Ezért...

Egy ideje (próbálok, nem venni) nem veszek főzéssel, sütéssel kapcsolatos újságokat, viszont anyukám folyamatosan ellát a saját megunt példányaival. Szeretek főzni, és szeretek sütni, sőt sütni egyszerűen imádok. Ezzel a témával foglalkozó kiadványok hegyekben jelennek meg havonta, hetente, különkiadások ünnepekre, hónapokra, évszakokra. Tehát, választék az van, bőven. Amíg nem volt Internet, vagy nem volt olyan elterjedt, vagy én voltam béna, ki tudja melyik, nem innen vettem a recepteket. Sok-sok gasztrokiadvány áll a lakásban, a konyhában. És sok-sok negatív kísérleten vagyok már túl, ami valamiért nem sikerült, nem olyan lett, mint a képen (jó, ez több összetevős, de szerintem más is érti, hogy mire gondolok). Ezeket általában akkor keresgéltem, amikor valamilyen kiemelkedő alkalomra akartam elkápráztatni a fontosakat a körömben. És olyan leégéseken vagyok túl, hogy megfogadtam, nem veszek ilyen kiadványt, és az anyutól kapottakat is csak maximum tárolom, bele nem nézek. Mert a legtöbbje kamu. Vagy a kép a kamu, mert a produktum nem olyan lesz, mint a képen, vagy ha olyan is lesz, egy nagy nulla ízben, vagy egyszerűen rossz a recept, és a végeredmény nem is sikerül. Ezzel nem vagyok egyedül, ezt biztosan tudom. Vannak emlékeim arról, hogy karácsony előtt milyen izgalommal keresgélünk a lányokkal, hogy akkor mit is csináljunk, valaki előáll egy újságból vett recepttel, majd az ünnep elmúlta után elmeséli a nagy le- és beégést, mert a recept szerinti eljárással nem sikerül az étel. Kb ezért nem veszek ilyen újságokat. Szakácskönyveket sem, de pont az elmúlt hetekben tettem kivételt, ami, mint tudjuk, erősíti a szabályt, tehát most egy ideig nem fog előfordulni. Ma megint pakolásztam az újságaim között és megint találtam valamit, ami megerősít, ezek bizony pont tojnak rá, hogy én lüke "háziasszony" majd mit fogok összeszenvedni a konyhában, hogy az ő receptjük szerint elkápráztassak valakit. Lapozgattam az extra FINOMSÁGOK című kiadvány 2005/3-as számát. És találtam egy receptet, amit bár silány minőségben, de le is fotóztam, és mellékeltem. Azt hagyjuk, hogy az újság tele van olyan alapanyagokkal, amit 2005-ben Magyarországon még hírből sem ismertünk (tisztelet a kivételnek), de azért az is megér egy misét, hogy szerintem a kiadvány fordítói sem tudták, hogy mi, micsoda... Lehet, hogy én vagyok kukacoskodó, vagy bizalmatlan, de azt gondolom, hogy amióta ismerem a fenyőmagot, azóta bizony én fenyőmagnak hívom és nem "píneamag"-nak. Amíg nem ismertem, addig sem kellett volna sok IQ hozzá, hogy lefordítsam és fenyőmagnak írjam. Legalábbis most ezt gondolom, de most 2009. van ugyebár. Ezek a kiadványok főleg külföldi lapok fordításából készülnek. Főként ezért a sok extra alapanyag, a sütési alapanyagnál nem is említem, hogy olyan dolgokat írnak, amit Magyarországon sajnos még mindig szinte lehetetlen beszerezni. Biztos nem véletlen, hogy Ausztriai kirándulásaink során én főleg ezen cikkekből vásárolom magam "hülyére", pedig nem tartom magam sznobnak, hogy csak az ausztriai lenne a jó, csak itthon nem kapom meg esetleg ezeket...

És akkor jön egy ilyen kiadvány, amiről azt hiszi az ember, hogy egy kicsit is ért hozzá az aki kiadja, és akkor tessék pffff, píneamag. Hát, persze, píneamag. Mert azt sem tudta, hogy mi az. A képről egyértelműen kiderül, de a tisztelt fordító életében nem találkozott vele, a szerkesztő meg szintén átsiklott ezen szösszeneten. Tudom, most mondhatnám, hogy és akkor mi van, legalább én tudom miről beszélnek, csak felmerül rögtön a kérdés, ha ezt nem tudták lefordítani, mit hagyhattak el még a receptekből, mit fordíthattak félre, amit szintén nem értettek? Ezek szerint ezért bénázunk mi el egy-két ilyen receptet? Mert eleve bénán fordítják? Érdekes, fel sem húzott, csak felröhögtem csendben, magamban. És nem gond, mert engem csak megerősített, hogy miért ne vegyek ilyen újságokat. Ezért...