)

szepyke írta...

Wise Lady, nem az a baj, hogy itthon nem lehet kapni. Az a baj, hogy esélyem sincs megvenni, ha itthon, ha ott árulják. Az a baj, hogy hozzájuk képest a béka alatt vagyunk, de bőven! Az a baj, hogy ott alapban, olyan az élet, ami itt soha nem lesz. Nyugodtak, kedvesek. Öltözködni úgy öltözködnek, mintha dilisek lennének, de a boltok, az éttermek, olyan mások, mint itt.
Mostanában több olyan dolog ért, hogy kezdem azt hinni, minket direkt tartanak, valamilyen szint alatt, mert jó az nekünk. Míg itt bemegyek egy drágább boltba, követnek, nehogy lopjak valamit, ott olyan boltokban voltam, ahol nekem nyitották ki az ajtót, mégsem lihegtek a nyakamba. Itt olyan koszos, használt, minden. Ha kocsival végig megyek a városon, üvölt az emberekről a szegénység. Rosszul öltözöttek, morcosak. Ezért sem járnék itthon szívesen BKV-val, mert lehangoló. Nem akarok hontalanokba botlani mindenhol. Nem akarom nézni a szegénységet, a nincstelenséget. Nem akarom érezni a bűzt, nem akarom látni a szemetet.
Lassan félek bemenni egy kisebb boltba, mert haragszik rám az eladó, ha kérek valamit. Mindenki morcos. De mitől lenne kedves az alkalmazott, ha a havi 70ezres fizetésével egész nap azon jár az esze, hogy most melyik számlát fizesse ki, melyiket nem. Ettől még lehetne kedves is,de ha az embert nyomasztják a dolgok, akkor nehéz kedvesnek lenni.
Nah, ezt irigylem én. Ezt. Hogy nincs gond, nyugodtak, nem rohannak, nem lökdösödnek. Még a tömött buszon sem káromkodnak, nem taszítanak az emberen egyet, pedig pont tele lehet a hócipőjük az egész kanosszajárással ami ott van...
És igen, ott is járnak hatalmas autók, sőt, a luxusautók szó szerint száguldoznak az utcákon, mégsem érdekel senkit. Mert minek érdekelje, ha nem érzi hiányát olyan egetverően semminek.

Nem, nem vennék kendőt ennyi pénzért, még, ha lenne sem. Mégis odamentem, megfogtam, és nem szóltak rám, nem álltak mellettem. Csak akkor szóltak, amikor fényképeztem. Addig nem. És utána sem.
Emberszámba vesznek. Mert itthon lassan már azt érzem, hogy láthatatlan vagyok...

szepyke írta...

Móni, igen, lehet, hogy így van. Bár lettek volna ötleteim, meg a formája... Még nem láttam ilyen álló tortát. Ezért tetszett meg szerintem.:)

szepyke írta...

Viki, és melyik sapit szeretnéd? Az árvácskásat, vagy a pöttyös szalagost?

szepyke írta...

Moha! ÁÁÁÁ, azért karácsonykor a formában felszolgált desszert.. Hát...
Akkor lehet, hogy mégis jól döntöttem...:)

szepyke írta...

Lucja, én köszönöm, hogy olvasod, és ezt a linket, meg pláne!

Megnéztem! Itthon is ennyi, viszont lehet bérelni. Most viszont már elbizonytalanodtam, hogy használhatatlan.. Azért holnap megérdeklődöm, hogy mennyiért lehet bérelni, mert azt nem találtam meg.

Nagyon köszönöm, és gyere máskor is!:)

szepyke írta...

Andi, ott maradtál a parkban? Ücsörögtél még a napágyban? Jól tetted! :))))

Igen, a tudatos vásárlás is benne volt, mert lassan át kell pakoljak a szomszédhoz, annyi baromságot vagyok képes összevásárolni. Bár mostanában azért ez nem volt annyira jellemző...
Mindegy, most kiderítem,hogy mennyi bérelni, aztán meglátjuk!:)))

szepyke írta...

Jah, tüskés kedv: Majd meg fagytam ma. És ez a közel 20 fokos hőmérsékletváltozás nem tesz jót a fejfájásomnak... Sőt, inkább rosszat. Hétfő óta szédelgek mint akit nyakonvágtak..

trinity írta...

Szepyke,
megint nagyon érdekes volt!! Nekem, nekünk, akik nem jártunk még Londonban, behoztad kicsit a lakásba:)) Köszi!!

Igen, az engem is rettentően frusztrál, hogy van egy csomó dolog, amire bizony lenne igényem, ( most nem a 600 ezres kendőre gondolok), de tudom, hogy mennyire távol van tőlem anyagilag. Kifejezetten úgy érzem-lehet megkövezni ezért-hogy nagyon rosszul tettük a férjemmel, mikor 10 -12 éve nem választottunk magunknak egy jóval távolabbi lakhelyet. Tudom, ezzel sokan nem értenek egyet majd, de igenis nem mindegy, hogy itt mit adhatok meg a gyerekeimnek( no és magunknak), ill. ott mik lennének a határok. Ó, és igen, attól még nem lennék kevésbé magyar.

Andi/cuki írta...

Én megnéztem:3000 Ft-ért lehet bérelni,de ez kicsit sok egy sütésért, nem?
Persze,hogy a parkban voltam idáig.
Jó volt a társaság és finom a süti,meg a kávé,meg a csoki:-)))

Krisztina írta...

Szóval elkezdtem jegyzetelni ,hogy körbejárjam amiket kimazsoláztam a beszámolóidból.

Nóra írta...

Én is jártam ebben az áruházban, olyan óvatosan lépkedtem, mint egy múzeumban. :-)
Azt tudjátok, hogy a "Csengetett Mylord?" sorozatban többször is említést tesznek erről az üzletről? Ott vásároltak ők is. :-)

szepyke írta...

Trinity, én attól, hogy valamitől beájultam, még akkora magyarnak tartom magam....

Csak látom a különbséget. Látom, hogy egy paraszthajszálat nem tesznek odébb dolgokért. Mára időzítettem egy bejegyzésemet, mert tegnap megint eldurrant az agyam egy rádióban hallott riport alatt...

szepyke írta...

Andi, igen, az sok egy sütésért, pláne, hogy többen is írták, hogy még nem is lesz jó...
Úgy meg pláne...

Nem fáztál a parkban?? Már kicsit hűvös volt, nem? Bár, a forró csokival a kezedben...:)

szepyke írta...

Krisztina, ha ide elmész karácsonykor, a karácsonyi részleg illatától is el fogsz ájulni!

Olyan gyertyákat árulnak, hogy én, mint gyertyamániás kész voltam.

Kész. Teljesen .

szepyke írta...

Nóra, voltál a Harrodsban is?
Ugye, hogy ég és föld?

Lucja írta...

Hát igen, szerintem is nagyon drága. És azt gondolom hogy nem tartanánk itt, ha a magyar kereskedők kicsit alacsonyabb haszonkulccsal dolgoznának. Pl.: van egy jó kis lengyel vászoncipő gyerekeknek, amit kint 7-800 forintért lehet megvenni, itt meg 2800-3000-ért árulják. Pedig a kereskedők még olcsóbban jutnak hozzá. Bocs a kis kitérőért.
Lucja

Andi/cuki írta...

De igen fáztam,ezért hazajötem és itthon meg jól befűtötek nekem.:-))

szepyke írta...

Lucja, valahogy én is így gondolom.Mindenki nagyon akar húzni, gyorsan. De közben a "vevők", akiből ez az egész életben kellene, hogy maradjon, kicsit beledöglenek a kereskedők hírtelen gazdagodásába.. És ez hosszútávon meg nekik nem lesz jó, mert nem lesz aki vásároljon...

szepyke írta...

Andi!:)))))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...