Régi idők receptjei...

Van két szakácskönyvem, amit a nagymamámtól egyszerűen elkoboztam. Ha valamit sütni akar, és valamilyen véletlen folytán nem emlékszik a receptre, fel kell hívnia, nekem ki kell keresnem, aztán egyszer felolvasom, majd ő a 90 évével (1918. augusztus 24-én született) egy felolvasás után, leírás nélkül megsüti, megfőzi azt. Hihetetlen memóriája van. Wise Lady a napokban tett egy felhívást, miszerint, akinek kedve van, készítse el a saját pudingját, természetesen saját recept alapján, nem bolti porból. Szeretem a játékot, az olyat, amiben főzni, vagy sütni kell, meg pláne. Elővettem az egyik könyvet, hogy megnézzem mit főztek a nagymamám gyerekkorában, vagy még előbb, mert a könyv a nagymamám nagymamájának a bejegyzéseit is tartalmazza, ha minden igaz. Régóta dédelgetett álmom, hogy egyszer kiadok belőle egy szakácskönyvet, mert ezek voltak az igazi édességek, minden volt bennük, ami belevaló volt. Nem véletlen, hogy mióta karácsonyra bejglit sütök, azt a mama receptje alapján csinálom. A receptet most nem részletezem, annyi a lényeg, hogy zsír kell a tésztába. Amikor életemben először készültem elkészíteni, telefonon diktálta a receptet, majd amikor a zsírhoz értünk, (akkor az az időszak volt, amikor a zsír csúnya, rossznak számított, nem úgy, mint mostanában, amikor megint kezdi visszakapni méltó helyét a gasztronomiában), felsikoltottam! Mama, zsír???? Nincs otthon zsírom. Libazsír jó lesz bele? Hu, hogy mit kaptam... A 40 kilójával és a piciny termetével úgy tudja kiosztani az embert, hogy... szóval, nagyon. Az egészet most itt nem írnám le (soha nem káromkodik, mert egy úrilány olyat nem tesz!), de megemlítette, hogy ha Ő azt mondta zsír, akkor az zsír, méghozzá, sertészsír! Hát, jó, akkor veszek sertészsírt! És olyan bejglit sütöttem... és azóta is tart ez a szokásom. Kireped, ahogy neki is mindig kireped, de nem csoda, mert olyan mennyiségű töltelék megy bele, hogy csoda lenne, ha nem repedne ki. Soha nincs ezzel gond, mert ha máshogy nem, villával kiesszük a tepsiből. Nah, tehát, ott tartottam, hogy Wise Lady játékra hívott. És elővettem a szakácskönyvemet. A lapok nem sárgák, hanem inkább már barnák. A lapszélek leszakadtak, hiányosak. Az írás! Jesszusom, valami gyönyörű! És ezzel együtt, számomra olvashatatlan. Olyan szépen vannak megírva a receptek, ráadásul olyan rövidítéseket tartalmaznak, hogy a már nem létező mértékegységekről már ne is beszéljek..., a legtöbbjét egyszerűen nem tudom elolvasni. A címszavakat még igen, de a leírást!? Viszont, találtam egy puding receptet, amit be is másolok most ide, hogy mindenki megdöbbenhessen... ha máson nem a bevásárlólistán, ami így kezdődne: Végy 14 db tojást!

"Kávé pudding:

Erős fekete kávét főzünk és ki hagyjuk hülni, 20 deka írós vajat 14 tojás sárgájával jól össze kavarunk, 4 főző kanál lisztet 20 deka csokoládét a kávét és 14 tojásnak a habját hozzáadva formába gőzbe megfőzzük, tetejét cukorral meghintjük."

Hát hirtelen ennyi, de még keresgélek, és esküszöm, meg fogom csinálni, még ha elhasználok hozzá 14 tojást is... Nem tudom milyen adag lesz belőle, mert a recept pont ennyi és kész. Ha valaki megcsinálja, kérem számoljon be róla és küldjön egy képet, hogy milyen lehetett egy puding 1910 körül! Köszönöm!

Még megemlítem, hogy ez a recept a 135-ös számot kapta. Rögtön utána következő 136-os recept a következő: Ugorka saláta eltevése
Kérésre nagyon szívesen bemásolom, ha el tudom olvasni...

Kicsimama, akitől a könyveket "szereztem"