Nah, mit sütöttem a hétvégén???

Konkrétan semmit. Mert a múlt héten igen, igen tevékeny voltam a konyhai eszközök kivégzésében, tönkretételében...

Volt az a bizonyos üvegolvasztási kísérletem, majd ezután kitakarítottam a sütőt, de olyan ügyesen, hogy azóta nem marad égve benne a láng.. Begyullad, de nem ég, csak ha tartom a gombot... Ehhez meg annyira nincs kedvem, mert roppant unalmas egy dolog... Apukám, aki a család gázszerelője éppen Budapesten tartózkodott a hétvégén, így megnézte a sütőt..

Nálam a sütő a konyhaszekrény és a fal közé van beszorítva, de annyira beszorítva, hogy nem tud mellé beesni semmi, viszont, mögé igen, mert mögötte 10 centis rés van, hogy a meleg ki tudjon jönni, és ne fűtse be a szomszédék hálószobáját szaunaként... (Néha, amikor sólet készül, és 8 óra hosszat teljes gőzerővel megy a sütő, szokták mondani, hogy megspórolom nekik az aznapi fűtésszámlát...) A sütő mögött van már szerintem kb 8-10 különböző fakanál, és még ki tudja, hogy micsoda...

Tehát, apukám jött, egy mozdulattal szétkapta az egészet, mármint a sütőt, én végre megértettem, hogy, hogy lehet valamit állítani, ami egy szerintem zárt térben van (értsd, sütő lángja, amihez max a gyufa fér hozzá..., legalábbis eddig azt gondoltam). Kisebb infarktus, miszerint hogy kerülhet olyan mocsok a tűzhely alá, amikor 10 éve meg sem lett mozdítva... Pánikszerű takarítási kényszerem előtörése előtt, apukám megjegyezte, hogy, nah, azt most ne, mert nem fog vízben hasalni... Majd azt is megjegyezte, ha nem lennék ilyen kényszeresen takarítás mániás, nem lenne gond a sütővel, mert nem dugult volna el, az, ami eldugult, és most biztos, hogy nem jut eszembe a neve... Megkaptam parancsba, hogy hova kell elmennem, beszerezni ezt az izét, hogy majd ha legközelebb jön, beszerelhesse azt... Megkérdezte még, hogy kell egyáltalán a sütő, használom? Kicsit néztem csak rá hülyén, mert pontosan tudja, hogy igen, mégis ilyeneket kérdez...

Megkérdeztem tőle, hogy visz e paprikakrémet, amit a héten, még amikor a sütő és a mikró is működött, akkor gyártottam. Minek az nekem? - kérdéssel most Ő nézett rám hülyén... Majd amikor látta, hogy nem értem, hogy mi az, hogy minek, akkor megmagyarázta, van neki a kertben, ha kell, szed onnan. Híresek vagyunk a kedvességünkről, de tényleg! Megköszöntem, hogy elutasította a krémet, amit valójában főleg miatta (is) csináltam már-már ehetetlenül csípősre... Majd megmutattam a mikrót, hogy nézze meg, hogy milyen ügyes vagyok... Bevallom az ominózus eset óta most először nyitottam ki a mikró ajtaját, eddig csak távolról figyeltem... Már beszereztem hozzá egy üveglapot, de most derült ki, hogy felesleges volt... Ugyanis a mikróm üveglapján az a bizonyos befőttes üveg szó szerint átolvadt, és a középen lévő műanyag valamit hozzáolvasztotta az üveglaphoz. Apukám állt, nézte, hogy mit csináltam. Mintha kis büszkeséget fedeztem volna fel az arcán (Az én lányom üveget is tud olvasztani!), de lehet, hogy ezt rosszul láttam... Ezek után sem inni, sem enni nem kért semmit... Nem értem, hogy miért?

Most egy ideig takarékra teszem magam... Megpróbálom nem kinyírni a mosógépet, a mosogatógépet, a tévét, a laptopot... Bár a hétvégén egy tv távirányítóval is megint történt valami, de tagadom, hogy bármilyen közöm lenne hozzá... Illetve múlt héten egyik reggel nem indult be a laptop, csak akkor amikor kiszedtem az akkumulátorát... Londonban is kinyírtam egy telefont, amit azért kaptam, hogy elérjenek rajta... Kb háromszor vittem magammal, de a harmadik alkalom végére fekete lett a kijelzője. Többször áramtalanította magát, majd újraindult az Internetes rendszer, pedig nem csináltam semmit, éppen csak blogot írtam... Szóval ez már Londonban kezdődött szerintem... Lehet, hogy a malachapci így hat rám, hogy kinyírom az elektromos és nem elektromos dolgokat magam körül???

Jah, és majdnem elfelejtettem... És, mi van a képen? A Mc Donaldsban (Mc Caféban) kapható csupacsoki szelet. Életmentő darab, amikor az ember azt gondolja magáról, hogy Ő maga az antikrisztus, vagy valami hasonló...