Hagymalekvár - vörösboros változat

Van egy bizonyos "közösségi portál" ahol az ember számon tarthatja az ismerőseit, barátait, rokonait. Mintha ehhez nem lenne elég a memóriája... Persze, haladjunk a korral, milyen jó is az, hogy ismerősök és ismeretlenek úgy kurkásznak egymás adataiban, mintha az önéletrajzukat olvasgatnák. Természetesen én is regisztráltam már vagy ezer éve, mert volt egy időszak, amikor szinte mindenhol regisztráltam, mindenről tudni akartam, "faltam" a netet. Akkor még csöndes volt ez a bizonyos oldal, nem volt túl sok "ismerős", tulajdonképpen eltelt egy pár év úgy, hogy nem is foglalkoztam vele. Aztán beindult és a hülyébbnél hülyébb nevek, tárgyak, állatok stb, jutottak saját baráti, ismerősi körhöz. Abban az időben még sikk volt gyűjteni az ismerősöket. Nekem valahogy ez nem tetszett, és most sem tetszik. Nem is jelölgetek vissza mindenkit és nem jelölgetek be senkit csak azért, hogy minél nagyobb számban "ismerjenek". Két bejelölésnél tettem kivételt. Az egyik a Rántott hús volt, így nagybetűvel, a másik a Hagyma. Őket gondolkodás nélkül visszajelöltem, mert mindkettőt a barátomnak tartom. Sőt! Egyenesen imádom őket. A rántott hús nálam biztos befutó, és a hagyma sem hagy hidegen, bár a nem létező epém ez ellen folyamatosan tiltakozik, de azt vallom, hagyma nélkül élni lehetetlen. Tehát, szeretem a hagymát. Mi lenne velem, ha a paprikáskrumpli szaftjába nem főne bele, ha a pörköltben nem lenne mit tunkolni? Mit tennék a zsíroskenyérre? Mi menne a tojásrántottába? A libamájas zsíroskenyér egyszerűen kívánja a hagymát! Soroljam még? Ugye, mondtam, hogy lehetetlen nélküle élni. A hagymalekvár méltó kiegészítője lehet egy jó sülthúsnak, simán vajaskenyérre is tehetjük, de a hideg libamájat is kellően kíséri. Nem valami szép kinézetű étel, de annál pazarabb ízben, pedig nincs benne semmi extra, lilahagyma, vaj, bors, só, vörösbor, és barnacukor.

Hozzávalók:

• kb 1,5 kiló lilahagyma, amiből pucolás után kb 1 kiló marad
• 1-2 deci vörösbor
• 10-15 dkg vaj (nem Ráma!) , esetleg helyettesíthető olajjal (esetleg)
• só
• bors
• barnacukor (ami el is hagyható, illetve mennyisége ízlés szerint adagolandó)

A hagymát megpucolom, és ízlések és pofonok, én nem kockára vágom, hanem csíkokra. Egy nagy edénybe dobom a vajat és rádobom a hagymát. Átpárolom, és természetesen folyamatosan kevergetem. Rengeteg vizet fog ereszteni, ezért még nem kell rá a vörösbor, csak a végén. Én nem is fűszerezem az elején, csak párolom a saját levében, és kavargatom. Amikor a saját levét kezdi elfőni, megy hozzá a só, bors, és a vörösbor. Ezzel fedő alatt teljesen puhára főzöm. Az utolsó keverésnél megy rá a cukor, és már csak egyet "rottyan". Szinte teljesen pépes lesz. A képen látható üveg kb 7 decis. Ennyi hagymalekvár lesz ebből az adagból. Van aki ecetet is tesz hozzá, én így édesen szeretem. A cukor sem feltétlenül kell bele, mert a hagyma maga is elég cukros, de kiemeli és szaftosítja az elkészült lekvárt. Az üveget a hűtőben tárolom.